Search Results

You are looking at 1 - 10 of 50 items for

  • Author or Editor: KRISZTINA Nagy x
Clear All Modify Search

Although angiogenesis is considered to be indispensable for continuous tumour growth, only very few studies have been published performing microvessel quantification during tumour progression. We mea- sured the tumour vascularity in different stages of rat pancreatic carcinogenesis induced by azaserine and promoted by raw soya flour-containing pancreatotrophic diet. Besides the tumour samples taken at 6 (atypical acinar cell nodules), 15 (adenomas) and 20 (localised adenocarcinomas) months after carcino- gen initiation, we also investigated 3 control groups: tumour-bearing host tissue of azaserine-treated rats and normal tissue of untreated rats kept on standard or pancreatotrophic diet. In contrast with the usual microvessel counting on hot spots, we determined microvascular surface density (SV) and volume den- sity (VV) by electron microscopic morphometry. There was no significant difference in these respect between the control groups. At month 6 after the azaserine induction SV and VV showed slight, non- significant decrease as compared to the host control. Both values remained unchanged until the 15th month and increased significantly by the 20th month. These results may indicate comparable growth rate of tumour and new microvessels in the premalignant stages of carcinogenesis while a more intense angio- genesis than tumour growth afterwards.

Restricted access

The carbon balance of the sandy pasture (Bugac) and the mountain meadow (Mátra) varied between −171 and 96 gC m−2 year−1, and −194 and 14 gC m−2 year−1, respectively, during the study period (2003–2009). Large part of interannual variability of net ecosystem exchange (NEE) was explained by the variation of the annual sum of precipitation in the sandy grassland ecosystem, while this relationship was weaker in the case of the mountain meadow on heavy clay soil. These different responses are largely explained by soil texture characteristics leading to differences in soil water contents available to plants at the two grasslands. The grassland on heavy clay soil was more sensitive to temporal distribution of rainfall for the same reason. The mountain meadow therefore seems to be more vulnerable to droughts, while the sandy grassland is better adapted to water shortage. The precipitation threshold (annual sum), below which the grassland turns into source of carbon dioxide on annual basis, is only 50–80 mm higher than the 10 years average precipitation sum. In extremely dry years (2003, 2007 and 2009), even the sandy grassland ecosystem was not stable enough to maintain its sink character.

Restricted access

Growth regulation is a crucial event in tumour progression. Surprisingly, relatively few papers have dealt with the catabolic side of regulation, and there are practically no data regarding the autophagic process during tumour development. We approach this problem by morphometrical investigation into the possi- ble changes of autophagic activity during the progression of rat pancreatic adenocarcinoma induced by azaserine. In the present study, autophagic capacity of the azaserine-induced premalignant and malignant cells were characterised and compared to the respective host tissue cells of the rat pancreas and to the acinar cells in other stages of tumour development. Using vinblastine (VBL) as an enhancer, and cyclo- heximide (CHI) as an inhibitor of autophagic segregation we observed that autophagic capacity of pre- malignant cells (month 6 and 10 after initiation) is much higher than in the host tissue cells. We found a sharp decrease in self-digesting capacity in adenocarcinoma cells (month 20) where VBL induced a min- imal accumulation of autophagic vacuoles which was, surprisingly, not inhibited by CHI, i.e. the CHI- sensitive regulatory step was lost. The changes in autophagic capacity are probably associated to specif- ic steps of tumour progression in our system.

Restricted access

Ebben az összefoglaló cikkben bemutatjuk, hogy a ma már széleskörűen alkal-mazott nanoméretű fém-oxidok milyen hatással lehetnek a talajban élő mikroorga-nizmusokra. A nanoméretű fém-oxidok felhasználásuk során közvetlenül és közve-tetten is bekerülhetnek a talajba.

A leginkább alkalmazott és ezért környezeti kockázat szempontjából is leggyak-rabban vizsgált fém-oxidok a nZnO, a nTiO2, a nSiO2, az nAl2O3 és a nCuO. A nanoanyagokat alkalmazhatják a mezőgazdaságban is, elsősorban növényvédelmi célból. A félvezető fém-oxidokat a peszticidek lebontására is használhatják a fotokatailitikus tulajdonságuk miatt.

A talajbaktériumokra kifejtett hatásokat számos közlemény vizsgálja. Jelentősé-gük nagy, mivel alapját képezik a táplálékhálózatnak és az elsődleges szereplői a globális biogeokémiai körforgalmaknak. A táplálékláncban betöltött helyzetük mi-att szerepük lehet a fém-oxidok felhalmozódásában is, tehát mindenképp jól alkal-mazhatóak tesztszervezettként toxikológiai vagy ökotoxikológiai vizsgálatokban. A kísérletek nagyon különböző eredményeket hozhatnak függően a tesztfajtól, a használt módszertől, illetve az anyag kémiai összetételétől, mivel a nanoanyagok vizsgálatára még nem születtek egységes tesztszabványok.

A vizsgált fém-oxidok általában a baktériumok közösségének összetételére és diverzitására gyakorolnak hatást. A nZnO bakteriosztatikus hatást fejt ki vizsgált baktérium fajokra, a legtöbb kísérletben erősebb hatása volt, mint nagyszemcsés megfelelőjének ugyanabban a koncentráció tartományban.

A nTiO2 hatását egyes irodalmi adatok szerint az UV fény jelenléte befolyásolta, ennek hiányában csökken az anyag toxicitása. Ezen felül a nTiO2 hatása a talaj pH-jától és szerves anyag tartalmától is függ. A titán-dioxid is bakteriosztatikus hatást fejt ki a baktérium közösségekre. A két anyag közül azonos koncentrációban alkal-mazva a nZnO toxikusabb. A nCuO ugyanakkor mind a nZnO-nál, mind a nTiO2-nál toxikusabbnak bizonyult a kísérletek alapján.

A talajban élő mikroszkopikus gombafajoknál nem egyértelmű a nanoszemcsés anyagok hatása, a tesztfajok különböző érzékenysége és a módszertani eltérések miatt az eredmények különbözőek. A nZnO-ra a legérzékenyebb faj a Penicillium expansum, 61–91%-os növekedés gátlással. Az arbuszkuláris mikorrhiza fajoknál a nagyobb dózisban (3,2 mg·kg−1) adott nFeO szignifikáns kolonizáció csökkenést okoz.

Az eddigi kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a talaj mikroorga-nizmusait nagyrészt negatívan befolyásolják a nanoméretű fém-oxidok és egyértel-műen toxikusak is lehetnek a különböző baktérium- és gombafajokra. Mindenképp érdemes azonban vizsgálni a talaj mikro-, mezo- és makrofaunájára gyakorolt hatá-sokat is, hogy ezeken keresztül teljes képet kapjunk a nanoméretű fém-oxidoknak a talaj közösségekre kifejtett toxicitásáról.

A nanoanyagok talajba jutó mennyisége előreláthatólag növekszik majd a jövő-ben, tekintettel arra, hogy ezek előállítása és felhasználása egy dinamikusan fejlődő ágazat. Mivel a nanoanyagok nem kizárólag a szennyvizekből és hulladékból kerül-hetnek a környezetbe, hanem közvetlen mezőgazdasági felhasználás révén is, fontos tudnunk, hogy milyen káros hatásokkal kell számolnunk, végső soron ezek a folya-matok közvetett módon az ember jólétét, a környezet és az élelmiszerlánc biztonsá-gát is befolyásolhatják.

Restricted access

Asymptomatic carriage of Staphylococcus aureus in healthy individuals has a high prevalence, especially in children and young adults. Nasal colonisation is a well-known risk factor for subsequent severe infection, or can be the source of transmission of this bacterium to other susceptible persons. In this study, we have surveyed the nasal carriage rate of students of the Semmelweis University, by screening 300 volunteers. We have determined the antibiotic sensitivity of the isolates by Etest, and their genetic relatedness by pulsed-fieled gel electrophoresis. The nasal carriage rate of S. aureus was found to be 29.3%, and that of MRSA only 0.67% (2/300). The isolates were generally sensitive to antibiotics, except for macrolides. We could observe a noticeably great genetic diversity, even among strains deriving from students of the same university group.

Restricted access

Streptococcus pneumoniae is responsible for a high level of morbidity and mortality, especially among children. For a long time, only the polysaccharide vaccine was available against pneumococcal infections, but in the last decade special conjugate vaccines were developed for paediatric use. These vaccines have made a deep impact on serotype distribution all over the world, by suppressing those serotypes included in the vaccines, while new, previously rare types emerged. These changes have been monitored closely in numerous publications all over the world. Nevertheless, data on pneumococcal serotypes in Hungary were mostly published in Hungarian, therefore not available in the international literature. In this meta-analysis, our aim was to collect and summarise all available data, and try to follow the changes observed after the introduction of the conjugate vaccines.

Restricted access

Összefoglalás

A mezőgazdasági fejlődés tükrében egyre nagyobb a jelentősége a mikrobiológiai készítményeknek, mivel alkalmazásukkal fokozható talajaink termékenysége, a kultúrnövények ellenállóképessége, valamint csökkenthető a kemikáliák felhasználása.

Három éven át (2006–2008) természetes alapanyagú lombtrágyák hatékonyságát vizsgáltuk Hajdúszoboszló déli termelési körzetében, réti csernozjom talajon. Vizsgálataink során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a Natur Vita (Chlorella vulgaris és Spirulina platensis), a Natur Plasma (Chlorella spp.) és az Amalgerol Prémium (alginát, mannitol, laminarin stb.) lombtrágyák biztosítanak e további termésnövekedést az alaptrágyázáson felül állománykezelésben és tarlókezelésben. A készítmények hatékonyságát vetőmag kukoricaállományban teszteltük, majd 2008-ban a vizsgálatokat kiterjesztettük az étkezési burgonya-előállításra is.

A vizsgálati eredmények statisztikai értékelése során megállapítottuk, hogy a tesztelt lombtrágyák alkalmazásával javul a vetőmag kukoricaállomány kondíciója. Az alkalmazott kezeléstől függően az alaptrágyázáson felül további termésnövekedést biztosítanak, valamint kombinált alkalmazásuk nem eredményez szignifikánsan na-gyobb termést, mint a készítmények önmagukban történő kijuttatása.

Restricted access

Összefoglalás

A fenntartható mezőgazdasági fejlődésben fontos szerepe van a biotrágyáknak, ugyanis a környezet kémiai terhelése nélkül segítik elő a talaj termékenységének fenntartását, növelik a kultúrnövények ellenállóképességét, valamint javítják a termésbiztonságot és a termés minőségét.

2006-tól 2008-ig természetes alapanyagú lombtrágyák hatékonyságát vizsgáltuk szabadföldi körülmények között Hajdúszoboszló déli termelési körzetében, réti csernozjom talajon. Vizsgálatai célunk annak megállapítása volt, hogy a Natur Vita (Chlorella vulgaris és Spirulina platensis), a Natur Plasma (Chlorella spp.) és az Amalgerol Prémium (alginát, mannitol, laminarin stb.) lombtrágyák képesek e további termésnövekedést biztosítani az alaptrágyázáson felül állománykezelésben és tarlókezelésben. A hatékonysági vizsgálatokat vetőmag kukoricaállományban kezdtük el, majd 2008-ban kiterjesztettük az étkezési burgonya-előállításra is.

A vizsgált készítmények képesek javítani a burgonyaállomány kondícióját, valamint az alkalmazott kezeléstől függően az alaptrágyázáson felül további termésnövekedést biztosítanak, viszont kombinált alkalmazásuk nem eredményez szignifikánsan nagyobb termést, mint a készítmények önmagukban történő kijuttatása.

Restricted access

Bevezetés: A szívfrekvencia-variabilitás csökken hypertoniában vagy diabetes mellitusban szenvedők körében. A hypertonia és a diabetes mellitus egymással gyakori komorbiditást mutatnak. Nincs elegendő adat arról, hogy a kontrollhoz képest diabetes mellitusban nem szenvedő hypertoniás betegek körében hogyan változik a szívfrekvencia-variabilitás. Célkitűzés: A szerzők hypertoniában szenvedő diabeteses és nem diabeteses betegekben, valamint kontrollegyénekben a szívfrekvencia-variabilitás vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: 130 hypertoniában, 48 hypertoniában és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteget, valamint 87 kontrollszemélyt vontak be a vizsgálatba. A minimális, átlagos és maximális szívfrekvenciát, valamint az egymást követő RR-intervallumok időtartamának és 5 perces szegmensekben mért átlagának szórását határozták meg. Eredmények: Az átlagos minimális szívfrekvencia szignifikánsan nem különbözött a csoportok között. A kontrollhoz képest a többi paraméter szignifikánsan csökkent mind a hypertoniában, mind a hypertoniában és diabetesben szenvedő betegek csoportjában. A hypertoniás csoporthoz képest a hypertoniában és diabetesben szenvedő csoportban a paraméterek nem különböztek szignifikánsan. Következtetések: Diabetes mellitusban nem szenvedő hypertoniás betegek körében a szívfrekvencia-variabilitás jelentősen beszűkül. Úgy tűnik, hogy hypertoniás betegek körében a 2-es típusú diabetes mellitus szignifikánsan már nem csökkenti tovább a szívfrekvencia-variabilitást. Orv. Hetil., 2014, 155(22), 865–870.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az 54 éves (1960–2014) retrospektív klinikopatológiai analízis a szegedi Fogászati és Szájsebészeti Klinika Orális Medicina Részlegén diagnosztizált jóindulatú orofacialis daganatok és daganatszerű elváltozások utánkövetéses epidemiológiai eredményeinek bemutatására irányult. Anyag és módszer: Összesen 14 661 biopszia történt, amelyek közül 7491 (51,09%) jóindulatú daganatos beteget vontunk be számítógépes vizsgálatunkba. Eredmények: A betegek átlagéletkora 55,3 év, a férfiak száma 2823 (37,7%), a nőké 4668 (62,3%) volt. A férfi : nő arány 1 : 1,65 volt. Az 51–60 éves korcsoportból emelhető ki a legtöbb, 1280 eset (17,1%), és ezen belül 1014 eset (13,6%) alakult ki gyermekkorban és 6477 eset (86,3%) felnőttkorban. Dominálóan több volt a nem neoplasma (6420, 85,7%), mint a neoplasma (1071, 14,3%), ezenfelül pedig több volt a mesenchymalis (5574, 74,4%), mint a nem mesenchymalis (982, 13,1%) daganat. A leggyakoribb daganattípus az irritációs fibroma volt (1806, 32,4%). A gyulladásos/fertőzéses csoportban a legtöbbször granuloma pyogenicumot (465, 8,3%) észleltünk. A cysták közül a mucokele (805, 10,7%), a fejlődési rendellenességek közül pedig a haemangioma (815, 14,6%) fordult elő a leggyakrabban. A daganatok lokalizációját tekintve a legtöbb esetet az ajkon (2081, 27,8%), a gingiván (2024, 27,0%), a buccán (1069, 14,3%), a nyelven (981, 13,1%) és az arcbőrön (695, 9,3%) regisztráltuk. Az orofacialis jóindulatú lágyrész-daganatok döntő többségét a biopsziavételt követően cryo- vagy lézer-, esetenként kombinált (cryo + lézer) kezelésben részesítettük. Következtetés: A jelen vizsgálatban a leggyakoribb jóindulatú tumor az irritációs fibroma volt, és a legtöbb elváltozás az alsó ajkakon fordult elő. A tanulmányok összehasonlító vizsgálatát megnehezítették a diagnosztikai klasszifikációban és a metodológiában alkalmazott különbözőségek, valamint a változó földrajzi és populációs eltérések. Orv Hetil. 2018; 159(37): 1516–1524.

Restricted access