Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Klára Szentmihályi x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A gyógynövényteák fogyasztása egyre népszerűbb, és nemcsak mint élvezeti cikk, hanem a gyógyszeres terápia kiegészítéseként is. A gyógynövények szerves hatóanyagai mellett a szervetlen ionok jelenléte is fontos a kedvező terápiás hatás kifejtésében. A szerző röviden összefoglalja néhány esszenciális fémion fontosságát, illetve mennyiségi értékeit a diabetes adjuváns terápiájában alkalmazható és a diuretikus hatású teák esetében. A diabetesben használt teák közös jellemzője, hogy mindegyikben mérhető mennyiségű króm található, valamint a legtöbb esszenciális elem (mint például a K, a Mg, a Mn és a Zn) koncentrációja jelentős, ami néhány fémionra ásványielem-forrásnak tekinthető. A diuretikus hatású gyógynövényteák kiemelkedő K-tartalmúak, azonban a diuresis szempontjából a nagy, 50 feletti K/Na mólarány a lényeges. Orv Hetil. 2018; 159(18): 713–719.

Restricted access

Absztrakt:

A szerző röviden összefoglalja az oxidatív stressz és a fémion-metabolizmus megváltozása közötti összefüggéseket patológiás folyamatokkal kapcsolatban. Az esszenciális fémionok, mint például a Ca, Mg, Fe, Cu, Zn, Se, nélkülözhetetlenek az élő szervezetben, metabolizmusuk és sejten belüli koncentrációjuk szigorúan szabályozott. A külső vagy belső tényező hatására megváltozott fémion-metabolizmus fémion-akkumulációt vagy fémionhiányt idézhet elő. A felesleges mennyiségben jelen lévő redoxaktív esszenciális fémek, mint például a Fe, Cu, Co, Cr, Ni, bizonyos körülmények között szabad gyököket képesek indukálni, amelyek gyulladást, sejtkárosodást és daganatos elváltozásokat okoznak, bár a molekuláris mechanizmus még mindig nem tisztázott minden részletében. A nem esszenciális és nem változó vegyértékű fémionok metabolizmusának megváltozása is hatással van a redoxhomeosztázisra. Annak ellenére, hogy minden egyes fém egyedi módon és különböző mechanizmussal reagálhat, hasonló folyamatok játszódnak le, melyek során mind a fémhiány, mind a túlzott mennyiségű fém oxidatív stresszt vált ki. Károsodik az antioxidáns védekezőrendszer, a termelődő szabad gyökök megváltoztatják a redoxegyensúlyt, és a redoxhomeosztázis megváltozása kiváltja a citokinek és más transzkripciós faktorok termelését, amelyek befolyásolják az intracelluláris jelátviteli utakat, és hatással vannak különböző betegségek, így az anyagcsere-, szív- és érrendszeri betegségek, neurológiai betegségek és a tumor kialakulására is. Orv Hetil. 2019; 160(36): 1407–1416.

Open access

Bevezetés: A gastrointestinalis rendszer megbetegedéseiben a népgyógyászat gyakran ajánl gyulladáscsökkentő hatással rendelkező gyógynövényeket. Az orvosi gyakorlatban ma is kedvelt a stomaticumok adjuváns terápiában történő alkalmazása. Cél: Az emésztőrendszeri betegségek kialakulásában, illetve kezelésében az ásványi elemek is fontosak lehetnek, továbbá szoros összefüggés található a fémek jelenléte, illetve hiánya és a gyulladásos mediátorok között, ezért a szerzők célul tűzték ki néhány növényi drog ásványielem-tartalmának vizsgálatát. Módszer: A Trigonellae foenugraeci semen, Farfarae folium et flos, Taraxaci radix, Cichorii radix és a belőlük készült tea ásványielem-tartalmát induktíven csatolt plazma optikai emissziós spektrometriával határozták meg. Az eredményeket táplálkozási és orvosbiológiai megközelítésből is értékelték. Eredmények: Megállapították, hogy a Farfarae folium et flos tea táplálkozási szempontból jelentős kalcium-, króm-, mangán- és molibdénforrásnak tekinthető, míg a Trigonellae foenugraeci semen, Taraxaci radix és Cichorii radix teákban kedvező a kalcium:magnézium arány (1:1,5) és az immunvédekezésben fontos fémelemeket is tartalmaznak (mangán, vas, réz és cink). Következtetés: A vizsgált gyógynövények kedvező terápiás hatása összefügghet azok ásványielem-tartalmával. Orv. Hetil., 2013, 154, 538–543.

Open access

A magnéziumpótlás egyre népszerűbb az egészségre és az egészséges életmódra való törekvés miatt. Nem ismertek azonban a magnéziumpótlás metabolikus hatásai egészségesekre és valamilyen betegségben szenvedők esetében. Célok: A szerzők a magnézium-malát hatását vizsgálták a kalcium- és magnéziumszintekre, az antioxidáns paraméterekre normolipidaemiás és hyperlipidaemiás patkányokban. Módszerek: A négy csoportba (kontroll, kontroll-kezelt, hyperlipidaemiás, hyperlipidaemiás-kezelt) osztott kísérleti állatok hím Wistar patkányok (n = 40; 150–200 g ttm) voltak. A kontroll- és kontroll-kezelt csoportok kontrolltápot, míg a hyperlipidaemiás és hyperlipidaemiás-kezelt csoportok zsírdús tápot (2% koleszterin, 20% napraforgóolaj, 0,5% kólsav) kaptak. A kilenc napig tartó kezelést követően automata analizátorral rutin laboratóriumi paramétereket, ICP-OES műszerrel fémiontartalmat, valamint spektrofotometriás és luminometriás módszerekkel redoxparamétereket határoztak meg. Eredmények: Kontrollállatok esetében a magnézium-malát a legtöbb esetben nem eredményezett szignifikáns változást a mért paraméterekben. A magnézium-malát-kezelés szignifikánsan csökkentette a glükózkoncentrációt, az alkalikus foszfatáz és amiláz aktivitását a hyperlipidaemiás csoportban. Szignifikánsan alacsonyabb indukált kemilumineszcenciás intenzitás volt kimutatható a hyperlipidaemiás-kezelt patkányok plazmájában és erythrocytáiban. Magnéziumpótlásra a szervek magnéziumkoncentrációja nem emelkedett meg szignifikánsan, azonban a kalcium/magnézium koncentráció aránya csökkent. Következtetések: Rövid ideig adott nagy mennyiségű magnézium hatására kontrollpatkányokban a normális homeosztázis miatt a legtöbb esetben nem változtak szignifikánsan a mért értékek, ugyanakkor a hyperlipidaemia befolyásolta a fémelem-homeosztázist, a rutin laboratóriumi paramétereket és a redoxrendszert. Bár a változások többsége kedvező volt, kiemelendő, hogy magnéziumpótlásnál körültekintően kell eljárni, különösen metabolikus eredetű betegségek esetében. Orv. Hetil., 2011, 152, 1075–1081.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Balla, György Balla, Béla Lakatos, Viktória Jeney, and Klára Szentmihályi

A vas minden élő organizmus számára nélkülözhetetlen, ugyanakkor a fölöslegben lévő aktív vas veszélyes, hiszen szabad gyökök képződését katalizálhatja. Ezért a vas abszorpciója szigorúan szabályozott folyamat, melynek eredménye a vasvesztés és a vasfelvétel egyensúlya. Azokban az országokban, ahol az étkezéssel a hemvas bevitele jelentős, a szervezet vastartalmának nagy része hemből származik. A táplálékkal bevitt hemet a vékonybél enterocyta sejtjei intakt formában receptormediált módon abszorbeálják, majd hem-oxigenáz katalizálta reakcióban degradálják, így a vas transzferrinhez kötve hagyja el az enterocytát. A hem számos protein prosztetikus csoportja, így minden sejtünk szintetizálja. Mennyiségét tekintve a legjelentősebb hemprotein a hemoglobin, mely a vörösvértestekben az oxigén transzportját végzi. A vörösvértestek hemolízise során szabaddá váló hemoglobin specifikusan vagy aspecifikusan plazmaproteinekhez kötődik, és receptormediált úton felvételre kerül, majd degradálódik. A hemoglobinmolekula szerkezeti felépítése megnehezíti, de teljes mértékben nem akadályozza meg a hemoglobin (ferro) oxidációját methemoglobinná (ferri). A reakcióban szuperoxidgyök-anion is képződik, mely további szabad gyökös reakciókaszkádokat indít el. A képződött methemoglobin a hemet nem köti olyan szorosan, mint a hemoglobin, így az oxidáció következménye szabad hem képződése. A hem a plazmaprotein hemopexinhez kötődik, és receptormediált úton a sejtek által felvételre kerül, majd a hem-oxigenázok által katalizált reakcióban degradálódik. A hem ezenkívül a plazma lipoproteinjeihez, valamint az endothelium lipidmembránjához is kapcsolódhat, aminek következtében az LDL oxidálódik, illetve az endothelium oxidatív stresszre érzékenyebbé válik. A jelen összefoglaló célja a hemmel kapcsolatos folyamatok áttekintése.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Klára Szentmihályi, Péter Vinkler, Judit Fodor, József Balla, and Béla Lakatos

Az emberi szervezet sejtjei különböző kompartmentjeinek nyomelem-koncentrációi pontosan szabályozottak (homeosztázis). A fémelemek raktározásának vagy kiürülésének rendellenességei jól karakterizált betegségekhez vezetnek. Ez az összefoglaló a cink metabolizmusával, továbbá az ennek szabályozására szolgáló folyamatokkal foglalkozik, amelyek biztosítják, hogy a cinkionok intracelluláris és extracelluláris szintje azokon a fiziológiai határokon belül maradjon, amelyek között a biológiai funkciók normálisak. Patológiás állapotban a metabolizmus folyamatai is megváltoznak. A cinkionoknak a kompartmenteket elválasztó membránokon és a citoszólon való átjutását, a fémionok szekvesztrálását génregulációk irányítják. A cink hatására kialakuló sejt- és szövetkárosodási folyamatokat, valamint a nyomelemhiányok szimptómáit is részletesen elemezzük.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Erika Rapavi, Klára Szentmihályi, Erzsébet Fehér, Andrea Lugasi, Edit Székely, Tímea Kurucz, Zs. Pallai, and Anna Blázovics

In order to evaluate the effect of diosmin-hesperidin containing drug on redox balance and Cu, Zn, Fe and Mn concentrations of toxin-injured liver, Wistar albino rats were subjected to thioacetamide administration (500 mg TAA/l in their drinking water) with and without drug (425 mg/kg body weight/day). Animals were treated for 30 days. No significant change in the concentration of Zn, Cu, Mn and Fe in the liver was measured in TAA-treated animals compared to control. Diosmin-hesperidin mixture treatment increased levels of Fe and Zn and decreased concentration of Cu of the liver in TAA-treated animals. These alterations were not significant. Decrease of both the total scavenger capacity (TSC) and the activity of superoxide dismutase (SOD) in liver homogenates were observed in TAA-treated rats. The diosmin-hesperidin-supplemented diet also significantly decreased the TSC and activity of SOD in liver of both the control and toxin-treated animals. On the basis of results it seems that high dosage of the diosmin-hesperidin mixture induces slight changes in the Cu, Zn, Mn and Fe content of the liver, however it may decrease the scavenger capacity and the activity of SOD when applied either alone or together with thioacetamide.

Restricted access

Plant drug mixtures are widely used in the adjuvant therapy of type 2 diabetes mellitus for the prevention of complications. The drug mixtures generally contribute to the efficiency of the therapy and may also reduce undesirable side effects. Two herbal extracts (lyophilized aqueous extracts of plant drug mixtures 1: Myrtilli folium, Phaseoli fructus sine seminibus and 2: Myrtilli folium, Phaseoli fructus sine seminibus, Salviae folium ) were investigated in in vitro rat models. The content of bioactive constituents (polyphenol, flavonoid and vitamin C) in plant drug mixtures and lyophilized samples was evaluated. The antioxidant activity of lyophilized extracts was determined by measuring the ferric reducing ability of the plant, Fe 2+ induced lipid peroxidation (LPO) in rat brain homogenates and NADPH (β-nicotinamide adenine dinucleotide phosphate reduced form) induced LPO in cerebral microsomes. The antioxidant activity of lyophilized extracts was compared to that of quercetin and rutin. Both teas of lyophilized extracts had significant reducing ability (2694 and 2771 μmol/l) and inhibited LPO (IC 50 28.0 and 20.6 μl in NADPH induced LPO, 17.3 and 8.7 μl in Fe 2+ induced LPO). The high concentration of polyphenol/flavonoid (12.38–13.00 and 1.45–5.22 g/100 g, respectively) and vitamin C (0.099–0.165 g/100 g) in the herbal extracts is related to their significant antioxidant properties. The tea mixtures have significant nutritional value, since the consumption of 2 or 3 cups of tea a day covers 50% of the daily requirement of vitamin C and it is also relevant polyphenol source. The high polyphenol/flavonoid content may restore the redox imbalance and contribute to the prevention of diabetic complications.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Klára Szentmihályi, Ilona Szöllősi Varga, Anita Gergely, Mária Rábai, and Mária Then

Tinctures are almost the oldest medicines and their use is substantial in the medication nowadays as well. The antioxidant values by ferric reducing/antioxidant power (FRAP) method and element content by inductively coupled plasma optical emission spectrometry (ICP-OES) were investigated in some tinctures official in the VII. and VIII. Pharmacopoeia Hungarica. The highest FRAP values were found for volatile oil containing Tinctura Aurantii amari epicarpii et mesocarpii, Tinctura Amara and Tinctura Valerianae (764.54±19.90; 757.37±14.46; 826.40±5.89 µmol l−1, respectively). The correlations between the FRAP values and dilution with different alcohol content in Tinctura Chinae, Tinctura Ipecacuanhae normata and Tinctura Strychni were also investigated. Remarkable differences were found between the element concentrations in the different tinctures. The element contents in tinctures are not so high in absolute values nevertheless the presence of essential selenium, zinc, manganese and copper is important since they have key role in the antioxidant system. The common feature of the tinctures seems to be the lithium content. The Ca to Mg concentration ratio was found to be shifted towards magnesium in some of the tinctures that can show a higher Mg absorption which could affect against the proinflammatoric processes in the cases of gastrointestinal diseases.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Anna Blázovics, Éva Sárdi, Klára Szentmihályi, L. Váli, Mária Takács-Hájos, and Éva Stefanovits-Bányai

Redox homeostasis can be considered as the cumulative action of all free radical reactions and antioxidant defences in different tissues, which provide suitable conditions for life. Transition metal ions are ubiquitous in biological systems. Beta vulgaris var. rubra (table beet root) contains several bioactive agents (e.g. betain, betanin, vulgaxanthine, polyphenols, folic acid) and different metal elements (e.g. Al, B, Ba, Ca, Cu, Fe, K, Mg, Mn, Na, Zn), which act on the various physiological routes. Therefore we studied the effect of this metal rich vegetable on element content of the liver in healthy rats. Male Wistar rats (n = 7) (200 ± 20 g) were treated with lyophilised powder of table beet root (2 g/kg b. w.) added into the rat chow for 10 days. Five healthy animals served as control. We found significant accumulation of Cu, Fe, Mg, Mn, Zn and P in the liver, which was proved by ICP-AES measurements. We suppose that the extreme consumption of table beet root can cause several disturbances not only in cases of healthy patients but, e.g. in patients suffering with metal accumulating diseases, e.g. porphyria cutanea tarda, haemochromatosis or Wilson disease-although moderate consumption may be beneficial in iron-deficiency anaemia and inflammatory bowel diseases.

Restricted access