Search Results

Az elmúlt három évtizedben folyamatosan nőtt a nemzetközi érdeklődés a populációk mentális egészsége iránt, amit a témakörben nagy számban végzett tudományos kutatások és nemzetközi szakmai dokumentumok bizonyítanak. A téma iránti érdeklődéshez és elkötelezettséghez képest azonban a szakirodalomban igen alacsony a populációs adatokat szolgáltató, pontosan dokumentált, jól tervezett, és nemzetközi összehasonlításra is alkalmas vizsgálatok száma. Ez különösen igaz a hazai népesség mentális egészségével kapcsolatos kutatásokra, ami jelentős akadálya annak, hogy a mentális problémákkal küzdő hazai népesség különféle csoportjait célzottan segíteni képes, bizonyítékokon alapuló beavatkozásokat kínáló, több mint egy évtizede tervezett lelki egészség-stratégia elfogadásra kerüljön. E helyzet megoldásához kíván hozzájárulni a közlemény azáltal, hogy áttekintést ad a mentális állapot populációs mérésének konceptuális kérdéseiről, beleértve a mentális egészség átfogó témaköreit; valamint számba veszi a mentális zavarok, a generikus mentális állapot, és a mentális egészség, illetve a szubjektív jóllét vizsgálatára alkalmas, populációs vizsgálatokban leggyakrabban használt mérőeszközöket. A mentális egészség kérdéskörének jelentőségét és a magyar népesség mentális problémáira fókuszálva szükséges, a rendelkezésre álló széleskörű nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve pedig lehetséges a hazai népesség mentális állapotát az eddiginél átfogóbb, rendszeres, és nemzetközi összehasonlításra alkalmas eredményeket nyújtó módon vizsgálni, amely megalapozza a lelki egészség javítását hatékonyan szolgáló, bizonyítékokra alapozott országos stratégia megtervezését és eredményeinek nyomon követését.

Elméleti háttér: Manapság a videójátékok számos ember életének fontos részét képezik. 2020-as hazai adatok szerint a videójátékosok száma legalább 3,8 millió fő, a jellemző játékidő hétköznapokon 2–3 óra. A játékosok (angolul „gamers” vagy magyarosan gamerek) egy része profi módon, szervezett versenyeken játszik, napjában több órát fordítva játékra és képességei fejlesztésére; őket e-sportolóknak nevezik. A videójátékokkal való rend-szeres időtöltés – mint minden szokás – befolyással van a játékosok lelki működésére. Cél: kvalitatív módszertannal, valós időben, strukturált online interjúkkal feltárni a videójátékkal rendszeresen játszók pszichés jellemzőit. Módszerek: A 18 éven felüli interjúalanyok hólabda módszerrel kerültek azonosításra (n = 22; 77% férfi, átlagéletkor: 24,9 [SD = 3,8] év). Eszközök: az alanyok 5 témakörbe tartozó kérdésekre válaszoltak: 1. demográfiai adatok, 2. általános játszási szokások, 3. a játék (gaming) jelentősége az alany számára, 4. a játékra való motivációk, 5. a játékos társas kapcsolatai. A hangrögzített interjúk átgépelésével kapott szövegeket tartalomelemzésnek vetettük alá. Eredmények: Összesen 22 fővel készült interjú, amelyek teljes időtartama 598 perc (átgépelés után 51 193 szó) volt. Az interjúalanyok többségükben húszas éveik elején járó fiatalok voltak, akik átlagosan 10,7 éves (SD = 5,5 év) korban kezdtek el játszani. A válaszadók átlagosan napi 5,2 órát (SD = 2,3 óra) töltenek játékkal; nagy részük (91%) gamernek vallja magát, de többségük az ellenőrző kérdések eredményei alapján e-sportolónak tartható. A tevékenység kialakulását vizsgálva 64% vallotta, hogy társas kapcsolatai hatására, illetve 41% az unaloműzés miatt kezdett játszani, és ezek, valamint a fejlődés lehetősége ösztönözte a tevékenység folytatására. A motivációk közül kiemelt jelentőségű a győzelem és a vereség, valamint a fejlődés igénye. A válaszadók 32%-a problémásnak („toxikusnak”) vélte saját játékát, habár ezt a viselkedést másnál elítélte. Az alanyok barátainak java része a gamerek szubkultúrájából kerül ki; a játéktevékenységet nem végző környezetük pedig többségében negatívan vélekedik a játékos hobbijáról vagy általában a videójátékokról. Következtetések: A káros következményekkel járó videójátszás legfontosabb megelőzési lehetősége a társas készségek fejlesztése, a valóságos társas kapcsolatok minél korábban kezdődő építése és erősítése.

A magyar népesség kedvezőtlen egészségi állapota, azon belül is a mentális betegségek növekvő prevalenciája, valamint az ennek következményeként növekvő társadalmi terhek hazánkban is egyre sürgetőbbé teszik az egészségi állapotot meghatározó tényezők minél átfogóbb vizsgálatát. E tényezők feltárásához megfelelő eszközök, többek között egészségfelmérésekben alkalmazható kérdőívek magyar nyelven is elérhető, minél szélesebb tárházára van szükség. A jelen vizsgálat keretében az eddig 33 nyelvre lefordított, Antonovsky-féle rövidített koherencia-kérdőív magyar nyelvű változatának validálása történt meg. A validáláshoz a lelki egészség kérdőívnek (GHQ-12) és a vélt egészséget minősítő kérdésnek a 2003-as Országos Lakossági Egészségfelmérésben (OLEF) alkalmazott változatait, valamint a rövidített Beck-féle depresszióskálát alkalmaztuk. A kérdőív kipróbálására egy olyan 128 fős eseti mintán került sor, amelyet öt különböző korcsoportba tartozó, eltérő iskolázottságú és foglalkozású önkéntes válaszadó alkotott: középiskolai tanárok, felsőoktatásban tanulók, adminisztratív dolgozók, nyugdíjasok, valamint egy alacsony iskolázottságú, hátrányos helyzetű csoport. Az Antonovsky-kérdőív kérdéseire adott válaszok belső konzisztenciáját jellemző Cronbach-alfa érték vizsgálatunkban 0,82 volt. Az egészséget jellemző koherencia-érzés, Beck-pontszám, GHQ-pontszám, valamint a vélt egészség kérdésre adott válaszok közötti összefüggést a változók típusától függően lineáris, illetve ordinális logisztikus regresszióval vizsgáltuk. A megbízhatóságot a kérdőív újrafelvételével (ún. test-retest módszerrel) ellenőriztük. Eredményeink szerint a koherencia-érzés kérdőívnek mind a kritérium-, mind a konstrukt validitása, valamint a megbízhatósága is nagyon jó. A koherencia-érzés a vélt egészséggel, a lelki egészséggel (GHQ12) és a Beck-depresszió-skálán mért értékkel is a várt irányú, szignifikáns összefüggést mutatta. A hiteles magyar nyelvű kérdőív bővíti az egészséget meghatározó tényezők vizsgálatára megbízhatóan alkalmas, magyarul is elérhető felmérési eszközök körét.

A leendő orvosok vélemény- és attitűdformáló hatása, példaképszerepe az egészséggel kapcsolatos ismeretek és szemlélet formálásában nemcsak a betegek, hanem rajtuk keresztül a hozzátartozók, a tágabb népesség körében is érvényesül. Azért fontos megismerni már tanulmányaik során egészségmagatartásukat és az arra ható tényezőket, hogy azt szükség esetén formálni lehessen. Célkitűzések és módszer: A jelen vizsgálat az orvostanhallgatók egészségi állapotának és egészségmagatartásának felmérése céljából történt a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma Általános Orvostudományi Karának I–V. évfolyamain magyar nyelven tanuló orvostanhallgatók körében, kérdőíves adatfelvétellel. A kérdőív a demográfiai adatokon túl az egészségi állapotra és az egészségmagatartásra vonatkozó kérdéseket tartalmazott. Eredmények: A debreceni orvostanhallgatók közel háromnegyede jónak, illetve nagyon jónak ítéli egészségi állapotát; csaknem mindannyian úgy vélekednek, hogy sokat, illetve nagyon sokat tehetnek az egészségükért. A hallgatók csaknem kétharmada soha nem dohányzott; 15%-uk napi rendszerességgel szív cigarettát. Alkoholt a hallgatók több mint négyötöde fogyaszt, de leginkább csak alkalmanként. Egynegyedük kipróbált már valamilyen kábítószert, a leggyakrabban marihuánát, illetve altatót és nyugtatót orvosi javaslat nélkül. A debreceni orvostanhallgatók adatait az átlagnépesség azonos korosztályával összehasonlítva elmondható, hogy az orvostanhallgatók közül kevesebben dohányoznak, és a naponta dohányzók aránya is kisebb; közel 50% a heti rendszerességgel italozók aránya. Következtetések: Az orvostanhallgatók közt korábban történt felmérések és a jelen vizsgálat eredményeit összehasonlítva a szerhasználat gyakorisága nem emelkedett lényegesen. Aggasztó azonban, hogy a hallgatók körében szignifikánsan magasabb a lelki egészség zavarára utaló pontszám átlaga, mint a hasonló korú átlagnépesség körében.

Elméleti háttér: Az orvostanhallgatók kedvezőtlen mentális egészségi állapotára kutatások széle köre mutat rá világszerte. A háttérben álló tényezők és a szükséges beavatkozások megismerése azonban már kevesebb vizsgálatnak került a fókuszába, és különösen kevés a kvalitatív módszert alkalmazó kutatás. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem magyar és angol nyelvű orvosképzésében részt vevő hallgatók mentális egészségét kedvezőtlenül befolyásoló egyetemi és egyéni szinten megjelenő tényezők azonosítása, a hallgatók által javasolt beavatkozások megismerése. Módszerek: 26 fő (13 magyar és 13 angol nyelven tanuló), I–VI. éves orvostanhallgatóval készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, amelyeket hang-felvételen rögzítettünk. Az interjúk átírását követően az összesen 46 874 szószám terjedelmű anyagon tartalomelemzést végeztünk az NVivo szoftver segítségével, azt manuálisan ellenőrizve. Eredmények: Legfőbb stresszorokként a tananyag mennyiségét, a vizsgáztatás sajátosságait (tisztázatlan követelmények, vizsgáztatói szubjektivitás, észlelt igazságtalanság), az oktatási segédanyagok, valamint a gyakorlati képzés hiányosságait, illetve az egyetemen belüli információáramlás problémáit fogalmazták meg a hallgatók. A magyarok körében kiemelt stresszforrásként jelent meg az évismétlés és az önköltséges képzési formába való átsorolás veszélye. A tananyag nagy mennyisége miatt a hallgatók tanulásmódszertani, időbeosztási készségek fejlesztését célzó intervenciókat szeretnének, továbbá igényük lenne a stresszkezelési és kudarctűrési képességük fejlesztését célzó segítségre is. Sokak szakmai jövőképe bizonytalan, amelyet a hatékony karrier-tanácsadás tudna enyhíteni. Következtetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségére számos szervezeti és egyéni tényező jelent kockázatot, amelyeket az egyetem elsősorban rendszerszintű beavatkozásokkal tudna csökkenteni.

Absztrakt:

Bevezetés: A lakosság egészségi állapotának ismerete nélkülözhetetlen az egészségpolitikai döntések meghozatalához, különösen igaz ez a várandósok és gyermekek esetében. Célkitűzés: Az elemzés célja, hogy jellemezze a várandós nők egészségi állapotában bekövetkezett változásokat az 1997 és 2012 közötti időszakban. Módszer: Az adatok forrását a területi védőnői jelentések szolgáltatták. Az elemzett adatok köre: dohányzó, fokozott gondozást igénylő, későn (28. hét után) gondozásba került várandós és gondozás nélkül szült nők. Az idősoros elemzés Microsoft Excel és STATA 13.0 programok segítségével történt. Eredmények: A dohányzó várandósok aránya országosan 13,8% volt a vizsgált időszakban, ettől magasabb (p<0,01) a dohányos várandósok aránya Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg, és Somogy megyékben. A fokozottan gondozott várandósok aránya az országoshoz képest magasabb (p<0,01) Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyékben. A várandósok több mint 1%-a későn jelentkezett várandósgondozásra. A védőnők által regisztrált szült nők közül kevesebb mint 1% nem vett részt várandósgondozáson. Következtetés: A kedvezően alakuló országos tendencia jelentős területi egyenlőtlenségeket rejt, ami beavatkozásokat sürget. Orv Hetil. 2017; 158(29): 1131–1142.

Összefoglaló. Bevezetés: A munkavégzés fontos egészségprotektív tényező, de munkahelyi pszichoszociális kockázatokkal jár, amelyeknek az egészségi állapottal való összefüggéseire az elmúlt évtizedekben derült fény. Célkitűzés: A vizsgálat célja a munkahelyi beosztás és az egészségi állapot közti összefüggés vizsgálata volt olyan, viszonylag homogén mintában, amelynek tagjait közintézmények dolgozói adták. Módszer: Kérdőíves egészségfelmérés történt online adatgyűjtéssel, keresztmetszeti elrendezésben, egy megyeszékhely két közintézményében alkalmazottak körében. A kérdőív demográfiai, az egészségi állapotra, az egészségmagatartásra és a munkavégzésre, köztük a munkahelyi beosztásra vonatkozó, validált kérdéseket tartalmazott. Az adatelemzés beosztási kategóriák szerint két (vezető vs. beosztott), illetve három (vezető, diplomás beosztott, nem diplomás beosztott) rétegben történt. Eredmények: A vizsgált mutatók közül a szubjektív egészség, az élettel való elégedettség, a koherenciaérzés, a túlzott mértékű pszichés stressz, a munkahelyi hiányzás, a munkahelyi és magánéleti társas támogatottság a vezető beosztásban dolgozók körében volt a legkedvezőbb. A vizsgált indikátorok közül csak a munkaképesség nem különbözött beosztás szerint, és csak az alvásidő volt szignifikánsan kedvezőtlenebb (rövidebb) a vezetők körében a beosztottakhoz képest. A háromrétegű elemzés szerint a legkedvezőtlenebb mutatók a nem diplomás beosztottakra voltak jellemzőek. Eredményeink szerint a vezető beosztásban dolgozók egészségi állapota és mentális egészsége kedvezőbb, mint a beosztottaké. Következtetés: A munkahelyi beosztás az egyéni társadalmi-gazdasági helyzet mellett a munkahelyi pszichoszociális stressz mértékével is összefüggésben van, ezért a munkahelyi stressz vizsgálata során érdemes beosztás szerinti elemzést is végezni. A munkahelyi pszichoszociális stressz nyomon követése minden munkahelyen ajánlott, amelynek egyszerű módja az alkalmazási idő és a hiányzott napok számának létszámarányos és beosztásra stratifikált, idősoros nyomon követése. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1172–1179.

Summary. Introduction: Employment is an important health protective factor but also entails workplace psychosocial risks with multiple impacts on health. Objective: The present study aimed at examining the association between employment position and subjective health in a relatively homogenous sample of public servants with mostly tertiary degrees. Method: Online health survey was conducted among employees of two large public institutes in a large city in Hungary. The questionnaire contained items on demographic data, health status, mental health, health behaviour, and work-related questions including employment position (leadership). Data analysis was carried out by employment position in two (manager, subordinate) and three (manager, subordinate with college degree, subordinate with no college degree) strata. Results: Subjective health, satisfaction with life, sense of coherence, pathological stress, sickness absence, social support in the workplace and private life were most favourable among those in leadership position. Work ability did not differ by employment position, but sleep time was significantly less favourable (shorter) among leaders compared to subordinates. Subordinates with no college degree had the worst measures of health. Conclusion: Employment position is related to individual socioeconomic status and workplace psychosocial stress, therefore research on workplace stress should include employment level as a potential confounder. Psychosocial stress at workplaces should be monitored for which various recommendations are available. The simplest method is to monitor mid- and long-term turnover and sickness absence stratified for employment position and proportionate to the workforce. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1172–1179.