Search Results

You are looking at 1 - 10 of 79 items for

  • Author or Editor: Katalin Nagy x
Clear All Modify Search

The paper focuses on the characteristic and non-specific arms of the Avar heavy cavalry by comparing the technical terms of armament attested in written sources with information found in the archaeological finds and pictorial representations. The data culled from different sources lead us to the conclusion that heavy cavalry must have played a decisive role only in the first part of the early Avar age when the Avars had frequently waged war against Byzantium. Although it did not disappear completely in the late Avar age, its significance decreased. More data are available on the arms of the heavy cavalry from the period prior to the collapse of the Avar Empire, but even so they are much fewer than those relating to the early Avar period. In the second half of the 8thcentury the Avar army must have used Frankish types of armaments (winged-lance and Frankish-type armour)

Restricted access

Abstract  

We give a new proof of the central limit theorem for one dimensional symmetric random walk in random environment. The proof is quite elementary and natural. We show the convergence of the generators and from this we conclude the convergence of the process. We also investigate the hydrodynamic limit (HDL) of one dimensional symmetric simple exclusion in random environment and prove stochastic convergence of the scaled density field. The macroscopic behaviour of this field is given by a linear heat equation. The diffusion coefficient is the same as that of the corresponding random walk.

Restricted access

Abstract  

The article focuses on Native American Michael Dorris and Louise Erdrich’s novel The Crown of Columbus, which contemplates the dilemma of how to/whether to celebrate the quincentenary of America’s discovery. Putting a face on Columbus and coming to terms with the consequences of his voyages to the “New World” from Native and White perspectives alike — the main concern of the novel — makes characters and readers weigh issues of stereotyping, mimicry, and historical thinking. The article analyzes how a Bakhtinian dialogue among narrative voices over these notions generates a postcolonial discourse that seeks tolerance and mutual understanding among races cursed with a history of miscommunication.

Restricted access

Politikamentes félelemkeltő társadalmi célú reklámok hatásának vizsgálata

Félelemkeltõ társadalmi célú reklámok tanulmányozása

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Nagy Luca and Balázs Katalin

A vizsgálat célja, a különböző társadalmi problémákat megjelenítő, valamint eltérő mértékben félelemkeltő társadalmi célú reklámok (TCR-ek) megítélésének tanulmányozása volt. Elméleti keretének bázisát Kim Witte (1992) Kiterjesztett Párhuzamos Feldolgozási Modellje (EPPM) adja. A modellt korábban egészségügyi problémákhoz kapcsolódó viselkedés vizsgálatára hozták létre, így jelen megközelítés újszerűségét adja, hogy nemcsak az egészségmagatartással összefüggő meggyőző kommunikációra alkalmazzuk.

Két összetett, online formában kivitelezett kérdőíves vizsgálat eredményét összegezzük. A fiatal felnőtt korosztályból származó válaszadók (N = 140 és N = 158) az egyes reklámingerek megtekintésével párhuzamosan választ adtak az EPPM alapján készült Kockázatvállaló Viselkedés Diagnózis Skála (RBD Scale, Witte, McKeon, Cameron és Berkowitz, 1995) itemeire, melyek az énhatékonyságot, a válaszhatékonyságot, az észlelt fogékonyságot és az észlelt komolyságot vizsgálják.

Az eredmények arra engednek következtetni, hogy az egyének üzenetekben foglalt nehézségek megoldására vonatkozó észlelt énhatékonysága és fogékonysága kulcsfontosságú tényező a válaszviselkedés meghatározásában. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a személyek megjelenített problémákra és a meggyőző üzenetekre irányuló attitűdjeit a TCR-ekben feldolgozott társadalmi problémák énközelisége, megoldási lehetőségük közvetett vagy közvetlen volta, jelentősen befolyásolhatja.

Restricted access

Prematurity has got special challenge for clinicians and also other medical staff, such as microbiologists. Immature host defense mechanisms support early-onset sepsis, which can be very serious with very high mortality. While the past decade has been marked by a significant decline in early-onset group B streptococcal (GBS) sepsis in both term and preterm neonates, the overall incidence of early-onset sepsis has not decreased in many centers, and several studies have found an increase in sepsis due to gram-negative organisms. With increasing survival of these more fastidious preterm infants, late-onset sepsis or specially nosocomial bloodstream infection (BSI) will continue to be a challenging complication that affects other morbidities, length of hospitalization, cost of care, and mortality rates. Especially the very low birthweight (VLBW) infants sensitive to serious systemic infection during their initial hospital stay. Sepsis caused by multiresistant organisms and Candida spp. are also increasing in incidence, has become the most common cause of death among preterm infants. This review focuses on the clinical microbiology of neonatal sepsis, particularly among preterm babies, summarizing the most frequent bacterial and fungal organisms causing perinatally acquired and also nosocomial sepsis.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák klinikai képe heterogén, csoportosításuk újabban a myositisspecifikus antitestek alapján történik. Egyik jellegzetes képviselőjük a szignálfelismerő részecske elleni antitest (anti-SRP-) pozitív típus, amelynek klinikai megjelenését súlyosabbnak tartják a többi myositisspecifikus antitestpozitív formához képest. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem Belgyógyászati Intézetének Klinikai Immunológia Tanszékén kezelt 16 anti-SRP-pozitív csoportba tartozó beteg klinikai és kezelési adatainak összehasonlítása volt 16 antitestnegatív esettel. Módszer: Az anti-SRP-pozitív csoportban a manual muscle teszttel vizsgált izomgyengeség a kezelés előtt és után szignifikáns különbséget mutatott a kontrollcsoporthoz képest (χ2 = 0,006, illetve 0,019). A különbség a vázizmokra specifikus gyulladásos laboratóriumi paramétereknél ugyanígy jelentkezett, de a kezelés utáni laktátdehidrogenáz-értékek kivételével nem volt szignifikáns. Eredmények: Első vonalbeli szteroidkezelésre mindkét csoport jól reagált, azonban az antitestpozitív csoport rosszabb terápiás válaszát jelzi, hogy szignifikánsan több esetben volt szükség másodvonalbeli kezelésre. Következtetés: Mindezek alapján az anti-SRP-pozitív csoport súlyosabb klinikai lefutását és rosszabb terápiás válaszát állapítottuk meg. Orv Hetil. 2017; 158(35): 1382–1389.

Restricted access

A szerzők a kombinált, nemszteroid gyulladásgátló diclofenac- és centrális izomrelaxáns orphenadrintartalmú infúzió és a tramadolium chloratum hatásosságát, biztonságosságát és tolerálhatóságát hasonlították össze kis és közepes műtéteket követően, a posztoperatív fájdalomcsillapítás során. A vizsgálat nyílt, csoport- és önkontrollos, prospektív, randomizált, IV. fázisú klinikai vizsgálat volt. A bevont 60 beteg összesen 74 napon át kapott fájdalomcsillapítót. A betegeket három csoportba sorolták: a diclo­fenac-orphenadrint kapó A ( n = 19), a tramadolt kapó B ( n = 30) és a diclofenac-orphenadrint és tramadolt is kapó C ( n = 11) csoportba. A kapott adatokat statisztikailag elemezték. A fájdalomcsillapítók hatásának megítéléséhez a vizuális analóg skálát (VAS) használták. A VAS-értékek a kezelés hatására mindhárom csoportban mind nyugalomban (–2,5, –3,7, –3,0), mind mozgásban (–3,0, –3,8, –3,4) szignifikánsan ( p < 0,001) csökkentek, tehát mindhárom csoportban hatásos volt a fájdalomcsillapítás. Ezt a keringési paraméterek elemzése is alátámasztotta. A kezelés végén mind a betegek, mind az orvosok szignifikánsan ( p < 0,05, illetve p  < 0,01) kedvezőbbnek ítélték a hatásosságot a csak diclofenac-orphenadrin infúziót kapó A csoportban. Az alkalmazott fájdalomcsillapítók mennyiségét elemezve a C csoportban kiegészítésként adott tramadol mennyisége szignifikánsan alacsonyabb volt a csak tramadolt kapó B csoporthoz képest ( B: 87,5 mg, C: 61,5 mg, p < 0,01), azaz a diclofenac-orphenadrin infúzió a tramadol fájdalomcsillapító hatását erősítette. A kezelés elején és végén mért laboratóriumi paraméterek a fiziológiás értékhatárokon belül voltak, mellékhatásként összesen 3 esetben észleltek hányingert, illetve hányást. Mindezek alapján a diclofenac-orphenadrin infúziót a kis és középkategóriájú műtétek utáni fájdalomcsillapításban hatásos, biztonságos, kényelmesen adagolható és jól kombinálható fájdalomcsillapítónak tartják.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Ismert, hogy a fej-nyak daganat miatt műtéten átesett betegek rehabilitációja átfogóan és szignifikánsan javítja ezeknek a betegeknek az életminőségét. Célkitűzés: Célunk volt felmérni, hogy a műtétet és a rehabilitációt követő életminőség-javulásban van-e eltérés a dohányzó és nem dohányzó betegeknél. Módszer: Az EORTC H&N 35 kérdőív segítségével két alkalommal mértük fel 38, fej-nyaki tumor miatt operált (dohányzó és nem dohányzó), majd saját osztályunkon rehabilitált beteg életminőségét, először a műtét után (a gyógyulást követően), majd a rehabilitáció utáni hat hónapos kontroll alkalmával. Eredmények: A dohányzó betegek életminőség-javulása számos aspektusban elmaradt a nem dohányzókétól. Az eredmények alapján a dohányzás nem közvetlenül hat a rehabilitáció sikerességére, hanem önálló hatásai folytán akadályozza meg, hogy a rehabilitáció kifejtse átfogó életminőség-javító hatását. Következtetések: A tanulmány korlátait is figyelembe véve levonható az a következtetés, hogy a fej-nyak régió daganata miatt operált beteg dohányzása jelentősen akadályozza az életminősége javítására tett erőfeszítéseket, ezért a beteget már a diagnózis felállításától kezdve ösztönözni kell, hogy mondjon le káros szokásáról. Orv. Hetil., 2017, 158(5), 172–177.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Szabó, Melinda Nagy-Vincze, Levente Bodoki, Katalin Hodosi, Katalin Dankó and Zoltán Griger

Absztrakt

Bevezetés: Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák a proximális végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jellemezhető szisztémás autoimmun betegségek. Az anti-Jo-1 antitest jelenléte jellegzetes klinikai tünetegyüttessel (myositis, arthritis, interstitialis tüdőbetegség, Raynaud-jelenség, láz, mechanikus kéz), az antiszintetáz-szindrómával társul. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Klinikai Immunológiai Tanszék által gondozott anti-Jo-1-pozitív betegek demográfiai adatainak, klinikai tüneteinek, illetve az alkalmazott kezelésüknek a vizsgálata. Módszer: 49 anti-Jo-1-pozitív beteg dokumentációjának retrospektív vizsgálatát végezték. Eredmények: A demográfiai és klinikai adatok nagymértékben hasonlítottak az irodalomban megtalálható más centrumok eredményeihez. Igazolták, hogy az anti-Jo-1-titer korrelál a betegség aktivitását is jelző kreatinkináz- és C-reaktív-protein-szintekkel. Kimutatták, hogy a betegség diagnózisakor mért bizonyos laboratóriumi eredmények (C-reaktív protein, Sjögren-szindrómához társuló antigén A, reumafaktor-pozitivitás), illetve klinikai tünetek jelenléte (láz, vasculitises bőrtünetek) az antiszintetáz-pozitív betegcsoporton belül rosszabb prognózisra utalhatnak. Következtetés: A fenti esetekben erélyesebb immunszuppresszív kezelés válhat szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(15), 575–583.

Restricted access

The predominant causative agent of urinary tract infections in children and adults is Escherichia coli , but it is necessary to appreciate the importance of other Gram-negative rods, especially in newborns. Antibiotic resistance rates are also different in children and in adult care units due to many factors and therapeutical guidelines.The aim of this retrospective study was to show the local prevalence and resistance patterns of uropathogens in certain clinics of university and present the distribution of uropathogens in different age groups. Therefore, 4833 positive samples were analysed. E. coli was found to be the highest prevalent causative agent in every adult care unit, but some differences in other causative agents could have been detected. Three types of antimicrobial agents showed decreasing susceptibility rates: trimethoprim/sulfamethoxasole, cephalosporins and quinolones; but there were differences in resistance among the 8 investigated inpatient wards.

Restricted access