Search Results
You are looking at 1 - 10 of 22 items for
- Author or Editor: Katalin Hegedűs x
- Refine by Access: All Content x
Az elmúlt években számos tanulmány jelent meg a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelki állapotáról, szomorú képet festve a hivatás képviselőinek kiégettségéről, a munkahelyi stressz negatív hatásairól. Ugyanakkor kevesen írták le eddig tapasztalataikat arról, mit lehet tenni a prevencióban: milyen intervenciós stratégiák hatékonyak a legnehezebb területeken dolgozó orvosok, ápolók egészségromlásának megelőzése érdekében. Ez az esszé-jellegű, néhol személyes hangvételű tanulmány arra vállalkozik, hogy összegzi a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók érdekében folytatott saját, lassan két évtizedes tapasztalatokat a szemléletformálás, tudatosítás, a képzések, a támogató csoportok erősítése és a saját lelki egészség ápolása területén.
A halál és haldoklás témája még most is tabunak számít a társadalomban. A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy — a már kialakított és működő modellekkel együtt — milyen intervenciós stratégiák alkalmazása járulhat hozzá a félelem és a szorongás redukálásához, az egészségesebb, elfogadóbb halálszemlélet kialakulásához. Áttekintjük az intervenció célzott területeit, a család, a közoktatás, az orvostanhallgatók és a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók csoportjaira fókuszálva. A már működő intervenciós stratégiák hatásvizsgálatán túl javaslatot teszünk új módszerek alkalmazására is.
A droghasználatot önmagában is öndestrukciónak tekinthetjük, így közvetve kötődik a halállal kapcsolatos attitűdhöz, és jelentős számban fordul elő különböző, a narkotikumok által okozott suicidium a droghasználók körében. A tanulmány célja, hogy feltárja a drog–halál kapcsolat eredetét, hátterét, és azon belül a heroin okozta túladagolások okait a témával foglalkozó tanulmányok elemzésével, eredményeik összefoglalásával. A tiszta heroinos túladagolók életkora az évek folyamán fokozatosan nő. A rendőrségtől való félelem a túladagolás megelőzését és a mentők értesítését gátló tényező. Az öngyilkosság szándékosságára utaló jel lehet a saját otthon mint választott hely, vagy a társak jelenléte, ami a halál pillanatában biztosított társat jelentheti. (Azt, hogy nincsenek egyedül a túladagolás pillanatában.) Ezért a segítségnyújtás egyszerűbb technikáit kell bevezetni: elsősegélynyújtás, naloxonbeadás, újraélesztés, a börtönviseltek visszaesésének megelőzése, a szociális háló kiterjesztése, a fenntartó programokba való bevonás. Orv. Hetil., 2015, 156(9), 352–357.
Absztrakt:
A perinatalis hospice-ellátás a gyermekgyógyászati palliatív ellátás egy speciális formája: elsősorban a terhesség alatt megállapított fejlődési rendellenességek esetében, a várandósgondozásban megvalósuló holisztikus szemléletű, az érintett családokra vonatkozó testi, lelki és szellemi gondozás. Célunk annak vizsgálata, hogy az elérhető szakmai irányelvek alapján hogyan valósítható meg és milyen lehetőségeket nyújthat a perinatalis hospice-palliatív gondozás. Néhány példán keresztül bemutatjuk az elsősorban angolszász területekről származó szakmai irányelveket, protokollokat, valamint a jó gyakorlat néhány példáját. A perinatalis hospice kiemelten nehéz ellátási terület a szakmai és emberi nehézségeket illetően. Kiindulási pontot jelentenek a standardizált, konszenzuson alapuló irányelvek, amelyek részletezik az ellátás sajátosságait és azt is, hogy milyen feltételek szükségesek a biztosításához, emellett pedig jelentős segítséget nyújthatnak a közreműködő szakmák közötti kommunikációs és koordinációs folyamatokban. Szupportív szakmai képzési programok során lehetőség adódhat a nehézséget jelentő helyzetek felismerésére, valamint a megoldások keresésére is. A továbbképzés a palliatív ellátásban és a megfelelő kommunikációban kompetenciafejlesztést jelent a szakmai feladatok ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(12): 452–457.
Kutatásunk célja a halálról alkotott elképzelések generációs értékítélet-különbségeinek összehasonlító vizsgálata a magyar társadalomban. A halállal kapcsolatos, leginkább félelmet keltő dimenziók mérésére kérdőíves vizsgálatot végeztünk, 178 fős célpopuláción. A felméréshez a Neimeyer és Moore-féle Multidimenzionális Halálfélelem Skálát (MFODS, 42 tétel, 8 faktorba rendezve) használtuk. A skálát Lester Halál Iránti Attitűd Skálájával, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel és a STAI-T skálával validáltuk és bemértük. A statisztikai elemzés alapján a skála valid, jól mér a magyar populáción, a skálák egymással jól korrelálnak. Az MFODS eredeti faktorstruktúrája kirajzolódott a magyar mintán, az 5. faktor kivételével. A kapott eredmények - mint a fiatalok és a nők magasabb halálfélelme és szorongása - alátámasztják a szakirodalomban korábban közölt kutatási eredményeket.
Elméleti háttér: Súlyos betegeket kísérve az egészségügyi szakemberek komoly érzelmi megterhelésnek vannak kitéve. A betegekkel a bizalmi kapcsolatot a személyközi kommunikáción keresztül építik ki a dolgozók, amelynek része a saját és a mások érzelmeinek menedzselése, az érzelmi munka is. Célkitűzés: Különböző egészségügyi területeken dolgozók (N = 199) körében feltérképezni a kiégés, az érzelmi munka, a megküzdés és a társas támogatás mértékét, valamint három foglalkozási csoportban (onkológiai, pszichiátriai-pszichoterápiás és egyéb területek) megvizsgálni a változók közti különbséget és feltárni, hogy az érzelmi munka milyen mértékben magyarázhatja a kiégés mértékét. Módszer: Feltáró, keresztmetszeti, önkitöltő-kérdőíves vizsgálatunkban 48 onkológiai, 62 pszichiátriai-pszichoterápiás és 89 egyéb területen dolgozó egészségügyi dolgozó vett részt. A kiégés mérésére a Maslach Kiégés Leltár egészségügyi dolgozókra kidolgozott változatát (MBI-HSS), az érzelmi munka mérésére a Frankfurti Érzelmi Munka Skálát, a megküzdés mérésre a rövidített Konfliktusmegoldó Kérdőívet, a társas támogatás feltérképezésére pedig a Caldwell-féle Társas Támogatás Skálát használtuk. Eredmények: A kiégést vizsgálva nem találtunk különbséget a különböző területeken dolgozók között, ugyanakkor lényeges különbségeket találtunk az érzelmi munka, a megküzdés és a társas támogatás tekintetében. Az érzelmi disszonancia – az érzelemszabályozás zavara – jelentős stressztényező, gyakrabban fordult elő az onkológiai területen dolgozók csoportjában: úgy érezték, hogy munkájuk során ritkábban szükséges a negatív érzéseiket kifejezni, ugyanakkor gyakrabban kell ráhangolódniuk a betegekre, gyakrabban kell megértést, együttérzést kifejezniük. Következtetések: Az érzelmi munkakövetelmények kommunikálására érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni, különösen az onkológia területén dolgozók esetében. Az egészségügyi dolgozók megküzdési készségeinek fejlesztésekor a negatív érzelmek keltette feszültségeken is kell dolgozni – adaptív érzelemközpontú stratégiákkal.
Tanulmányunkban azt az utat szeretnénk bemutatni, ahogyan kutatásaink során eljutottunk a kiégés és az érzelmek összefüggésének vizsgálatához. Röviden ismertetjük a kutatási előzményeket – a 2005-ben, egészségügyi dolgozók körében végzett vizsgálat legfontosabb eredményeit –, majd részletesen bemutatjuk az érzelmi munka vizsgálatára használt mérőeszköz hazai adaptálásának folyamatát. Módszer: a Frankfurti Érzelmi Munka Skála érvényességének és megbízhatóságának vizsgálatát 327 fős, autóbuszvezetőkből és pedagógusokból álló mintán végeztük el. A fogalmi érvényesség feltáráshoz a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet és a Maslach-féle Kiégés Kérdőívet használtuk. Eredmények: a faktoranalízis az eredeti kérdőív legtöbb skálájának érvényességét igazolta, ám a kérdőív magyar változatán két skála, az Érzékenységgel kapcsolatos követelmények és az Érzelmi Disszonancia megbízhatósági mutatói nem kielégítők. Következtetések: a kérdőív használható hazai viszonylatban, bár érdemes tovább vizsgálni, hogy kulturális különbségek vagy egyéb okok állnak-e az eltérő eredmények hátterében.
Tér és iskola – Bevezető
Space and School – Introduction to the Thematic Issue
Abstract
Background
The aim of this study was to investigate the relationship between the attitudes displayed towards death by the youth and their mental health in the Hungarian population and to compare the results to data published in the literature. Our goal was to examine changes in the way youth conceived death, furthermore to examine the way youth perceived their own death within a small generational comparison study.
Methods
In order to measure the degree and possible dimensions of the fear of death in Hungarian young the Multidimensional Fear of Death Scale (MFODS) was used. The samples came from different socio-economic groups in Budapest, the capital of Hungary.
Results
The two highest anxiety factors were Fear for Significant Others and Fear of the Dying Process in all the examined groups. A significant difference in the overall fear of death was detected between the young and middle aged groups (p = 0.000) but the most characteristic difference was found between the young and older age groups.
Conclusions
This study confirmed previous observations in Western type societies being the first in Hungary to use the validated MFODS method. Improvement of communication within families, opening up channels of communication about death and dying together with the use and distribution of educational materials in schools may reduce fear of death and anxiety among young people.
