Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for

  • Author or Editor: Katalin Hegedűs x
  • All content x
Clear All Modify Search

Az elmúlt években számos tanulmány jelent meg a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelki állapotáról, szomorú képet festve a hivatás képviselőinek kiégettségéről, a munkahelyi stressz negatív hatásairól. Ugyanakkor kevesen írták le eddig tapasztalataikat arról, mit lehet tenni a prevencióban: milyen intervenciós stratégiák hatékonyak a legnehezebb területeken dolgozó orvosok, ápolók egészségromlásának megelőzése érdekében. Ez az esszé-jellegű, néhol személyes hangvételű tanulmány arra vállalkozik, hogy összegzi a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók érdekében folytatott saját, lassan két évtizedes tapasztalatokat a szemléletformálás, tudatosítás, a képzések, a támogató csoportok erősítése és a saját lelki egészség ápolása területén.

Restricted access

Absztrakt:

A perinatalis hospice-ellátás a gyermekgyógyászati palliatív ellátás egy speciális formája: elsősorban a terhesség alatt megállapított fejlődési rendellenességek esetében, a várandósgondozásban megvalósuló holisztikus szemléletű, az érintett családokra vonatkozó testi, lelki és szellemi gondozás. Célunk annak vizsgálata, hogy az elérhető szakmai irányelvek alapján hogyan valósítható meg és milyen lehetőségeket nyújthat a perinatalis hospice-palliatív gondozás. Néhány példán keresztül bemutatjuk az elsősorban angolszász területekről származó szakmai irányelveket, protokollokat, valamint a jó gyakorlat néhány példáját. A perinatalis hospice kiemelten nehéz ellátási terület a szakmai és emberi nehézségeket illetően. Kiindulási pontot jelentenek a standardizált, konszenzuson alapuló irányelvek, amelyek részletezik az ellátás sajátosságait és azt is, hogy milyen feltételek szükségesek a biztosításához, emellett pedig jelentős segítséget nyújthatnak a közreműködő szakmák közötti kommunikációs és koordinációs folyamatokban. Szupportív szakmai képzési programok során lehetőség adódhat a nehézséget jelentő helyzetek felismerésére, valamint a megoldások keresésére is. A továbbképzés a palliatív ellátásban és a megfelelő kommunikációban kompetenciafejlesztést jelent a szakmai feladatok ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(12): 452–457.

Open access

A droghasználatot önmagában is öndestrukciónak tekinthetjük, így közvetve kötődik a halállal kapcsolatos attitűdhöz, és jelentős számban fordul elő különböző, a narkotikumok által okozott suicidium a droghasználók körében. A tanulmány célja, hogy feltárja a drog–halál kapcsolat eredetét, hátterét, és azon belül a heroin okozta túladagolások okait a témával foglalkozó tanulmányok elemzésével, eredményeik összefoglalásával. A tiszta heroinos túladagolók életkora az évek folyamán fokozatosan nő. A rendőrségtől való félelem a túladagolás megelőzését és a mentők értesítését gátló tényező. Az öngyilkosság szándékosságára utaló jel lehet a saját otthon mint választott hely, vagy a társak jelenléte, ami a halál pillanatában biztosított társat jelentheti. (Azt, hogy nincsenek egyedül a túladagolás pillanatában.) Ezért a segítségnyújtás egyszerűbb technikáit kell bevezetni: elsősegélynyújtás, naloxonbeadás, újraélesztés, a börtönviseltek visszaesésének megelőzése, a szociális háló kiterjesztése, a fenntartó programokba való bevonás. Orv. Hetil., 2015, 156(9), 352–357.

Open access

A halál és haldoklás témája még most is tabunak számít a társadalomban. A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy — a már kialakított és működő modellekkel együtt — milyen intervenciós stratégiák alkalmazása járulhat hozzá a félelem és a szorongás redukálásához, az egészségesebb, elfogadóbb halálszemlélet kialakulásához. Áttekintjük az intervenció célzott területeit, a család, a közoktatás, az orvostanhallgatók és a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók csoportjaira fókuszálva. A már működő intervenciós stratégiák hatásvizsgálatán túl javaslatot teszünk új módszerek alkalmazására is.

Restricted access

Abstract

Background

The aim of this study was to investigate the relationship between the attitudes displayed towards death by the youth and their mental health in the Hungarian population and to compare the results to data published in the literature. Our goal was to examine changes in the way youth conceived death, furthermore to examine the way youth perceived their own death within a small generational comparison study.

Methods

In order to measure the degree and possible dimensions of the fear of death in Hungarian young the Multidimensional Fear of Death Scale (MFODS) was used. The samples came from different socio-economic groups in Budapest, the capital of Hungary.

Results

The two highest anxiety factors were Fear for Significant Others and Fear of the Dying Process in all the examined groups. A significant difference in the overall fear of death was detected between the young and middle aged groups (p = 0.000) but the most characteristic difference was found between the young and older age groups.

Conclusions

This study confirmed previous observations in Western type societies being the first in Hungary to use the validated MFODS method. Improvement of communication within families, opening up channels of communication about death and dying together with the use and distribution of educational materials in schools may reduce fear of death and anxiety among young people.

Restricted access

Absztrakt:

A gyermekkori rosszindulatú daganatos megbetegedések esetében meghatározó jelentőségű a beteg gyermek, a családja és a kezelőorvos között kialakult kapcsolat. Ennek alakulásában döntő szerepe van az orvosi kommunikációnak. Különösen nagy hangsúlyt kap a kommunikáció színvonala abban a helyzetben, amikor nincs lehetőség a gyermek megmentésére, és a palliatív kezelés kerül az ellátás középpontjába. A gyermekkori palliatív ellátás esetében a megfelelő orvosi kommunikáció jelenleg is intenzív kutatás tárgya, melyet nagyban nehezít a téma érzékenysége, a palliatív ellátásban részesülő vagy elhunyt gyermekek szüleinek, illetve az ellátószemélyzetnek a bevonási nehézségei. A jelen munkában áttekintjük a gyermekonkológiai palliatív ellátással kapcsolatos szakirodalmat. A széles körű kutatások ellenére alacsony azon vizsgálatok száma, melyek az orvosi kommunikáció gyakorlati aspektusait igyekeznek felmérni. A szakirodalomban bőségesen rendelkezésre álló elméletek gyakorlati megvalósításának eredményességéről nem szólnak vizsgálatok. A területtel kapcsolatos általános következtetések levonását nehezítik a szociokulturális különbségek, köztük az orvosokkal szemben támasztott elvárások eltérése a különböző kulturális, vallási környezetekben. Nincs eltérés annak megítélésében, hogy a palliatív ellátás korai integrációja elengedhetetlen a diagnózisközléssel egy időben. A már rendelkezésre álló ismeretek tükrében fontos e kutatások végzése a különböző szociokulturális környezetek speciális keretei között. Orv Hetil. 2020; 161(9): 323–329.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A perinatalis veszteség miatti gyász a komplikált gyász jelensége, megélése terhet ró a szülőkre, környezetükre és az egészségügyi szakemberekre egyaránt, mégis kevéssé feldolgozott, tanulmányozott terület. Célkitűzés: A perinatalis veszteségeket érintő szakmai gyakorlat bemutatása választott egészségügyi intézményekben, az aktuális protokollt és jogszabályokat összevetve a veszteségeket elszenvedett pácienseknek nyújtott tényleges segítséggel. További cél volt annak vizsgálata, hogyan érintik szakmailag és pszichésen ezen esetek a gyógyító, segítő szakembereket. Módszer: Mélyinterjúk készítése érintett szakemberekkel (első ütemben n = 8) az adott intézményi gyakorlat sajátosságaira, a meglévő és igényelt elméleti és gyakorlati ismeretekre, a személyes attitűdökre és a megélt nehézségekre vonatkozóan. Eredmények: Különösen nehéz feladat ezen esetekben a szakmai helytállás: kevés a konkrét kommunikációs „eszköz” a páciensek által megélt gyász segítésére, a saját gyászmunka elvégzésére. Mindez kockázati tényező a burnout szindróma megjelenésében. Következtetések: Az eredmények felhasználhatók speciális képzés kialakításához, amely adekvát szaksegítséget nyújthat a szülők gyászmunkájában, valamint a szakemberek veszteségélményének feldolgozásában is. Orv. Hetil., 2015, 156(29), 1174–1178.

Open access

Bevezetés: Az anticipátoros hányás, amely jellemzően az ismétlődő kemoterápiák előtt lép fel, a betegek mintegy 30%-ában alakul ki. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki annak a vizsgálatát, hogy a nem és az iskolázottság hogyan befolyásolja az anticipátoros hányás kialakulását. Módszer: A szerzők 2008. május 1-jétől december 31-ig a szolid tumorokat kezelő Zala Megyei Kórház Onkológiai Osztályán erősen és közepesen emetogén protokoll alapján kezelt emlő- és vastagbéldaganatban szenvedő 205 (60 férfi, 145 nő) beteget vizsgáltak kérdőíves módszerrel, a második, harmadik kemoterápiás ciklus időpontjában. A betegek átlagéletkora 63,3 év volt. Kérdezőbiztosokkal, komplex kérdőív segítségével történt az adatgyűjtés. Eredmények: Anticipátoros hányinger, hányás a betegek 27,8%-ánál (férfiaknál 21,7%, nőknél 30,3%) fordult elő. A saját adatok az irodalmi adatokkal jó korrelációt mutatnak. Az anticipátoros hányás kezelése alprazolámmal történt 2×0,5 mg/nap dózisban 21 nőbetegnél. Pszichoterápiás ellátás nem történt. Következtetések: Az ismételt kemoterápiák előtt előforduló anticipátoros hányinger és hányás a vizsgált minta alapján nőkben gyakrabban fordul elő, és az iskolázottsággal is összefügg. Orv. Hetil., 2013, 154, 820–824.

Open access

Elméleti háttér: Súlyos betegeket kísérve az egészségügyi szakemberek komoly érzelmi megterhelésnek vannak kitéve. A betegekkel a bizalmi kapcsolatot a személyközi kommunikáción keresztül építik ki a dolgozók, amelynek része a saját és a mások érzelmeinek menedzselése, az érzelmi munka is. Célkitűzés: Különböző egészségügyi területeken dolgozók (N = 199) körében feltérképezni a kiégés, az érzelmi munka, a megküzdés és a társas támogatás mértékét, valamint három foglalkozási csoportban (onkológiai, pszichiátriai-pszichoterápiás és egyéb területek) megvizsgálni a változók közti különbséget és feltárni, hogy az érzelmi munka milyen mértékben magyarázhatja a kiégés mértékét. Módszer: Feltáró, keresztmetszeti, önkitöltő-kérdőíves vizsgálatunkban 48 onkológiai, 62 pszichiátriai-pszichoterápiás és 89 egyéb területen dolgozó egészségügyi dolgozó vett részt. A kiégés mérésére a Maslach Kiégés Leltár egészségügyi dolgozókra kidolgozott változatát (MBI-HSS), az érzelmi munka mérésére a Frankfurti Érzelmi Munka Skálát, a megküzdés mérésre a rövidített Konfliktusmegoldó Kérdőívet, a társas támogatás feltérképezésére pedig a Caldwell-féle Társas Támogatás Skálát használtuk. Eredmények: A kiégést vizsgálva nem találtunk különbséget a különböző területeken dolgozók között, ugyanakkor lényeges különbségeket találtunk az érzelmi munka, a megküzdés és a társas támogatás tekintetében. Az érzelmi disszonancia – az érzelemszabályozás zavara – jelentős stressztényező, gyakrabban fordult elő az onkológiai területen dolgozók csoportjában: úgy érezték, hogy munkájuk során ritkábban szükséges a negatív érzéseiket kifejezni, ugyanakkor gyakrabban kell ráhangolódniuk a betegekre, gyakrabban kell megértést, együttérzést kifejezniük. Következtetések: Az érzelmi munkakövetelmények kommunikálására érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni, különösen az onkológia területén dolgozók esetében. Az egészségügyi dolgozók megküzdési készségeinek fejlesztésekor a negatív érzelmek keltette feszültségeken is kell dolgozni – adaptív érzelemközpontú stratégiákkal.

Restricted access

Kutatásunk célja a halálról alkotott elképzelések generációs értékítélet-különbségeinek összehasonlító vizsgálata a magyar társadalomban. A halállal kapcsolatos, leginkább félelmet keltő dimenziók mérésére kérdőíves vizsgálatot végeztünk, 178 fős célpopuláción. A felméréshez a Nei­meyer és Moore-féle Multidimenzionális Halálfélelem Skálát (MFODS, 42 tétel, 8 faktorba rendezve) használtuk. A skálát Lester Halál Iránti Attitűd Skálájával, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel és a STAI-T skálával validáltuk és bemértük. A statisztikai elemzés alapján a skála valid, jól mér a magyar populáción, a skálák egymással jól korrelálnak. Az MFODS eredeti faktorstruktúrája kirajzolódott a magyar mintán, az 5. faktor kivételével. A kapott eredmények - mint a fiatalok és a nők magasabb halálfélelme és szorongása - alátámasztják a szakirodalomban korábban közölt kutatási eredményeket.

Restricted access