Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Kadosa Balogh x
  • All content x
Clear All Modify Search

Ismeretes, hogy trágyázás hatására a talaj agyagásványai megváltoztatják szerkezetüket. Továbbá az is, hogy az Alföld fiatal üledékein mérhető formális K-Ar „korok” legtöbbször mezozoosak. Azaz lényegében megőrizték képződésük korát, mely a lepusztulás, elszállítódás és lerakódás folyamán csak nagyon keveset változhatott. Következésképpen a talajműveléssel járó ásványátalakulás megváltoztatja a formális K-Ar korokat is. Ennek a valószínűsíthető effektusnak a kimutatására tettünk kísérletet annak reményében, hogy a K-Ar módszer alkalmassá tehető azoknak az elváltozásoknak az integrális mérésére, melyeket az agyagásványok képződésük óta elszenvedtek. E munka során biztató eredményeket értünk el, és sikerült körvonalaznunk a további megoldandó feladatokat. Kimutattuk, hogy:

  1. A soha nem trágyázott erdő talaj agyagásványainak K-Ar „kora” idősebb a szomszédos, trágyázott nagyüzemi szántó agyagásványainak „koránál”. Az ismert mennyiségű NPK-val trágyázott talajok agyagásványai közül a nagyobb mennyiségű K-műtrágyát kapott talaj agyagásványain mutatható ki fiatalodás, mintha az effektusnak küszöbértéke lenne. A K-műtrágyát nem kapott talajok közül azok kora az „idősebb”, amelyek NP-trágyázásban részesültek. Ez a növényzet K-felvételével lenne magyarázható: ha a NP-trágyázás hatására a növényzet több káliumot vesz fel úgy, hogy a felvett kálium részben a rétegszilikátokból származik. Ebben az esetben a K-Ar kor akkor növekedhet, ha a kálium a 40Ar(rad)-nál nagyobb arányban távozik az agyagásványokból. Ez lehetséges, mivel a 40Ar(rad) keletkezésekor a bomlás visszalökődési energiájának segítségével a 40Ar(rad) átjuthat az oktaéderes rétegbe.
  2. A bemutatott 2. táblázat adatai szerint a K-Ar „kor” függ a szemcsemérettől, a kisebb szemcsék „fiatalabbak”. Ez a függés rendkívül hasonló a kisfokú metamorfitokon megfigyelthez. A fiatal üledékek nemcsak a kort, hanem annak a szemcsemérettől való függését is megőrizték a kisfokú metamorfózistól a talajképződésig eltelt idő alatt. A szemcseméret függés oka az illitesedés folyamatának elhúzódása az átalakuláshoz szükséges kálium lassú diffúziója miatt. Az üledékes kőzeten kialakult talaj szemcseméretét a szállítás és talajképződés során végbement aprózódás és mállás ugyanakkor tovább alakítják. Ha tehát a trágyázás hatására bekövetkezett változást kívánjuk vizsgálni, akkor alapvető követelmény, hogy a referenciának használt és a hozzá hasonlított talajból ugyanazt a szemcseméretet vizsgáljuk. Emiatt, a szemcsék összetapadását elkerülendő, kísérletet tettünk a szemcsék karbonátmentesítésére, továbbá a humuszsavak elroncsolására is.
  3. A 3. táblázatban együtt tanulmányozhatók a kezeletlen mintákból és a karbonát- és humuszmentesített mintákból elválasztott ásványokon mért K, 40Ar(rad) és koradatok. A karbonát- és humuszmentesítés hatására minden mintában dúsult a Kkoncentráció, a formális K-Ar kor szintén emelkedett, ami azt mutatja, hogy a minták illittartalma nőtt. Emellett azonban a kontrollhoz képest „fiatalodott kort” csak a 4. és 7. minta esetén észleltünk, e két minta közös vonása a K-tartalom nagyobb növekedése és a műtrágyaként hozzáadott kálium magas értéke; ez az eddigiek fényében nem meglepő. Érdekes viszont, hogy a káliumban leggazdagabb 10. minta kora nem csökkent érdemben. Ennek oka vélhetően az, hogy ez a talaj volt a legnagyobb mennyiségű NP-műtrágyával kezelve, ami megnövelhette a növényzet Kfelvételét is (vagy az NH4-ion K-iont szorított ki), így az agyagásványok átalakítására kevesebb kálium maradt.
  4. A módszer alkalmazása olyan referencia talaj használatát kívánja meg, ami eredetileg azonos volt a vizsgált talajjal, de trágyázásban nem részesült. Ezt a feltételt egy öreg erdő talaja teljesíti. Az öreg erdők ritkasága az Alföldön azonban korlátozza a módszer alkalmazhatóságát. Felvetődött a kérdés, hogy mivel a kálium nagyon gyorsan megkötődik, a mélyebb talajréteg nem használható-e referencia talajként? A formális K-Ar kor mélységfüggését a 4. táblázatban foglalt adatok egyértelműen mutatják, a mélységgel a formális kor nő. Ebben az esetben viszont nem különböztethető meg a K-műtrágya és az ősi növényzet feltalajban akkumulált K-hatása. A feltételezett effektus kimutatása után a mérési módszer kidolgozása további vizsgálatokat igényel, mindenekelőtt a mintaelőkészítés területén. A továbblépéshez nélkülözhetetlennek látszik az agyagásványminták XRD módszeres vizsgálata. Továbbá a szmektit, az I/S és az illit szétválasztásának, illetve dúsításának megkísérlése eltérő peptizálódásuk alapján, esetleg a kisebb méretű ásványok elválasztása centrifugálással.
  5. Az alkalmazási lehetőségek közül fontos lehet az ásványátalakulás mértékének tanulmányozása a talajtípus és a művelés történetének függvényben; a növényzet milyenségének hatása az ásványátalakulásra; továbbá az alföldi folyók gátjai között a folyószabályozás óta leülepedett, azonos fekün képződött talajon a kor mélységfüggésének tanulmányozása, ami ebben az esetben lehetővé tenné a növényzet által felszínre szállított kálium mennyiségének és ásványátalakító hatásának elkülönített tanulmányozását.

Restricted access

K-Ar age data from minerals (white mica, amphibole, biotite, and feldspar) in metamorphic rocks and pegmatite indicate Variscan metamorphic and magmatic events in the Zemplin Unit. The rocks hosting these minerals are amphibolite, gneiss, micaschist, and pegmatite. This is the first report on the occurrence of pegmatite from this unit, which indicates a Variscan age (≯ 307.9 ± 12.0 Ma) for igneous activity. Amphibolite facies metamorphism is dated based on K-Ar measurement of amphibole from amphibolite that gave age of 338 Ma. K-Ar ages of muscovite and of some amphiboles depend on the degree of mylonitization of the host micaschists and amphibolite, and range from 284.8 ± Ma to 211 ± 9 Ma. Ar/Ar spectrum on a white mica of 227 Ma K-Ar age yielded a ca. 300 Ma plateau-like age and indicates a younger, most likely Alpine overprint. Cretaceous ages of 105 ± 4.2 Ma and 126.6 ± 5.2 Ma were obtained from plagioclase and from white mica concentrate (< 2µm fraction) from strongly mylonitized amphibolite. This suggests that most K/Ar ages between the Variscan and Alpine orogenies (284-211 Ma) are geologically meaningless mixed values. The data support the interpretation of Variscan amphibolite facies metamorphism ≯ 338 Ma with subsequent magmatism ≯ 307.9 Ma) followed by Alpine overprint (126-105 Ma).

Restricted access

K-Ar age data of illite-K-white mica-rich, <2 µm grain size fraction samples were determined on various lithotypes of the Paleozoic-Mesozoic, very low- to low-grade metamorphic complex, the Jurassic ophiolitic mélange and the Cretaceous-Paleocene sedimentary sequence of Mt. Medvednica, Croatia. K-Ar ages of the high-temperature anchizonal-epizonal Paleozoic-Mesozoic complex scatter around ca. 110 Ma for slates, phyllites and marbles with phyllite intercalations, while they are significantly younger (ca. 80 Ma) for metavolcanoclastic rocks that are devoid of detrital K-white mica. Beside the Cretaceous (Alpine) K-Ar radiometric age data, no evidence of a possibly older, Variscan metamorphic event was detected. In the Jurassic ophiolitic mélange and the Cretaceous-Paleocene sequence the obtained mixed isotopic age data do not provide reliable estimates for the age of the diagenetic alterations. In the Paleozoic and Mesozoic formations from the Bükk, Szendrõ and Uppony Mts. (NE Hungary) and in the Paleozoic rocks series from the Internal Dinarides, similar Alpine (Cretaceous) K-Ar ages were determined. These data may suggest metamorphic processes related to the subduction of the Dinaridic oceanic crust beneath Eurasia accompanied by compressional crustal thickening.

Restricted access
Acta Geologica Hungarica
Authors: Tibor Zelenka, Endre Balázs, Kadosa Balogh, János Kiss, and at. al.

Surface Neogene volcanics in Hungary are abundantly documented in the literature, but buried volcanic structures are little known. Early burial of the volcanic centers beneath latest Miocene to Pliocene sediments preserved much of their original relief, permitting their classification into genetic types. More than two-thirds of Hungary is covered by thick Neogene and Quaternary sediments, below which buried volcanic eruptive centers and the extent of their products may only be recognized by complex geologic-geophysical methods. Our study is based on the data of several thousand wells, more than 60,000 km of seismic sections, as well as airborne and surface geophysical (gravimetric, magnetic, electromagnetic, radiometric) data. Results of chemical, mineralogical studies and K/Ar dating of deep cores were also included. The data were evaluated in terms of the regional deep structure of the Carpathian-Balkan region, the Miocene evolution of which was determined by the position, movement and welding of individual microplates. Integration of all available data reveals that the Miocene volcanic centers are concentrated near microplate boundaries. In the volcanic centers the lavas and pyroclastic deposits far exceed 50 m in thickness. The data show that the buried volcanic rocks below the Transdanubian region (Little Hungarian Plain and Somogy-Baranya Hills), the Danube-Tisza Interfluve and the Great Hungarian Plain extend over a much larger area than do the outcropping volcanoes in Northern Hungary (from the Visegrád to the Tokaj Mts). In the southern part of Transdanubia (W. Hungary) a major calcalkaline, rhyolitic, ignimbritic event took place early, in Eggenburgian and Ottnangian (Early Miocene) times. The centers and tuff sheets of this volcanic event can be traced from the Mecsek Mts to the Salgótarján Basin, the southwestern Bükk Basin and the central part of the Great Hungarian Plain. This event was followed by andesitic volcanism. The rhyolite and dacite volcanic centers of Karpatian age are predominantly situated in Transdanubia, whereas the Badenian (Mid-Miocene) andesite and dacite series of large stratovolcanoes are buried below southern Transdanubia, the Danube-Tisza Interfluve and the Great Hungarian Plain. In Sarmatian and early Pannonian (Late Miocene) times, pyroclastic sheets several thousand meters thick and lava domes were formed; they are predominantly rhyolitic, subordinately andesitic and dacitic, and are situated in the eastern part of the Great Hungarian Plain (Nyírség).  With the end of microplate motion, as the plate consolidated in the late Miocene, thick but areally restricted alkali-trachite (Little Hungarian Plain) and alkali-basalt lava domes and tuff craters formed in the Little Hungarian Plain, Transdanubia and the Danube-Tisza Interfluve.

Restricted access