Search Results

You are looking at 1 - 10 of 34 items for

  • Author or Editor: Katalin Kristóf x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The incidence of Candida bloodstream infection (BSI) has been on the rise in several countries worldwide. Species distribution is changing; an increase in the percentage of non-albicans species, mainly fluconazole non-susceptible C. glabrata was reported. Existing microbiology diagnostic methods lack sensitivity, and new methods need to be developed or further evaluation for routine application is necessary. Although reliable, standardized methods for antifungal susceptibility testing are available, the determination of clinical breakpoints remains challenging. Correct species identification is important and provides information on the intrinsic susceptibility profile of the isolate. Currently, acquired resistance in clinical Candida isolates is rare, but reports indicate that it could be an issue in the future. The role of the clinical microbiology laboratory is to isolate and correctly identify the infective agent and provide relevant and reliable susceptibility data as soon as possible to guide antifungal therapy.

Restricted access

A nosocomialis infekciók gyakorisága és a kórokozók antibiotikum-rezisztenciája világszerte emelkedést mutat az intenzív osztályokon. A nem fermentáló Gram-negatív baktériumok által okozott véráramfertőzések nagyobb mortalitással hozhatók összefüggésbe. Cél és módszer: A szerzők célja a 2008-ban és 2010-ben sebészeti intenzív osztályon kezelt betegek hemokultúráiból izolált nosocomialis kórokozók antibiotikum-érzékenységi adatainak összehasonlítása volt. Eredmények: A methicillinrezisztens Staphylococcus aureus és a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázt termelő Klebsiella ssp. és Escherichia coli érzékenysége nem változott, az Acinetobacter baumannii és a Pseudomonas aeruginosa antibiotikum-rezisztenciája nagymértékben nőtt. Multirezisztens Acinetobacter 2008-ban hemokultúrában nem fordult elő, 2010-ben azonban az összes véráramból izolált Acinetobacter csak colistinre volt érzékeny. A Pseudomonas aeruginosa érzékenysége a vizsgált időszakban a karbapenemekre és a piperacillinre jelentősen csökkent. A multirezisztens Gram-negatív kórokozókkal fertőzött betegek mortalitását nagyobbnak találták az antibiotikum-érzékeny baktériummal fertőzött betegekhez képest. Következtetések: A vizsgálat eredményei hangsúlyozzák a hatékony infekciókontroll, az adekvát dózisban és időben kezdett empirikus antibiotikum-terápia és a megfelelő nővér:beteg arány jelentőségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1486–1491.

Open access

Methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) is currently one of the most prevalent antibiotic-resistant pathogens in hospitals, but it is also emerging as a community-acquired pathogen. We analysed the clinical and microbiological data of the patients in a county teaching hospital regarding MRSA. During the examination period (1996–2010), four outbreaks and one pseudo-outbreak occurred. It also became evident that health care workers and their families are possibly at risk of becoming carriers of MRSA. The importance of the molecular epidemiological investigation (pulsed-field gel-electrophoresis (PFGE)) typing and hygienic measures in order to detect and control MRSA outbreaks must be emphasised. Following infection control guidelines seems to be cost-effective method of controlling the nosocomial transmission of MRSA.

Restricted access

Prematurity has got special challenge for clinicians and also other medical staff, such as microbiologists. Immature host defense mechanisms support early-onset sepsis, which can be very serious with very high mortality. While the past decade has been marked by a significant decline in early-onset group B streptococcal (GBS) sepsis in both term and preterm neonates, the overall incidence of early-onset sepsis has not decreased in many centers, and several studies have found an increase in sepsis due to gram-negative organisms. With increasing survival of these more fastidious preterm infants, late-onset sepsis or specially nosocomial bloodstream infection (BSI) will continue to be a challenging complication that affects other morbidities, length of hospitalization, cost of care, and mortality rates. Especially the very low birthweight (VLBW) infants sensitive to serious systemic infection during their initial hospital stay. Sepsis caused by multiresistant organisms and Candida spp. are also increasing in incidence, has become the most common cause of death among preterm infants. This review focuses on the clinical microbiology of neonatal sepsis, particularly among preterm babies, summarizing the most frequent bacterial and fungal organisms causing perinatally acquired and also nosocomial sepsis.

Restricted access

The purpose of this study was to determine prevalence and molecular characterization of plasmid-mediated quinolone resistance (PMQR) genes [qnrA, qnrB, qnrC, qnrD, qnrS, aac(6′)-Ib-cr, qepA, and oqxAB] among extended-spectrum beta-lactamase (ESBL)-producing Escherichia coli and Klebsiella spp. isolates from bloodcultures in Hungary. A total of 103 isolates were tested for quinolone susceptibility by microdilution method and PMQR genes were detected by polymerase chain reaction. About 40 ESBL-producing E. coli (39%) and 50 ESBL-producing Klebsiella spp. strains (48%) were resistant to ciprofloxacin; 40 ESBL-producing E. coli (39%) and 47 ESBL-producing Klebsiella spp. strains (45%) were resistant to levofloxacin; and 88 strains including 40 ESBL-producing E. coli (39%) and 48 (47%) ESBL-producing Klebsiella spp. were resistant to moxifloxacin. Among the 103 ESBL-producing isolates, 77 (75%) isolates (30 E. coli and 47 Klebsiella spp.) harbored PMQR genes. The most commonly detected gene was aac(6′)-Ib-cr (65%). The occurrence of qnrS gene was 6%. Interestingly, qnrA, qnrB, qnrC, qnrD, and qepA were not found in any isolates. Among 77 PMQR-positive isolates, 27 (35.1%) and 1 (1.3%) carried two and three different PMQR genes, respectively. Only Klebsiella spp. harbored more than one PMQR genes. Observing prevalence of PMQR genes in the last 8 years, the increasing incidence of aac(6′)-Ib-cr and oqxAB can be seen. Our results highlight high frequency of PMQR genes among ESBL-producing Klebsiella pneumoniae and E. coli isolates with an increasing dynamics in Hungary.

Restricted access

Sulfamethoxazole-trimethoprim (SXT) is the drug-of-choice in Stenotrophomonas maltophilia caused infections. There has been an increase in resistance to SXT of S. maltophilia over recent years. In this study 30 S. maltophilia clinical isolates resistant to SXT were investigated. Antibiotic susceptibilities for ciprofloxacin, moxifloxacin, levofloxacin, doxycycline, tigecycline, ceftazidime, colistin and chloramphenicol were determined by broth microdilution method. None of the strains were susceptible to ciprofloxacin, tigecycline, ceftazidime or colistin. Only 37% of the isolates were susceptible to levofloxacin or moxifloxacin. Two isolates resistant to all tested antibiotic agents and two others susceptible only to doxycycline were further investigated: susceptibility for combinations of antibiotics was analyzed by checkerboard technique. According to the fractional inhibitory concentration indices calculated, moxifloxacin plus ceftazidime combination was found to be synergistic in each case. Genetic testing revealed the predominance of sul1 gene. Our study concluded that the range of effective antibiotic agents is even more limited in infections caused by SXT-resistant S. maltophilia. In these cases, in vitro synergistic antibiotic combinations could be potential therapeutic options.

Restricted access

The incidence of Candida bloodstream infection (BSI) has increased during the past decades. Species distribution is changing worldwide, and non-albicans Candida spp. are becoming more prevalent. Acquired resistance to antifungal agents has been documented in several reports. The aim of our study was to assess the epidemiology and antifungal susceptibility of Candida isolates from BSI at our institute. The incidence of Candida BSI increased during the first four years of our investigation, from 1.7 to 3.5 episodes / 10 000 admissions, then dropped to 2.66 episodes / 10 000 admissions in the last year. The most frequently isolated species was C. albicans (63%), followed by C. glabrata (13%), C. parapsilosis (10.2%), C. tropicalis (9.3%), and C. krusei (3.7%). One isolate each of C. kefyr, C. fabianii and C. inconspicua were detected. The percentage of C. albicans remained stable throughout the study period. The most frequent risk factors of Candida BSI in our patient population were intensive care treatment (60.4%), abdominal surgery (52.5%), and solid malignancy (30.7%). All isolates were wild-type organisms, no acquired antifungal resistance was detected.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A nem fermentáló Gram-negatív baktériumok a környezetben széles körben elterjedtek. Többségükkel opportunista, nosocomialis patogénként találkozunk a klinikai gyakorlatban. A csoport jól ismert tagjai (például a Pseudomonas vagy az Acinetobacter fajok) mellett ritkább fajok is identifikálásra kerülnek, különösen, mióta a klinikai mikrobiológiai gyakorlatba bevezetésre került a „mátrix-asszisztált lézer deszorpciós-ionizációs, repülési idő mérésén alapuló tömegspektrometria” (MALDI-TOF MS) technika. A ritkábban előforduló Gram-negatív baktériumok döntő része légúti mintákból kerül izolálásra. Klinikai jelentőségük az alsó légúti fertőzésekben, akárcsak klinikai mikrobiológiai vizsgálatuk szabályai, egyelőre tisztázatlanok. Célkitűzés: Néhány fontosabb, ritkábban előforduló, alsó légúti fertőzést okozó Gram-negatív pálca klinikai mikrobiológiai jellemzése. Módszer: Négy év adatainak retrospektív feldolgozásával áttekintettük a nem fermentáló Gram-negatív baktériumok alsó légúti fertőzésekben potenciálisan betöltött szerepét és antibiotikum-érzékenységét a Semmelweis Egyetemen. Összesen 3589 beteg alsó légúti mintáit elemeztük a 2013–2016 négyéves periódusban. A baktériumok azonosítása minden esetben MALDI-TOF MS módszerrel, az antibiotikum-érzékenységi vizsgálat pedig döntően korongdiffúziós módszerrel történt. Eredmények: A Pseudomonas aeruginosát követően a Stenotrophomonas maltophilia volt a második, míg az Acinetobacter baumannii a harmadik leggyakrabban azonosított nem fermentáló Gram-negatív baktérium az alsó légúti mintákban. Összesen 742 olyan izolátumot azonosítottunk, melyek a ritka nem fermentáló pálcák csoportjába tartoztak. Az izolátumok 23%-a Achromobacter xylosoxidans volt. A Chryseobacterium, Rhizobium, Delftia és Elizabethkingia fajok mellett néhány Ralstonia és Ochrobactrum, valamint egy-egy egyéb baktériumfajt azonosítottunk. A pontos fajazonosítás kiemelt jelentőségű, mivel e baktériumok nagy része természetes aminoglikozid-rezisztenciával bír. Gyakran rezisztensek ceftazidimre, cefepimre, piperacillin/tazobactamra és karbapenemekre is. Következtetések: Összességében a ciprofloxacin, a levofloxacin és a trimethoprim/sulfamethoxazol bizonyult a leghatékonyabbnak a csoport tagjaival szemben. Orv Hetil. 2018; 159(1): 23–30.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az 54 éves (1960–2014) retrospektív klinikopatológiai analízis a szegedi Fogászati és Szájsebészeti Klinika Orális Medicina Részlegén diagnosztizált jóindulatú orofacialis daganatok és daganatszerű elváltozások utánkövetéses epidemiológiai eredményeinek bemutatására irányult. Anyag és módszer: Összesen 14 661 biopszia történt, amelyek közül 7491 (51,09%) jóindulatú daganatos beteget vontunk be számítógépes vizsgálatunkba. Eredmények: A betegek átlagéletkora 55,3 év, a férfiak száma 2823 (37,7%), a nőké 4668 (62,3%) volt. A férfi : nő arány 1 : 1,65 volt. Az 51–60 éves korcsoportból emelhető ki a legtöbb, 1280 eset (17,1%), és ezen belül 1014 eset (13,6%) alakult ki gyermekkorban és 6477 eset (86,3%) felnőttkorban. Dominálóan több volt a nem neoplasma (6420, 85,7%), mint a neoplasma (1071, 14,3%), ezenfelül pedig több volt a mesenchymalis (5574, 74,4%), mint a nem mesenchymalis (982, 13,1%) daganat. A leggyakoribb daganattípus az irritációs fibroma volt (1806, 32,4%). A gyulladásos/fertőzéses csoportban a legtöbbször granuloma pyogenicumot (465, 8,3%) észleltünk. A cysták közül a mucokele (805, 10,7%), a fejlődési rendellenességek közül pedig a haemangioma (815, 14,6%) fordult elő a leggyakrabban. A daganatok lokalizációját tekintve a legtöbb esetet az ajkon (2081, 27,8%), a gingiván (2024, 27,0%), a buccán (1069, 14,3%), a nyelven (981, 13,1%) és az arcbőrön (695, 9,3%) regisztráltuk. Az orofacialis jóindulatú lágyrész-daganatok döntő többségét a biopsziavételt követően cryo- vagy lézer-, esetenként kombinált (cryo + lézer) kezelésben részesítettük. Következtetés: A jelen vizsgálatban a leggyakoribb jóindulatú tumor az irritációs fibroma volt, és a legtöbb elváltozás az alsó ajkakon fordult elő. A tanulmányok összehasonlító vizsgálatát megnehezítették a diagnosztikai klasszifikációban és a metodológiában alkalmazott különbözőségek, valamint a változó földrajzi és populációs eltérések. Orv Hetil. 2018; 159(37): 1516–1524.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Ismert, hogy a fej-nyak daganat miatt műtéten átesett betegek rehabilitációja átfogóan és szignifikánsan javítja ezeknek a betegeknek az életminőségét. Célkitűzés: Célunk volt felmérni, hogy a műtétet és a rehabilitációt követő életminőség-javulásban van-e eltérés a dohányzó és nem dohányzó betegeknél. Módszer: Az EORTC H&N 35 kérdőív segítségével két alkalommal mértük fel 38, fej-nyaki tumor miatt operált (dohányzó és nem dohányzó), majd saját osztályunkon rehabilitált beteg életminőségét, először a műtét után (a gyógyulást követően), majd a rehabilitáció utáni hat hónapos kontroll alkalmával. Eredmények: A dohányzó betegek életminőség-javulása számos aspektusban elmaradt a nem dohányzókétól. Az eredmények alapján a dohányzás nem közvetlenül hat a rehabilitáció sikerességére, hanem önálló hatásai folytán akadályozza meg, hogy a rehabilitáció kifejtse átfogó életminőség-javító hatását. Következtetések: A tanulmány korlátait is figyelembe véve levonható az a következtetés, hogy a fej-nyak régió daganata miatt operált beteg dohányzása jelentősen akadályozza az életminősége javítására tett erőfeszítéseket, ezért a beteget már a diagnózis felállításától kezdve ösztönözni kell, hogy mondjon le káros szokásáról. Orv. Hetil., 2017, 158(5), 172–177.

Restricted access