Search Results
You are looking at 1 - 10 of 72 items for
- Author or Editor: Katalin Kovács x
- Refine by Access: All Content x
Without Abstract
Influenzához kapcsolódó halálozás 2009/2010 és 2016/2017 között Magyarországon
Influenza-associated mortality in Hungary between 2009/2010 and 2016/2017
Absztrakt:
Bevezetés: Magyarországon az elmúlt években több alkalommal is tapasztaltunk az év első három hónapjában halálozási csúcsokat. Az influenza szerepének tisztázására még nem született olyan halandósági elemzés, amelynek eredményei más országok ugyanolyan módszerrel kapott eredményeivel összehasonlíthatók lennének. Célkitűzés: A 2009/10 és 2016/17 közötti időszakra vonatkozóan az influenzához köthető magyarországi többlethalálozások alakulásának bemutatása a FluMOMO statisztikai programcsomag alkalmazásával. Módszer: A halálozások heti számát (függő változó) modellezzük egy többváltozós idősoros elemzéssel, amelyben az influenzaaktivitás és az extrém időjárási körülmények szerepelnek magyarázó változóként. Az influenzaaktivitást az influenzaszerű tünetekkel háziorvoshoz fordulók konzultációs aránya (ILI) alapján becsüljük. Eredmények: Az influenzával összefüggésbe hozhatóan 2009/10-ben 1091, 2010/11-ben 2969, 2011/12-ben 4036, 2012/13-ban 2336, 2013/14-ben 2608, 2014/15-ben 6470, 2015/16-ban 51, 2016/17-ben pedig 5162 haláleset történhetett. Az évenkénti átlagos többlethalandósági ráta az össznépességben 0,5 és 52,7 (1/100 000) fő között alakult. A halálozás más országokban hasonló módszerrel kapott számokhoz és rátákhoz viszonyítva Magyarországon hasonló nagyságrendű, ugyanakkor tendenciaszerűen magasabb. Következtetés: Magasabb oltási arányt elért országokban az influenza okozta halálozás tendenciaszerűen alacsonyabb; Magyarországon az oltási ráta növelésére van szükség. Orv Hetil. 2020; 161(23): 962–970.
Elméleti háttér: Súlyos betegeket kísérve az egészségügyi szakemberek komoly érzelmi megterhelésnek vannak kitéve. A betegekkel a bizalmi kapcsolatot a személyközi kommunikáción keresztül építik ki a dolgozók, amelynek része a saját és a mások érzelmeinek menedzselése, az érzelmi munka is. Célkitűzés: Különböző egészségügyi területeken dolgozók (N = 199) körében feltérképezni a kiégés, az érzelmi munka, a megküzdés és a társas támogatás mértékét, valamint három foglalkozási csoportban (onkológiai, pszichiátriai-pszichoterápiás és egyéb területek) megvizsgálni a változók közti különbséget és feltárni, hogy az érzelmi munka milyen mértékben magyarázhatja a kiégés mértékét. Módszer: Feltáró, keresztmetszeti, önkitöltő-kérdőíves vizsgálatunkban 48 onkológiai, 62 pszichiátriai-pszichoterápiás és 89 egyéb területen dolgozó egészségügyi dolgozó vett részt. A kiégés mérésére a Maslach Kiégés Leltár egészségügyi dolgozókra kidolgozott változatát (MBI-HSS), az érzelmi munka mérésére a Frankfurti Érzelmi Munka Skálát, a megküzdés mérésre a rövidített Konfliktusmegoldó Kérdőívet, a társas támogatás feltérképezésére pedig a Caldwell-féle Társas Támogatás Skálát használtuk. Eredmények: A kiégést vizsgálva nem találtunk különbséget a különböző területeken dolgozók között, ugyanakkor lényeges különbségeket találtunk az érzelmi munka, a megküzdés és a társas támogatás tekintetében. Az érzelmi disszonancia – az érzelemszabályozás zavara – jelentős stressztényező, gyakrabban fordult elő az onkológiai területen dolgozók csoportjában: úgy érezték, hogy munkájuk során ritkábban szükséges a negatív érzéseiket kifejezni, ugyanakkor gyakrabban kell ráhangolódniuk a betegekre, gyakrabban kell megértést, együttérzést kifejezniük. Következtetések: Az érzelmi munkakövetelmények kommunikálására érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni, különösen az onkológia területén dolgozók esetében. Az egészségügyi dolgozók megküzdési készségeinek fejlesztésekor a negatív érzelmek keltette feszültségeken is kell dolgozni – adaptív érzelemközpontú stratégiákkal.
Tanulmányunkban azt az utat szeretnénk bemutatni, ahogyan kutatásaink során eljutottunk a kiégés és az érzelmek összefüggésének vizsgálatához. Röviden ismertetjük a kutatási előzményeket – a 2005-ben, egészségügyi dolgozók körében végzett vizsgálat legfontosabb eredményeit –, majd részletesen bemutatjuk az érzelmi munka vizsgálatára használt mérőeszköz hazai adaptálásának folyamatát. Módszer: a Frankfurti Érzelmi Munka Skála érvényességének és megbízhatóságának vizsgálatát 327 fős, autóbuszvezetőkből és pedagógusokból álló mintán végeztük el. A fogalmi érvényesség feltáráshoz a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet és a Maslach-féle Kiégés Kérdőívet használtuk. Eredmények: a faktoranalízis az eredeti kérdőív legtöbb skálájának érvényességét igazolta, ám a kérdőív magyar változatán két skála, az Érzékenységgel kapcsolatos követelmények és az Érzelmi Disszonancia megbízhatósági mutatói nem kielégítők. Következtetések: a kérdőív használható hazai viszonylatban, bár érdemes tovább vizsgálni, hogy kulturális különbségek vagy egyéb okok állnak-e az eltérő eredmények hátterében.
Felhagyott homoki szántók természetes regenerációjának felgyorsítása érdekében különböző szénforrásokat alkalmaztunk a talaj-nitrogén mikrobiális immobilizációjának elősegítésére. Azt vizsgáltuk, hogy a kezelések hatással vannak-e a talajok mikrobiális aktivitására és biomasszájára. A mikrobiális biomassza becslés megbízhatóságát három eltérő módszerrel hasonlítottuk össze. A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi homokbuckása mellett három kísérleti területen - egymáshoz közel, de eltérő térszínen (buckatető, buckaköz és mélyedésben fekvő rét) - a nitrogén immobilizációjának elősegítésére gyorsan (szacharóz) és lassan lebomló (tölgyfa fűrészpor) szénforrásokat alkalmaztunk 100 m²-es parcellákon. A mikrobiális biomassza nagyságát kloroform fumigációs extrakciós (CFE), kloroform fumigációs inkubációval (CFI) és szubsztrát indukált respirációs (SIR) módszerrel becsültük. A szénforráskezelések hatására a nitrogén hozzáférhetősége, különösen a nitráté erősen lecsökkent a talajanalízisek és az in situ N-mineralizációs vizsgálatok eredményei alapján. A talaj nitrát-N koncentrációja mind a három területen a kezelt parcellákban szignifikánsan kisebbnek mutatkozott a tavaszi szénforrás-kezeléseket követően. A vegetációs időszak alatt a talaj-N felvehetősége lecsökkent a kezelt parcellákban mind a három területen, az in situ ioncserélő teszt alapján. Ez alól csak a nyár elejei másfél hónapos időszak kivétel, feltehetőleg azért, mert akkor alig volt csapadék. 2003 tavaszán (április 17.), csaknem fél évvel a megelőző szénforrás-kezelést követően, az alaprespiráció a buckaközi és rét területen, a SIR mind-három területen, a CFI a buckaközi területen, a CFE a rét területen szignifikánsan nagyobb volt a kezelt parcellák talajában. A másfél hónappal későbbi (május 29-i) mintavétel elemzésekor, miközben egyszer volt fűrészpor- és kétszer cukorkezelés, az alaprespiráció és a SIR mindhárom területen, a CFI és a CFE a buckaközi és a rét területen szignifikánsan nagyobb volt a kezelt parcellákban. Az eredmények azt mutatják, hogy a szénforráskezelések rövidtávon megnövelik a talaj mikrobiális biomasszáját, és ez a hatás, kisebb mértékben ugyan, de hosszabb időszakon keresztül fennmaradhat. A mikrobiális biomassza növekedése indirekt módon a N-immobilizációt is jelzi. Az alaprespiráció, a SIR, a CFI és CFE között szignifikáns korreláció volt mindkét vizsgált időpontban. A szénforráskezeléssel serkentett N-immobilizáció miatt megváltozott feltételek a természetvédelmi restauráció során segíthetik a jelentős N-igényű fajok visszaszorulását.
Recently, an increase in the occurrence of oral diseases in cats has been observed. Symptoms vary from case to case, but loss of appetite or fastidiousness can almost always be noted. Proliferative inflammatory eosinophilic granulomatosis is a common disease in cats, which may be localised to the skin, the mucocutaneous junctions or the oral cavity. The disease has three different manifestations: indolent cellular ulcer, eosinophilic plaque, and eosinophilic granuloma. The last mentioned form predominantly affects the medial surface of the thigh, the cheek, the tongue and the palate. Pain is not common, the lesion is nonpruritic if localised to the skin, but the nodular form in the oral cavity may make deglutition difficult. In this case, a 10.5-year-old cat was presented in poor condition due to feeding problems. Examination revealed a mass of unknown origin with macroscopically tumorous appearance, localised to the pharyngeal part of the tongue, which made swallowing and voluntary feeding difficult. The granuloma was removed by laser-assisted surgery. After adequate preparation, a LASER diode with 6–10 W output power was used, set to continuous constant-amplitude output (CW) running in a 0.6 mm optic fibre to the site of interest. The removed tissue was examined for pathomorphological features: haematoxylin and eosin, Giemsa, Azan and PAS stainings were performed to aid diagnosis. After surgery the cat recovered fast on steroids, and its condition and quality of life improved greatly. The traditional surgical technique was inapplicable due to the heavy vasculature and corresponding bleeding of the tongue.
