Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for

  • Author or Editor: KINGA Molnár x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Journal of Thermal Analysis and Calorimetry
Authors:
Kristóf Bagdi
,
Kinga Molnár
, and
Béla Pukánszky

Abstract  

Polyurethanes were prepared from 4,4′-methylenebis (phenyl isocyanate) (MDI), 1,4-butanediol (BD), and poly(tetrahydrofurane) polyether polyol (PTHF) by melt polymerization. The –OH functional group ratio of polyol/total diol was kept constant at 0.4, while the ratio of the isocyanate and hydroxyl groups (NCO/OH) changed between 0.940 and 1.150. The thermal analysis of the polymers by DSC and DMTA measurements indicated several transitions. The three glass transition temperatures observed were assigned to the relaxation of the aliphatic –CH2– groups of the polyol, and to that of the soft and hard segments, respectively. The glass transition temperature of the soft and hard phase changed with the NCO/OH ratio indicating changes in phase structure and composition confirmed also by the maximum in the number of relaxing soft segments. Changes in the relatively small number of end-groups result in considerable modification of mechanical properties. Strength is determined by molecular mass and interactions, while stiffness depends mainly on phase structure. Surprisingly enough, –OH excess yields stiffer polymers, since the interaction of the –OH groups results in a decrease in the amount of the soft phase. A unique correlation was found between tensile modulus and the number of relaxing soft segments.

Restricted access

A mouflon showing severe weight loss and cachexia was examined. The animal had horns and a male-like body frame but the preputial fur was missing. The scrotum was completely absent. Both testicles were located next to the inguinal canal under the skin, and appeared only slightly smaller than normal. The prepuce was located in a perianal position under the anus and it resembled a vulva. The penis was underdeveloped and curled up inside the prepuce like an enlarged clitoris. The bulbourethral region and the urinary bladder looked normal. The orifice of the urethra was located in its normal position, but the glans penis appeared deformed. Microscopic examination of the testicles revealed mild degeneration of the seminiferous tubules and a marked proliferation of the interstitial connective tissue with Leydig cells still present. There were no marked changes in the bulbar part of the penis but the apical part exhibited marked interstitial fibrosis. This is the first description of hypospadias and cryptorchidism in mouflon.

Restricted access

Two novel proteins with apparent molecular weight of 38 (Manduca sexta midgut MsM38) and 46kDa (MsM46) were isolated from midgut homogenates in wandering stage Manduca sexta larvae and both of them were found to be present exclusively in this tissue on Western blots. Immunocytochemical studies revealed that both proteins are expressed in the regenerative cells however, their distribution pattern is clearly different. MsM38 is localized in the cytoplasm of resting regenerative cells during the feeding period, and is accumulated in the calcospherits at the beginning of the wandering period. Along with the delamination of the larval epithelium, this protein is released apically from these vesicles. The antiserum labels an additional 76 kDa protein in the wandering larval midgut homogenates. The appearance of this 76 kDa protein coincides with the accumulation of the immunopositive material in the calcospherits. MsM46 is similarly distributed during the feeding period in the cytoplasm of regenerative cells. At the beginning of the wandering period it accumulates around the newly forming large apical vacuoles, that are released at the time of complete delamination of the larval epithelium. In parallel with this process MsM46, and another 40 kDa protein, that becomes labeled from this period on Western blots appeares on the apical microvillar projections. Thus both isolated proteins are directed apically from different compartments, that raises the possibility of a dual apical routing pathway in regenerative cells.

Restricted access

The pattern of cuticle protein synthesis by the epidermis of insects changes during the last larval, pupal and adult development, leading to an alteration in cuticular stucture and feature. We have isolated a pro- tein that had an apparent molecular mass of 33.1 kD from larval cuticle of Manduca sexta. Synthesis, transport and accumulation of MsCP33.1 were followed during metamorphosis by immunoblots and immunocytochemical methods using the antibody developed against this protein. Our data prove that the presence of MsCP33.1 in the larval cuticle is general while its appearance in the pupal or adult integu- ment is restricted only in the cuticle of wings and apodemes. We established that the synthesis of 33.1 kD protein is negatively regulated by moulting hormone (20-hydroxyecdysone). Possible roles for this cuticular protein are discussed.

Restricted access

Scolexin is one of the bacterial induced hemolymph proteins of tobacco hornworm (Manduca sexta) lar- vae, that has hemocyte coagulation-provoking activity. The 72 kDa scolexin complex is composed of two 36 kDa subunits. To examine the protein secretory pathways in insect epithelia a polyclonal antibody was raised against the 36 kDa hemolymph protein. This MsH36 antibody recognised a 36 and a 72 kDa pro- tein in tissue homogenates. On the basis of the characteristic labelling pattern observed on immunoblots and immunocytochemical sections we concluded that the 36 kDa protein in the hemolymph, in the midgut and in the epidermis was identical with the scolexin subunit. In present paper we report a labelling shift in the midgut epithelium between goblet and columnar cells that may be controlled by the hormonal system. A 72 kDa protein showed similar epitops and molecular weight to the scolexin com- plex and was detected in epidermis and in cuticle under both reducing and non-reducing conditions. Tissue localization of 36 kDa and 72 kDa MsH36 antibody labelling proteins indicated the possibility that the epidermal cells produce two kinds of scolexin-like proteins. The complex composed of 36 kDa subunits are transported basolaterally into the circulation and display hemocyte coagulation inducing activity while the 72 kDa form contains two subunits linked covalently secreted apically into the cuticle.

Restricted access

Ritka vércsoport specifikus autoantitest szolid tumoros betegben: auto-anti-N, a direkt Coombs-teszt értelmezése

Rare blood group specific autoantibody in a patient with solid tumor: auto-anti-N, interpretation of the direct Coombs test

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Zita Csernus
,
Kinga Cserne Molnár
,
Katalin Biró
,
Éva Scheibl
, and
Krisztina Dezsőné Siba

A vércsoport-szerológiai kompatibilitási vizsgálatsor egyik kötelező eleme a direkt Coombs-teszt, mely a vörösvérsejtek antitesttel vagy komplementtel való fedettségét vizsgálja. A teszt pozitív eredménye sok kérdést vet fel a diagnózis megállapításakor, és útmutató lehet a megfelelő terápia kiválasztásához. A vörösvérsejteken lévő autoantitestek ritkán vércsoport-specifikusak, melyek az ABO vércsoportvizsgálatot is befolyásolhatják, továbbá transzfúziós javaslatnál történő figyelembevételük a beadott vörösvérsejtek hosszabb túlélését biztosíthatják.

Több esetben közöltek szolid tumoros betegekben is vörösvérsejt-ellenes, főleg pánreaktív autoantitest-képződést és immunhemolízist. A bemutatott esetünkben ritka IgG auto-anti-N antitest volt azonosítható még nem diagnosztizált vesetumoros beteg szerológiai vizsgálata során, melyet a standard kompatibilitási vizsgálatokon (ABO, RhD, indirekt és direkt Coombs) felül elúciós vizsgálat igazolt ABO vércsoport diszkrepanciával.

A beteg laboratóriumi leletei nem igazoltak hemolízist, hidegagglutinin vizsgálata felvételkor negatív volt. Műtéthez ABO, RhD, Kell és N negatív választott vért adtunk, a transzfúzió eseménytelenül zajlott. Az M, N, S és s antigének az MNS vércsoportrendszer transzfúziós szempontból legfontosabb tagjai. A rendszer antigénjei a vörösvérsejt membrán glikoforinok (GYP) szialoglikoproteinjei. Kódoló génjei a GYPA, GYPB és GYPE. A vörösvérsejt membrán glikoforinok citokinek, baktériumok és vírusok receptorai lehetnek. Az MNS antigének a vese endotéliumon és epitéliumon is jelen vannak. Ismert az N antigén és prekurzorainak carcinoma asszociációja.

A rendszer alloantitestjei általában hidegben reagáló, transzfúziós szempontból általában nem veszélyes IgM típusú természetes antitestek. A ritkán előforduló IgG antitestek azonban hemolitikus transzfúziós reakciót, újszülöttkori hemolitikus betegséget és autoimmun hemolitikus anémiát okozhatnak.

Esetünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet a vércsoport-diszkrepancia és a bemutatott ritka autoantitest diagnosztikus értékére, a direkt Coombs-teszt helyes értelmezésének fontosságára, továbbá a szerológiai vizsgálatok körültekintő elvégzésének és értékelésének jelentőségére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Leiszter
,
Orsolya Galamb
,
Ferenc Sipos
,
Kinga Tóth
,
Gábor Valcz
,
V. Árpád Patai
,
Jeannette Molnár
,
Béla Molnár
, and
Zsolt Tulassay

Az öregedés emésztőrendszeri hatásainak vizsgálata, molekuláris hátterének megismerése és bizonyos betegségek (mint például az idősek körében gyakrabban előforduló sporadikus vastagbélrák) kialakulásával való kapcsolatának feltérképezése új és ígéretes területe a molekuláris gasztroenterológiának. Ismert tény, hogy az emésztőrendszerben az öregedés során kialakuló molekuláris változások egy része (például a DNS-metiláció, a telomerrövidülés) a vastagbélrák bizonyos típusaiban is azonosítható. A sporadikus vastagbélrák epidemiológiai és molekuláris tulajdonságait ismerve továbbra is nyitott kérdés, hogy pontosan milyen molekuláris mechanizmusok, genetikai vagy génexpressziós szintű, illetve epigenetikai változások magyarázzák, hogy 45–50 éves kor felett a sporadikus vastagbélrákos megbetegedések száma ugrásszerűen megnő, és ezek vajon hogyan hozhatók összefüggésbe az öregedés mechanizmusával. Hosszú távon a megelőzés és a korszerű kezelés szempontjából is kiemelkedő jelentőségű lehet a megismert folyamatok célzott befolyásolása. Dolgozatunk az öregedés során a vastagbélben kialakuló mikroszkópos és molekuláris változásokat foglalja össze, és ezek lehetséges szerepét mutatja be az időskori sporadikus vastagbélrák kialakulásában.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Kinga Tóth
,
Orsolya Galamb
,
Sándor Spisák
,
Barnabás Wichmann
,
Ferenc Sipos
,
Katalin Leiszter
,
Jeannette Molnár
,
Béla Molnár
, and
Zsolt Tulassay

A DNS-metiláció szerepet játszik a daganatképződés korai szakaszában. Kimutatása szövetből, székletből és perifériás vérből egyaránt lehetséges. A szeptin-9 érzékeny metilációs jelző, amelyet több daganatban, mint emlő- és petefészekrákban, valamint neurológiai és hematológiai betegségekben is vizsgáltak. A szeptinproteinek fontos szerephez jutnak a sejtváz organizációjától az embrionális mintázat kialakulásáig. Napjainkban intenzív kutatások folynak a szeptin-9 fokozott metilációja és a vastagbélrák kialakulása közötti összefüggés felderítéseire.

Open access
Acta Ethnographica Hungarica
Authors:
Levon Abrahamian
,
Ditta Dukai
,
Satenik Mkrtchyan
,
Gayane Shagoyan
,
Hamlet Sargsyan
,
Kinga Kali
,
Ilka Veress
,
Bálint Kovács
, and
Sándor Molnár
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Andrea Szigeti
,
Orsolya Galamb
,
Alexandra Kalmár
,
Barbara Kinga Barták
,
Zsófia Brigitta Nagy
,
Eszter Márkus
,
Péter Igaz
,
Zsolt Tulassay
, and
Béla Molnár

Absztrakt:

Napjainkban a genetikai kutatások mellett egyre inkább előtérbe kerülnek az epigenetikai vizsgálatok, ugyanis az epigenetikai jelenségek – köztük a DNS-metiláció is – részt vesznek a fenotípust meghatározó gének expressziójának szabályozásában, így számos betegség mechanizmusával összefüggenek. Jelen összefoglaló közleményünk célja az epigenetikai mechanizmusok közül a DNS-metiláció evolúció során történő megjelenésének, funkciói változatosságának, illetve az öregedésben és a rákos megbetegedésekben betöltött szerepének bemutatása. A DNS-metiláció a prokarióták, az eukarióták, illetve a vírusok körében is megfigyelhető epigenetikai módosulás. A prokarióták és vírusok esetén idegen DNS-sel szembeni védelmi funkciót lát el. A DNS-metiláció prokariótáknál jelentős szereppel bír a transzkripció regulációjában, a replikáció iniciációjában, illetve a Dam-irányított hibajavításban. A vírusoknál a védelmi funkció mellett a terjedésükhöz szükséges kapszid formálásában is részt vesz. Az eukarióták esetén a DNS-metiláció szerepet játszik a kromatinstruktúra és a transzkripció szabályozásában, a rekombinációban, a replikációban, az X-kromoszóma inaktivációjában, a transzpozonok szabályozásában és az imprinting jelenség létrehozásában. A fenti tulajdonságok mellett evolúciós szereppel is rendelkezik azáltal, hogy megváltoztatja a DNS mutációs rátáját. Az öregedés során és a rákos megbetegedésekben kialakuló globális hipometilációs eltérések genetikai instabilitáshoz és spontán mutációs eltérésekhez vezethetnek a transzpozonok szabályozásában betöltött funkciójuk révén. A lokális hipermetilációs (például az SFRP1, az SFRP2, a DKK1 és az APC promóterének hipermetilációja) változásoknak a fehérjeexpressziós változások létrehozásában, ezáltal a rák fenotípus kialakulásában van jelentős szerepe. Az elváltozások általános jellege alapján a fenti eredmények a biológiai kor és a betegségek epigenetikai változások kimutatásán alapuló diagnosztikai és prognosztikai módszerei kutatásának fontosságát támasztják alá. Orv Hetil. 2018; 159(1): 3–15.

Open access