Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Kinga Balla x
Clear All Modify Search
Authors: Kinga Balla, István Gyene, Klára Szentágothai, Zsuzsa Bak and Györgyi Mezei

Background: The aim of this study was to compare fitness levels of 8–13 years old healthy and asthmatic boys from 1985 and 2004. Subjects and methods: The swimmer asthmatics from 1985 (SA1, n = 40) and from 2004 (SA2, n = 26) participated in the same therapeutic swimming training. Healthy, non-swimmer children (NonSH1 in 1985, n = 41 and NonSH2 in 2004, n = 54) participated in physical education classes. Results: Comparing the fitness outcomes of all boys from 1985 with that obtained in 2004 a significant difference was found ( p < 0.0001, boys from 1985 had better results). Fitness of NonSH1 was significantly better than fitness of NonSH2 ( p < 0.0001), similarly SA1 had better fitness results than SA2 ( p = 0.0003). Conclusion: There was a trend between 1985 and 2004, so that the fitness of healthy and asthmatic children worsened. Further investigations are needed to clarify the medical and social aspects of the results.

Restricted access
Authors: Kinga Balla, Alexandra Szabó, István Gyene, Zsuzsa Jáki and Györgyi Mezei

Purpose: The aim of our investigation was to compare the quality of life (QoL), anxiety and depressive symptoms of regular swimmer and non-swimmer young asthmatics. Methods: 24 swimmer asthmatics, who took part in a complex swimming exercise programme, and 51 non-swimmer asthmatics were asked to fill out the Hungarian validated form of the Pediatric Asthma Quality of Life Questionnaire (PAQLQ), the Spielberger State Anxiety Inventory for Children (H. STAIC) and the Child Depression Inventory (CDI). Results: No difference was found between swimmer and non-swimmer asthmatic groups regarding QoL, anxiety and depressive symptoms. In the group of swimmer asthmatics significant activity impairment was found in PAQLQ ( p < 0.0001). Non-swimmer asthmatic girls show significantly more anxiety symptoms than boys ( p = 0.023). Furthermore, girls have a tendency to show more depressive symptoms compared to boys. Depressive symptoms are significantly fewer in the swimmer and non-swimmer asthmatic boy groups than in the non-swimmer healthy Hungarian boy population sample. No age-, asthma severity- or BMI-specific correlations were found in the swimmer or non-swimmer asthmatics group regarding PAQLQ, H. STAIC or CDI. Conclusions: Regular swimming training has several positive effects, but when analyzing the children’s QoL, anxiety and depressive symptoms in the swimmer and non-swimmer asthmatics group, only few subgroup-specific differences were found.

Restricted access
Authors: József Attila Szász, Viorelia Constantin, Péter Alpár Fazakas, Eszter Blényesi, Levente Gábor Grieb, Antal Balla, Mónika Sárig, Kinga Szegedi, Eszter Noémi Bartha and Szabolcs Szatmári

Absztrakt:

Bevezetés: A Parkinson-kór kezelési stratégiájában a szelektív monoaminoxidáz-B-gátlóknak a betegség minden stádiumában jól meghatározott helyük van. Enyhe esetekben, főleg fiatal betegeknél, a szubsztitúciós terápia késleltetésének egyik hatékony eszközeként számolhatunk velük; előrehaladott Parkinson-kórban, a motoros komplikációk ellátásában, a levodopaterápia kiegészítői. Célkitűzés: Annak felmérése, hogy a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikákon alkalmazott terápiás stratégiákban mekkora szerep jut a szelektív monoaminoxidáz-B-gátlóknak. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 2003. január 1. és 2016. december 31. között a klinikákon vizsgált összes Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük. A 2194 beteg zárójelentésében rögzített terápiás ajánlások alapján tanulmányoztuk a monoaminoxidáz-B-gátlók alkalmazásának sajátosságait. A Parkinson-kór megállapítása óta eltelt idő szerint öt éve, illetve több mint öt éve tartó betegségcsoportokat alkottunk. Eredmények: A vizsgált időszakban az öt éve vagy ennél rövidebb ideje diagnosztizált csoportban 1183 betegből 243 esetben szerepelt a kezelési stratégiában monoaminoxidáz-B-gátló: 12 esetben monoterápia, 52 esetben dopaminagonistával, illetve 61 esetben levodopával kombinálva. A többi 118 betegnél levodopa és dopaminagonista kombinációjához társítva kerültek alkalmazásra a monoaminoxidáz-B-gátlók. A több mint öt éve ismert 582 esetből 195-nél egészítették ki a terápiás stratégiát monoaminoxidáz-B-gátlóval (10 esetben szelegilin, 185 esetben rasagilin). Nem volt felhasználható adat a betegség kezdetét illetően 429 esetben (ezek közül öt esetben szelegilint, illetve 93 esetben rasagilint alkalmaztak). Következtetés: A vizsgált periódusban a monoaminoxidáz-B-gátlók alkalmazásának aránya hasonló az irodalomban talált adatokhoz. A betegséggel foglalkozó szakorvosoknak nagyobb bátorsággal kellene alkalmazniuk a rendelkezésre álló és az ajánlásokban szereplő készítményeket, jobban kihasználni a különböző gyógyszertársítások előnyeit, különösen, ha ez nem terheli anyagilag a beteget. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2023–2028.

Restricted access