Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Klára Faragó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A kutatások ellentmondó eredményekről számoltak be azzal kapcsolatban, hogy hogyan hat a felhalmozott erőforrás a kockázatvállalásra: mind az alacsony, mind a magas erőforráshoz társítottak alacsony és magas kockázatvállalást. Terepkísérletben vizsgáltuk azt, hogy magas, közepes és alacsony erőforrással (a kurzus teljesítéséhez szükséges, zárthelyi dolgozatokon előzőleg összegyűjtöttpontok)rendelkező__

Restricted access

A kockázatvállalást terepkísérletben vizsgáltuk, melyben - szemben a laboratóriumi kísérletekkel - a személyek valódi döntéseket hoznak, tétje van döntéseiknek, és több tényező együttes hatása alakítja viselkedésüket. Kérdésfeltevésünk arra irányult, hogy a kockázatvállalást hogyan befolyásolja az, hogy nyereséges vagy veszteséges-e az a helyzet, amelyben kockáztatni lehet, hogy mekkora erőforrással rendelkezik az egyén, milyen az igényszintje, valamint általános kockázatvállalási tendenciája. Kontrollkísérletben ellenőriztük, hogy a viselkedés valódi és hipotetikus helyzetekben különbözik-e. A terepkutatás azt mutatta, hogy a valódi, téttel rendelkező és következményekkel járó helyzetekben az emberek jóval kisebb kockázatot vállalnak, mint amit egy kísérletben megkomponált hipotetikus helyzetben vállalnának. A felhalmozott erőforrás mennyisége volt az a tényező, amely a legtöbb összefüggést mutatta a többi változóval: a kevés erőforrással rendelkezők veszélyesebbnek tartották a helyzetet, bizonytalanabbnak érezték magukat, és alacsonyabbá vált igényszintjük. Kritikus pontnak tekintettük azt, amikor az erőforrások kimerülése miatt a személyek túlélése került veszélybe. Ebben a helyzetben a kísérleti személyek kerülték a szélsőségességet a kockázatvállalásban, sem a szélsőségesen nagy kockázatvállalást, sem a kockázat teljes kerülését nem tapasztaltuk. A keretezési hatással kapcsolatban eredményeink a Thaler-féle QHE-elmélet feltevéseit igazolták. A veszteség lehetősége radikálisan csökkentette a kockázatvállalást mind a valós, mind a hipotetikus helyzetben.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Klára Faragó
and
Zoltán Kovács
Restricted access
Restricted access

Fegyveres testületeknél dolgozó személyek kockázatpercepcióját és kockázatvállalással kapcsolatos döntéseit vizsgáltuk. Arra törekedtünk, hogy a kérdőíves felmérés során minél érvényesebb, ökológiailag minél validabb helyzetekkel teszteljünk a kockázathoz való viszonyulást. Eredményeink azt mutatták, hogy a fegyveres testületben dolgozók a munkájukkal kapcsolatos veszélyeket nem bagatellizálják, de inkább pozitív, mint negatív élményként élik át: az izgalmas helyzeteket kontrollálhatónak tartják. A bizonytalanság és a váratlanság ugyanakkor stressz forrása lehet. Igen fontos motívumnak bizonyult a feladatok sikeres megoldása, az egyének azonosulnak az elvárásokkal. A vezetők a beosztottakkal szemben analitikus döntési stratégiára törekednek, de az idő és az információ hiánya miatt erre gyakran nincs mód, ezért felismerés alapú döntéseket hoznak. Eredményeink megerősítik, hogy valós szituációk vizsgálatára a kognitív döntéspszichológiai megközelítést a természetes helyzetekben hozott döntések irányzatának elveivel és módszereivel együtt érdemes felhasználni.

Restricted access

A vállalkozók kockázatvállalását egy kérdőíves, hipotetikus fogadási helyzetben vizsgáltuk. A felkínált helyzetekben a bizonytalanságot és a tét nagyságát variáltuk. A kérdések egy részében kétféle nyerési, másik részükben pedig kétféle vesztési helyzet között kellett választani. A választandó alternatívák várható értéke megegyezett. Egy főiskolásokból álló mintát is bevontunk a vizsgálatba abból a célból, hogy a vállalkozókra sajátosan jellemző kockázatvállalási stratégiákat azonosítani tudjuk. Eredményeink azt mutatják, hogy a vállalkozók a tét nagyságára fókuszálnak, a valószínűségeket sokkal kevésbé veszik figyelembe. Ez a fókusz eltérő viselkedést eredményez a nyereséges és a veszteséges helyzetekben: a nyereség lehetősége a nagy tét választására ösztönzi a vállalkozókat, míg a veszteség esetében éppen a nagy tét (a nagy kockázat) elkerülése jellemzi őket. A főiskolások stratégiája a nyereséges helyzetben különbözik a vállalkozókétól, választásaikat jobban befolyásolja a valószínűség, mint a tét nagysága. Az eredményekből azt a következtetést vontuk le, hogy a vállalkozók szemében igen nagy a nyereség és a veszteség emocionális értéke, ezért reakciójukban az érzelmi heurisztika szerepének megnyilvánulását fedeztük fel. A vizsgálatunkból kibontakozó kép árnyalja az ún. elsüllyedt költségek (endowment effect) hatást, a személyeknek azt a tendenciáját, hogy a veszteséges vállalkozásokba további erőforrásokat invesztáljanak. A fenyegetően nagy veszteségek kilátása eltántorította a megkérdezetteket a kockázatvállalástól.

Restricted access

Absztrakt

Vállalkozók és főiskolások mintáján vizsgáltuk a kockázatvállalás és a személyiségjegyek összefüggéseit. A kockázatvállalás vizsgálatára egy teszthelyzetet és kétféle, önbevalláson alapuló helyzetet kínáltunk fel. A Big Five és a Pszichológiai Immunkompetencia dimenzióit, az optimizmust, a bizonytalansághoz való viszonyulást és a valószínűségi kalibrációt vizsgáltuk. Robusztus eredmény mindkét csoportnál a Barátságosság hiánya (Big Five) és a hideg manipulatív interperszonális viszonyulás (LSPRI) kapcsolata a kockázatvállalással. A kockázatvállaló személy saját céljaira koncentrál, nem befolyásolható, nem próbál másokhoz alkalmazkodni, figyelmét nem kötik le a társas szempontok. A kockázatvállaló személy rugalmas, keresi a kihívást, de nem értékeli magát pozitívan, nem büszke magára, és gyenge a frusztrációs toleranciája. A kockázatvállaló vállalkozó ugyanakkor mások képességeit ki tudja bontakoztatni, azokat eredményesen fel tudja használni saját céljai megvalósítására. A kockázatvállaló vállalkozó továbbá extrovertált, nyitott, leleményes, a helyzetek kezelésére új megoldásokat kereső személy, aki saját ítéleteiben eltúlzottan magabiztos, de magabiztossága mögött a környezet elnagyolt, durva értékelése áll. A kockázatvállalás a környezet vizsgálatával, az információk figyelésével és felhasználásával nem áll kapcsolatban, de a kockázatvállaló személyeket a célok megvalósítása érdekében történő erőforrások mozgósítása jellemzi. Fontos módszertani konklúziónak tekintjük, hogy a kapott eredményeket befolyásolta a kockázatvállalást mérő módszer megválasztása.

Restricted access

Hogyan jut érvényre az intelligencia a gyakorlatban?

The manifestation of intelligence in real life situations (A decision making perspective)

Magyar Pszichológiai Szemle
Author:
Faragó Klára

A tanulmány a döntéspszichológia hozzájárulását vizsgálja annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogyan érvényesül az intelligencia a gyakorlati életben. A közgazdaságtanban és a matematikában kidolgozott, a helyes döntés szabályait leíró modellek bonyolult ítéletalkotási műveleteket kívánnak meg a döntéshozótól. Képes-e követni ezeket a szabályokat az emberi gondolkodás? A kérdés vizsgálatához ez az írás felelevenít egy, az 1980-as években folytatott vitát azzal kapcsolatban, hogyan lehet értelmezni a heurisztikákkal kapcsolatos kutatások eredményeit: a feltárt torzítások arra szolgáltatnak-e meggyőző bizonyítékot, hogy a valóságban az intelligencia csődöt mond, az emberi racionalitásba vetett hittel végképp le kell-e számolni, vagy ezek az eredmények nem az emberek, hanem a kutatók torzításait illusztrálják. A döntéspszichológia újabb trendjeinek ismertetése azt mutatja be, hogyan kezelik és értelmezik ezeket a kérdéseket napjainkban a probléma kutatói.

Restricted access

A valószínűségi ítéletalkotás pszichológiai vizsgálatának egyik - a mindennapok gyakorlatában is nagy jelentőséggel bíró - témája a kalibráció. A kalibráció azt vizsgálja, hogy a valószínűségi ítéletek helyesek-e, ténylegesen tükrözik-e a valóságot. A normatív kiindulópontú kezdeti kutatások egyik sokszor megismételt eredménye az volt, hogy az emberek biztosabbak a véleményükben, mint ahogy azt a rendelkezésre álló bizonyítékok megengednék. Az alátámasztás elmélet (support theory) az ítéletek jósága helyett a kalibráció alakulásának mechanizmusát igyekszik leírni. Kísérleti csoportjainkat úgy választottuk ki, hogy a tudás mértéke és a tudásról általában kapott visszajelentések mennyisége szempontjából különbözzenek, és azt vizsgáltuk, hogy e két tényező hogyan befolyásolja a kalibráció alakulását. Azt találtuk, hogy a tudás mértéke befolyásolja a kalibráció mintázatát, de a visszajelentés mennyiségének szerepét nem tudtuk tetten érni. Eredményeinket az alátámasztás elmélettel összhangban úgy értelmeztük, hogy a kalibrációt az intenzitás (a saját tudásról alkotott sztereotip kép) befolyásolja, a visszajelentések hatását tükröző hitelesség azonban nem.

Restricted access