Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Katalin Borka x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Claudinexpresszió különböző pancreasdaganatokban és jelentősége a differenciáldiagnózisban

Claudin expression in different pancreatic cancers and its significance in differential diagnostics

Magyar Onkológia
Author:
Katalin Borka

Absztrakt

A claudinok (CLDN) a tight junction nélkülözhetetlen fehérjéi. Megváltozott expressziós mintázatukat már számos daganatban kimutatták. A CLDN-3 és -4 a Clostridium perfringens enterotoxinjának receptora. A toxinnak citolitikus hatása is ismert. Vizsgálataink célja volt a claudinexpresszió mintázatának összehasonlítása normális pancreassejtekben, pancreas-eredetű endocrin tumorokban, az adenocarcinomákban, mucinosus cysticus daganatokban és acinussejtes carcinomában. CLDN-1, -2, -3, -4 és -7 expresszióját vizsgáltuk immunhisztokémiai és RT-PCR módszerrel. A vizsgálat eredményei a következők: 1.) A CLDN-1 és -4 már ismert expressziója mellett ductalis sejtekben CLDN-2, -3 és -7, az acinussejtekben a CLDN-3 és -7 fehérje jelenlétét igazoltuk. Az endocrin sejtekben CLDN-3 és -7 fehérje expresszióját mutattuk ki. 2.) Az endocrin daganatokban a CLDN-3 és -7, az exocrin tumorokban a CLDN-1, -2 és -4 erős expresszióját figyeltük meg. Claudin fehérjék expresszióját elsőként írtuk le endocrin daganatokban. 3.) A CLDN-1, -4 és -7 fehérjék átmeneti expressziója a borderline cysticus mucinosus tumorok esetében alátámasztja a mucinosus cysticus daganatok szekvenciális kialakulásának elméletét. 4.) Elsőként ismertettük a pancreas gyerekkorban kialakuló acinussejtes carcinomáját, mely Cushing-szindrómát okozott. Eredményeink alapján a következő megállapításokat tehetjük: 1.) A CLDN-3 jelenléte endocrin differenciációra utal. Az exocrin eredetű adenocarcinomák és cysticus mucinosus tumorok CLDN-1, -2, -4 és -7 pozitivitást mutatnak, viszont az acinussejtes carcinomában csak CLDN-1 és -2 jelent meg. A normális pancreassejtek claudinexpresszióját is figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a CLDN-1, -2 és -4 fehérje a ductalis, a CLDN-1 az acinaris, a CLDN-3 az endocrin differenciáció biztos markere. 2.) Az emelkedett CLDN-4-expresszió adenocarcinomákban és mucinosus cysticus tumorokban, valamint az endocrin tumorokban észlelt magas CLDN-3-expresszió e daganatok új, célzott terápiájának lehetőségét nyitja meg. 3.) A pancreastumorok claudinexpressziójának mintázata felhasználható a daganatok differenciáldiagnosztikájában és segítséget adhat a dignitás eldöntésében.

Restricted access

A várandósság során jelentkező proteinuria differenciáldiagnosztikájának nehézségei

Difficulties in the differential diagnosis of proteinuria during pregnancy

Orvosi Hetilap
Authors:
Adrienn Szalay
,
Gergő Molnár
,
Dezider Kósa
,
László Kádasi
,
Ákos Papp
,
Zoltán Tóth
,
Attila Szendrői
,
Katalin Borka
, and
Mónika Kovács

Fiziológiás terhesség során is jelentős morfológiai, funkcionális, hemodinamikai változások történnek a vesében, melyek következtében kismértékben fokozódik a proteinuria. Ennek kóros mértékű növekedése azonban, főleg ha hypertoniával, illetve vesefunkció-beszűküléssel is jár, szoros anyai, valamint magzati nyomon követést igényel, hiszen súlyos perinatalis szövődményeket vetíthet előre. A proteinuria differenciáldiagnosztikája szerteágazó, az etiológia tisztázásakor elsődleges szempont a praeeclampsia, illetve az egyéb, esetleges primer vesebetegség elkülönítése. Sorra vesszük az etiológiai palettán fellelhető mindazon kórképeket, amelyek akár a praeeclampsia tünettanát is utánozhatják, megnehezítve ezáltal a pontos diagnózis felállítását. A 31 éves várandós esete kapcsán a terhesség során észlelt progrediáló proteinuria differenciáldiagnosztikáját tekintjük át. Postpartum egyértelművé vált a praeeclampsia diagnózisa, mellékleletként azonban vesemalignitás igazolódott. Arra is keressük a választ, vajon a vese rosszindulatú daganata felelőssé tehető-e a hypertoniát, progrediáló proteinuriát magában foglaló klinikumért. Orv Hetil. 2022; 163(34): 1362–1368.

Open access

Focalis congenitalis hyperinsulinismus

Focal congenital hyperinsulinism

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsa Tallós
,
Andrea Luczay
,
Lídia Balogh
,
Ünőke Méder
,
Ildikó Várkonyi
,
Tímea Seszták
,
Katalin Borka
,
László Harsányi
, and
Attila Kálmán

Az igen ritkán perzisztáló újszülöttkori hypoglykaemia hátterében a leggyakrabban congenitalis hyperinsulinismus áll, melynek körülbelül 50%-a focalis megjelenésű. Ezen esetekben korai diagnózissal és megfelelő kezelés mellett a góc sebészi eltávolításával teljes gyógyulás érhető el, elkerülve a hosszú gyógyszeres terápiát, illetve az időszakos, hypoglykaemia okozta maradandó idegrendszeri károsodást. Ma már a genetikai vizsgálat és a 18F-fluor-dihidroxi-fenilalanin PET/CT is a kivizsgálás része. A Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján az elmúlt években két – 22, illetve 2 hónapos – fiúgyermeknél történt focalis congenitalis hyperinsulinismus miatt sikeres pancreasgóc-eltávolítás. Mindkét betegnél a kivizsgálás során az ATP-szenzitív káliumcsatornát kódoló ABCC8-gén mutációja igazolódott, mely valószínűsítette a focalis eredetet, amit a képalkotó vizsgálat, majd a későbbiekben a szövettan is igazolt. A műtétet követően mindkét beteg gyógyszeres terápiáját le lehetett állítani; az utánkövetési idő (5 év, illetve 1,5 év) alatt mindketten végig normoglykaemiásak voltak, szövődmény nem jelentkezett. A szerzők tudomása szerint a bemutatott két gyermek volt Magyarországon az első két beteg, akiknél genetikai vizsgálattal és specifikus képalkotó vizsgálattal is igazolt és pontosan lokalizált focalis congenitalis hyperinsulinismus miatt történt műtéti beavatkozás, melynek során kizárólag a góc került eltávolításra. Az, hogy mára a kivizsgálás minden eleme hazánkban történik, felgyorsította a betegek ellátását, ezzel javította a szövődménymentes túlélést, illetve csökkentette az egészségügyi költségeket. Orv Hetil. 2023; 164(47): 1877–1884.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Evelin Horváth
,
Bernadett Balla
,
János Kósa
,
Péter András Lakatos
,
Áron Lazáry
,
Dániel Németh
,
Hasan Jozilan
,
Áron Somorácz
,
Anna Korompay
,
Benedek Gyöngyösi
,
Katalin Borka
,
András Kiss
,
Péter Kupcsulik
,
Zsuzsa Schaff
, and
Ferenc Szalay

Absztrakt

Bevezetés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamin tumorellenes hatása hepatocellularis carcinomában már részben ismert. Célkitűzés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamint inaktiváló CYP24A1-mRNS- és fehérjeexpresszió, az aktiváló CYP27B1- és a VDR-mRNS-expresszió mértékének összehasonlítása humán hepatocellularis carcinomában és az azt körülvevő tumormentes májszövetben. Módszer: 13 beteg friss fagyasztott májszövetmintáját a CYP24A1-mRNS- és fehérje-, 36 beteg paraffinba ágyazott májszövetmintáját használtuk a VDR- és a CYP27B1-mRNS-expresszió kimutatására. Az mRNS-expressziót RT-PCR-rel, a fehérjét immunhisztokémiai vizsgálatokkal mértük. Eredmények: A hepatocellularis carcinomaminták többségében kimutatható volt a CYP24A1-mRNS-expresszió, míg a nem tumoros májszövetminták egyikében sem. A CYP27B1- és VDR-expresszió szignifikánsan alacsonyabb hepatocellularis carcinomában a tumormentes májszövethez képest (p<0,05). A CYP24A1-mRNS-expressziót fehérjeszintézis követi. Következtetések: A CYP24A1 inaktiváló enzim jelenléte, az aktiváló CYP27B1 és a VDR csökkent expressziója humán hepatocellularis carcinomában a D-vitamin csökkent helyi aktivitására enged következtetni, mint egy menekülő mechanizmus a tumor részéről a D-vitamin antitumorhatása ellen. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1910–1918.

Open access
Magyar Onkológia
Authors:
Janina Kulka
,
Anna-Mária Tőkés
,
Adrienn Ildikó Tóth
,
Attila Marcell Szász
,
Andrea Farkas
,
Katalin Borka
,
Balázs Járay
,
Eszter Székely
,
Roland Istók
,
Gábor Lotz
,
Lilla Madaras
,
Anna Korompay
,
László Harsányi
,
Zsolt László
,
Zoltán Rusz
,
Béla Ákos Molnár
,
István Arthur Molnár
,
István Kenessey
,
Gyöngyvér Szentmártoni
,
Borbála Székely
, and
Magdolna Dank

A neoadjuváns kemoterápiára adott patológiai választ kívántuk elemezni az emlőtumorok immunhisztokémiai fenotípusai, valamint az alkalmazott kemoterápiás protokollok tükrében. 1998 és 2009 között 92 neoadjuváns kezelésen átesett emlőtumoros nőbeteg klinikai adatait, biopsziás és műtéti anyagát valamint túlélési mutatóit vizsgáltuk. A biopsziás- és műtéti anyagokon hormonreceptor (ER, PgR), Ki-67, p53, HER2 státusz meghatározás történt immunhisztokémiai módszerrel. A patológiai válasz megítélésére a Chevallier-osztályozást használtuk. 88 esetben elemeztük a betegségmentes- és a teljes túlélést a patológiai válasz függvényében. Patológiai komplett remisszió (pCR = Chevallier I és II) volt kimutatható 13/92 esetben (14,1%). A preoperatív daganatjellemzők alapján a patológiai komplett remissziót mutató daganatok a tripla negatív (9/13) valamint az ER-/HER2+ (1/13) és az ER+/HER2+ (3/13) csoportokból kerültek ki. 24 beteg részesült taxán-, 30 antraciklin-, 33 taxán+antraciklin alapú terápiában, 2 CMF típusú neoadjuváns kezelésben, 3 esetben nem állt rendelkezésünkre ez az adat. A taxánnal kezelt betegek 29,1%-ában, az antraciklin-származékkal kezelt betegek 6,6%-ában, a kombinált kezelésben részesült betegek 12,1%-ában volt kimutatható pCR. A pCR-t mutató csoportban kevesebb volt a recidíva és a távoli áttét kialakulása, de nem tudtunk szignifikáns különbséget igazolni. A kezelésre reagáló (Chevallier III) és a nem reagáló (Chevallier IV) csoport között ebben a tekintetben szignifikáns különbséget találtunk (p=0,006). A betegségspecifikus halálozás szignifikánsan alacsonyabb volt a pCR betegcsoportban (p=0,050). Eredményeink alapján a patológiai komplett remissziót mutató esetek a tripla negatív és a HER2-pozitív csoportból kerültek ki. A neoadjuváns kezelés az ER+/HER2- tumorcsoportban volt a legkevésbé hatékony.

Restricted access