Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Katalin Darvas x
  • All content x
Clear All Modify Search

The authors investigated the poverty of children by means of a sample covering only the poorest third of the population. Their starting point was that children have special needs that differ from those of adults, and that the degree of satisfaction of those needs determines to a large extent the quality of their life and their future life chances. The results show that within the poor population the children in the most disadvantaged situation are those who live in Budapest, who live in families without an active earner, and the children on of the Roma. The difference between the poverty of children living in the capital and in villages is significant despite the fact that on the national level the income level of the capital is higher than in the villages. Two factors that were expected to be significantly influencing need satisfaction, namely the age of the children and the number of children in the household do not seem to differentiate significantly the poor population. The majority of poor households with children get some social benefits but the level of the benefits is too low to significantly improve the situation.

Restricted access

A szerzők a kombinált, nemszteroid gyulladásgátló diclofenac- és centrális izomrelaxáns orphenadrintartalmú infúzió és a tramadolium chloratum hatásosságát, biztonságosságát és tolerálhatóságát hasonlították össze kis és közepes műtéteket követően, a posztoperatív fájdalomcsillapítás során. A vizsgálat nyílt, csoport- és önkontrollos, prospektív, randomizált, IV. fázisú klinikai vizsgálat volt. A bevont 60 beteg összesen 74 napon át kapott fájdalomcsillapítót. A betegeket három csoportba sorolták: a diclo­fenac-orphenadrint kapó A ( n = 19), a tramadolt kapó B ( n = 30) és a diclofenac-orphenadrint és tramadolt is kapó C ( n = 11) csoportba. A kapott adatokat statisztikailag elemezték. A fájdalomcsillapítók hatásának megítéléséhez a vizuális analóg skálát (VAS) használták. A VAS-értékek a kezelés hatására mindhárom csoportban mind nyugalomban (–2,5, –3,7, –3,0), mind mozgásban (–3,0, –3,8, –3,4) szignifikánsan ( p < 0,001) csökkentek, tehát mindhárom csoportban hatásos volt a fájdalomcsillapítás. Ezt a keringési paraméterek elemzése is alátámasztotta. A kezelés végén mind a betegek, mind az orvosok szignifikánsan ( p < 0,05, illetve p  < 0,01) kedvezőbbnek ítélték a hatásosságot a csak diclofenac-orphenadrin infúziót kapó A csoportban. Az alkalmazott fájdalomcsillapítók mennyiségét elemezve a C csoportban kiegészítésként adott tramadol mennyisége szignifikánsan alacsonyabb volt a csak tramadolt kapó B csoporthoz képest ( B: 87,5 mg, C: 61,5 mg, p < 0,01), azaz a diclofenac-orphenadrin infúzió a tramadol fájdalomcsillapító hatását erősítette. A kezelés elején és végén mért laboratóriumi paraméterek a fiziológiás értékhatárokon belül voltak, mellékhatásként összesen 3 esetben észleltek hányingert, illetve hányást. Mindezek alapján a diclofenac-orphenadrin infúziót a kis és középkategóriájú műtétek utáni fájdalomcsillapításban hatásos, biztonságos, kényelmesen adagolható és jól kombinálható fájdalomcsillapítónak tartják.

Restricted access

A nosocomialis infekciók gyakorisága és a kórokozók antibiotikum-rezisztenciája világszerte emelkedést mutat az intenzív osztályokon. A nem fermentáló Gram-negatív baktériumok által okozott véráramfertőzések nagyobb mortalitással hozhatók összefüggésbe. Cél és módszer: A szerzők célja a 2008-ban és 2010-ben sebészeti intenzív osztályon kezelt betegek hemokultúráiból izolált nosocomialis kórokozók antibiotikum-érzékenységi adatainak összehasonlítása volt. Eredmények: A methicillinrezisztens Staphylococcus aureus és a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázt termelő Klebsiella ssp. és Escherichia coli érzékenysége nem változott, az Acinetobacter baumannii és a Pseudomonas aeruginosa antibiotikum-rezisztenciája nagymértékben nőtt. Multirezisztens Acinetobacter 2008-ban hemokultúrában nem fordult elő, 2010-ben azonban az összes véráramból izolált Acinetobacter csak colistinre volt érzékeny. A Pseudomonas aeruginosa érzékenysége a vizsgált időszakban a karbapenemekre és a piperacillinre jelentősen csökkent. A multirezisztens Gram-negatív kórokozókkal fertőzött betegek mortalitását nagyobbnak találták az antibiotikum-érzékeny baktériummal fertőzött betegekhez képest. Következtetések: A vizsgálat eredményei hangsúlyozzák a hatékony infekciókontroll, az adekvát dózisban és időben kezdett empirikus antibiotikum-terápia és a megfelelő nővér:beteg arány jelentőségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1486–1491.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A gyógynövények alkalmazása egyre szélesebb körben terjed világszerte, használatuk során azonban számos gyógyszer-interakcióval, mellékhatással kell számolni. Magyarországon még nem végeztek vegyes műtéti profilú beteganyagon gyógynövények alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatot. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük egy városi kórház és egy egyetemi klinika betegei között a leggyakrabban használt gyógynövények fajtáit, alkalmazási gyakoriságukat és ennek hajlamosító tényezőit. Módszer: Anonim, kérdőíves felmérést végeztünk két helyen: a Jávorszky Ödön Kórházban és a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján. Összesen ezer kérdőívet osztottunk ki, melyből 612 kérdőív került feldolgozásra leíró statisztikai elemzéssel, χ2-próbával és Fisher-féle egzakt teszttel. Eredmények: A válaszadók 34,3%-a használt már valaha gyógynövényt, 19,6%-uk a műtét előtti két hétben. A legnépszerűbb gyógynövény az élettartam-prevalenciát tekintve a fokhagyma, a kamilla és a citromfű volt, míg a műtét előtti kéthetes időintervallumban a fokhagyma, a gyömbér és a csipkebogyó. A felmérésben szereplők 58,5%-a szenvedett valamilyen társbetegségben, melyek közül a daganatos betegségek, gastrooesophagealis reflux és endokrin betegség esetén a gyógynövény-felhasználás szignifikánsan gyakoribb volt. A betegek 64,4%-a általános sebészeti beavatkozásra várt, köztük a gyógynövény-felhasználás népszerűbb. A szociodemográfiai tényezőket vizsgálva elmondható, hogy a gyógynövények alkalmazására hajlamosít a női nem, a magas iskolázottság, a 60 év feletti életkor és a fővárosi környezet. Következtetés: Vizsgálatunk alapján az elektív műtétre váró betegek harmada használt gyógynövénykészítményeket, ötödük a műtétet megelőző két hétben. Alkalmazásuk gyakoribb a női nem, magas iskolázottság, daganatos vagy endokrin betegség és 60 év feletti életkor esetén. A gyógynövények fogyasztásáról az alkalmazók alig ötöde számolt be a kezelőorvosának. Orv Hetil. 2020; 161(1): 17–25.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon az egészségügyi szakdolgozók viszonyulása a komplementer terápiás gyógymódokhoz még nem vizsgált téma. Célkitűzés: Célunk volt felmérni a Semmelweis Egyetem hat, perioperatív ellátást végző klinikáján az egészségügyi szakdolgozók ismeretét és véleményét a természetgyógyászattal kapcsolatban. Módszer: Anonim, papíralapú kérdőíves felmérést végeztünk. 82%-os válaszadási arány mellett összesen 119 kérdőív adatait dolgoztuk fel leíró statisztikai elemzéssel és χ2-próbával. Eredmények: A válaszadók mindössze 25,2%-a tartotta eléggé tájékozottnak magát, 68,1%-uk érdeklődött és 60,5%-uk tanulna a természetgyógyászatról. A napi munka során 70,6%-uk szívesen alkalmazna komplementer terápiás gyógymódokat, szignifikánsan gyakrabban azok, akik saját betegség esetén is igénybe veszik e gyógymódokat (p = 0,0027). A legnépszerűbb gyógymódok a homeopátia, az alternatív masszázs- és mozgásterápia, az akupunktúra és a manuálterápia voltak. Következtetés: A nemzetközi szakirodalommal egyezően idehaza is a vizsgálatunkban felmért szakdolgozók nyitottak és érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 368–375.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Árpád Soós, Norbert Jeszenői, Katalin Darvas, and László Harsányi

Absztrakt

Bevezetés: A nem konvencionális gyógymódok egyre emelkedő használata miatt tudnunk kell ezek igénybevételéről a perioperatív ellátás során is. Célkitűzés: A szerzők felmérték az elektív műtétre váró betegek viszonyulását a természetgyógyászati módszerekhez, valamint ezek esetleges igénybevételét és az ezt befolyásoló tényezőket. Módszer: Anonim, kérdőíves felmérést végeztek a Semmelweis Egyetem, I. Sebészeti Klinikán 2014. július és 2016. április között. Eredmények: Az 519 kitöltő (21%-os válaszadás) 63,6%-a érdeklődött a nem konvencionális gyógymódok iránt. Természetgyógyászati gyógymódot a válaszadók 26,8%-a vett már igénybe: e csoportban szignifikánsan több volt a nő (p = 0,022; OR: 1,066–2,3635), a diplomás (p = 0,000315; OR: 1,3915–3,1132), a 40–49 éves (p = 0,012419; OR: 1,1451–3,2405) és a hormonális betegségben szenvedő (p = 0,039482; OR: 1,0186–5,7242). Élettartam-prevalenciát tekintve a hagyományos kínai orvoslás (8,9%), az alternatív mozgás- és masszázsterápia (7,5%), illetve a homeopátia (7,3%) voltak a legnépszerűbb gyógymódok. Mindössze a betegek 12,9%-a számolt be e módszerek használatáról kezelőorvosának. Következtetés: A sebészeti betegek érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban, és negyedük igénybe vesz ilyen gyógymódokat, akár a perioperatív időszakban is. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1483–1488.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az intenzív osztály kedvező környezet a nosocomialis infekciók számára, nagy részüket multirezisztens baktériumok okozzák. Célkitűzés: Intenzív osztályon szerzett multirezisztens infekciók rizikófaktorainak azonosítása. Módszer: Obszervációs vizsgálatot végeztünk két egyetemi, egy multidiszciplináris és egy sebészeti intenzív osztályon 2014. szeptember 1-jétől 2015. november 30-ig. Azokat a betegeket vontuk be, akiknél az intenzív felvételt követő ≥48 óra után meghatározott baktériumok (P. aeruginosa, E. coli, K. pneumoniae, A. baumanni, S. aureus, S. epidermidis, E. faecium, E. faecalis és multirezisztens változataik) valamelyike okozott elsőként infekciót. Multirezisztens (MRB) és nem multirezisztens (n-MRB) csoportot képeztünk. Rögzítettük a diabetes, COPD, dohányzás, alkoholizmus, akut műtétek és a daganatos betegségek prevalenciáját. Szerepüket a két osztály betegeinél együttesen értékeltük. Az állapotsúlyosságot a felvételi SAPS-II, illetve a pozitív tenyésztés napján számolt SOFA-pontszámokkal jellemeztük. Felmértük a megelőző intenzív terápia, lélegeztetés és antibiotikum-kezelés időtartamát. Eredmények: A multidiszciplináris ITO-n 627, a sebészetin 1096 felvétel történt. A beválasztási kritériumok 79, illetve 57 esetben teljesültek. Előbbi osztályon az MRB-csoportba 41 (48,1%), az n-MRB-csoportba 38 (51,9%) beteg került. Utóbbi osztályon 31 (54,4%) és 26 (45,6%) beteg került a két csoportba. A dohányzás elősegítette a multirezisztens baktériumok jelenlétét (RR: 1,44; CI 95%: 1,04–2,0; p = 0,048). Daganatos betegségek esetében az n-MRB-k kerültek többségbe (RR MRB-re: 0,68; CI 95%: 0,47–0,97; p = 0,026), a többi társbetegség szerepe nem volt szignifikáns. Az állapotsúlyossági pontszámok egyik osztályon sem különböztek a két csoportban. Nem tudtunk különbségeket kimutatni a megelőző intenzív kezelés, gépi lélegeztetés vagy antibiotikus kezelés hosszában sem. Következtetés: A vizsgált osztályokon profiljától függetlenül MRB-rizikófaktornak bizonyult a dohányzás. Időhöz kötött rizikófaktort nem tudtunk azonosítani. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1259–1268.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Marcell Szabó, Anna Bozó, Sándor Soós, Katalin Darvas, László Harsányi, and Ákos Csomós

Absztrakt

Bevezetés: Az Enterococcusok növekvő antibiotikum-rezisztenciájukkal jelentős kórokozók az intenzív osztályokon; a törzsek új kihívást jelentenek. Célkitűzés: A szerzők célja a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikájának intenzív osztályán a vancomycinrezisztens törzsek halmozott előfordulása kapcsán szerzett tapasztalok ismertetése. Módszer: Eset-kontroll tanulmányban 2013. január 1. és június 30. közötti időszakban vizsgálták az Enterococcus-incidenciát mikrobiológiai mintákban és a vancomycinrezisztens Enterococcusszal kezelt betegek demográfiai, kórházi tartózkodási, mortalitási adatait. Eredmények: 114 betegnél azonosítottak Enterococcust, közülük 14-nél vancomycinrezisztens törzset. Az Enterococcus-incidencia a vancomycinrezisztens izolátumok megjelenése előtti és utáni időszakok között nem változott. A demográfiai adatokban sem találtak különbséget a két csoport között. A vancomycinrezisztens Enterococcusokat hordozó betegek halálozása meghaladta a vancomycinérzékeny Enterococcusok jelenlétében észleltet (42,9% vs. 30,0%; p = 0,005), a kórházi tartózkodás ideje azonban nem különbözött. A vancomycinrezisztens csoportban a társbetegségek, valamint az akut műtétek gyakoribbak voltak. Következtetések: A vancomycinrezisztens Enterococcusok jelenlétében észlelhető magasabb halálozás felhívja a figyelmet a megelőzés és infekciókontroll jelentőségére, de a vancomycinrezisztencia oki szerepe kérdéses a nagyobb mortalitásban. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 779–784.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Darvas, Judit Futó, Ilona Ökrös, Tibor Gondos, Ákos Csomós, and Péter Kupcsulik

Az akut pancreatitis dinamikusan változó, gyakran progresszív kórkép, amelynek 14–20%-a az intenzív terápiás ellátást igénylő súlyos heveny hasnyálmirigy-gyulladás csoportjába tartozik, az akutan vagy több fázisban, elhúzódóan kialakuló többszervi elégtelenség, illetve többszervi diszfunkció miatt. Szisztémás irodalomkereséssel áttekintettük az elmúlt öt évben e tárgykörben megjelent közleményeket. A prognózis felállításában elsősorban a szisztémás gyulladásos válaszreakciónak, a többszervi elégtelenségnek és a többszervi diszfunkciónak van szerepe, amelyre az állapotfelmérő skálák alkalmasak (Acute Physiology and Chronic Health Evaluation, Glasgow Prognostic Index, Sepsis-related Organ Failure Assessment, Multi Organ Dysfunction Syndrome Scale, Ranson Scale). Ezek mellett a klinikai jeleknek [életkor, társbetegség(ek), tudatzavar, elhízás] és a laboratóriumi vizsgálatoknak (szérumamiláz, -lipáz, C-reaktív protein, -prokalcitonin, -kreatinin, karbamid-nitrogén, -kalcium) fontos kiegészítő prognosztikai jelentősége van. A korai szervi elégtelenség fennállásával növekszik a késői lokális szövődmények és a halálozás aránya. Az intenzív osztályos kezelés lehetővé teszi a megfelelő klinikai észlelés és eszközös monitorozás mellett a szövődmények korai felismerését és ennek alapján a célzott terápia bevezetését. A kezelés célja a szisztémás gyulladásos válaszreakció, a többszervi elégtelenség és diszfunkció progressziójának gátlása és a szervezet kompenzatorikus gyulladásellenes válaszreakciójának beindítása. A pancreas exokrin működésének csökkentése a teljes per os táplálás 24–48 órás megszüntetésével javasolt, a proteázgátlók hatásossága vitatott. Lényeges a szervi elégtelenségek korai felismerése és kezelése, valamint az intravascularis volumen rendezése, fenntartása, a folyadékresuscitatio, ezzel a stabil hemodinamika biztosítása és a mikrocirkuláció javítása. Alapvető az adekvát oxigenizáció fenntartása, korai oxigénadagolás, szükség esetén korai intenzív lélegeztetés bevezetése, emellett az elektrolit- (szérumkalcium) és sav-bázis, valamint cukorháztartás szoros kontrollja, illetve a megfelelő fájdalomcsillapítás (szisztémás, epiduralis). A mesterséges táplálás kulcspontja a korai enteralis táplálás és immunonutríció. Az inflammációs mediátor etiológiai szerepének ismeretében a kezelésben szerepet kap a gyulladásos reakció csökkentése és a koagulációs kaszkád modulációja (aktivált protein C). A komplex terápia lényeges része megfelelő javallat alapján az aktivált enzimek és toxinok eltávolítása (hemofiltráció, plazmaferézis) és az antimikrobás profilaxis, illetve kezelés, valamint a thromboembolia-profilaxis. Az akut fázisban szükségessé válhat a megnövekedett intraabdominalis nyomás csökkentése. Intenzív protokoll alkalmazásával és interdiszciplináris együttműködéssel a súlyos heveny hasnyálmirigy mortalitása 30%-ról 10%-ra csökkenthető.

Restricted access