Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Katalin Barabás x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A dohányzás megelőzését és a leszokást segítő intervenciók a jelenleg ismert legköltséghatékonyabb egészségügyi eljárások közé tartoznak. Értékük felbecsülhetetlen a serdülőkori dohányzást tekintve, hiszen a felnőtt dohányosok többsége serdülőként kezd el dohányozni. Emellett jól ismert irodalmi adat, hogy minél korábban kezdi el valaki a dohányzást, annál nehezebb leszoknia, és a dohányzás következményei egy életen keresztül elkísérik. Ebben a közleményben a serdülőkkel foglalkozó orvosok számára összefoglaltuk azokat a módszereket és beavatkozásokat, amelyekkel a serdülőkori dohányzás visszaszorítható. A nemzetközi irányelvek praktikus és rövid intervenciókat ajánlanak, melyek jól alkalmazhatók a mindennapi orvosi gyakorlatban. A dohányzás megelőzésében az egészségügyi ellátást végző orvosok szerepe kulcsfontosságú. A társadalom szemében az orvos elismert személy, aki hiteles információkat nyújthat a dohányzásról és a leszokásról. Kutatások igazolták, hogy az orvosi praxis serdülőkorú páciensei körében egy rövid, célvezérelt beszélgetéssel a dohányzás prevalenciája tovább csökkenthető. A XXI. század egyik kiemelt egészségügyi kihívása a dohányzás visszaszorítása, melyet már gyermek- és serdülőkorban el kell kezdeni. Erre hatékony, klinikai vizsgálatokkal alátámasztott módszerek állnak rendelkezésünkre, melyek ismerete nélkülözhetetlen a serdülőkkel foglalkozó orvosok számára. Orv Hetil. 2018; 159(15): 593–602.

Restricted access
Authors: Bettina Pikó, Erzsébet Kapocsi, Gergely Tari, Hedvig Kiss and Katalin Barabás

Absztrakt:

A modern orvosképzés elengedhetetlen része, hogy a hallgatók ismereteket szerezzenek az ember kettős – biológiai és kulturális – természetéről, hiszen viselkedésünket mindkettő befolyásolja. Az orvosi antropológia kurzus segít megérteni a betegek döntései mögött álló mechanizmusokat, laikus koncepciókat, ami globalizálódó világunkban különösen fontos. Célja, hogy az orvostanhallgatók az elméleti alapok elsajátításával gyakorlati példákon keresztül szerezzenek olyan kulturális kompetenciát, amely később segítheti őket az eltérő kulturális háttérrel rendelkező betegek ellátásában. Jelen tanulmányunkban bemutatjuk a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karán folyó orvosképzés részét képező orvosi antropológia kurzus ún. szegedi modelljét, főbb célkitűzéseit, tematikáját, erősségeit, lehetőségeit és esetleges nehézségeit. A tantárgy fejlesztése során különösen nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a tematika kapcsolódjon a többi magatartástudományi, illetve orvosi tantárgyhoz, és kiemelten gyakorlatcentrikus legyen. A részben előadások, részben szemináriumok keretében megvalósuló kurzus a biológiai valósághoz kapcsolódó kulturális sokszínűséget a gyakorlati példákon keresztül vázolja fel. Az orvosi antropológia tantárgy témakörei úgy készítik fel a leendő orvosokat, hogy az itt kapott ismereteket – a szükséges készségekkel és attitűdökkel kiegészítve – hasznosítani tudják az orvosi gyakorlatban. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1527–1532.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet idején a Szegedi Tudományegyetemen a negyedéves orvostanhallgatók Orvos-beteg kommunikációs gyakorlata is online történt. A gyakorlat a videóanalízis módszerén alapul, szimulált páciensek bevonásával történik, kiemelt hangsúlyt fektetve a személyközi interakciókra, így az online megvalósítás rendkívül nagy kihívást jelentett. Célkitűzés: Az online Orvos-beteg kommunikációs gyakorlattal kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. A hagyományos, személyes jelenléten alapuló és az online gyakorlatok összehasonlítása. Az online gyakorlatokkal kapcsolatos hallgatói értékelések elemzése. Módszer: Az online megvalósításhoz a Zoom ingyenes változatát használtuk. A gyakorlatok ötfős kiscsoportokban egy oktató családorvos vezetésével és egy szimulált páciens részvételével zajlottak. Valamennyi hallgató részt vett egy szituációban, amit rögzítettünk. A felvételek megtekintését közös elemzés, értékelés követte. A hallgatók anonim online kérdőív segítségével értékelték a kurzust. Az adatokat leíró statisztikai módszerekkel, a szöveges válaszokat kvalitatív módon elemeztük. Eredmények: A kérdőívet a hallgatók 74,4%-a, 64 fő töltötte ki. Valamennyi kérdés esetén a hallgatók többsége (78,1–100%) jó (4) vagy kiváló (5) értékelést adott. A legmagasabb átlagpontszámot (4,95 ± 0,21) a gyakorlati oktatók szakmai felkészültsége, míg a legalacsonyabbat az elméleti rész témaválasztása (4,06 ± 1,02) kapta. A szöveges értékelések alapján a hallgatók többsége elégedett a kurzussal, örömmel vennének rajta többször részt, a személyes megvalósítást azonban előnyben részesítenék az online formával szemben. Következtetések: Az online gyakorlat megvalósítása sikeres volt, sok szempontból megfelelően helyettesítette a hagyományos formát. A hallgatói értékelés nem volt rosszabb az előző évek eredményeinél. A személyes kontaktus hiánya limitáló tényező, ezért az online gyakorlat nem tekinthető a személyes kommunikációs tréning alternatívájának, hanem olyan önálló képzési forma, amely jelentősen hozzájárulhat a hatékony, modern oktatáshoz. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1355–1362.

Open access
Authors: Iván Devosa, Zoltán Kozinszky, Melinda Vanya, Károly Szili, Alice Fáyné Dombi and Katalin Barabás

Absztrakt

Bevezetés: A promiszkuitás és a megbízható fogamzásgátlás hiánya növeli a szexuális úton átvihető betegségek előfordulási valószínűségét, amely a felmérés szerint az egyetemi hallgatók körében gyakoribb. Célkitűzés: A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék az egyetemisták megbízható fogamzásgátlásra és nemi úton terjedő betegségekre vonatkozó ismereteit, valamint a középiskolai szexuális egészségnevelés hatékonyságát, kiemelt tekintettel a kortárs segítők által végzett oktatásra. Módszer: A fogamzásgátlási szokásokra és a nemi betegségekkel kapcsolatos ismeretekre irányuló önkitöltéses, anonim kérdőíves felmérést végeztek 2009 és 2011 között a Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak randomizált mintáján (n = 472, 298 nő és 174 férfi, átlagéletkoruk 21 év). Eredmények: A kortárs segítők által tartott iskolai reproduktív egészségnevelő órákat a válaszadók 62,1%-a tartotta megbízható és hiteles információforrásnak, 12,3%-uk ítélte kevésbé megbízhatónak, és 25,6%-uk nevezte meg az iskolai felvilágosítást irreleváns információforrásnak. Azok körében, akik megbízhatónak tartották a kortárs segítők általi egészségfejlesztést, szignifikánsan több a nő (69,3% vs. 46,6%, p = 0,001), szignifikánsan kevesebben laknak városban (83,6% vs. 94,8%, p = 0,025) és szignifikánsan többen tudták, hogy a Candida-fertőzés átvihető szexuális érintkezés útján (79,5%, illetve 63,9%, p = 0,02). A válaszadók túlnyomó többsége a szexuális kérdésekkel kapcsolatban a médiából szerezte ismereteit. Következtetések: Azok a fiatalok, akik a kortárs segítők előadásait megbízhatónak tartják, a Candida betegségről szignifikánsan tájékozottabbak. Orv. Hetil., 2016, 157(14), 539–546.

Restricted access
Authors: Melinda Látos, Katalin Barabás, György Lázár, Ferenc Marofka, Edit Szederkényi, Pál Szenohradszky and Márta Csabai

A betegséggel, a testtel és a gyógyulási folyamattal kapcsolatos attitűdök és a kognitív reprezentációk jellege számottevő befolyást gyakorol a szervátültetésen átesett betegek felépülésére. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának Transzplantációs Osztályán több mint egy éve folyó kutatásukban a szerzők 51 veseátültetett személynél megvizsgálták, hogy a hangulati tényezők, a betegséggel és szervvel kapcsolatos reprezentációk kimutatható összefüggésben állnak-e a graft megfelelő működésével. Módszerek: Kutatásukban négy mérőeszköz kombinációját tesztelték: a szorongásszint és a hangulati állapot mérésére a Spielberger-féle állapot- és vonásszorongás kérdőívet és a Beck-féle depresszióskálát alkalmazták, a betegség- és testreprezentációkat, illetve a gyógyulással, az idegen eredetű szerv testi és pszichés integrációjával kapcsolatos nézeteket pedig egy általuk kidolgozott kérdőívvel és rajzteszttel vizsgálták. Eredmények: A szorongó betegek a projektív rajzteszten a transzplantált vesét nagyobbra rajzolták, ami azt jelzi, hogy a szorongás megakadályozza a szerv normális intrapszichés integrációját. Fontos kutatási eredményük, hogy a transzplantáció utáni, vérből kimutatott 10. napi kreatinin- és karbamidszint szignifikánsan alacsonyabb volt azoknál a betegeknél, akik a projektív rajztesztben a veséjüket kisebbre rajzolták. Következtetések: A transzplantált betegek rajzain a vese mérete szorongást jelző funkciót tölthet be, ami egyrészt a vizsgálatukban alkalmazott egyszerű pszichodiagnosztikai eljárás hasznosságára hívja fel a figyelmet, másrészt a prevenció fontosságára. Orv. Hetil., 2012, 153, 592–597.

Restricted access