Search Results
You are looking at 1 - 9 of 9 items for
- Author or Editor: Katalin Szalai x
- Refine by Access: All Content x
Korábbi kutatások szerint a gyerekek 2,5–3 éves koruk környékén értik meg a kép mint szimbólum és referense közötti viszonyt. Kevés sikerrel jártak azok a kutatások, amelyek javítani igyekeztek a korai képmegértés képességét. Jelen kutatás célja, hogy 3 éves kor előtt facilitálja a gyerekek teljesítményét kép alapján való keresési helyzetben. Feltételezésünk szerint a képek jobb megértését elősegítheti, ha elérhetővé tesszük a gyerekek számára a képlétrehozás társas kontextusát. Hipotézisünk teszteléséhez a Kísérleti feltételben a képalapú keresési teszthelyzet elé egy olyan kísérleti beavatkozást vezettünk be, amelyben 24–36 hónaposok megfigyelhették, ahogy egy felnőtt lerajzol tárgyakat, majd ezt követően került sor a referensek azonosítására. A Kontrollfeltételben ugyanezeknek a tárgyaknak a párját kellett megkeresni. A kísérleti beavatkozást követően a gyerekek a Teszthelyzetben sikeresebben keresték meg az elrejtett tárgyat kép alapján. Annak a versengő magyarázatnak a kizárására, miszerint kép és referense puszta megfeleltetése elegendő a jobb teljesítményhez, az 1a kísérletünkben olyan kontrollfeltételben teszteltünk 24–30 hónaposokat, amelyben a résztvevők képek referenseit azonosították, viszont a kép társas eredetére vonatkozóan semmilyen információt nem kaptak. A gyerekek az 1a Kontrollfeltételben is gyengébb teljesítményt nyújtottak. Elvárásainknak megfelelően a kísérleti beavatkozás, amely lehetőséget kínált a képlétrehozó szándék értelmezésére és ezen keresztül a képek specifikus referensének azonosítására, jobb teljesítményhez vezetett a képalapú keresési helyzetben.
Absztrakt
Az ágencia – mint a hatékony cselekvésre való képesség (Hamilton, 2007) – a szociális észlelés és az identitáskutatások egyik fontos dimenziója. A narratív pszichológiai elemzésben fontos kérdés, hogy a szereplő – akár egy személy, akár egy csoport – úgy jelenik meg, mint aki aktívan alakítja az életét, képes célokért cselekedni és hatással van a környezetére, vagy úgy, mint passzív, kényszer hatására cselekvő elszenvedője az eseményeknek. Az ágencia szövegbeli megjelenésének azonosítását két dimenzió mentén végeztük: az aktivitás-passzivitás, illetve az intenció-kényszer mentén, melyeket az ágencia két fő komponensének tekintünk. Jelen kutatásban a történelmi események elbeszéléseit mint szociális reprezentációkat vizsgáltuk a magyaroknak és más nemzeteknek tulajdonított ágencia összehasonlításában. Az eredményeket a nemzeti identitás tekintetében értelmeztük.
„Aki keres, az talál?” – A szándékértelmezés szerepe a 36 hónapos gyerekek modellalapú keresési teljesítményében
‘He Who Seeks, Shall Find?’ – The role of intentionality in 36-months performance in the replica-based retrieval task
Háttér és célkitűzések
A vizuális szimbólumok jelentős szerepet játszanak mindennapi életünkben, mivel az indirekt tanulás fontos támogatói. Ahhoz, hogy gazdagodhassunk a szimbólum hordozta információból, értenünk kell szimbólum és referense szimbolikus kapcsolatát, ami hároméves kor előtt nem magától értetődő. Jelen kutatás célja a vizuális szimbólummegértés közvetítő mechanizmusának azonosítása, és ezen keresztül a kisgyermekek vizuális szimbólummegértésének facilitálása volt a gyerekek számára kevéssé ismerős háromdimenziós vizuális szimbólumok esetében.
Módszer
Kutatásunkban harminckét hároméves vett részt véletlenszerűen kísérleti és kontroll feltételbe sorolva. A szorosan illesztett személyek közti elrendezést alkalmazó kísérlet lehetővé tette, hogy a két feltételben alkalmazott procedúra különbségét a szimbólumértés feltételezett közvetítő mechanizmusára korlátozzuk. Ez a különbség a manipulációs fázis során alkalmazott szimbólumok eredetében volt. Míg a kísérleti feltételben használt vizuális szimbólumokat a felnőtt szándékosan hozta létre (társas eredet), a kontroll feltételben véletlenül talált rá az előre elkészített tárgyakra (társas eredet hiánya). Ezt követően minden résztvevő ugyanabban a manipulációs fázistól független modellalapú keresési helyzetben vett részt, ahol az alkalmazott szimbólumok eredetéről már nem állt rendelkezésre információ.
Eredmények
A két feltétel résztvevőinek szimbólumalapú keresési teljesítményét Mann–Whitney-próbával összehasonlítva szignifikáns, nagy hatáserősségű különbség igazolódott a kísérleti feltétel javára, U = 77, p = 0,04, η 2 = 0,14. Vagyis, ha hozzáférhetővé tesszük a szimbólum-létrehozás társas eredetét, jobb teljesítményt eredményez a modellalapú keresési feladat során.
Következtetések
A szimbólummegértés és -használat hatékonyan facilitálható, ha a háromévesek rövid tapasztalatot szerezhetnek a szimbólum-létrehozás társas eredetéről. E tapasztalat hatására sikeresebben használják fel a szimbólum hordozta információt egy problémamegoldási helyzetben. Vagyis képesek tapasztalatukat általánosítani olyan szimbólumokra, melyek társas eredete nem hozzáférhető.
„Horgász a pácban” – A természetkárosító cselekmények és a turizmus kapcsolata
“Poacher in the net” – The relationship between environmental crime and tourism
A tanulmány a hazai helyzet értékelésén és néhány nemzetközi példán keresztül azt vizsgálja, hogy a turizmus régóta kutatott negatív fizikai hatásai közül a természetkárosítási esetek összefüggésbe hozhatók-e a turistákkal. A tanulmány tárgyalja a hazánk belföldi és nemzetközi turizmusához kapcsolódó, abból eredeztethető természetkárosítási tevékenységek jogi szabályozását. A szerzők a nyilvános adatok alapján – a turizmussal kapcsolatba hozható természetkárosítási cselekmények adatainak elemzése mellett – szakirodalom feldolgozásával vizsgálták, hogy a látogatók által (is) károsított természet milyen formában hat a turizmusra, van-e esély az egyensúly megteremtésére. Az eredmények nem túl kedvezőek, de a tudományos igényesség megkövetelné a további, mélyrehatóbb vizsgálatokat.
Talajok szemcseösszetételének vizsgálata előtt nélkülözhetetlen a talajban található eltérő tulajdonságú kötőanyagok feloldása, roncsolása, mivel ezeknek fontos szerepe van a mikro- és makroaggregátumok kialakításában. Ennek hiányában jelentős mennyiségű agyagszemcse marad aggregátumokban, a szemcseösszetételt, agyagtartalmat jelentősen módosítva. Jelen tanulmányban az egyik leggyakoribb ragasztóanyagnak, a talajok humusztartalmának a hatását vizsgáltuk. A statisztikai analízis eredménye szerint a humuszt bontó hidrogén-peroxidos kezelésekkel – a kontrollként használt, humusz nélküli folyóvízi homok kivételével – szignifikánsan nagyobb agyagtartalmat mérünk, mint a MSz szerinti Na-pirofoszfátos kezeléssel. A hidrogén-peroxidos előkészítéssel a talajminták szemcseösszetételének varianciája lényegesen kisebb, mint más kezeléseké, vagyis az intenzívebb előkészítő eljárásokkal a minták szemcseméret eredményeinek különbsége csökken. Az előkészítő eljárások különbségének az okát keresve a talajok humusz- és agyagtartalmának korrelációját elemeztük. A humusz az agyagtartalommal gyengén korrelált. Az 1–5. kezelésekkel kapott agyag- és a talaj humusztartalma között negatív, míg a hidrogén-peroxidos kezelések esetén gyenge pozitív kapcsolatot mutattunk ki. Az ultrahangos kezelések kiemelt jelentőségűek az előkészítésekben, de az agyagtartalomban szignifikáns különbség csak a hidro-gén-peroxidos kezelések esetén mutatható ki. Vizsgálataink megmutatták a talajminták szemcseméret elemzése előkészítésének, az ásványi szemcsék dezaggregálásának fontosságát, valamint azt, hogy a dezaggregálás elégtelensége jelentősen kisebb agyagtartalmat eredményez. Talajok szemcseméret meghatározásában, de különösen a jelentősebb szervesanyag-tartalmú talajokéban a hidrogén-peroxidos előkészítő eljárás használandó. A Na-pirofoszfátnak és az ultrahangos kezelésnek a talajminta diszpergálásában van nagy jelentősége. Szükségesnek tartjuk ezért a hazai talaj szemcseméret-elemzés szabványát (szabványait) felülvizsgálni, továbbá az európai szemcseméret-elemzési eljárások tapasztalatainak megismerését és beépítését a hazai szemcseméret analitikai gyakorlatba.
Absztrakt
Tanulmányunk elején röviden bemutatjuk a nyelv strukturális jellemzőit, elválasztva ezeket a nyelvben hordozott propozicionális tudásoktól. A nyelvnek számos, implicit tartalmak közvetítésére alkalmas tulajdonsága van, ezek közül összefoglalónkban kettőt mutatunk be részletesebben: az interperszonális igékben rejlő implicit kauzalitás elméletét, valamint az úgynevezett nyelvi kategória modellt. Előbbi azt jelenti, hogy a különböző igék eltérő attribúciókhoz vezetnek, inkább felelőssé téve a cselekvőt vagy a cselekvés tárgyát. A nyelvi kategória modell szerint ugyanazt a cselekvést a beszélő különböző nyelvi kategóriákkal is leírhatja, manipulálva így a nyelvhasználat absztraktságának a szintjét. Ez azért lényeges, mert az absztraktabb nyelvhasználat egy adott cselekvéssel kapcsolatban inkább a cselekvővel kapcsolatos attribúcióhoz vezet, valamint időben stabilabbnak tűnik. A nyelvi kategóriák, így a nyelvi absztraktság megválasztását számos szociálpszichológiai jelenséggel hozták kapcsolatba: ilyen például a csoportközi elfogultság megjelenítése vagy például a sztereotípiák, elvárások közvetítése a saját és a külső csoport tagjairól.
Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák szisztémás autoimmun megbetegedések, amelyek krónikus izomgyulladás által okozott progresszív izomgyengeséggel, továbbá egyes belső szervek, úgymint a cardiovascularis rendszer, a tüdő és az emésztőrendszer elváltozásaival jellemezhetők. Cél: 79 juvenilis és felnőtt korú dermatomyositisben szenvedő beteg adatai alapján a betegség kórlefolyásának és a relapsusok gyakoriságának, továbbá a túlélési valószínűségének bemutatása. Módszer: A szerzők retrospektív módon elemezték 44, a Bohan- és Peter-féle diagnosztikus kritériumrendszer alapján 1976 és 2004 között diagnosztizált juvenilis dermatomyositisben szenvedő gyermek adatait. A túlélési valószínűséget a Kaplan–Meier-módszer segítségével számították ki. A juvenilis dermatomyositisben szenvedő gyermekek adatait 35 felnőtt dermatomyositises beteg adataival hasonlították össze. Eredmények: A betegség kórlefolyása az esetek több mint felében monofázisos volt, míg a betegek egyharmada policiklusos formában szenvedett. A relapsus kockázata a remissziót követő első évben volt a legnagyobb. A juvenilis betegek közül senki sem hunyt el, míg a felnőtt korú betegek között négy betegséghez köthető haláleset is előfordult. Összegzés: Nem találtak összefüggést a relapsusmentes túlélés és a betegség kezdeti terápiája között (glükokortikoid önmagában vagy immunszuppresszív szerrel kiegészítve). A betegek jelentős aránya szenvedett policiklusos vagy krónikus lefolyású betegségben. A relapsusok jelentkezésére egy hosszabb betegségmentes intervallum után is számítani lehet, ezért mindenképpen javasolt a betegek hosszabb távú követése, legkevesebb 2 éven keresztül. Bár igen kedvező eredményeket találtak a betegség túlélésével kapcsolatban, további vizsgálatok szükségesek a betegség funkcionális kimenetelét illetően.
In 2010, two novel porcine H1N1 influenza viruses were isolated from pigs with influenza-like illness in Hungarian swine herds. Sequence and phylogenetic analysis of these strains revealed that they shared molecular features with the pandemic H1N1 influenza virus strains, which emerged globally during 2009. The PB2, HA and NA genes contained unique amino acid changes compared to the available new H1N1 influenza virus sequences of pig origin. Furthermore, the investigated strains could be separated with respect to parallel amino acid substitutions affecting the polymerase genes (PB2, PB1 and PA) and the nucleoprotein (NP) gene, supporting the proposed complementarities between these proteins, all required for the viral fitness. Molecular characterisation of two Hungarian human pandemic H1N1 isolates was also performed, so that we could compare contemporaneous strains of different host species origins. Shared molecular motifs in various genes of animal and human influenza strains suggested that the Hungarian porcine strains could have originated from humans through direct interspecies transmission. This study is among the few that support the natural human-to-pig transmission of the pandemic H1N1 influenza virus.
Absztrakt:
Bevezetés: Magyarországon 2020. március 4-én sikerült először kimutatni a SARS-CoV-2 jelenlétét két iráni beteg felső légúti mintájában. Az első pozitív esetek megjelenését követően felmerült a kérdés, hogy a vírus mikor kerülhetett be Magyarországra, esetleg okozott-e korábban megbetegedést. 2020. március 4-ét megelőzően a kifejezetten SARS-CoV-2-vizsgálatra beküldött 224 légúti minta közül egyetlen sem bizonyult pozitívnak a fent említett 2 minta kivételével. Célkitűzés: A Nemzeti Népegészségügyi Központ Légúti Vírusok Nemzeti Referencia Laboratóriuma célul tűzte ki, hogy a 2020. január 1. és 2020. április 19. között légútivírus-vizsgálatra beérkezett mintákat visszamenőlegesen megvizsgálja az új koronavírus irányában. Módszer: A tanulmányhoz felhasználtuk egyrészt az influenzafigyelő szolgálatban részt vevő, virológiai mintavételezésre is felkért (ún. sentinel) orvosok által rendszeresen vett, hetente beküldött légúti mintákat, másrészt az egyéb, diagnosztikus céllal beérkezett beteganyagokat. A vizsgálatokat real-time PCR-módszerrel végeztük. Eredmények: A sentinel orvosok által beküldött 465 légúti mintából egy sem bizonyult SARS-CoV-2-pozitívnak. Az egyéb (nem SARS-CoV-2) légúti diagnosztikus vizsgálatra érkező 551 minta között sem találtunk március 4-e előtt vett pozitív mintát. Következtetések: Ezen adatok alapján valószínűsíthető, hogy az elsőként 2020. március 4-én diagnosztizált esetek előtt a SARS-CoV-2 nem okozott klinikai tünetekkel járó fertőzést az országban. Orv Hetil. 2020; 161(38): 1619–1622.
