Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Körner Zsuzsa x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Magyarországon 1870-tól 1945-ig a telepszerű építkezések műfajának igen széles skálája jött létre. Az ekkor épült munkáskolóniákról és tisztviselőtelepekrõl átfogó monográfia még nem jelent meg, a telepek rendszerezésével nem foglalkoztak. A telepszerű építés legkarakteresebb ismérvei az egyidejűség, a célzott népességi csoport és az egységesség. A telepek rendszerezéséhez ismerni kell az építtető finanszírozási elveit és építési céljait, a telep lakóinak társadalmát, a telepek morfológiai, területhasználati sajátosságait, nem hagyható el az építészeti stílusjegyek összegyűjtése sem. Jelen rendszerezésünk vezérfonalát az építtetők köre jelenti. Magyarországon ebben az időszakban a legjelentősebb építtetők közé tartoztak: az állam, a városok és városi közüzemek, az állami és magánvállalatok, a biztosító társaságok, a házépítő szövetkezetek, az országos működésű társadalmi szervezetek, valamint az egyházak és a magánerő. Az állami és városi építkezések esetén dominálók voltak a szociálpolitikai célok: segíteni kívántak a kisjövedelmű rétegeknek és a munkanélkülieknek. A vállalatok telepszerű építkezéseinél a szükséges munkaerő megkötése volt a cél. Önérdekek érvényesítésére a házépítő szövetkezeti forma volt a legalkalmasabb, a közepes jövedelmű munkások és tisztviselők építkezéseihez a saját tőkén kívül olcsón megszerezhető területekre és kedvező hitelkonstrukciókra volt szükség. A biztosító társaságok közül az OTI, valamint az egyházak telepszerű építkezéseit a karitatív és szociálpolitikai célok mellett alapvetően a tőkekihelyezés indokolta.

Restricted access

The history of city regulation documented on maps started in the 17th century, after the Turkish occupation and has several distinctive periods. The study focuses on the characteristics of population settling before 1850, after the Turkish era, since they served as a model for the regulation of city enlargements in the 18th and 19th centuries. In the 17th and 18th centuries we find quite a few examples of "popular regulations" based on common consent, whereas regulations initiated by cities and other proprietors were executed by surveyors. Repeated floods and fires made it also necessary to regulate certain areas of cities. (The very first regulatory rules formed parts of rules related to fire protection and public security). Large-scale regulations appeared after 1800, a good example being Schilson's plan of the district of Lipótváros, which influenced the first comprehensive regulatory plan of Pest, made by János Hild. The period between 1850 and the turn of the century is characterized by large-scale public and private building activity, the construction of railway lines, train stations, new city axes, public buildings enriching city centres. The network of roads fixed by regulatory plans are in the most cases characterized by orthogonality, although influenced by well-known city reconstructions in the second half of the 19th century (Paris, Vienna, Barcelona). In case of the capital and of the city of Szeged, city structures with a system  of radial and ring roads also appear. In order to facilitate the implementation of these plans, the general law of expropriation was passed in 1881 and remains in force until as late as 1955. Between 1900 and 1945 the majority of Hungarian towns completed their  comprehensive regulatory plans based on principles elaborated in the first place by architect planners like Antal Palóczi, József Wälder, László Warga and Károly Weichinger. In the regulation of residential areas compositional principles of the British Garden Cities Movement, the Baroque and Classicism prevailed. This period saw also the birth of our first law of city regulation and building (1937.VI.), a progressive act which our present  legal system also took for a model. After World War II, between 1945 and 1990, as a result of nationalizations, state ownership became dominant: both in city regulation and legal regulation the role of the state was predominant. A characteristic of the age is the construction of housing estates and of socialist large-scale industrial works. Following the change of regime, privatization transformed the practice of city regulation, too. New regulatory situations appeared, such as the reutilization of traffic areas no longer needed, as well as of former military areas.  

Restricted access

Szemléletváltás a budapesti bérházépítésben

avagy Újlipótváros mint az új városépítészeti paradigmák helyszíne

Changing Approaches in Multi-Storey Rental Housing,

or Újlipótváros as the Location of New Urban Design Paradigms
Építés - Építészettudomány
Authors: Körner Zsuzsa and Kissfazekas Kornélia

A budapesti bérházépítés során a volumenközpontú szabályozástól a korszerű lakóháztervezési elvek felé történő elmozdulás folyamata felölelte a 20. század első harmadát. A tanulmány ezt az időszakot kívánja megvilágítani, az átmeneti időszak általános városépítészeti szemléletváltásainak, főbb jellemzőinek, és az ezek nyomán kialakuló beépítési mód változásainak a bemutatásával. A folyamatot a városépítészeti szempontból példaértékűnek tekintett Újlipótváros néhány tömbjének részletesebb elemzése illusztrálja, melyek kutatási alapját eredeti térképi anyagok és korabeli szakmai publikációk képezik.

In multi-storey rental housing in Budapest the first third of the 20th century was characterized by a transition from quantity-centered regulation to modern principles of residential house planning. The study seeks to shed light on this period by presenting attitude changes in general urban design in the transitional period, as well as their main characteristics and resulting development patterns. The process is illustrated by a more detailed analysis of some blocks in Újlipótváros considered exemplary from the point of view of urban planning, based on original maps and contemporary professional publications.

Open access