Search Results

You are looking at 1 - 10 of 51 items for

  • Author or Editor: Katalin Varga x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az előadás a gyógyítás néhány interakciós vonatkozását taglalja, összekapcsolva az affektív pszichológia és a hipnózis alapkutatás fejleményeit két alkalmazott területtel: az orvosi kommunikációval és a perinatális tudományokkal. Amellett érvel, hogy az emberi kontaktus, a mély egymásra hangolódás, az érzelmi jelenlét a modern orvoslás kulcseleme lehet, illetve kellene, hogy legyen. A gyógyítás során tekintettel kell lenni a páciens „valahova tartozás” szükségletére. Ez a megközelítés kedvezőbb a gyógyító számára is.

Restricted access

A transzgenerációs hatások régóta ismertek a klinikai munkában. Némileg rejtélyes módon olyanoknál is jelentkezhetnek a traumatizáltság hatásai, akik maguk nem voltak kitéve a kedvezőtlen hatásnak, ám őseik valahogy továbbörökítették azt. Az utóbbi években a transzgenerációs epigenetikai kutatások biológiai alapú magyarázó mechanizmust kínálnak a transzgenerációs átvitelre. Olyan folyamatokat írnak le, amelyek a DNS alapszerkezetének változtatása nélkül lecsendesítenek, vagy épp átírhatóvá tesznek bizonyos szakaszokat, így befolyásolva az azok által kódolt fenotípus megjelenését. Az epigenetikai folyamatok adaptivitásának kulcsát az jelenti, hogy a környezeti változásokra való gyors reagálást teszi lehetővé, amely – változatlan környezeti feltételek esetén – továbböröklődik az új generációkra. E mechanizmusok rövid ismertetése mentén jelen dolgozat a születés körüli (perinatális) időszak jelentőségét, valamint a kérdéskör néhány pszichoterápiás vonatkozását veti fel.

Restricted access

A tanulmány közös jellemzőket, valamint megkülönböztető jegyeket azonosít a placebo/nocebo, illetve a szuggesztió jelenségei között. A placebóhatás jobb megértéséhez érdemes figyelembe venni azt, hogy a beteg ember szuggesztiók iránti fogékonysága felfokozott, és egész más szabályok érvényesülnek esetükben a kommunikatív „üzenetek” értelmezésekor, mint a racionális, éber egészséges embernél. Így a napi gyógyító munkában - a placebóhatás jobb kihasználása, illetve a nocebóhatás minimalizálása érdekében - nagyobb szerepet kaphatna a tudatosan alkalmazott szuggesztív kommunikáció, amely a páciensek elvárás-, illetve hitrendszerére hatva a legkülönfélébb testi folyamatokat képes befolyásolni.

Restricted access

The paper introduces a series of articles where several detailed clinical examples will be presented on the effectiveness of using suggestive techniques in various fields of interventional medicine. The aim of this series is to raise the attention to the patients heightened openness to suggestions. By recognizing the unavoidable nature of suggestive effects on one hand we can eliminate unfavourable, negative suggestions and on the other hand go on and consciously apply positive, helpful variations. Research materials, reviews and case study will describe the way suggestions can reduce anxiety and stress connected to medical intervention, improve subjective well-being and cooperation, and increase efficiency by reducing treatment costs.

Open access

Kutatásunkban az imaginatív tevékenység szinkronizációs folyamatának vizuális modalitását, az interakciós partnerek által átélt Vizuális Imaginatív Szinkront (rövidítve: VIS ) vizsgáljuk. A VIS olyan interakciós szinkronjelenség, mely az egymásra hangolódás egy jellegzetes formáját, a képzeleti tevékenység külső megítélő által is azonosítható harmonizációját jelenti. A VIS operacionalizálási folyamata alkalmazható hipnózis és éber szituációkban egyaránt. A Vizuális Imaginatív Szinkron vizsgálatához standardizált eljárás segítségével eltérő dimenziók mentén közepesen szóró verbális motívumokat nyertünk. Az átélt képek közötti esetleges szinkronjelenségek megismeréséhez kialakítottuk a rajz és leírás együttesét alkalmazó VIS tesztet. A standardizált keretek között zajló, egy-másfél órát igénybe vevő éber vizsgálatok során öt vizsgálati motívum kapcsán töltötték ki az interakciós felek a VIS tesztet, illetve a következőket: Képzeleti Tevékenység Kérdőív (VVIQ), Archaikus Bevonódási Skála (ABS), Phenomenology of Consciousness Inventory (PCI), Diádikus Interakciós Harmónia Kérdőív (DIH), Szemekből Olvasás Teszt (SZOT). A diádok ( n = 48) VIS tesztjeinek hasonlóság alapján történő megítélésében optimális operacionalizálási eljárásnak a csoportos megítélés bizonyult, ahol minden egyes megítéltetési helyzetről három független megítélő alkotott véleményt, egy helyszínen, egymás választását nem ismerve. A megítélők saját preferenciájuk, személyiségük, beállítódásuk alapján döntöttek. A magas VIS-diád pontszámokat három új független megítélővel retesztben újramértük. A diádok 22,92%-nál találtunk reliábilisan megítélhető szinkront. A validitás vizsgálatok a VIS-nek a PCI Pozitív Érzelmek Alskálájával és a DIH Összhang Alskálájával való összefüggésére utalnak éber interakció esetén. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a VIS standardizált éber vizsgálati helyzetben külső megítélők által megbízhatóan azonosítható.

Restricted access

Kutatásunkban az imaginatív tevékenység szinkronizációs folyamatának vizuális modalitását, az interakciós partnerek által átélt Vizuális Imaginatív Szinkront (rövidítve: VIS) vizsgáljuk. A VIS olyan interakciós szinkronjelenség, mely az egymásra hangolódás egy jellegzetes formáját, a képzeleti tevékenység külső megítélő által is azonosítható harmonizációját jelenti. A VIS operacionalizálási folyamata alkalmazható hipnózis és éber helyzetben egyaránt. A Vizuális Imaginatív Szinkron vizsgálatához standardizált eljárás segítségével inger-szavakat nyertünk. Az esetleges szinkronjelenségek megismeréséhez kialakítottuk a rajz és leírás együttesét alkalmazó VIS tesztet, melyet a diádok résztvevői minden egyes, interakciós helyzetenként 5 darab motívum után külön kitöltöttek. A VIS értékeket a diádok VIS tesztjeinek független megítélők hasonlóság alapján történő megítélésével határoztuk meg. A tanulmányban ismertetjük a standardizált keretek között zajló hipnózis és éber vizsgálati helyzetek eredményeit, illetve a VIS kapcsolatát további tesztekkel mért pszichológiai ismérvekkel (Képzeleti Tevékenység Kérdőív (VVIQ), Archaikus Bevonódási Skála (ABS), Phenomenology of Consciousness Inventory (PCI), Diádikus Interakciós Harmónia (DIH), Szemekből Olvasás Teszt (SZOT)). Az eredmények alapján kijelenthetjük, hogy egy új interakciós szinkronjelenséget azonosítottunk, mely megbízhatóan mérhető éber és hipnózis helyzetben egyaránt.

Restricted access

A tanulmány elméleti megfontolásokat és empirikus adatokat mutat be a hipnotikus interakció résztvevői által átélt szubjektív élmények párhuzamos feldolgozásával kapcsolatban. A hipnotizőr és alanya élményeinek jellegzetes egybecsengése alapján a fenomenológiai szinkront is az interakciós szinkronjelenségek körébe sorolhatjuk. A modern anya–gyerek kutatásokat figyelembe véve a tanulmány konklúziója, hogy a hipnózis a kedvezőtlen korai élmények korrigálásának eszköze lehet.

Open access

Beszámolónkban hipnóziskísérletekben alkalmazott vizuális hallucinációszuggesztiókat és azok hatékonyságát elemezzük, valamint egy olyan hallucinációtréning-módszert mutatunk be, mellyel kísérleti hipnózis helyzetben megbízhatóan sikerült hosszabb ide­ig fenntartható vizuális halluciná­ciós képet létrehozni úgy, hogy közben a hipnotizált személyek szeme nyitva volt. A hallucinációtréning-módszer kidolgozására azért volt szükség, mert kísérletünkben, melyben agyi elektromos potenciálváltozást is regisztrál­tunk, a Stanford Hipnotikus Szuszceptibilitási Skála C változat (SHSS: C) hal­lu­ci­ná­ciószuggesztiójának módosított változatát alkalmazva mindössze egyetlen sze­mély számolt be hallucinációélményről. Az általunk kidolgozott hallucinációtréning-módszerrel 7 erősen hipnábilis személyből 5-nél sikeres volt a hallucinációszuggesztió. A módszer lé­nyege, hogy a személyek a kísérleti ülést megelőző alkalommal kötetlenebb formában megtapasztalhatják, hogy képesek vizuális hallucinációs kép fenntartására. Ezt az élményt felhasználva a személyeknél a kísérlet kényelmetlen körülményei között is működik a vizuális hallucinációszuggesztió. Feltételezhető, hogy módszerünk módosított formában anesztézia létrehozására is alkalmazható nehezített (például műtéti) helyzetben.

Restricted access

A tanulmány célja a szubjektív élményekben megmutatkozó interakciós szinkronitás új papírceruza teszttel való vizsgálati módszerének, a Diádikus Interakciós Harmónia (DIH) kérdőívnek a bemutatása. A DIH tételei azt mérik fel, hogy a diádikus interakció résztvevői szubjektíve hogyan ítélik meg együttlétüket.A DIH standardizálására a Közös Rorschach Vizsgálati Helyzetet alkalmaztuk: az ennek kapcsán felvett adatokon elvégzett faktoranalízis alapján alakult ki a kérdőív négy alskálája: 1. Intimitás, 2. Összhang, 3. Játékosság (pozitív skálák), valamint egy negatív, a 4. Feszültség. Ezen alskálák jó belső konzisztenciát mutattak, és csak részben függetlenek egymástól.A DIH-et ezután hétköznapi, természetes interakciókban alkalmazva jellegzetes eltérések mutatkoztak a kapcsolat jellege szempontjából: a szeretkezés magas, a munka alacsony intimitásértékkel járt. A tánc és a kikapcsolódás a kettő közötti értéket vett fel. A „biztonságosan“ kötődő személyek magasabb átlagértékeket adtak a DIH pozitív skáláin, és alacsonyabb feszültségszintről számoltak be, mint a bizonytalanul kötődők. A DIH érzékenynek mutatkozott arra is, hogy a dúlával, illetve a dúla nélkül zajló szülések élménymegélésnek eltéréseit is kimutassa.Az elvégzett vizsgálatok alapján elmondhatjuk, hogy a DIH ígéretes eszköznek mutatkozik a diádikus kapcsolatok élménymegélésének mérésére.

Restricted access

A hipnoterápiát régóta használják fájdalomcsillapító eljárásként, mégis meglehetősen ismeretlen a betegek és a gyógyítók előtt is. Hipnóziskutatók kitartó munkájának eredményeként jelentős ismereteket szerezhetünk a módszer neurofiziológiai hátteréről, hatásmechanizmusairól. Célunk az, hogy eredményeiket beillesztve napjaink fájdalomkutatásának perspektívájába a gyógyítók szélesebb rétege számára tegyük megismerhetővé. Az utolsó 15 évben az agyi képalkotó technikák ugrásszerű fejlődése lehetővé tette a kutatók számára, hogy tanulmányozzák a fájdalom élményének kialakulásában részt vevő agyterületeket, amelyeket közösen fájdalomhálózatnak vagy a fájdalom neuron-mátrixának nevezünk. Bemutatjuk a pszichoterápiák fájdalomcsillapító hatásának alapmechanizmusaiként értelmezhető kognitív szabályozási folyamatokat, a figyelem, az előzetes elvárások és az újraértékelés, valamint a hangulat moduláló szerepét. A fájdalom neuron-mátrixa aktiválódhat a testet ért fizikai inger hatására, de e nélkül is, a mediális rész elsődleges aktiválódása útján. Mindez hozzásegíthet a krónikus fájdalomállapotok keletkezési mechanizmusának a jobb megértéséhez. A hipnózisban végzett fájdalomcsillapítási vizsgálatok eredményei részben a módosult tudatállapot, részben a fájdalomcsillapítás idegrendszeri hátteréről is tájékoztatnak.

Restricted access