Absztrakt:

Az esetismertetésben bemutatott betegünket több mint egy évtizeden át kezelték nem specifikus fejfájással. A bal oldali halántéklebenyben évekkel korábban arachnoidealis cystát diagnosztizáltak, de ezt a fejfájás etiológiájából többször is kizárták. A beteg purulens fülváladékozással került intézetünkbe, ahol krónikus gennyes középfülgyulladást és az antrumot kitöltő, a piramiscsont tegmenét destruáló és a középső koponyagödörbe törő koleszteringranulomát állapítottunk meg, elvetve a korábbi arachnoidealis cysta kórisméjét. Esetünk kapcsán a koleszteringranuloma kórképét, műtéti megoldását, differenciáldiagnosztikai problémáit és a kapcsolódó nemzetközi irodalmat ismertetjük. A beteg krónikus középfülgyulladását tympanoplastica során szanáltuk, a koleszteringranuloma intra- és extracranialis részét is transmastoidalis feltárás során két ülésben eltávolítottuk, és a sziklacsont tegmenjének csontos hiányát septumporc segítségével állítottuk helyre, így a másodlagosan kialakult iatrogén meningoencephalicus herniát megszüntettük. A beteg fejfájása a műtétet követően azonnal megszűnt. Krónikus gennyes középfülgyulladása szanálódott. Agyszövet hernializálódása, agyvízcsorgás, illetve meningitis nem alakult ki. Két évvel a műtét után teljesen panaszmentes a beteg. A nagy kiterjedésű, a középső koponyagödörben növekvő koleszteringranuloma súlyos komplikációkat okozhat, emiatt fokozott figyelmet és egyénre szabott műtéti megoldást, ellátást igényel. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2067–2072.

A nyaki branchiogen cysta az egyik leggyakoribb nyaki fejlődési rendellenesség. Ismert a malignus elfajulása, melynek diagnosztizálására, az ismeretlen lokalizációjú primer laphámcarcinoma nyaki áttététől való elkülönítésére szigorú kritériumrendszerek léteznek. Ugyanakkor a szakirodalomban a diagnózis létjogosultsága a mai napig vita tárgyát képezi. Közleményünkben egy 69 éves nőbeteg esetét ismertetjük, aki bal oldali, állkapocs alatti duzzanat miatt jelentkezett Klinikánkon. Hosszas kivizsgálást követően felmerült ismeretlen primer tumor nyaki áttétének gyanúja, mely miatt pánendoszkópiát és módosított radikális nyaki dissectiót végeztünk. Végül a szövettani feldolgozást követően lateralis nyaki cysta talaján kialakult laphámcarcinoma igazolódott. A műtétet követően a beteg adjuváns kemoterápiában és sugárkezelésben részesült. Az eset kapcsán ismertetjük a diagnózis felállításának nehézségeit, differenciáldiagnosztikai problémáit és a kapcsolódó nemzetközi irodalmat. Orv Hetil. 2023; 164(10): 388–392.

A haemangioma developing in the wall of the oesophagus and protruding into its cavity is reported for the first time from a Red-eared Slider ( Trachemys scripta elegans ). As the tumour mechanically hampered swallowing, the animal was unable to eat and consequently developed a poor condition. Histopathology of the tumour revealed all characteristics of a haemangioma: the blood-filled blood-vessels having an irregular cross-section were lined with endothelial cells. Claudin-5 immunohistochemical antibodies were employed for characterising the tumour, and this examination confirmed our initial diagnosis of a haemangioma.

Összefoglaló. Fej-nyaki daganattal diagnosztizált és kezelt betegeknél a szájon keresztüli táplálás gyakran nem lehetséges vagy nehezítetté válik a kezelés valamelyik fázisában. A beteg enteralis táplálásának biztosítására tartós és hatékony megoldást kell nyújtanunk, erre megfelelő választás lehet a percutan endoszkópos gastrostomia. A fej-nyaki régióban a daganat elhelyezkedése, kiterjedtsége és a műtétek miatt megváltozott anatómiai viszonyok sokszor gátat szabnak a gasztroszkóp hagyományos, szájon át történő sikeres levezetésének, és így különleges megoldásokra lehet szükség. Közleményünkben egy, a szakirodalomban is ritkán alkalmazott percutan endoszkópos gastrostomakészítésről számolunk be. A bemutatott esetben egy kiterjedt, rosszindulatú fej-nyaki daganat miatt totális maxillectomián és orbitaexenteratión átesett betegben a műtét következtében kialakult arcdefektuson át történt a gastroscopia és a tápszonda levezetése, ugyanis komplett szájzár következtében a beteg a táplálkozásra képtelen volt. A fent említett módszerrel sikerült a beteg hosszú távú enteralis táplálását megoldani minimálinvazív módon. Az összetett kóros esetek gyakran állítják kihívások elé a gyakorló klinikust. Esetbemutatásunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet a hagyományos, megszokott módszerek helyett sokszor nagyobb sikerrel alkalmazható, személyre szabott terápiás lehetőségekre. Orv Hetil. 2022; 163(3): 116–119.

Summary. Peroral, enteral feeding is often impossible in patients with head and neck cancer. Percutaneous endoscopic gastrostomy is a well-established, quick, minimally invasive, and safe procedure for providing long-term enteral feeding. Space-occupying tumour mass and altered anatomy due to surgery inhibit the gastroscope’s peroral introduction and the feeding tube’s placement in some instances. Various access routes and modified insertion techniques are recommended to overcome the feeding tube insertion challenges. We present a rare case of a 64-year-old head and neck cancer patient who was unable to eat orally due to trismus and had a facial soft tissue defect following total maxillectomy and orbital exenteration. A complete oesophago-gastro-duodenoscopy and feeding tube insertion were performed transfacially. Percutaneous endoscopic gastrostomy was successful and uneventful via the maxillary and orbital soft tissue facial defect. No complication was noted, and long-term enteral feeding of the patient was provided in a minimally invasive way. Surgeons often face challenging cases when treating patients with head and neck cancer. The modification of standard procedures is sometimes required to adapt surgical techniques to the patient’s specific case. Orv Hetil. 2022; 163(3): 116–119.