Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Klára Molnár x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Anett Illés, Péter Balicza, Anikó Gál, Klára Pentelényi, Dóra Csabán, András Gézsi, Viktor Molnár, and Mária Judit Molnár

Absztrakt:

A nukleárisan kódolt POLG-gén fehérjeterméke kulcsszerepet játszik a mitokondriális DNS replikációjának fenntartásában, és hibája különböző súlyosságú, több szervrendszert érintő betegségeket okoz. A klinikai spektrum rendkívül tág, a leggyakrabban előforduló tünetek közé tartozik többek között a ptosis, a myoclonus, az epilepszia, a myopathia, a szenzoros ataxia, a parkinsonizmus, a kognitív hanyatlás és az infertilitás is. Ma már ismert, hogy a Parkinson-kór kialakulása során a mitokondriális diszfunkció is nagy jelentőséggel bír a substantia nigra dopaminerg sejtjeinek elhalásában. Ezért a POLG-génben bekövetkező változások befolyásolhatják a különböző örökletes neurodegeneratív betegségeknek, így a monogénes parkinsonizmusnak a kialakulását is. A Parkinson-kór és a POLG kapcsolatáról azonban még kevés az elérhető információ, és ez idáig a magyar populációra vonatkozó adatok sem álltak rendelkezésünkre. Vizsgálatunk során 67 magyar, a parkinsonizmus tüneteit mutató páciens esetében újgenerációs szekvenálást végeztünk, és a POLG-génben található, potenciálisan káros variánsokat elemeztük. 3 beteg esetében azonosítottunk potenciálisan kóroki eltérést. Közleményünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a parkinsonizmus differenciáldiagnózisa során az esetleges POLG genetikai érintettségét is figyelembe kell venni. Különösen olyan plusztünetek jelenlétekor, mint az ophthalmoparesis, a nem vascularis típusú fehérállományi laesiók, a pszichiátriai komorbiditás és a tünetek viszonylag korai indulása. Korábbi irodalmi adatok és saját tapasztalataink alapján összefoglaltuk a POLG-asszociált parkinsonizmus lehetséges diagnosztikai megközelítését is. Orv Hetil. 2020; 161(20): 821–828.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Klára Molnár, Gergő Józsa, Zsolt Oberritter, Eszter Cholnoky, Péter Pankovics, Gábor Reuter, and Erika Tornóczky

Absztrakt

A dirofilariosis egy fonalféreg által okozott fertőző betegség. A humán fertőzésekért leggyakrabban a Dirofilaria repens a felelős. A fonalféreg kutyáról, ritkábban macskáról, szúnyog közvetítésével terjed át az emberre, és a parazita által okozott helyi gyulladás miatt csomó alakulhat ki. A szerzők 13 éves fiúgyermek jobb kéz középső ujján kialakult ciszta hátterében diagnosztizált dirofilariosis esetét mutatják be. A gyermeknél a fizikális vizsgálat során a jobb kéz középső ujj középpercén a feszítőfelszínen elhelyezkedő subcutan csomót észleltek. Lágyrész-ultrahangvizsgálat a cisztikus elváltozásban féreg jelenlétét vetette fel. A ciszta helyi érzéstelenítésben történő eltávolítását követően a parazitológiai vizsgálat a Dirofilaria repens fonalféreg általi fertőzést igazolt. A gyermek a ciszta eltávolítását követően panasz- és szövődménymentesen gyógyult. A kéz ujjain megjelenő szoliter elváltozás sokszor jelent differenciáldiagnosztikai problémát. A preoperatív diagnózis felállításában nagy segítséget nyújthat az ultrahangvizsgálat. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy a jelentett humán dirofilariás esetek száma az elmúlt években hazánkban emelkedik. Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1571–1574.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Turai, Klára Molnár, Erika Kiss, Márta Szokó, Zita Bauer, and Gábor Simon

A mélyvénás trombózis 18 év alatt ritka megbetegedés, becsült adatok szerint Magyarországon évente 1/100 000 a gyakorisága. Gyermekkorban a végtagi lokalizáció a jellemző, elsősorban újszülött- és serdülőkorban fordul elő. Létrejöttében veleszületett és szerzett hajlamosító tényezők játszanak szerepet. Ritkasága ellenére is gondolnunk kell rá, mivel a diagnózis felállításában történő késlekedés életveszélyt jelenthet a lehetséges szövődmény (pulmonalis embolia), illetve a lokalizáció (központi idegrendszeri vénás sinusok) miatt. A részletes, pontos anamnézis segíthet a kórisme meghatározásában. A szerzők három serdülőkorú betegük kapcsán tekintik át a mélyvénás trombózis etiológiáját, örökletes és szerzett rizikótényezőit, valamint a diagnosztikus és terápiás lehetőségeket. A gyermekkori mélyvénás trombózis diagnosztikájának buktatói: ritkábban fordul elő, mint felnőtteknél, így nem mindig gondolnak rá, az alvadási laborparaméterek életkorfüggőek, valamint a képalkotó vizsgálatok nehezebben kivitelezhetők. Orv. Hetil., 2010, 38, 1545–1550.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Benkő, Örs Péter Horváth, Klára Nagy, Veronika Sárosi, Zoltán Balikó, László Potó, and Tamás Molnár F.

Absztrakt

A világszerte vezető halálokként szereplő tüdőrák komplex kezelésében jelentős szerep jut a sebészi resectiónak, mely az átlagéletkor kitolódásával egyre idősebb embereken történik. Dolgozatunkban a 75 év feletti korosztály speciális problémáira szeretnénk rávilágítani az eredmények tükrében. Az 1995–2005 közötti 10 évben klinikánkon 908 beteget operáltunk meg nem kissejtes tüdőrák miatt, és 884 resectiós műtétre került sor. Ezen 75 év feletti betegcsoport adatainak retrospektív analízisét végeztük el. A betegeink közül 75 év feletti 54 volt, és közülük 80 év feletti pedig 12, átlagéletkoruk 77,5 év (75–85). Műtéti típusok: pneumonectomia (2), bilobectomia (2), lobectomia (41), segmentectomia (2), wedge resectio (5), lobectomia + mellkasfali resectio (2). Az átlagos ápolási idő 11,4 (8–36) nap. A 30 napon belüli mortalitás: 4 (7,4%). Posztoperatív szövődményt 28 betegnél (52%) észleltünk, melyek az alábbiak: váladékretentio 23 (43%), arrythmia 18 (33%), tágulási zavarok 8 (15%), hörgőcsonkkinyílás 2 (4%), reoperatio 3 (5%). Átlagos követés 32 hónap. Az 5 éves túlélés 33,7% (átlag 43 hónap). Többváltozós analízissel a kiterjesztett resectio, a férfinem és a 80 év feletti életkor adódott predilectiós tényezőnek a halálozásra. A hosszabb túlélést elősegítette a női nem, az IA stádium és a lobectomia. Mindezekből arra következtetünk, hogy a megfelelő betegkiválasztás (ASA 3 alatti, IA–IIA stádium) és a gondosan kivitelezett posztoperatív kezelés (monitorozás, fizioterápia) mellett megfelelő eredménnyel operálhattak egyre idősebb korú betegeink is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsa Molnár, László Imre Pinczés, Klára Piukovics, Ildikó Istenes, Krisztina Wolf, Zoltán Csukly, Árpád Szomor, Árpád Illés, and Zsófia Miltényi

Absztrakt:

Bevezetés: A relabáló és refrakter Hodgkin-lymphoma kezelése továbbra is nagy kihívást jelent. Hatalmas előrelépést jelentett a brentuximab vedotin alkalmazása, amellyel jelenleg már jelentős hazai tapasztalatok is vannak. Célkitűzés: A brentuximab vedotinnal kezelt magyar Hodgkin-lymphomás betegek adatainak, a kezelés hatékonyságának elemzése. Módszer: Hat hazai hematológiai osztályon 2013. január 1. és 2016. december 31. között brentuximab vedotinnal kezelt Hodgkin-lymphomás betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 86 beteg részesült brentuximab vedotin kezelésben. A kezelés előtt a betegek egyharmada korai, kétharmada előrehaladott stádiumban volt. Autológ őssejt-transzplantáció előtt alkalmazva 54 betegnél a teljes válaszarány 66,6%, ebből komplett remissziót a betegek 42,6%-a ért el. Autológ őssejt-transzplantációt követően 30 beteg kapta, a teljes válaszarány 46,67%, a komplett remisszió 30% volt. Harminchat beteg csak monoterápiában kapta a készítményt, míg 50 beteg kombinációban, ebből 39 esetben bendamustinnal kombináltan. A betegek mindössze 13,95%-ánál észleltünk mellékhatást, leggyakrabban bőrkiütést. A betegek várható ötéves teljes túlélése 78,7%, az átlagos progressziómentes túlélési idő 23,59 hónap (95% CI: 19,50–27,68). Következtetés: A relabáló vagy refrakter Hodgkin-lymphomás betegek kezelésében jelentős előrelépést jelent a brentuximab vedotin kezelés alkalmazása, eredményeink a nemzetközi adatokhoz hasonlóak. A kombinációban történő korai alkalmazása előrelépést jelenthet, ennek további vizsgálata szükséges. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1630–1634.

Open access
Progress in Agricultural Engineering Sciences
Authors: Richard Pinter, Evelin Molnar, Khabat N. Hussein, Adrienn Toth, Laszlo Friedrich, and Klara Pasztor-Huszar

Abstract

The objective of this study was to research the adaptability of insects in food products. The created hamburger patties were made with pork meat and insect batter (Zophobas morio) in a 50:50 ratio and the color, pH value, water-holding capacity, roasting loss, texture, microbiological traits were studied during ten days of refrigerated storage (5 °C, vaccum packaging, air cooling). Similar products have already existed in European markets, but these are made of 100% of insect meat or with additional vegetables as an ingredient. The mixture of insect and pork could offer a more accepted texture by consumers than the other alternatives. This study showed burger patties with pork meat and insect meat offering a softer texture and darker color, while it could increase the shelf-life of raw product.

Open access
Progress in Agricultural Engineering Sciences
Authors: Richard Pinter, Evelin Molnar, Khabat N. Hussein, Adrienn Toth, Laszlo Friedrich, and Klara Pasztor-Huszar

Abstract

The objective of this study was to research the adaptability of insects in food products. The created hamburger patties were made with pork meat and insect batter (Zophobas morio) in a 50:50 ratio and the color, pH value, water-holding capacity, roasting loss, texture, microbiological traits were studied during ten days of refrigerated storage (5 °C, vaccum packaging, air cooling). Similar products have already existed in European markets, but these are made of 100% of insect meat or with additional vegetables as an ingredient. The mixture of insect and pork could offer a more accepted texture by consumers than the other alternatives. This study showed burger patties with pork meat and insect meat offering a softer texture and darker color, while it could increase the shelf-life of raw product.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Ákos Kocsis, László Agócs, Szilárd Kostic, Klára Török, Miklós Molnár, Bernadett Lévay, Ferenc Tóth, Pál Vadász, and Ferenc Rényi-Vámos

Absztrakt

Bevezetés: A primer malignus csontdaganatok kb. 30%-a chondrosarcoma, leginkább az elülső mellkasfalon jelentkeznek. Azoknak a betegeknek, akik megfelelő sebészi kezelést kapnak, 97%-os a 10 éves túlélési rátájuk. Ezenfelül fontos a terhelhetőség és a légzési funkció megőrzése, nem utolsósorban pedig az esztétikai eredmény. Beteg: A szerzők egy 44 éves férfi beteg esetét ismertetik, aki sportmasszőrként dolgozott, és a manubrium sterni Grade II chondrosarcomája miatt került műtétre. A beavatkozás során a sternum érintett része szélesen az épben kimetszésre került, a helyreállítás során a Dual Mesht bal oldali pectoralis major lebennyel fedték, valamint egyedi megoldásként a semitendinosus és -gracilis izmok inát felhasználva fixáltak két claviculát egymáshoz, ezáltal nagyfokú stabilitást adva a mellkasfalnak, és -visszaadva a felső végtag, illetve a vállöv terhelhetőségét. Eredmény: Eseménytelen posztoperatív szak után a beteg hamar felépült, és gyorsan visszatérhetett korábbi, a vállövet jelentősen igénybe vevő munkájához. Következtetés: A szerzők nem találtak hasonló műtéti eljárást az irodalomban, és ajánlják alkalmazását hasonló esetekben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Schneider, Erika Tóth, József Lővey, Zsuzsanna Molnár, Beáta Deák, Erika Várady, Judit Csomor, András Matolcsy, Zsolt Lengyel, Klára Petri, István Gaudi, and András Rosta

A primer mediastinalis lymphoma (PMBCL) az agresszív diffúz nagy B-sejtes lymphomák (DLBCL) közé tartozó, ritka, jellegzetes klinikai képpel járó megbetegedés. A betegségre a mediastinalis lokalizáció, a gyors növekedési tendencia, a környező szövetekbe, szervekbe való infiltratív terjedés jellemző. A betegek kétharmada fiatal nő. Retrospektív vizsgálatok alapján az úgynevezett harmadik generációs kezelések (procarbazin-prednisolon-doxorubicin-cyclophosphamid-etoposid-cytosin-arabinosid-bleomycin-vincristin-methotrexat [ProMACE-CytaBOM], methotrexat-doxorubicin-cyclophosphamid-vincristin-prednisolon-bleomycin [MACOP-B], etoposid-doxorubicin-cyclophosphamid-vincristin-prednisolon-bleomycin [VACOP-B]) a korábbi standard cyclophosphamid-doxorubicin-vincristin-prednisolon (CHOP) kezelésnél hatékonyabbnak bizonyultak. Célok: A szerzők célja annak megállapítása, hogy a standard CHOP-kezeléshez adott anti-CD20 monoklonális antitest, a rituximab, javítja-e a kezelés hatékonyságát, a korábban általuk alkalmazott CHOP és harmadik generációs kezeléssel összevetve. Módszerek: 2002. október és 2004. december között 20 újonnan diagnosztizált, kezeletlen PMBCL-s beteg rituximab-CHOP (R-CHOP) kezelését kezdték. Az eredményeket a korábbi években CHOP (n = 9), illetve ProMACE-CytaBOM kombinációval (n = 15) kezelt 24 beteg eredményével hasonlították össze. Eredmények: Az átlag 64,6 hónapos követési idő során az ötéves teljes túlélés (OS) az R-CHOP-csoportban a CHOP-vel kezeltekéhez képest szignifikánsan kedvezőbbnek bizonyult (79,4% vs. 33,3%; p = 0,026). A kis esetszám miatt azonban az ötéves eseménymentes (EFS: 70,0% vs. 33,3%; p>0,05), betegségmentes (DFS: 70,0% vs. 33,3%; p>0,05) és relapsusmentes túlélésben (RFS: 93,0% vs. 100%; p>0,05) statisztikai különbség a nagy számszerű eltérés ellenére sem volt kimutatható. Az R-CHOP- és a ProMACE-CytaBOM kezelés adatait összevetve, hasonló eredményeket kaptak, statisztikai különbség közöttük nem volt kimutatható (OS: 79,4% vs. 80%; EFS: 70,0% vs. 60,0%; DFS: 70,0% vs. 60,0%; RFS: 93,0% vs. 82,0%; a p-érték minden esetben >0,05). Következtetések: A szerzők PMBCL-ben korábban nem kellő hatékonyságúnak tartott standard CHOP-kezelés rituximabbal történő kiegészítésével igen jó terápiás hatást értek el. A betegek az R-CHOP-kezeléseket jelentősebb mellékhatások és szövődmények nélkül, döntően „járó betegként” kapták. A DLBCL kezelésében standard R-CHOP-kezelés így a toxikusabb kezeléseket a PMBCL-ben is kiválthatja. Az eredmények a nemzetközi irodalmi adatokkal összevethetők. Orv. Hetil., 2011, 152, 735–742.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Schneider, Zsuzsanna Molnár, Beáta Deák, Erika Várady, Erika Tóth, Judit Csomor, András Matolcsy, József Lővey, Zsolt Lengyel, Klára Petri, István Gaudi, and András Rosta

A cyclophosphamid-doxorubicin-vincristin-prednisolon (CHOP-) kezelés több mint 20 éven át standard kezelésnek számított a diffúz nagy B-sejtes lymphomák (DLBCL) elsődleges kezelésében. A CHOP-kezelést célzott immunterápiával, rituximabbal kiegészítve (R-CHOP) jelentős javulás volt elérhető e betegcsoport kezelésében. Magyar betegcsoporton még nem ismert olyan adat, amely a kezelés túlélésre kifejtett hatását vizsgálná. A szerzők célja az R-CHOP és az R-CHOP-like kezelés hatékonyságának elemzése volt. 2002. szeptember és 2005. április között 140 újonnan diagnosztizált, kezeletlen DLBCL-es beteg R-CHOP-kezelését kezdték. A vizsgálatba beválasztás előfeltétele az előrehaladott III–IV. klinikai stádium, vagy I–II. klinikai stádium esetén nagy tumor (>7 cm), és/vagy „B” tünet, illetve extranodalis manifesztáció voltak. Az eredményeket a korábbi években CHOP- és CHOP-like kezelésben részesült 130 beteg adataival vetették össze. A terápiás eredmények minden paramétert tekintve kedvezőbbnek bizonyultak az R-CHOP-kezeltek körében. Az átlagos 44, illetve 52 hónapos követési idő során a teljes remissziós arány 73,6% volt szemben a CHOP-csoportban észlelt 47,7%-kal. Az ötéves teljes túlélés 68,6% vs. 41,0% (RR: 0,4293, CI: 0,2963–0,6221; p < 0,0001), az eseménymentes túlélés 59,8% vs. 33,5% (RR: 0,5038, CI: 0,36,6–0,7038; p < 0,0001), míg a progressziómentes túlélés 64,4% vs. 37,6% (RR: 0,4915, CI: 0,3442–0,7019; p < 0,0001) volt. Mivel a prognosztikus paraméterek az R-CHOP-csoportban valamelyest kedvezőbbek voltak, ezért a Sehn által ajánlott módosított international prognostic index score beosztása alapján képzett betegcsoportok eredményeit is összevetették. Az alcsoportelemzés itt is szignifikáns különbségeket adott. Az ötéves teljes túlélés a jó prognózisú csoportban 74,4% vs. 47,9% (RR: 0,4475, CI: 0,2418–0,8285; p = 0,0084), a rossz prognózisú csoportban 52,0% vs. 28,8% (RR: 0,4989, CI: 0,3098–0,8035; p = 0,003) volt. A nagyon jó prognózisú csoportban a két csoport között statisztikai különbség az ötéves túlélési paraméterekben a már eleve igen nagy terápiás hatás és a kicsi esetszám miatt nem észlelhető (OS és EFS: CHOP: 100% és 62,5% vs. R-CHOP: 90,9% és 87,0%; p = 0,3873 és p = 0,1702). Rituximab hozzáadása a standard CHOP-kezeléshez a terápiás eredmények jelentős javulását eredményezte prognosztikus csoportoktól függetlenül. Az eredmények a nemzetközi irodalmi adatokkal összevethetők.

Open access