Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Katalin Horvatovich x
Clear All Modify Search
Authors: Mariam Kachlek, Judit Szabó-Fodor, Zsófia Blochné Bodnár, Katalin Horvatovich and Melinda Kovács

Fusarium mycotoxins, such as fumonisin B1 (FB1), deoxynivalenol (DON) and zearalenone (ZEN), frequently co-occur in feed raw materials and their presence is ubiquitous. The aims of this study were to determine the concentration that inhibits cell viability by 50% (IC50 values) for each mycotoxin (after 24, 48 and 72 h) and to investigate their combined effects in binary (DON + ZEN: DZ, DON + FB1: DF, FB1 + ZEN: FZ) and ternary (DFZ) mixtures using cyto- and genotoxicity on porcine lymphocytes as endpoints. The potency of cytotoxicity of the three toxins in an increasing order was FB1 < ZEN < DON. The range of IC values depending on the period of exposure was 0.31–0.42 μg/ml and 16.6– 22.9 μg/ml for DON and ZEN, respectively, and 101.15 μg/ml for FB1 (50% viability was reached only after 72 h). The main interaction observed was antagonism regarding cytotoxicity. Lower and higher sets of concentrations were used for the genotoxicity (comet assay) experiments. When lower concentrations were used, antagonism was again the main interaction observed. However, at higher concentrations an antagonism was confirmed only for DFZ, whereas for DZ and FZ a synergism was observed. Interactions of DF were inconsistent in different exposure periods in both series of experiments. Further studies with additional endpoints should be performed (e.g. DNA fragmentation, protein synthesis) in order to elucidate the mechanisms underlying the interactions observed.

Open access
Authors: Katalin Horvatovich, Dóra Hafner, Zsófia Bodnár, Gergely Berta, Csaba Hancz, Mike Dutton and Melinda Kovács

T-2 toxin is the most acutely toxic trichothecene mycotoxin: it inhibits protein, DNA and RNA synthesis. The main goal of this study was to evaluate the rate of DNA damage caused by T-2 toxin in porcine mononuclear cells in increasing concentrations (0.1, 0.5 and 1.0 μmol) and after two different incubation periods (24 and 42 h). The lowest concentration caused DNA damage and about 50% of the treated cells could be categorised as having 1 to 4 scores in comet assay. In parallel with the increase of T-2 toxin concentration, the frequency of intact lymphocytes decreased from 50.2% (0.1 μM) to 36.3% (1.0 μM) in the first 24 h. In case of score 3, the highest concentration of T-2 toxin resulted in a 5-fold change, as compared to the lowest dose. Cells with score 4 were found only after exposure to 1.0 μM T-2 toxin. The exposure time did not have a significant effect on the results, while concentration did (P < 0.0001). However, a significant interaction between concentration and time as fixed factors (P < 0.0001) was found. When these were combined as a single factor, the results showed a significant toxin treatment effect on the results. It was concluded that a time- and dose-dependent DNA damaging effect of T-2 toxin could be demonstrated using peripheral blood mononuclear cells from healthy pigs by comet assay.

Restricted access
Authors: Katalin Horvatovich, Mária Örkényi, Éva Bíró, Kálmán Pongrácz, Péter Kisfali, Gábor Talián, Veronika Csöngei, Luca Járomi, Enikő Sáfrány, Ferenc Harangi, Endre Sulyok and Béla Melegh

A beteg nyolc hónapos életkorban került vizsgálatra pár napja észlelt étvágytalanság és mérsékelt elesettség miatt. Laboratóriumi eredményei súlyos hypokalaemiát, hyponatraemiát és hypochloraemiás alkalosist mutattak. Mivel az alacsony szérumelektrolit-értékeknek megfelelően alacsony vizeletelektrolit-ürítés és emelkedett renin-, aldoszteronszint volt észlelhető, az állapot pszeudo-Bartter-szindrómának felelt meg. Felvetődött a mucoviscidosis diagnózisa, ezt az emelkedett verejtékkloridszint igazolta. A cisztás fibrosis transzmembrán regulátor gén 27 exonjának szekvenálása során a szerzők két, ritkán előforduló mutációt detektáltak kevert heterozigóta formában, az egyik a 10. exonban talált C1529G-, a másik a 20. exonban azonosított G3978A-mutáció. Ezek a cserék a mutáció helyén stopkodon létrejöttéhez vezetnek mindkét allélon (S466X és W1282X). A mutációk közül az első hordozását az egyébként tünetmentes anyában, az utóbbiét a szintén panaszmentes apában sikerült kimutatni. A gyermekben és az anyában a fentiek mellett a 17-es exonban még egy G3341A-mutációt is találtak, ami elméletileg R1070Q-aminosav-cserével is jár. A gyakorlatban azonban ez nem következhet be a gyermekben a C1529G-mutációval társuló stopkodon kialakulása miatt, így következménnyel sem kell számolni. Ezek az eltérések ΔF508-mutációval kombinálva eltérő súlyosságú tüneteket okoznak a különböző betegekben; együttes előfordulásukról azonban a szerzőknek nincs ismeretük. A beteg másfél éves nyomon követése során a kórlefolyás benignusnak tűnt.

Restricted access