Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Kollár János x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Midicine: Using MIDI (Musical Instrument Digital Interface) in Medicine for Treating Patients who experienced a Stroke - Review article

Midicine: MIDI (Musical Instrument Digital Interface) eszközök alkalmazása orvosi célokra, sztrók-betegek kezelése során – áttekintő cikk

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Author:
Kollár János

Theoretical background

MIDI (Musical Instrument Digital Interface) is a connectivity standard that musicians use to hook together musical instruments (such as keyboards and synthesizers) and computer equipment. By applying MIDI-technology the experience induced by different types of software can create an inner motivation for stroke patients to go on the successful healing process.

Aim of the review

The aim of writing the review is to determine the relevance and importance of applying MIDI applications in treatment of stroke patients. The research questions were: 1. What kind of interventions can be accomplished by using MIDI applications in treatment of strokes patients? 2. What are the outcome and result of applying MIDI instruments during the treatment of stroke patients? 3. What type of MIDI applications proved to be effective in the treatment of stroke patients?

Material and Methods

Three databases (PubMed, Scopus, Web of Science) were systematically searched for relevant data. The papers were selected by focusing on key words: midi, musical instrument digital interface, stroke, cerebral accident, seizure.

Results

Finally ten articles were selected and represented by focusing mainly on the type of intervention, treatment duration, outcomes and instruments used with a total of N = 219 treatment and N = 147 control patients.

Conclusions

The conclusion is that the range of possible improvements provided by proper application of MIDI instruments is rather wide: from hand rehabilitation through limb and gait movement optimization till improving overall quality of life of patients. MIDI technology can be suggested because of two main reasons: 1. adjustability and flexibility of instruments, 2. it can improve the motivation of patients by gamifying the treatments. Further research is needed to discover more possibilities by applying the opportunities offered by the wide range of MIDI applications. The suggested name for such intervention is Midicine.

Full access

Absztrakt

Az egészségügyi teamen belüli kommunikáció meghatározó a dolgozók érzelmi, szakmai biztonságérzetének megteremtése és a gyógyítás minősége szempontjából. A tanulmány célja az orvosok és szakdolgozók megfelelő kommunikációját akadályozó tényezők feltárása annak érdekében, hogy a kommunikációs zavarokat hatékonyan ki lehessen küszöbölni. A főbb orvosi adatbázisokban, valamint általános keresőrendszerek segítségével történő kutatás módszerét alkalmaztam a jelenség elemzésére. Megállapítható, hogy egyéni, hivatásbeli és rendszerszintű tényezők is korlátozzák az orvosok és szakdolgozók kommunikációját. Ezek között szerepzavarok, bizalomhiány, hierarchiai különbségekből származó kommunikációs gátak, vezetői problémák, képzettségbeli eltérések, kiégés és szervezeten kívüli tényezők egyaránt szerepelnek. A magyarországi orvos–szakdolgozó kommunikáció hatékonyságára erősen rányomja bélyegét a munkahelyi bizonytalanságból eredő félelem, az eltérő mértékű hálapénzzel terhelt finanszírozási nehézségek sora, valamint a kiégés. Egyéni, hivatásbeli és rendszerszintű változtatások egyaránt szükségesek ahhoz, hogy az orvosok és szakdolgozók kommunikációja jelentősen javuljon. Az erős szervezetfejlesztési tudással megvalósított közös tréningek, közös konferenciák elősegíthetik a jobb információáramlást és a kölcsönös elismerést, összehangolódást. Orv. Hetil., 2016, 157(17), 659–663.

Open access

Applying music as a supplemental treatment in cancer care

Zene alkalmazása rákos betegek kiegészítő kezeléseként

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Author:
János Kollár

Theoretical background

Applying music as a supplemental therapeutic method is a flexible, patient-directed and adaptable, non-invasive treatment. Several forms of musical interventions are able to reduce distress, chronic pain, anxiety and depression.

Aim

The purpose of this review was drawing attention to the possibility of applying music as a supplementary, supportive treatment for cancer patients. The article would like to give a broader view of different fields of applying music in cancer treatment.

Methods

A search was made in Journal of Music Therapy, Music Therapy and Music Therapy Perspectives. Besides PubMed and Web of Knowledge were used for searching relevant articles reported in English and containing the expressions “music” and “cancer” or “music” and “psychooncology”, or “music” and “oncology”, or “music “ and “tumor”, or “music” and “tumour” in their titles. The searching process was closed in 2013. The articles were filtered by relevant content regarding the application of music in cancer treatment. The articles were considered as relevant 1) if they were focusing on any application of music in cancer treatment and 2) if they reported about original research results, so the reviews were filtered out of our selection. 61 articles were found of which 25 were considered as relevant for the review. The analysis of data was based on the following criteria: a) the aim of applying music with cancer patients, b) the applied method and period of intervention, c) number of participants and d) results.

Results

There is a significant improvement in quality of life of cancer patients receiving music as a supportive treatment. Both active and receptive forms of music therapy can be applied successfully either independently or with other therapies as a part of the supportive care.

Conclusion

Music applied by qualified music therapists in therapeutic circumstances can be suggested as a supportive treatment for cancer patients.

Full access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Kollár
,
Péter Rajnics
,
Béla Hunyady
,
Erika Zeleznik
,
János Jakucs
, and
Miklós Egyed

A felnőttkori non-Hodgkin-lymphoma előfordulása az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt. A betegcsoport nagyon heterogén, változatos klinikai és morfológiai megjelenéssel. A legjellemzőbb nodalis érintettség mellett gyakoriak az extranodalis formák, amelyek leggyakrabban a gastrointestinalis traktust, a központi idegrendszert és a bőrt érintik. A gastrointestinalis traktus non-Hodgkin-lymphomáinak kezelési stratégiája változott az elmúlt évtizedben, a kemoimmunoterápia háttérbe szorította a korábban jóval gyakrabban végzett sebészeti beavatkozásokat. Módszerek: A szerzők Kaposváron, a Kaposi Mór Oktató Kórházban és Gyulán, a Pándy Kálmán Megyei Kórházban kezelt 48, gastrointestinalis traktust érintő non-Hodgkin-lymphomás betegük adatait mutatják be. A betegek közül 27 nő és 21 férfi, átlagéletkoruk 67,8 év. A leggyakoribb lokalizáció a gyomor ( n = 26), a leggyakoribb szövettani típus diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) volt. A betegek rizikófaktorait a nemzetközi prognosztikai index (IPI) alapján állapították meg. Negyvenhat beteg kapott kemoimmunoterápiás kezelést, 6 esetben érintett mezős sugárkezelés, 3 esetben Helicobacter pylori -eradikáció, 4 betegnél gyomorreszekció történt. Eredmények: Az összes beteg 68%-ában sikerült komplett, 13%-ában parciális remissziót elérni, 19% nonreszponder volt. A nemzetközi prognosztikai index alapján a betegek többsége az alacsony, illetve magas intermedier rizikócsoportba tartozott (IPI-átlag: 2,68). A tápcsatorna felső szakaszát érintő lymphomás betegek prognózisa volt a legjobb (IPI: 2,0), ugyanakkor a gyomorlymphomás betegeknél volt a legmagasabb a komplett remisszió aránya (73%). Következtetés: Kemoimmunoterápiával a betegek gyógyulási esélyei javultak az elmúlt évtizedben, a gastrointestinalis traktust érintő non-Hodgkin-lymphomák jelentős hányada meggyógyítható. Az IPI a legelfogadottabb mutató a non-Hodgkin-lymphoma prognózisának megítélésére. A komplett remisszióba jutott betegek prognosztikai indexe volt a legalacsonyabb, de az IPI-n kívül egyéb tényezők is befolyásolhatják a kezelésre adott választ.

Full access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Varga
,
Judit Jeager
,
Ágnes Harmath
,
Botond Berecz
,
Tímea Kollár
,
Barbara Pete
,
Zsófia Magyar
,
János Rigó jr.
, and
Éva Romicsné Görbe

Bevezetés: Az extrém kis súlyúak (születési súly 1000 gramm alatt) életkilátásai és morbiditási tényezői rosszabbak, mint az igen kis súlyú vagy érett újszülöttek hasonló mutatói. A Centers for Disease Control 2013-ban megjelent, 2009-re vonatkozó adatai szerint az 500 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek mortalitása az Egyesült Államokban 83,4% volt. Az esetek többségében túlélés esetén is súlyos szövődményekre lehet számítani. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat arra irányult, hogy az 500 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek mortalitásában bekövetkezett változások okait keressék. Módszer: A 2006. január 1. és 2012. június 1. között a Semmelweis Egyetem, I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán született 48 extrém kis súlyú újszülött túlélési és morbiditási adatait vizsgálták. Az újszülötteket két csoportra osztották: 2009. január 1. előtt és 2009. január 1. után születettek csoportjára. A statisztikai analízist a t-, F- és χ2-próba segítségével végezték. Eredmények: Szignifikáns különbség volt a túlélési arányban a két vizsgált időszak között, a túlélés 26,31%-ról 55,17%-ra javult (p = 0,048), miközben a szövődmények (bronchopulmonalis dysplasia, koraszülöttek retinopathiája, agykamrai vérzés, periventricularis leukomalacia, nekrotizáló enterocolitis) előfordulási gyakorisága nem változott szignifikánsan. A túlélők átlagos gesztációs kora (25,57 hét) magasabb volt, mint a meghaltaké (24,18 hét), a különbség szignifikáns volt (p = 0,0045). Következtetések: A személyi feltételek, az orvosok és szakdolgozók képzettsége a technikai feltételekkel együtt javította a koraszülöttek életben maradási esélyeit. Az újszülött intenzív ellátás működési feltételrendszerének teljesülése és a szteroidprofilaxis kiterjesztése tovább javíthatják az eredményeket. Orv. Hetil., 2015, 156(10), 404–408.

Open access