Search Results
You are looking at 1 - 3 of 3 items for
- Author or Editor: Kata Krekó x
- Refine by Access: All Content x
A humán kultúrát egyedülállóan jellemzi a kulturális ismeretek és produktumok felhalmozása, valamint átadása a következő generációnak. Az egyre komplexebb adaptációk megőrzésére irányuló folyamatot nevezzük kumulatív kulturális evolúciónak (Richerson , Boyd , 2005; Tomasello , 1999). Milyen feltételek voltak szükségesek az emberré válás során ahhoz, hogy létrejöhessen a kumulatív kulturális evolúció? – a tanulmány erre a kérdésre keresi a választ. A mém-elmélet (Dawkins , 1986) a biológiai evolúció törvényszerűségeivel magyarázza a kultúra evolúcióját, azonban több lényegi ponton sem ad kielégítő választ. Az elmékben és artefaktumokban hordozott ismeretek nem önmagukat másoló diszkrét entitások. Replikátorok helyett kognitív értelmezési és következtetési mechanizmusok – sémák, modulok – rögzítik a kulturális tartalmakat, és így lehetővé teszik a darwini evolúciós elmélet alkalmazását (Sperber , Hirschfeld , 2006; Boyd , Richerson , 2005). A kulturális evolúció populációdinamikai elemzése szerint az utánzásnak növelnie kell az egyéni tanulók fitneszét, hogy a teljes populáció rátermettsége nőhessen (Rogers , 1989). Ez akkor lehetséges, ha az egyedek hatékonyan tudnak választani az egyéni tanulás és az utánzás között, attól függően, hogy adott környezeti feltételek mellett melyik a pontosabb és a kevésbé költséges mód. Az utánzásos tanulás hátterében álló kognitív képességekre irányulhatott adaptív nyomás, mint például a tudatelméletre (Richerson , Boyd , 2005), az interszubjektivitásra (Tomasello , Kruger , Ratner , 1993), és a humán pedagógiára (Gergely , Csibra , 2005). A matematikai modellek, a terepkutatások és a laboratóriumi vizsgálatok – mint az átadási lánc, a helycserés módszer és a zárt csoport – egyre gyarapodó eredményei hozzájárulnak a kultúra kialakulásának és törvényszerűségeinek egyre pontosabb megismeréséhez.
Summary
Tanulmányunkban a Robbins és Kirmayer (1991) által kidolgozott Tünetinterpretáció Kérdőív pszichometriai jellemzőit mutatjuk be. Vizsgálatainkban összesen 660 fő (345 egyetemi hallgató, 98 egészségügyi alapellátásban megjelenő páciens, 217 „egészséges” _
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: Budapesti alsó tagozatos gyermekek (n = 165) kézhigiénére vonatkozó ismereteit vizsgáltuk. A kutatás célja: kisiskolások körében új pedagógiai eljárás, a kortársoktatás alkalmazása és optimalizálása a megfelelő kézhigiénia kialakításában. Módszer: A gyermekek szociális helyzetét és előzetes tudását bemeneti kérdőívek kitöltésével egyetemisták mérték fel. A tudásra vonatkozó felmérést négy- (n = 85) és nyolcórás (n = 36) oktatás után is elvégeztük. Emellett a kézmosás helyes gyakorlatának hatékonyságát Semmelweis Scanner segítségével teszteltük közvetlenül a kéz fluoreszkáló krémmel való bedörzsölése után, a négy- és nyolcórás oktatás előtt (n = 166) és után (n = 74; n = 35) is. Eredmények: A kézhigiénére vonatkozó tudás a bemeneti felméréshez képest szignifikánsan nőtt a kortársoktatási program után, a négy- és a nyolcórás képzést követően. A kisebb gyermekeknél a nyolcórás képzés hatása kifejezettebb volt. Hasonló eredményeket kaptunk a kéz felszínének bedörzsölése után a kimaradó területek számának változásában is. Következtetés: A kézhigiéniai tudásra vonatkozó szociológiai felmérések és a közvetlen fizikai mérések egyaránt arra utalnak, hogy a megfelelő pedagógiai eljárásokkal elvégzett képzés eredményes, és hozzájárul a 6–10 éves gyermekek környezettudatos higiéniai kultúrájának kialakításához, átalakításához. Orv Hetil. 2018; 159(12): 485–490.
