Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Katalin Sas x
  • All content x
Clear All Modify Search

The effect of free-range versus cage management system on corticosterone transfer into the eggs was studied in laying hens. Hungarian Yellow laying hens (age: 21 weeks, body weight: 2.0 ± 0.5 kg) were divided into two groups in the spring: Group I, free-range keeping (n = 15 layers, density: ≯ 0.5 bird/m2) in outdoor runs, with continuous access to a commercial layer feed; Group II, hens kept in battery cages (n = 17 layers, density: 2 birds/m2, natural light, continuous access to feed and water). Eggs were collected after a one-week adaptation period on days 2, 7 and 16. Corticosterone (CST) was extracted from homogenised egg samples using an ASE-200 Accelerated Solvent Extractor and then assayed by liquid chromatography linked with tandem mass spectrometry (LC-MS/MS) [Thermo Quest Surveyor high-performance liquid chromatography (HPLC) interfaced via Atmospheric Pressure Chemical Ionisation (APCI) ion source to Finnigan/Thermo Quest LCQ Deca MS/MS] using dexamethasone as internal standard with positive APCI ionisation. CST concentrations of whole eggs laid by free-range hens on days 2, 7 and 16 were 0.370 ± 0.218, 0.259 ± 0.066 and 0.915 ± 0.745 ng·g-1, respectively, while those of eggs laid by caged hens were 0.206 ± 0.157, 0.223 ± 0.165 and 0.184 ± 0.110 ng·g-1 at the above sampling times. It is concluded that in free-range laying hens the sharp changes of environmental weather conditions significantly increased the corticosterone content of eggs, while the environmentally controlled and closed battery cage management technology resulted in relatively uniform corticosterone concentrations in the whole eggs.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Németh, Balázs Pécsy, Tibor Géczi, Katalin Sas, László Szpisjak, Anna Rieth, Valéria Kiss, Ferenc Szőnyegi, László Tiszlavicz, Tamás Zombori, György Lázár, and József Furák

Absztrakt:

A Castleman-betegség egy ritka, lymphoproliferativ betegség, melynek pontos oka ismeretlen. Diagnosztikájának alapja az adekvát szövettani vizsgálat. Míg az unilocularis formánál a betegség a leggyakrabban a mellkast érinti, és az épben történő sebészi eltávolítás a tünetek megszűnését eredményezheti, addig a multilocularis formánál egyéb kezelési formák egészíthetik ki vagy válthatják fel a műtéti eltávolítást. Munkánkban egy Castleman-betegség miatt multidiszciplináris kezelésen átesett beteg esetét mutatjuk be. Az 56 éves férfi betegnél kivizsgálása előtt 18 héttel, egy felső légúti infekciót követően beszédnehezítettség, nyelészavar, felső és alsó végtagi progresszív paresis jelentkezett. Plazmaferézisre a beteg panaszai átmenetileg megszűntek ugyan, de a sebészi mintavételek a mellkas-CT-n látott mediastinalis lymphadenomegalia eredetét nem tudták igazolni. Így az 5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó eltávolítása vagy mintavételezése miatt került a beteg osztályunkra. Átvételkor mind a négy végtagon jelentős atrófia, hipotónia, tetraplegia volt látható, és testszerte areflexia igazolódott. Osztályunkon posterolateralis thoracotomiából eltávolítottuk az 5,5 × 3,5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó-konglomerátumot. A szövettani vizsgálat Castleman-betegséget jelzett. 3 nappal a műtét után a végtagok mozgása megindult, a 9. napon már járókerettel járóképessé vált, ezt követően neurológiai rehabilitációs osztályra került. Ekkor a felső végtagokban közel megtartott, míg az alsó végtagokban 4/5-ös izomerőt észleltek. Ezt követően a beteg metilprednizolon-, B1-vitamin-, kalcium-citrát- és famotidinkezelésben részesült; 2 héttel átvétele után otthonába bocsátották, ekkor már járókeret nélkül biztonságosan közlekedett. Tünetei 3 hónappal a műtét után csaknem teljes mértékben megszűntek. A Castleman-betegség diagnosztikája és kezelése multidiszciplináris feladat. Ha a páciens műtéti teherbíró képessége engedi, akkor az unilocularis Castleman-betegség terápiás eszköztárában a sebészeti eltávolításnak kiemelt szerepe kell, hogy legyen. OrvHetil. 2020; 161(1): 33–38.

Open access