Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Katalin Vörös x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A vérkészítmény-terápia hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben, a transzfúzió ma már szinte rutin beavatkozássá vált. A liberális transzfúziós stratégia helyét átvette a restriktív transzfúziós gyakorlat és egyre nagyobb figyelmet fordítanak a transzfúzióhoz köthető nem kívánt események feltárására és kiküszöbölésére, a biztonságos transzfúziós gyakorlat kialakítására.

A transzfúziók biztonságát alapvetően meghatározza a véradó („a vérbiztonság velem kezdődik”), továbbá a korszerű vérkészítmény-előállítás és -kivizsgálás, másrészt a szigorú szabályokon alapuló klinikai gyakorlat.

Jelentős tanulmányok igazolják és ma már egyértelműen bizonyítják, hogy a nem kívánt események hátterében legjelentősebb tényező az ember, emberi hibák okozzák a nemkívánt események több mint 70%-át. A klinikumban ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az emberi tényezőkre, úgy kell szabályozni a transzfúziós tevékenység minden lépését, hogy minimálisra lehessen csökkenteni az emberi tényezőkből adódó hibákat. Ezt szolgálja többek között a minőségbiztosítási rendszerek bevezetése és a Transzfúziós Bizottság szabályozott működtetése.

Magyarországon is elengedhetetlen az egységes jelentési rendszer mindenki számára kötelező, ellenőrzött és szabályszerű működtetése, ami a törvényi előírásoknak megfelelően jelentett nem kívánt események elemzése révén segíti az okok feltárását és a szükséges intézkedések meghozatalát.

A hatékony vérgazdálkodás és a betegek biztonsága érdekében szükség van a társszakmák együttműködésére, transzfuziológiai standardok kidolgozására.

Restricted access
Authors: Csaba Móczár, Ferenc Borda, Katalin Faragó, Gábor Borgulya, Ferencné Braunitzer and Vera Vörös

A túlsúlyos és elhízott betegek kezelésében alapvető szempont az egészséges életmód elsajátítása és beépülése a beteg mindennapjaiba. A kecskeméti Irányított Betegellátási Modellkísérletben indított prevenciós program célja a túlsúlyos és elhízott betegek cardiovascularis kockázati tényezőinek csökkentése, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzése volt. A program keretében 2489 túlsúlyos és elhízott 18 éven felüli egyént szűrtek ki és vettek gondozásba. A betegek személyre szabott diétás és mozgásprogramot kaptak. A prevenciós programot szakképzett dietetikusok és gyógytornászok segítségével az obezitológiában jártas belgyógyász szakorvosok irányították. A betegek nyomon követése során a testsúlyváltozás mellett az eseti vérnyomásértékek alakulását, a metabolikus paramétereket és a fizikai terhelhetőséget is dokumentálták. A szerzők közleményükben a kétéves nyomon követés adatait dolgozták fel. A betegek 72%-a jutott el az egyéves követési vizsgálatig, 36%-a a kétéves vizsgálatig. Kismértékű, szignifikáns csökkenést észleltek a BMI-ben (átlagos csökkenés: 0,5605; p < 0,001), a koleszterinszintben (átlagos csökkenés: 0,23; p < 0,001). Az átlagos derékkörfogat sem az első, sem a második év folyamán nem mutatott érdemleges változást. A többi anyagcsere-paraméterben is statisztikailag jelentős csökkenést észleltek: éhomi vércukor 0,15 mmol/l (p < 0,001), ill. 0,19 mmol/l (p < 0,03), triglicerid: 0,18 (p < 0,001), ill. 0,08 mmol/l (nem szignifikáns), a HDL-koleszterin szintekben lényeges változást nem észleltek. Az első év végére a nyugalmi vérnyomás 5,9 Hgmm-rel (p < 0,001), majd a második év végére további 0,11 Hgmm-rel (nem szignifikáns) csökkent. Ez alapján a prevenciós programot sikeresnek, hatásosnak tekintjük, bár a részt vevők egészségi állapotában bekövetkezett javulás mértéke elmarad várakozásaiktól.

Restricted access