Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Klára Faragó x
Clear All Modify Search

A kockázatvállalást terepkísérletben vizsgáltuk, melyben - szemben a laboratóriumi kísérletekkel - a személyek valódi döntéseket hoznak, tétje van döntéseiknek, és több tényező együttes hatása alakítja viselkedésüket. Kérdésfeltevésünk arra irányult, hogy a kockázatvállalást hogyan befolyásolja az, hogy nyereséges vagy veszteséges-e az a helyzet, amelyben kockáztatni lehet, hogy mekkora erőforrással rendelkezik az egyén, milyen az igényszintje, valamint általános kockázatvállalási tendenciája. Kontrollkísérletben ellenőriztük, hogy a viselkedés valódi és hipotetikus helyzetekben különbözik-e. A terepkutatás azt mutatta, hogy a valódi, téttel rendelkező és következményekkel járó helyzetekben az emberek jóval kisebb kockázatot vállalnak, mint amit egy kísérletben megkomponált hipotetikus helyzetben vállalnának. A felhalmozott erőforrás mennyisége volt az a tényező, amely a legtöbb összefüggést mutatta a többi változóval: a kevés erőforrással rendelkezők veszélyesebbnek tartották a helyzetet, bizonytalanabbnak érezték magukat, és alacsonyabbá vált igényszintjük. Kritikus pontnak tekintettük azt, amikor az erőforrások kimerülése miatt a személyek túlélése került veszélybe. Ebben a helyzetben a kísérleti személyek kerülték a szélsőségességet a kockázatvállalásban, sem a szélsőségesen nagy kockázatvállalást, sem a kockázat teljes kerülését nem tapasztaltuk. A keretezési hatással kapcsolatban eredményeink a Thaler-féle QHE-elmélet feltevéseit igazolták. A veszteség lehetősége radikálisan csökkentette a kockázatvállalást mind a valós, mind a hipotetikus helyzetben.

Restricted access

A kutatások ellentmondó eredményekről számoltak be azzal kapcsolatban, hogy hogyan hat a felhalmozott erőforrás a kockázatvállalásra: mind az alacsony, mind a magas erőforráshoz társítottak alacsony és magas kockázatvállalást. Terepkísérletben vizsgáltuk azt, hogy magas, közepes és alacsony erőforrással (a kurzus teljesítéséhez szükséges, zárthelyi dolgozatokon előzőleg összegyűjtöttpontok)rendelkező__

Restricted access

A vállalkozók kockázatvállalását egy kérdőíves, hipotetikus fogadási helyzetben vizsgáltuk. A felkínált helyzetekben a bizonytalanságot és a tét nagyságát variáltuk. A kérdések egy részében kétféle nyerési, másik részükben pedig kétféle vesztési helyzet között kellett választani. A választandó alternatívák várható értéke megegyezett. Egy főiskolásokból álló mintát is bevontunk a vizsgálatba abból a célból, hogy a vállalkozókra sajátosan jellemző kockázatvállalási stratégiákat azonosítani tudjuk. Eredményeink azt mutatják, hogy a vállalkozók a tét nagyságára fókuszálnak, a valószínűségeket sokkal kevésbé veszik figyelembe. Ez a fókusz eltérő viselkedést eredményez a nyereséges és a veszteséges helyzetekben: a nyereség lehetősége a nagy tét választására ösztönzi a vállalkozókat, míg a veszteség esetében éppen a nagy tét (a nagy kockázat) elkerülése jellemzi őket. A főiskolások stratégiája a nyereséges helyzetben különbözik a vállalkozókétól, választásaikat jobban befolyásolja a valószínűség, mint a tét nagysága. Az eredményekből azt a következtetést vontuk le, hogy a vállalkozók szemében igen nagy a nyereség és a veszteség emocionális értéke, ezért reakciójukban az érzelmi heurisztika szerepének megnyilvánulását fedeztük fel. A vizsgálatunkból kibontakozó kép árnyalja az ún. elsüllyedt költségek (endowment effect) hatást, a személyeknek azt a tendenciáját, hogy a veszteséges vállalkozásokba további erőforrásokat invesztáljanak. A fenyegetően nagy veszteségek kilátása eltántorította a megkérdezetteket a kockázatvállalástól.

Restricted access

Fegyveres testületeknél dolgozó személyek kockázatpercepcióját és kockázatvállalással kapcsolatos döntéseit vizsgáltuk. Arra törekedtünk, hogy a kérdőíves felmérés során minél érvényesebb, ökológiailag minél validabb helyzetekkel teszteljünk a kockázathoz való viszonyulást. Eredményeink azt mutatták, hogy a fegyveres testületben dolgozók a munkájukkal kapcsolatos veszélyeket nem bagatellizálják, de inkább pozitív, mint negatív élményként élik át: az izgalmas helyzeteket kontrollálhatónak tartják. A bizonytalanság és a váratlanság ugyanakkor stressz forrása lehet. Igen fontos motívumnak bizonyult a feladatok sikeres megoldása, az egyének azonosulnak az elvárásokkal. A vezetők a beosztottakkal szemben analitikus döntési stratégiára törekednek, de az idő és az információ hiánya miatt erre gyakran nincs mód, ezért felismerés alapú döntéseket hoznak. Eredményeink megerősítik, hogy valós szituációk vizsgálatára a kognitív döntéspszichológiai megközelítést a természetes helyzetekben hozott döntések irányzatának elveivel és módszereivel együtt érdemes felhasználni.

Restricted access
Authors: Klára Faragó and Zoltán Kovács
Restricted access
Authors: Klára Faragó and Zoltán Kovács
Restricted access

Absztrakt

Vállalkozók és főiskolások mintáján vizsgáltuk a kockázatvállalás és a személyiségjegyek összefüggéseit. A kockázatvállalás vizsgálatára egy teszthelyzetet és kétféle, önbevalláson alapuló helyzetet kínáltunk fel. A Big Five és a Pszichológiai Immunkompetencia dimenzióit, az optimizmust, a bizonytalansághoz való viszonyulást és a valószínűségi kalibrációt vizsgáltuk. Robusztus eredmény mindkét csoportnál a Barátságosság hiánya (Big Five) és a hideg manipulatív interperszonális viszonyulás (LSPRI) kapcsolata a kockázatvállalással. A kockázatvállaló személy saját céljaira koncentrál, nem befolyásolható, nem próbál másokhoz alkalmazkodni, figyelmét nem kötik le a társas szempontok. A kockázatvállaló személy rugalmas, keresi a kihívást, de nem értékeli magát pozitívan, nem büszke magára, és gyenge a frusztrációs toleranciája. A kockázatvállaló vállalkozó ugyanakkor mások képességeit ki tudja bontakoztatni, azokat eredményesen fel tudja használni saját céljai megvalósítására. A kockázatvállaló vállalkozó továbbá extrovertált, nyitott, leleményes, a helyzetek kezelésére új megoldásokat kereső személy, aki saját ítéleteiben eltúlzottan magabiztos, de magabiztossága mögött a környezet elnagyolt, durva értékelése áll. A kockázatvállalás a környezet vizsgálatával, az információk figyelésével és felhasználásával nem áll kapcsolatban, de a kockázatvállaló személyeket a célok megvalósítása érdekében történő erőforrások mozgósítása jellemzi. Fontos módszertani konklúziónak tekintjük, hogy a kapott eredményeket befolyásolta a kockázatvállalást mérő módszer megválasztása.

Restricted access

A tanulmány a döntéspszichológia hozzájárulását vizsgálja annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogyan érvényesül az intelligencia a gyakorlati életben. A közgazdaságtanban és a matematikában kidolgozott, a helyes döntés szabályait leíró modellek bonyolult ítéletalkotási műveleteket kívánnak meg a döntéshozótól. Képes-e követni ezeket a szabályokat az emberi gondolkodás? A kérdés vizsgálatához ez az írás felelevenít egy, az 1980-as években folytatott vitát azzal kapcsolatban, hogyan lehet értelmezni a heurisztikákkal kapcsolatos kutatások eredményeit: a feltárt torzítások arra szolgáltatnak-e meggyőző bizonyítékot, hogy a valóságban az intelligencia csődöt mond, az emberi racionalitásba vetett hittel végképp le kell-e számolni, vagy ezek az eredmények nem az emberek, hanem a kutatók torzításait illusztrálják. A döntéspszichológia újabb trendjeinek ismertetése azt mutatja be, hogyan kezelik és értelmezik ezeket a kérdéseket napjainkban a probléma kutatói.

Restricted access
Authors: Klára Faragó and László Xavér Móra

A valószínűségi ítéletalkotás pszichológiai vizsgálatának egyik - a mindennapok gyakorlatában is nagy jelentőséggel bíró - témája a kalibráció. A kalibráció azt vizsgálja, hogy a valószínűségi ítéletek helyesek-e, ténylegesen tükrözik-e a valóságot. A normatív kiindulópontú kezdeti kutatások egyik sokszor megismételt eredménye az volt, hogy az emberek biztosabbak a véleményükben, mint ahogy azt a rendelkezésre álló bizonyítékok megengednék. Az alátámasztás elmélet (support theory) az ítéletek jósága helyett a kalibráció alakulásának mechanizmusát igyekszik leírni. Kísérleti csoportjainkat úgy választottuk ki, hogy a tudás mértéke és a tudásról általában kapott visszajelentések mennyisége szempontjából különbözzenek, és azt vizsgáltuk, hogy e két tényező hogyan befolyásolja a kalibráció alakulását. Azt találtuk, hogy a tudás mértéke befolyásolja a kalibráció mintázatát, de a visszajelentés mennyiségének szerepét nem tudtuk tetten érni. Eredményeinket az alátámasztás elmélettel összhangban úgy értelmeztük, hogy a kalibrációt az intenzitás (a saját tudásról alkotott sztereotip kép) befolyásolja, a visszajelentések hatását tükröző hitelesség azonban nem.

Restricted access

Summerville és Rose (2008) a Higgins-féle önszabályozás elmélet (1997, 1998) és az azt vizsgáló mérőeszközökkel kapcsolatban végzett kutatásai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy az önszabályozás koncepciója két különböző konstruktumot von egybe, az ideálok, illetve a kötelességek motivációs bázisát (önvezérlés), valamint a nyereség megszerzésének, illetve a veszteségek elkerülésének vágyát (referenciapont). Az első koncepciót az RFQ teszt, a másodikat a GRFM teszt vizsgálja. Egy nagyobb, 1023 fős mintán vizsgáltuk a Lockwood, Jordan és Kunda (2002) által megalkotott GRFM teszt validitását abból a célból, hogy támpontokat kapjunk a skála megbízhatóságáról és érvényességéről. Egy kisebb mintán végzett további vizsgálat segítségével elemeztük, hogy az RFQ és a GRFM a regulációs fókusz egységes felfogását tükrözi-e. Előzetes vizsgálatok tapasztalatait megerősítve mi sem találtunk megfelelő együttjárást a két skála eredményei között. így csatlakozunk Summerville és Rose nézetéhez, amely szerint a két teszt a regulációs fókusz különböző felfogását tükrözi. A Megismerés iránti szükséglet (NFCS) és az Ambiguitás iránti tolerancia (MSTAT-II) skálákkal kapott eredményeink ugyanakkor megerősítik mindkét teszt külső validitását. Vizsgálataink eredményeképpen a regulációs fókusz dichotóm felfogása helyett egy olyan kategorizációt javasolunk, ami számot vet azzal, hogy számos olyan személy található, aki mind a promóció-, mind a prevenciófókuszt mérő alskálán magas vagy alacsony eredményt ért el. Az így kialakított négy kategória tagságának számát és demográfiai jellegzetességeit tekintve alkalmasnak bizonyult arra, hogy további vizsgálatokban az önszabályozás komplexebb vizsgálatának kiindulópontjául szolgáljanak.

Restricted access