Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Katalin Rácz x
Clear All Modify Search

Pre-embedding light microscopic immunocytochemistry, using a monoclonal antibody (mAb-KA8) raised against a frog brain kappa receptor preparation, recognising selectively the kappa opioid receptor, was used for studying the occurrence, distribution, and species-specificity of the kappa opioid receptor in the hippocampal formation of four rodent species (rat, guinea pig, hamster, and gerbil). MAb-KA8 immunoreactivity was detectable in the rat, hamster, and gerbil hippocampus, however the distribution of the labelled structures was heterogeneous. In the rat and hamster the hilus of dentate gyrus and the stratum oriens of the CA1 area contained immunoreactive cell bodies and proximal dendrites. In the gerbil mAb-KA8 immunopositive cell bodies were recognisable in the stratum radiatum of the CA1 and CA3 areas and in the subiculum. In the hamster varicose axon-like elements were also detected in the CA3 pyramidal layer. With the mAb-KA8 antibody there was no detectable kappa opioid receptor labelling in the hippocampus of the guinea pig. The results confirm the high degree of species-specific heterogeneity characterising the distribution of opioid peptides and their receptors in the hippocampal formation. The receptor was found in most cases postsynaptically, however in the hamster the immunopositive axons may refer to a presynaptic localisation.

Restricted access

Az intravénás droghasználatból fakadó eszköz- és tűmegosztás komoly közegészségügyi következményeket von maga után. Az egészséghit-modell az előbbiekkel kapcsolatos preventív viselkedés leírására alkalmas: Apreventív viselkedés tekintetében racionális döntést feltételez a kockázatos viselkedést folytatók részéről.Vizsgálatunkban e modell használhatóságát tanulmányoztuk magyarországi injekciós droghasználók körében. 121 „utcai”, azaz nem kezelt injekciós droghasználóval készült strukturált interjú, amely a megkérdezettek szociodemográfiai jellemzői mellett injekciós és szexuális kockázati viselkedéseit, valamint az egészséghit-modell összetevőit vizsgálta: a kockázatnak való fogékonyságot, sebezhetőséget, a kockázat súlyosságát, a preventív viselkedés akadályát és előnyeit, valamint az „én­hatékonyságot” tartalmazták. Az eredmények szerint az egészséghit-modell három dimenziója (én­haté­kony­ság, a kockázatirántiészlelt fogékonyság, a preventív viselkedés kivitelezésének nehézsége), valamintahasznált drogok számavolt összefüggésbe hozhatóa_s

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Magyarországon és a világon az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az energiaital alkohollal való együttes fogyasztása serdülők és fiatal felnőttek körében. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy az alkohol és az energiaital együttes fogyasztása növelheti-e más kockázatvállaló magatartási formák előfordulási gyakoriságát fiatal felnőttek körében. Módszer: Kvantitatív szociológiai felmérésüket 2013 tavaszán végezték két fővárosi egyetem három karán. Eredmények: Megállapították, hogy 1. az energiaitalt alkohollal keverők nagyobb arányban fogyasztottak alkoholt, ittak többet egy partin és egy tipikus napon, valamint kerültek teljes bódulatba („binge drinking”), mint a kizárólag alkoholt fogyasztók; 2. az energiaitalt alkohollal keverők csoportjába tartozók kevesebb alkoholt ittak akkor, ha azt energiaitallal keverték, mint amikor nem. Következtetések: Az eredmények konfliktusa megmutatta, hogy a két csoport vizsgálatában már a kiindulási pontnál egyértelmű eltérés lehet. Nem vált világossá az sem, hogy a koffein és az alkohol együttes hatása milyen interakciót vált ki az egyénben. Orv. Hetil., 2015, 156(27), 1100–1108.

Open access
Restricted access

A „büntetés helyett kezelés” elve a szakirodalomban élénken vitatott kérdés. Kábítószer-bűncselekményekben ezt a lehetőséget Magyarországon az 1993. évi büntető törvénykönyv módosítása teremtette meg. 2003-ban jelentősen kibővült ez a jogi lehetőség. Célkitűzés: Bemutatni, hogyan érvényesül egy fővárosi, drogbetegekkel foglalkozó kezelőintézmény gyakorlatában ez az elv 2001–2005 között; valóban kezelésre szoruló drogbetegek kerülnek-e ilyen módon a kezelőrendszerbe, illetve eléri-e ez a jogintézmény a kezelésre szoruló célcsoportokat. Módszer: A szerzők egy fővárosi drogambulancia 2001 és 2005 között kezelésre jelentkező betegeinek addikciós súlyossági index interjú alapján nyert adatait elemezték ( n = 628). A „büntetés helyett kezelés”-t választók és a többi drogbeteg súlyossági indexének összehasonlítása klaszterelemzéssel és kétmintás statisztikai T-próbával történt. Eredmények: 2003-at követően a „büntetés helyett kezelésben” részt vevők aránya 24%-ról 72,6%-ra nőtt (szignifikáns eltérés). Jól elkülöníthető egy betegcsoport (a vizsgálati minta fele), amely nem bír kezelést igénylő problémával. 2003-tól ebben a „problémamentes” betegpopulációban magas azoknak az aránya (60%), akik a „büntetés helyett kezelést” választották. Következtetések: A szerzők indokoltnak tartják a „büntetés helyett kezelés” elvének pszichiátriai-addiktológiai átgondolását.

Restricted access
Authors: Peter Igaz, Nikolette Szücs, Tibor Retteghy, Katalin Leiszter, Krisztina Hagymási, Károly Rácz and Zsolt Tulassay

Hepatic encephalopathy is the most frequent cause of altered mental status and coma in cirrhotic patients. In this report we describe an interesting case of a differential diagnostic pitfall, where a cirrhotic patient with compromised mental status initially supposed to suffer from hepatic encephalopathy turned out to have a non-traumatic chronic subdural hematoma. The major points leading to diagnosis were almost normal ammonia, hypertension and deteriorating overall condition despite targeted therapy of hepatic encephalopathy. In comatose cirrhotic patients with normal ammonia and hypertension intracranial hemorrhage should be excluded.

Restricted access
Authors: Zsanett Renáta Csoma, Szandra Dalmády, Rita Ábrahám, Tamás Rózsa, Katalin Rácz and Lajos Kemény

Absztrakt:

Bevezetés: Az infantilis haemangioma a leggyakoribb csecsemő- és kisdedkori vascularis tumor; speciális, különleges klinikai lefolyásának, magas spontán remissziós hajlamának köszönhetően általában nem igényel bőrgyógyászati kezelést. A tumorok 10–15%-a azonban komoly szövődményeket okozhat, ezen utóbbi esetek speciális kezelést és szoros utánkövetést igényelnek. Célkitűzés: A szerzők célkitűzése az volt, hogy négy és fél éves vizsgálati periódus során feldolgozzák a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának Gyermekbőrgyógyászati Szakrendelésén infantilis haemangioma miatt kezelt betegek adatait, és bemutassák a kezelést igénylő esetek kapcsán szerzett tapasztalataikat. Módszer: Részletesen vizsgálták a csecsemők demográfiai adatait (nem, gesztációs kor és gesztációs súly, perinatalis anamnézis, édesanya terhességi kórtörténete), az infantilis haemangioma miatt bőrgyógyászati szakrendelésen való megjelenés idejét, a tumorok számát, klinikai altípusát és anatómiai lokalizációját, a tumorokkal kapcsolatosan jelentkező szövődményeket. Ezt követően részletesen elemezték a kezelés módját, időtartamát, eredményességét és a gyógyszeres kezelés során fellépő mellékhatásokat. Eredmények: A vizsgálati periódus alatt 96 gyermeket észleltek infantilis haemangioma diagnózissal összesen 163 tumorral. 54 esetben elegendő volt a rendszeres obszerváció, míg 42 gyermek esetén helyi vagy szisztémás béta-blokkoló kezelés beállítása volt indokolt. A kezelt csoportban valamennyi esetben a tumorok regressziója következett be, mellékhatás mindössze hat esetben jelentkezett. A béta-blokkoló kezelést igénylő gyermekek átlagos gesztációs kora és gesztációs súlya szignifikánsan alacsonyabb volt a kezelést nem igénylő gyermekekéhez képest. Következtetések: A komplikált infantilis haemangiomák kezelésében jelenleg a szisztémás propranololkezelés az első vonalbeli terápia. Eredményeink egyértelműen megerősítik a gyógyszer kiváló terápiás effektusát. Jelentős probléma, hogy a gyermekek sok esetben későn kerülnek a tumorok kezelésében jártas bőrgyógyászati centrumokba. A korai életkorban elkezdett terápia jelentősége hangsúlyozandó. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1535–1544.

Restricted access
Authors: Ágnes Bencze, Nikolette Szücs, Péter Igaz, Katalin Leiszter, Zsolt Nagy, Attila Patócs and Károly Rácz

A carcinoid tumorok neuroendokrin sejtekből származó ritka daganatok. E daganatok jelentős része szerotonint és más biológiailag aktív hormonokat termel, amelyek liláspiros bőrpírral, hasmenéssel és bronchospasmussal járó tünetegyüttest, carcinoid szindrómát okoznak. A carcinoid szindróma ritka szövődménye a carcinoid szívbetegség, ami önmagában lényegesen befolyásolja a carcinoid tumoros betegek életkilátásait. A szerzők carcinoid szívbetegségben szenvedő férfi kórtörténetét ismertetik és áttekintik e ritka szövődmény jellegzetességeit. Orv. Hetil., 2013, 154, 546–550.

Open access

On the territory Transcarpathian Ukraine, about 100 Palaeolithic localities are known up to our days. Most of them are surface finds. In spite of the rich archaeological heritage, the elaboration of the material, especially its petroarchaeological evaluation supported by professional scientific analytical methods, is in the initial phase as yet. The aim of the present study is to supply information on the lithic raw materials of the Palaeolithic settlements in Transcarpathian Ukraine, the detailed survey and description of the primary raw materials, their identification, description and terminology, as well as the outlining of the local raw material provinces and study of the distribution of the raw materials on archaeological sites.

In the archaeological literature of Transcarpathian Ukraine, lithic raw materials are still described under incorrect petrographical terms. For example, for the raw material of Korolevo Palaeolithic site is, correctly speaking, hyaline dacite, and the “flints” of Beregovo region are indeed rocks of volcanic origin which have undergone metasomatic processes. Field survey for collecting geological samples localized 19 different raw material sources all of which yielded hard rocks with conchoidal fracture that are suitable for tool making with knapping.

Out of the 19 raw material types 11 were actually found in archaeological assemblages of the studied area. The most popular raw materials of Transcarpathian Ukraine are the Korolevo hyaline dacite, Rokosovo obsidian, (Carpathian 3 type) and siliceous rhyolite tuff varieties (type I and II), siliceous tuffite (type I and II), siliceous and opalised rhyolite (type I and II) from the Beregovo Hills area, as well as silicified sandstone (type II) and the siliceous argillite. Certain types of potential raw materials were found in archaeological assemblages as yet. These are the Kriva limno-chalcedonite and limnoopalite, radiolarite of Svalyava type I, II and III, the siliceous limestone of Svalyava and Priborzhavske, and the hornfels of Suskovo.

The paper also points out patterns in lithic raw material circulation in the prehistoric period of Transcarpathia. In the Palaeolithic, the settlement system and location of sites was largely dependent on the lithic sources. Altogether 9 types of rocks played important role: Korolevo hyaline dacite, the Carpathian 3 type obsidian from Rokosovo, 6 types of metasomatites of Beregovo Hills, and the silicified sandstone (type II). Upper Palaeolithic communities settled close to the outcrops of primary and secondary geological positions and this phenomenon is observable at each important Palaeolithic settlement.

On the basis of the principal raw material circulation of the Palaeolithic three territorial groups have been formulated. These are named after the most abundant and used rock types of the given region. Three raw material regions are recognized in Transcarpathia: volcanic, metasomatic, and sedimentary. Furthermore, sub-regions were also established in the volcanic region (Rokosovo-Maliy Rakovets and Korolevo-Veryatsa sub-regions) and in the metasomatic region (Beregovo, Muzhiyevo and Bene- Kvasovo sub-regions).

Restricted access
Authors: Katalin Szőcs, Tibor Kárász, Hussam Saleh, Andrea Szabó, Mihály Csöndes, Nóra Dancs, Márta Jánoki, Zoltán Horváth and István Rácz

A tervezett ellenőrző endoszkópiák szerepe az akut gastroduodenalis fekélyvérző betegek ellátásában mindmáig ellentmondásos. Endoszkópos és klinikai adatokra alapozott rizikócsoport meghatározására van szükség ahhoz, hogy kiválaszthatóak legyenek azok a betegek, akiknél a tervezett ellenőrző endoszkópia stratégiája hasznosnak bizonyulhat. Célkitűzés: A tervezett ellenőrző endoszkópiák klinikai hasznát kívántuk felmérni akut gastroduodenalis fekélyvérző betegeink klinikai és endoszkópos adatainak retrospektív elemzésével. Módszer: Összesen 274 fekélyvérző beteg adatait elemeztük. A tervezett ellenőrző endoszkópiák hatékonyságának lemérésére az újbóli endoszkópos vérzéscsillapító beavatkozások szükségességét használtuk fel. A betegeket a sürgősségi endoszkópia során észlelt Forrest szerinti fekélystádium alapján csoportosítottuk. Eredmények: Az aktívan vérző fekélybetegek (Forrest Ia, Ib) csoportjában a tervezett endoszkópiák alkalmával 23,8%-ban végeztünk újbóli endoszkópos vérzéscsillapítást. Az ércsonkos fekélyesek (Forrest IIa) csoportjában 13,0%-ban, míg a thrombussal fedett fekélyesek (Forrest IIb) körében 13,3%-ban volt szükség újabb endoszkópos hemosztatikus kezelésre az ellenőrző endoszkópiák kapcsán. Bár a beavatkozások gyakorisága közötti különbségek statisztikailag nem szignifikánsak, mégis klinikailag számottevőnek tartható az, hogy az eredetileg aktívan vérző betegek negyedében hasznos volt a tervezett ellenőrző endoszkópia. Következtetés: Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a tervezett ellenőrző endoszkópia stratégiája a kezdetben aktívan vérző és nagy újravérzési kockázatú betegek számára kedvezőbb kórlefolyást ígér.

Restricted access