Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Katalin Fazekas x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Katalin Károlyházy, Balázs Fazekas, Janka Fazekas, Péter Hermann, and Krisztina Márton

Introduction:

The Ebola epidemic has claimed thousands of lives in Africa, and there has been a mounting pressure on the healthcare systems around the globe to prepare for the showing up of patients infected with this virus. Junior clinicians are at the forefront of medical teams, often coming into contact with patients first, during clerking and admissions. This study assesses the level of knowledge of Ebola virus disease (EVD) among dental students at Semmelweis University, Budapest, Hungary.

Materials and methods:

A cross-sectional survey of 257 dental students was carried out across five different courses. Each of the students was asked to fill out a detailed questionnaire comprising of 11 questions, to assess their knowledge about signs and symptoms, investigations, management, and sequelae of the virus and the outbreak.

Findings:

This study highlighted that there is an overall lack of knowledge about critical aspects of EVD among dental students. We found that the participating students scored less than 60% for 8 of the 11 questions, including those assessing their recognition and subsequent management of EVD.

Conclusion:

These results are concerning and the medical universities and dental schools need to act fast to prepare the Hungary’s dental (and medical) students and junior doctors for an inevitable influx of infected patients.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Dénes, Gábor Fazekas, Katalin Zsiga, and Orsolya Péter

Kevés adat áll rendelkezésre az orvostanhallgatók és szakorvosok rehabilitációs alapismereteiről. Célkitűzés: A rehabilitációs ismeretek felmérése szigorló orvostanhallgatók és kórházban dolgozó szakorvosok körében. Módszer: Kérdőíves felmérés, kérdezőbiztosokkal. A kérdőív a rehabilitáció tárgyköréből hét egyszerű választásos kérdést és három fogalommeghatározást tartalmazott. A válaszadók traumatológus, neurológus, idegsebész szakorvosok, a Semmelweis Egyetem hatodéves orvostanhallgatói és rehabilitációs szakorvosjelöltek voltak. Eredmények: A kérdőívet 42 hallgató, 40 szakorvos és 39 rehabilitációs szakorvosjelölt töltötte ki. A kérdések közül a szigorlók közel fele adott helyes választ a szakképesítés ismerete, a tanszék léte, a fogyatékos emberek száma, a betegek rehabilitációra irányításának feladatáról. A rehabilitációs ágyak számát szinte senki, a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt mindenki ismerte. Az alapfogalmak (fogyatékosság, rehabilitáció) meghatározására nem voltak képesek. A kórházi szakorvosok rehabilitációs alapismereteit nem találtuk jobbnak a szigorlókénál. Következtetések: A szigorlók rehabilitációs ismeretei alacsony szintűek, ez orvosi munkavégzésükhöz nem elegendő. A szerzők szükségesnek tartják a hallgatók rehabilitációs ismereteinek bővítését. A szakorvosok rehabilitációs alapismereteit sem tartják elégségesnek a mindennapi munkavégzéshez. Képzésüket tanfolyamon és a rehabilitációs konzíliumok során kialakult munkakapcsolatokban tartják lehetségesnek. Orv. Hetil., 2012, 153, 954–961.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gabriella Nagy, Katalin Lukács, Ágnes Sziray, Katalin Fazekas, Ágnes Florián, László Tamási, and Zsuzsánna Károlyi

Az elmúlt másfél évtizedben a biológiai válaszmódosító szerek, különösképpen a TNF-α-gátlók jelentős áttörést hoztak számos immunmediált reumatológiai, gasztroenterológiai és bőrgyógyászati betegség kezelésében. Egyre szélesebb körű alkalmazásuk során mellékhatásaikat is mind jobban megismerjük. Cél: Jelen munkánk célja az volt, hogy biológiai terápiában részesülő reumatológiai és bőrgyógyászati betegeink kezelése során, 3 éves nyomon követési periódus tapasztalatait összefoglalva elemezzük az előforduló mellékhatásokat, különös tekintettel a bőrgyógyászati szövődményekre. Módszer: A vizsgált 3 éves időszak alatt 324 beteget kezeltünk biológiai válaszmódosítókkal (adalimumab: 92, etanercept: 107, infliximab: 125 beteg). A kezelés alapjául szolgáló diagnózis rheumatoid arthritis volt 174 esetben, spondylarthritis ankylopoetica 60 betegnél, míg arthritis psoriatica 11 és psoriasis vulgaris 79 esetben. Eredmények: Hiperszenzitivitást 11 betegnél tapasztaltunk (3,4%), közülük 5 volt súlyos, a kezelés elhagyását igénylő eset. A mellékhatások legnagyobb részét az infekciók tették ki, közülük 10 (3,1%) érintette a bőrt, míg 9 (2,8%) a légzőtraktusra lokalizálódott. A fertőzések többsége enyhe vagy középsúlyos lefolyású volt. Malignus bőrtumor kialakulását csupán 1 esetben (0,3%) észleltük. Ritka mellékhatásként néhány betegnél gyógyszer indukálta gyulladásos reakciót figyeltünk meg: egy betegnél psoriasis jelentkezett a kezelés alatt, háromnál a már meglévő pikkelysömör jelent meg új, palmoplantaris lokalizációban. Egy esetben lichenoid exanthema kialakulását észleltük (n = 5; 1,5%). Megállapítások: A TNF-α-blokkolók alkalmazása során relatíve gyakoriak a bőrgyógyászati jellegű mellékhatások. Tapasztalataink alapján a túlérzékenységi reakciók mellett ezek döntő többsége bőrinfekció vagy gyulladásos dermatosis, mint például gyógyszer indukálta psoriasis. Jelen anyagunkban csak elenyészően kis számban tapasztaltuk malignus bőrtumor keletkezését. Orv. Hetil., 2011, 152, 212–220.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Lénárd, Sándor Szabados, Jenő Imre, Örs Pintér, Attila Fazekas, Zoltán Tornai, Katalin Déczy, Edit Várady, and Lajos Papp

A nem malignus eredetű vena cava superior szindróma egyik, viszonylag ritka kiváltó oka a vena cava superior trombózisa. Az egyre gyakrabban használt centrális vénás katéterek, pacemaker-elektródák alkalmazásának egyik szövődménye lehet a centrális vénák trombózis, hegesedés okozta beszűkülése, elzáródása. Egy fiatal, urémiás, 2000-ben Tesio-dializálókatéter-beültetésben részesült nőbeteg katéterdiszfunkcióhoz társuló vena cava superior trombózisáról, illetve annak extracorporalis keringésvédelemben történő sebészi megoldásáról számolunk be. Az eset kapcsán vázoljuk a vena cava superior szindróma malignus, nem malignus és iatrogén kiváltó okait, továbbá a gyógyszeres, sebészi, katéteres és egyéb terápiás lehetőségeket.

Restricted access