Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Katalin Egyed x
  • All content x
Clear All Modify Search

Korábbi kutatások szerint a gyerekek 2,5–3 éves koruk környékén értik meg a kép mint szimbólum és referense közötti viszonyt. Kevés sikerrel jártak azok a kutatások, amelyek javítani igyekeztek a korai képmegértés képességét. Jelen kutatás célja, hogy 3 éves kor előtt facilitálja a gyerekek teljesítményét kép alapján való keresési helyzetben. Feltételezésünk szerint a képek jobb megértését elősegítheti, ha elérhetővé tesszük a gyerekek számára a képlétrehozás társas kontextusát. Hipotézisünk teszteléséhez a Kísérleti feltételben a képalapú keresési teszthelyzet elé egy olyan kísérleti beavatkozást vezettünk be, amelyben 24–36 hónaposok megfigyelhették, ahogy egy felnőtt lerajzol tárgyakat, majd ezt követően került sor a referensek azonosítására. A Kontrollfeltételben ugyanezeknek a tárgyaknak a párját kellett megkeresni. A kísérleti beavatkozást követően a gyerekek a Teszthelyzetben sikeresebben keresték meg az elrejtett tárgyat kép alapján. Annak a versengő magyarázatnak a kizárására, miszerint kép és referense puszta megfeleltetése elegendő a jobb teljesítményhez, az 1a kísérletünkben olyan kontrollfeltételben teszteltünk 24–30 hónaposokat, amelyben a résztvevők képek referenseit azonosították, viszont a kép társas eredetére vonatkozóan semmilyen információt nem kaptak. A gyerekek az 1a Kontrollfeltételben is gyengébb teljesítményt nyújtottak. Elvárásainknak megfelelően a kísérleti beavatkozás, amely lehetőséget kínált a képlétrehozó szándék értelmezésére és ezen keresztül a képek specifikus referensének azonosítására, jobb teljesítményhez vezetett a képalapú keresési helyzetben.

Restricted access

Absztrakt

Kutatásunkban a túlutánzás mellett — melynek elsősorban a kulturális tanulás szempontjából tulajdonítanak előnyöket — az utánzásban jelentkező flexibilitást vizsgáltuk. A kísérletben 4–5 éves óvodások vettek részt. Klasszikus utánzásos paradigmát alkalmaztunk, amelyben egy felnőtt modell kétszer mutatott be egy célirányos viselkedéssort, amely a cél szempontjából releváns és irreleváns szándékos lépésekből állt. Ám a szokásostól eltérően, a modell egy hosszú viselkedéssort mutatott be, illetve nemcsak a modellhelyzettel megegyező, hanem egy lépés relevanciáját megváltoztató kontextusban is teszteltük a gyerekeket. Egyrészt azt feltételeztük, hogy olyan körülmények között, amikor a hatékony tanulást veszélyeztetheti a mindent másoló magatartás, a célközpontú viselkedésértelmezés — amelynek működését már csecsemőkorban kimutatták — szelektív utánzáshoz vezet. Másrészt azt vártuk, hogy a tanulási helyzethez képest módosuló körülmények között a gyerekek újraértelmezik a lépéseket, és viselkedésüket a helyzethez igazítva módosítják. Eredményeink arra utalnak, hogy bár a gyerekek valóban hajlamosak a merev viselkedést sugalló túlutánzásra, ám viselkedésükben tetten érhető az aktuális körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás is. Valószínűsíthető, hogy a pontos másolásra és a rugalmasságra való hajlandóság és képesség együttesen járulhat hozzá ahhoz, hogy az ember egyedálló módon és hatékonysággal legyen képes másoktól tanulni.

Restricted access

A cikk a szkizofrénia neurokognitív elméleteinek jellegzetes képviselőjét, a mentalizációs deficit hipotézist mutatja be. C. Frith (1992) elképzelése szerint a szkizofrénia tüneteinek és viselkedéses jellegzetességeinek nagy része egyetlen funkció, a tudatelmélet sérülésének következménye. Írásunkban a tudatelmélet fejlődéslélektani és autizmussal kapcsolatos kutatásának tapasztalataira alapozva kritikai áttekintését adjuk az elmélet indukálta empirikus vizsgálatok eredményeinek.

Restricted access
Pszichológia
Authors: Katalin Egyed, György Gergely, and Ildikó Király

Absztrakt

A csecsemőkori megismerés kutatói hosszú ideig a tárgyakra irányuló érzelmeknek csak a személyközpontú értelmezésével foglalkoztak. Ez a megközelítés az érzelmet az adott személy tárggyal kapcsolatos egyedi, személyspecifikus viszonyaként reprezentálja. Feltételezésünk szerint azonban a kommunikatív helyzetekben megjelenített referenciális érzelemkifejezések esetében egy tárgyközpontú értelmezés érvényesül, amely a kifejezett érzelem valenciatartalmát a tárgyra vonatkoztatja és a tárgy saját tulajdonságaként kezeli. Kísérletsorozatunkban azt vizsgáltuk, hogy másféléves korban 1) működik-e a tárgyközpontú megközelítés és 2) mi szabályozza a tárgyközpontú és személyközpontú értelmezés szelektív alkalmazását. Kérdéseinkre a Természetes Pedagógiai elmélet Univerzalitás hipotézisének (Gergely és Csibra, 2006; Csibra és Gergely, 2007a) operacionalizálásával kerestük a választ. Támogatást nyert az a feltételezés, hogy 18 hónapos korban osztenzív-kommunikatív jegyek jelenléte előhívja a referenciális érzelemkifejezések tárgyközpontú értelmezését, hiányukban viszont a személyközpontú interpretáció érvényesül, amely az érzelemkifejezést az adott személy tárggyal kapcsolatos specifikus viszonyaként reprezentálja. Kísérletsorozatunk rávilágít arra a fontos fejlődési eredményre, hogy 18 hónapos korban mind a tárgyközpontú, mind a személyközpontú interpretáció működik, illetve a Természetes Pedagógia elképzeléseinek megfelelően – az osztenzív-kommunikatív jegyek jelenlététől függően – történik a két értelmezési szisztéma rugalmas és szelektív alkalmazása.

Restricted access

A természetes pedagógiáról

On natural pedagogy

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: György Gergely, Katalin Egyed, and Ildikó Király

Az evolúció során kiválasztódott fajspecifikus adaptáció eredményeképpen az ember sajátos hajlandóságot mutat arra, hogy spontán átadja releváns kulturális tudását fajtársainak, illetve hogy az ilyen tanítás tartalmát gyorsan és közvetlenül elsajátítsa egy erre a feladatra specializált társas tanulási rendszer, az úgynevezett természetes „pedagógia”segítségével (Csibra, Gergely, 2006). A pedagógiai tudásátadást sajátos kommunikatív jegyek váltják ki (úgymint szemkontaktus, kontingens reaktivitás, a dajkanyelv sajátos prozódiai mintázata és a saját néven szólítás). A csecsemők korai és speciális érzékenységet mutatnak az ilyen „osztenzív”jegyekre, amelyek azt a kommunikációs szándékot jelzik számukra, hogy a másik személy új és releváns tudást fog közölni a referensről. A természetes pedagógia elmélete új funkcionális értelmezési lehetőséget kínál egy sor olyan, az ontogenezis során igen korán megjelenő triádikus interakciós készségre, amelyben a csecsemő és a felnőtt egy általuk közösen figyelt referenciális tárgyról kommunikál. A ma uralkodó (mentalizációs) értelmezés szerint az ilyen triádikus interakciókban a csecsemő a másik személynek az adott tárgyra vonatkozó viselkedését a neki tulajdonított referenciális mentális állapotok (úgymint érzelmek, diszpozíciók vagy szándékok) segítségével értelmezi. Új kísérletünkben megvizsgáltuk - egymással szembeállítva a természetes pedagógia és a standard mentalizációs modell előrejelzéseit -, hogy egy osztenzív kommunikatív jegyeket alkalmazó kontextusban a tizennégy hónaposok miként értelmezik mások tárgyakra vonatkozó érzelemkifejezéseit. Végezetül röviden összefoglaljuk a természetes pedagógia elméletének újszerű implikációit a korai társas megismerés kialakulásának természetére és az emberi szociális és kognitív fejlődés empirikus kutatásának új irányaira nézve.

Restricted access

The presence and numbers of bovine herpesvirus 4 (BoHV-4) infected CD11b+ leukocytes were investigated during experimental infections of New Zealand White rabbits by Fluorescence Activated Cell Sorter (FACS) analysis. Peripheral blood leukocytes (PBL) were collected every second day, and the cells were stained with phycoerythrin-labelled CD11b-specific mouse monoclonal antibody and fluorescein-conjugated bovine herpesvirus 4-specific mouse monoclonal antibody. The numbers of double-stained cells from PBLs of the control and inoculated groups were measured and compared in FACSTREK analyser. Double-stained cells were detected in the virus-inoculated group on postinoculation days (PID) 2-5 and 9-12. The results indicated that CD11b+ PBLs were permissive for BoHV-4 infection, and are probably the main reservoir of the virus during the latent period. The data did not indicate production of infectious viral particles, but virus-specific proteins were expressed on the surface of CD11b+ cells. The two waves of double-stained cells gave similar results to the PCR assays from serum samples, which showed the presence of viral DNA in the serum on the same days when virus-infected CD11b cells were also present. Productive BoHV-4 infection of mast cells or undifferentiated leukocytes in the bone marrow and the antiviral immune response might be responsible for this periodic appearance of the virus in CD11b+ PBLs and in the serum. The paper provides evidence that CD11b+ PBLs are the main target cell populations in the blood for BoHV-4.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tünde Krähling, Katalin Balassa, Nóra Meggyesi, András Bors, Judit Csomor, Árpád Bátai, Gabriella Halm, Miklós Egyed, Sándor Fekete, Péter Reményi, Tamás Masszi, Attila Tordai, and Hajnalka Andrikovics

Bevezetés: A Philadelphia-kromoszóma negatív, „klasszikus” myeloproliferativ neoplasiák genetikai hátterében a Janus kináz 2, a calreticulin- és a trombopoetinreceptor génmutációit azonosították. Célkitűzés: A kóroki mutáció azonosítása 949, myeloproliferativ neoplasiában szenvedő betegnél. Módszer: A szerzők minőségi és mennyiségi allélspecifikus polimeráz láncreakció, fragmensanalízis, nagy felbontású olvadásigörbe-analízis és Sanger-szekvenálás kombinációit alkalmazták. Eredmények: 354 polycytaemia verában szenvedő beteg 98,6%-a (n = 349) hordozta a Janus kináz 2 gén V617F mutációját, 1,4%-uk (n = 5) pedig a 12. exon mutációit. Esszenciális thrombocythaemiában (n = 468) a betegek 61,3%-ánál (n = 287) V617F-, 25,2%-ánál (n = 118) calreticulin- és 2,1%-ánál (n = 10) trombopoetinreceptor-génmutációt találtak, míg a betegek 11,3%-a (n = 53) a fenti mutációk egyikét sem hordozta (triplán negatívak). Hasonló eloszlást tapasztaltak primer myelofibrosisban (n = 127): 58,3% (n = 74) V617F-, 23,6% (n = 30) calreticulin-, 6,3% (n = 8) trombopoetinreceptor mutáció pozitív, 11,8% (n = 15) triplán negatív. Következtetések: A calreticulingént érintő, nemrégiben felfedezett mutációk révén a Philadelphia kromoszóma negatív, „klasszikus” myeloproliferativ neoplasiában szenvedő betegek közel 90%-ánál határozható meg a betegséget okozó genetikai eltérés. Orv. Hetil., 2014, 155(52), 2074–2081.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Tóth, Gábor Lukács, Zsolt Cselik, Gábor Bajzik, Miklós Egyed, Zsolt Vajda, Katalin Borbély, Janaki Hadjiev, Tünde Gyarmati, Miklós Emri, Árpád Kovács, and Imre Repa

Absztrakt:

Hazánkban az első és eddig egyetlen centrumként a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Központjában üzemel multimodalitású PET/MR képalkotó berendezés. Összefoglaló közleményünk célja bemutatni a PET/MR képalkotás hazai klinikai alkalmazásának lehetőségeit, a tumoros és nem malignus kórképek diagnosztikájában szerzett kezdeti tapasztalatainkat, illetve az új hibrid képalkotó technológia további, jövőbeli alkalmazási területeinek ismertetése. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1375–1384.

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Szilvia Krizsán, Zsófia Dénes, Ambrus Gángó, Bence Gerecs, Judit Demeter, Zsolt Nagy, Ilona Tárkányi, Tamás Masszi, Péter Farkas, András Masszi, Gergely Szombath, Szabolcs Benedek, Judit Várkonyi, Laura Horváth, Zsolt Nagy, Gáspár Radványi, István Takács, Aryan Hamed, Zsolt Lázár, Erzsébet Süveges, Ágnes Kárpáti, Márk Plander, Tamás Szendrei, Katalin Pál, Mihály Gurzó, János Jakucs, Miklós Egyed, and Csaba Bödör

Absztrakt:

Az akut myeloid leukémia (AML) osztályozásának és rizikóbecslésének alapjául a citogenetikai eltérések szolgálnak, azonban az elmúlt években az új generációs szekvenálásnak (NGS) köszönhetően nagy előrelépések történtek az AML genomszintű feltérképezésében. Az újonnan megismert genetikai eltérések diagnosztikus és prognosztikus jelentőséggel bírnak, így mára a nemzetközi ajánlásokba is felvételre kerültek. Az AML kezelése terén az elmúlt évtizedekben nem következett be jelentős változás, azonban a visszatérő génmutációk azonosítása révén több célzott terápiás gyógyszer került kifejlesztésre.

Jelen tanulmányunk célja a hazai AML-es betegpopulációban előforduló citogenetikai és molekuláris genetikai eltérések gyakoriságának meghatározása, különös tekintettel azokra a mutációkra, melyekkel szemben már léteznek célzott terápiák.

329 AML-es beteg esetében végeztük el az IDH1, IDH2 és FLT3-TKD mutációanalízist hagyományos Sanger-szekvenálással, míg az FLT3-ITD, NPM1 és CEBPA mutációs státusz, valamint a citogenetikai vizsgálatok eredményei rendelkezésünkre álltak, mivel a diagnosztikus rutin részét képezik.

Az általunk vizsgált betegpopuláció 51,4%-ában mutattunk ki kromoszómaeltérést, melyek közül leggyakrabban a –5/del(5q) (10,6%), 8-as triszómia (7,9%), a t(15;17) (7,9%) valamint a –7/del(7q) (7,5%) fordult elő, míg a betegek fennmaradó 48,6%-a normál kariotípussal rendelkezett. A mutációanalízis eredményeképpen a betegek 7,0%-ában volt kimutatható az IDH1-, 13,4%-ában az IDH2-, 5,8%-ában az FLT3-TKD-, 22,4%-ában FLT3-ITD-, 27,3%-ában NPM1-, valamint 7,1%-ában CEBPA-mutáció. A genetikai eltéréseken alapuló Európai LeukémiaNet (ELN) 2017-es ajánlása szerint elvégzett rizikóbesorolás során szignifikáns különbség volt kimutatható a rizikócsoportok túlélése között: a medián teljes túlélési idő a kedvező rizikócsoportban 34,7 hónap, az intermedier rizikócsoportban 10,0 hónap, míg a kedvezőtlen rizikócsoportban 3,7 hónap volt (p < 0,0001).

Eredményeink azt mutatják, hogy az AML-es betegek közel fele hordoz olyan génmutációt, mellyel szemben már rendelkezünk célzott terápiával. Reményeink szerint a jövőben további támadáspontok is azonosításra kerülnek, és ezáltal az AML-es betegek kezelésében is megvalósulhat a mutációs státuszon alapuló személyre szabott célzott kezelés, ami megnövelheti a betegek várható élettartamát.

Open access