Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Katalin Katona x
Clear All Modify Search
Pszichológia
Authors: Zita Gál, Katalin Katona, Karolina Janacsek and Dezső Németh

A tanulmány a bűnelkövetők tudatelméleti működésével foglalkozik. A vizsgálatban a csalást és az erőszakos bűncselekményt elkövető, a vizsgálat idején szabadságvesztésüket töltő bűnelkövetők és kontrollszemélyek mentalizációs képességét hasonlítottuk össze. Az eredményeink azt mutatják, hogy a csalást elkövető személyek magasabb teljesítményt mutatnak az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest, az affektív mentálisállapot-tulajdonítás néhány dimenziója mentén: a Szemekből Olvasás Teszten és az Arcok Tesztben az alapérzelmek felismerésében jobban teljesítenek, azonban a komplex érzelmek tekintetében már nincs különbség a csoportok között. A faux pas-k, vagyis a véletlen elszólások felismerését tekintve a következő eredményeket kaptuk: az erőszakos cselekményt elkövetőknek, szemben a kontrollszemélyekkel, nehézségeik vannak az elszólások detektálásában, illetve a faux pas-t elkövető személy mentális állapotának megértésében, azaz nehezebben jósolják be, hogy egy tett mögött szándékosság állt-e. Emellett az erőszakos cselekményt elkövetők a kontrollcsoporthoz képest rosszabbul teljesítettek az elszólások mögött fellelhető tévesvélekedés-tulajdonításban, a faux pas kognitív komponensében is. Azonban a faux pas negatív érzelmi következményének felismerésében a csalást elkövetők teljesítettek tendenciaszinten jobban az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest. Mindezek alapján a csalást elkövetők jobb elmeolvasó képességgel jellemezhetők az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest a tudatelmélet bizonyos komponenseiben. A szemek régiójából és az arcokon megjelenő érzelmeket tekintve különösen az alapérzelmek tulajdonításában nyújtanak jobb teljesítményt az erőszakos tettért elítéltekhez képest, továbbá a negatív érzelmi következmények felismerésében tendenciaszinten jelenik meg a magasabb teljesítmény. Mindezek az eredmények egyrészt további kutatásokat ösztönözhetnek e területen, továbbá a bűnelkövetők rehabilitációjában, szociális készségeik fejlesztésében is értékes támpontokkal szolgálhatnak.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Dustin O'Neall, Emese Juhász, Ákos Tóth, Edit Urbán, Judit Szabó, Szilvia Melegh, Katalin Katona and Katalin Kristóf

Abstract

Our objective was to compare the activity ceftazidime-avibactam (C/A) and ceftolozane–tazobactam (C/T) against multidrug (including carbapenem) resistant Pseudomonas aeruginosa clinical isolates collected from six diagnostic centers in Hungary and to reveal the genetic background of their carbapenem resistance.

Two hundred and fifty consecutive, non-duplicate, carbapenem-resistant multidrug resistant (MDR) P. aeruginosa isolates were collected in 2017. Minimal inhibitory concentration values of ceftazidime, cefepime, piperacillin/tazobactam, C/A and C/T were determined by broth microdilution method and gradient diffusion test. Carbapenem inactivation method (CIM) test was performed on all isolates. Carbapenemase-encoding bla VIM, bla IMP, bla KPC, bla OXA-48-like and bla NDM genes were identified by multiplex PCR.

Of the isolates tested, 33.6% and 32.4% showed resistance to C/A and C/T, respectively. According to the CIM test results, 26% of the isolates were classified as carbapenemase producers. The susceptibility of P. aeruginosa isolates to C/A and C/T without carbapenemase production was 89% and 91%, respectively. Of the CIM-positive isolates, 80% were positive for bla VIM and 11% for bla NDM. The prevalence of Verona integron-encoded metallo-beta-lactamase (VIM)-type carbapenemase was 20.8%. NDM was present in 2.8% of the isolates.

Although the rate of carbapenemase-producing P. aeruginosa strains is high, a negative CIM result indicates that either C/A or C/T could be effective even if carbapenem resistance has been observed.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gusztáv Klenk, József Katona, Gábor Kenderfi, János Lestyán, Katalin Gombos and Andor Hirschberg

Absztrakt:

Bevezetés: Az orbitakompartment-szindróma ritkán előforduló betegség, mégis az orbitát is érintő törések esetén ez okoz leggyakrabban vakságot. Az orbita nem táguló terében kis folyadéktöbblet, ödéma, vérzés jelentős nyomásfokozódást okoz, amely megszünteti a keringést az arteria centralis retinaeban és a szemideg ischaemiás nekrózisát, így vakságot okoz. A szem kidülled és a szemhéjak közé préselődik, a kötőhártya véresen, ödémásan megduzzad, a pupilla tágul, fénymerev lesz. Az eszméletén lévő beteg erős fájdalomról, feszülésről, hányingerről, kettős látásról, éleslátás-csökkenésről, majd megvakulásról panaszkodik. Csak az időben történő felismerés és haladéktalan sebészeti nyomáscsökkentés segíthet lateralis canthotomiával, cantholysissel. Ekkor a szem előrehelyeződésével az orbita térfogata megnő, nyomása csökken, a szemideg keringése helyreállhat, az ideg regenerálódhat és a látás visszatérhet. Célkitűzés és módszer: Kórházunkban 10 év alatt arccsonttörés mellett megvakult betegeink anyagának retrospektív feldolgozása a tanulságok levonásával. Eredmények: 2007–2017 során 571 betegnél az arcközéptörés az orbitát is érintette. 23 beteg vakult meg. 17 betegnél a vakságot az orbitakompartment-szindróma okozta. Hat beteg esetében a retrobulbaris haematoma nem progrediált kompartmentszindrómába. Az orbitakompartment-szindróma létrejött kis és nagy törések, illetve kis és nagy haematomák mellett is. Hét betegnél a korai canthotomia és dekompresszió a látást megmentette. Következtetés: Annak ellenére, hogy Magyarországon eddig (legjobb ismereteink szerint) csak egy cikk jelent meg e témában, feltételezhető, hogy az orbitakompartment-szindróma gyakrabban fordul elő. Ennek oka lehet, hogy a magyar egyetemi tankönyvekből kimaradt ez a fejezet, és a posztgraduális képzéseken sem esik róla szó. Traumás betegekkel kapcsolatba kerülő kollégák képzése szükséges, hogy ezt az egyszerűen kezelhető betegséget felismerjék és az orbitadekompresszió a korrekt sürgősségi betegellátás alapvető része lehessen. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1410–1420.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Anna Tóth, Katalin Fodor, P. Blazsó, I. Cserpán, Tünde Praznovszky, V. Tubak, A. Udvardy, Gy. Hadlaczky and R. Katona

Direct reprogramming of mouse fibroblasts into induced pluripotent stem cells (iPS) was achieved recently by overexpression of four transcription factors encoded by retroviral vectors. Most of the virus vectors, however, may cause insertional mutagenesis in the host genome and may also induce tumor formation. Therefore, it is very important to discover novel and safer, non-viral reprogramming methods. Here we describe the reprogramming of somatic cells into iPS cells by a novel protein-based technique. Engineered Oct4, Sox2 and Klf4 transcription factors carrying an N-terminal Flag-tag and a C-terminal polyarginine tail were synthesized by a recently described mammalian artificial chromosome expression system (ACEs). This system is suitable for the high-level production of recombinant proteins in mammalian tissue culture cells. Recombinant proteins produced in this system contain all the post-translational modifications essential for the stability and the authentic function of the proteins. The engineered Oct4, Sox2 and Klf4 proteins efficiently induced the reprogramming of mouse embryonic fibroblasts by means of protein transduction. This novel method allows for the generation of iPS cells, which may be suitable for therapeutic applications in the future.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kálmán Havasi, Anita Kalapos, Krisztina Berek, Péter Domsik, Gábor Kovács, Gábor Bogáts, István Hartyánszky, Erzsébet Kertész, Márta Katona, Katalin Rácz, Miklós Csanády, Tamás Forster and Attila Nemes

Absztrakt

Köszönhetően az egyre tökéletesedő műtéti technikáknak és a technikai fejlődésnek, ma már sok, congenitalis szívbetegségben szenvedő egyén éri meg a felnőttkort. Ezeknek a betegeknek a jobb ellátása céljából egy regiszter összeállítása mellett döntöttek, amely jelenleg 2770 beteg 3043 műtéti beavatkozásának adatait tartalmazza, amelyeket közel 30-féle diagnózis miatt végeztek. Jelen tanulmány célja a regiszter-összeállítás okainak és alapjainak bemutatása. Orv. Hetil., 2015, 156(20), 794–800.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Szalay, Linda Judák, Zoltán Szadai, Balázs Chiovini, Dávid Mezey, Dénes Pálfi, Miklós Madarász, Katalin Ócsai, Ferenc Csikor, Máté Veress, Pál Maák and Gergely Katona

Absztrakt

Az Orvosi Hetilap 2015. december 27-én megjelent 52. számának fenti közleményében [Orv. Hetil., 2015, 156(52), 2120–2126, DOI: 10.1556/650.2015.30329] Mezey Dávid nevét nem pontosan adták meg. A levelező szerző kérte a név helyesbítését.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Szalay, Linda Judák, Zoltán Szadai, Balázs Chiovini, Dávid Mezey, Dénes Pálfi, Miklós Madarász, Katalin Ócsai, Ferenc Csikor, Máté Veress, Pál Maák and Gergely Katona

Absztrakt

Bevezetés: A kétfoton-mikroszkópia ideális eszköz annak tanulmányozására, hogy a különböző jeleket hogyan dolgozza fel az élő agyszövet. Kezdetben a pásztázó képalkotással teljes képeket készítettek, ami nem alkalmas gyors 3D-s jelek, mint például akciós potenciálok nyomon követésére. Célkitűzés: A szerzők célja különféle neuronalis aktivitás mintázatok mérése volt optikai úton. Módszer: A szerzők új lézerpásztázó módszereket dolgoztak ki és kifejlesztették az ezeket megvalósító mikroszkóphardvert. Eredmények: Többszörös vonal menti pásztázás lehetővé teszi, hogy a kísérletező több, számára érdekes mintarészletet mérjen, ennek eredményeképpen nemcsak a mintavételi sebesség nő, hanem a fluoreszcens tranziensek jel-zaj viszonya is. Ezen elvet továbbvíve kifejlesztettek egy akusztooptikai eltérítőkön alapuló 3D lézerpásztázó kétfoton-mikroszkópot, amely milliméteres mélységelérési tartománnyal és milliszekundum alatti időfelbontással rendelkezik. Használhatóságának bizonyítására visszaterjedő akciós potenciálok terjedését vizsgálták több száz mikrométer hosszú nyúlványokban, továbbá egérlátókéregben idegsejtek százaiban mérték szimultán a sejtek Ca2+-tranzienseit 3D véletlen címzésű üzemmódban, in vivo. Következtetések: A pásztázás leszűkítése az érdekes területekre nagy jel-zaj viszonyt és gyors ismétlési sebességet tesz lehetővé, miközben a kétfoton-mikroszkópok nagy behatolási mélysége is megtartott. Orv. Hetil., 2015, 156(52), 2120–2126.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Noémi Nyolczas, Krisztina Heltai, Attila Borbély, Tamás Habon, Zoltán Járai, Erzsébet Sziliczei, Péter Stadler, Réka Faludi, Béla Herczeg, Előd Papp, Ferenc Lakatos, Katalin Nagy, András Katona, Imre Kovács, János Tomcsányi, András Nagy and Róbert Sepp

Absztrakt:

A szívelégtelenség az elmúlt évtizedek jelentős terápiás fejlődése ellenére is rossz prognózisú és különösen a nagyszámú kórházi felvétel miatt igen magas költségigényű kórkép. Mindezek miatt a magas szakmai színvonalú ellátás alapvető érdeke a betegeknek, az ellátóknak és a finanszírozóknak egyaránt. Egy adott kórkép vonatkozásában az ellátási színvonal értékelésének legjobb módszerét a betegségspecifikus regiszterek jelentik. Mind ez ideig Magyarországon a szívelégtelenségben szenvedő betegek jellemzőit, ellátását értékelő regiszter nem volt. E hiány pótlására hozta létre a Magyar Kardiológusok Társasága a Magyar Szívelégtelenség Regisztert. Jelen közlemény célja a regiszter céljainak, módszertanának, működésének és első éves eredményeinek bemutatása. A regiszter célja egy korszerű, internetalapú adatbázis kialakítása, ami nagyszámú, aktuálisan vagy korábban szívelégtelenség miatt kórházi felvételre került, illetve aktuálisan vagy korábban súlyos szívelégtelenség (NYHA III–IV.) miatt ambuláns ellátásban részesült beteg adatait összegzi. A regiszter kialakításában jelenleg 17 kardiológiai osztály vesz részt. A tervezett betegszám 2000. A betegeket első lépésben egy évig tervezzük követni (pilot vizsgálat), majd ezt követően, a megfelelő tapasztalatok értékelése után, hosszú távú követést tervezünk. A regiszterben adatokat gyűjtünk a szívelégtelenség típusára (csökkent – LVEF≤45% – vs. megtartott ejekciós – LVEF>45% – frakciójú szívelégtelenség), etiológiájára, a komorbiditásokra, a diagnózishoz felhasznált vizsgálatokra, a kezelés során alkalmazott terápiás módszerekre, valamint a hospitalizációra és a mortalitásra vonatkozóan. Az első év során a regiszterbe bevont 698 beteg kiindulási adatait értékelve azt láttuk, hogy a betegek többsége (87,8%) csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenved, 39,8%-ban a szívelégtelenség hátterében coronariabetegség áll, a társbetegségek közül leggyakoribb a hypertonia, ezt követik a diabetes mellitus, a veseelégtelenség és a COPD. A betegek 94,4%-a kapott ACE-gátlót vagy angiotenzinreceptor-blokkolót, 95,9%-a béta-receptor-blokkolót és 73,9%-a mineralokortikoidreceptor-antagonistát. A neurohormonális antagonista készítmények átlagos dózisa minden szer esetében meghaladta az irányelvekben meghatározott céldózisok felét. A kardiális reszinkronizációs kezelés alkalmazása 11,7%-os, az implantálható cardioverter defibrillátorral élők aránya 25,8% volt. A Magyar Szívelégtelenség Regiszterbe eddig bevont betegek gyógyszeres és eszközös kezelése megfelel az aktuális irányelvek előírásainak. Ez azonban minden bizonnyal nem azt jelenti, hogy hazánkban a szívelégtelenség-ellátással nincs probléma, hanem azt, hogy a szívelégtelenség kezelése iránt elkötelezett kardiológiai osztályokon az irányelveknek megfelelő szívelégtelenség-gondozással magas színvonalú betegellátás érhető el. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 94–100.

Open access