Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Kristóf Dede x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A colorectalis eredetű májáttétek (CRCLM) máig egyetlen kuratív terápiás lehetősége a sebészi reszekció, ma azonban egy komplex ellátás részeként kell tekinteni rá. Nem különíthető el, hogy a májáttétes beteget a sebészek vagy az onkológusok vagy esetleg az invazív radiológusok kezelik. Kizárólag együttes döntések, egymást követő és kiegészítő terápiák segítségével lehet elérni, hogy ezeket a betegeket hosszú távon kezelni lehessen. Az áttétes colorectalis daganatos betegek egy jelentős részére úgy lehet tekinteni, mint akik krónikus betegségben szenvednek. Különösen izgalmas és változó a reszekábilis májáttétek esetén alkalmazható kezelési algoritmusok változatossága. Egyik mindmáig nyitott kérdés a reszekábilis májáttétek előtti kemoterápia hatékonysága és szükségessége. A tanulmány során megkíséreljük összegezni a colorectalis eredetű reszekábilis májáttétek preoperatív onkológiai kezelésének gyakorlatáról szerzett nemzetközi és hazai tapasztalatokat. Orv Hetil. 2018; 159(21): 823–830.

Full access
Pancreastumort utánzó autoimmun pancreatitis
Authors: Kristóf Dede, Ferenc Salamon, András Taller and Attila Bursics

Absztrakt

Az autoimmun pancreatitis (AIP) egy ritka és pathomechanismusát tekintve ismeretlen betegség, amely az IgG4-asszociált betegségek családjába tartozik. Jól kezelhető steroiddal, bár a relapsus aránya a 20–30%-ot is elérheti. Komoly differenciáldiagnosztikai problémát jelenthet azonban az elkülönítése a jóval gyakoribb pancreasdaganattól. Az esetek mintegy 20%-ában csak a műtét utáni szövettani vizsgálat során derül ki az AIP. A számtalan vizsgálóeljárás mindegyike hozzátesz valamit a definitív diagnózishoz, kérdés, hogy elkerülhetőek-e a felesleges resectiók. Eset­ismertetésünk segítségével kívánjuk bemutatni az AIP és a pancreasdaganat differenciáldiagnosztikai lehetőségeit, illetve a kérdés irodalmi hátterét. Konklúzióként megfogalmazhatjuk, hogy focalis pancreaselváltozás esetén gondolnunk kell az AIP lehetőségére is.

Full access
A hanging manőver újabb indikációi a májsebészetben
Authors: Ferenc Jakab, Kristóf Dede, István Láng, Attila Bursics and Tamás Mersich

Absztrakt

A „hanging maneuver” (LHM – Liver Hanging Maneuver) emelőszalag átvezetését jelenti a vena cava inferior és a májparenchyma között a resectio megkönnyítésére. A szerzők áttekintik a „hanging maneuver” májsebészeti alkalmazását, különböző módosításait, anatómiai és szövettani alapjait. Megállapítják, hogy a módszer a májsebészet biztonságának fokozására és a radikalitás növelése érdekében alakult ki. Kezdetben a jobb májfél nagy kiterjedésű, rekesszel összekapaszkodott daganatainak eltávolításához használták, később számos új indikációja és módosítása született. A szerzők két újabb indikációt dolgoztak ki a „hanging maneuver” alkalmazására. A IVA szegmentumban elhelyezkedő colorectalis májmetastasis, illetve a HCC resecabilitásának műtéti megállapítására és vérmentes resectiójához használták. A VII. szegmentumban lévő vena cava inferiort infiltráló daganat esetében pedig a hanging maneuver a partialis cavaresectiót könnyítette meg. A szerzők 4 esetüket mutatják be röviden. Megállapítható, hogy az LHM részint a IVA, VII. szegmentum resectiójának kivitelezhetőségét, részint biztonságát fokozza. A képalkotó eljárások utalhatnak a vena cava inferiorhoz közel fekvő daganatra, de a fali infiltratiót kizárólag intraoperatíve lehet teljes biztonsággal megállapítani. A vascularis infiltratio igazolására vagy kizárására az intraoperatív ultrahang és a jelenlegi előadásban javasolt LHM alkalmazható.

Full access
A máj VII-es szegmentumában igazolt áttéti daganat laparoszkópos reszekciója
Authors: Kristóf Dede, Géza Papp, Ferenc Salamon, Andrea Uhlyarik and Attila Bursics

Absztrakt

A májsebészet technikája és eredményei folyamatosan fejlődnek az utóbbi években, amely fejlődés talán legintenzívebben a laparoszkópos májsebészet területén érezhető. Az eddig közölt összehasonlító vizsgálatok alapján a laparoszkópos műtétek eredményei nem maradnak el a nyílt műtétek eredményeitől. Bár a májreszekciók igen kis százalékát végzik laparoszkóposan, a minimálisan invazív reszekciós technikának egyértelműen helye van az onkológiai sebészet területén. A minor, a major, az anatómiai vagy éppen a többszakaszos májreszekciók is elvégezhetők laparoszkóposan, és a korábban általános ajánlás, amely szerint az elöl fekvő szegmentumokban javasolható a minimálisan invazív technika, jelenleg már túlhaladott. A szerzők egy 70 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél rectumdaganat komplex onkosebészeti kezelését követően a máj VII-es szegmentumában kialakult metasztázis miatt végeztek laparoszkópos májreszekciót. Az esetismertetéssel a szerzők arra kívánnak rávilágítani, hogy a hátsó szegmentumok malignus elváltozásai is biztonsággal megközelíthetők és eltávolíthatók laparoszkóppal. Orv. Hetil., 2016, 157(20), 796–800.

Full access
Laparoscopic or open appendectomy?
Authors: Kristóf Dede, Tamás Mersich, Attila Zaránd, István Besznyák, Zsolt Baranyai, Bence Atkári and Ferenc Jakab

A laparoszkópos appendectomia az elsőként kidolgozott minimálisan invazív sebészeti eljárások egyike, mégis a mai napig ellentmondásos a megítélése mind az előnyeit, mind az indikációit tekintve. Módszer: A szerzők áttekintik és elemzik 3 év alatt laparoszkópos (LA) és nyílt technikával appendectomizált (OA) betegeik adatait. Betegek: Az Uzsoki Utcai Kórház Sebészeti Osztályán 2005. január 1.–2007. december 31. között 273 betegnél történt appendicitis acuta diagnózissal appendectomia. Száznyolcvanöt (68%) betegnél laparoszkóposan, 88 (32%) betegnél nyílt technikával végeztük a műtétet. Két év óta alapelvünk, hogy appendicitis esetén laparoszkópos appendectomia az elsőként választandó eljárás, a legutóbbi évben az esetek 89%-ában már laparoszkóposan történt a műtét. Eredmények: Laparoszkópos kezdést követően konverziót végeztünk a betegek 27%-ánál, 35 esetben (70%) a betegség előrehaladott volta, 15 esetben (30%) technikai ok miatt. Sebfertőzés a laparoszkópos csoportban 8%-ban, a nyílt csoportban 18%-ban fordult elő ( p = 0,022). A laparoszkópos és a nyílt csoport között nem volt szignifikáns különbség sem a reoperációk, sem a kórházi visszavételek tekintetében. Csonkinsufficientiát a laparoszkópos csoportban 1 esetben észleltünk, ez drén mellett spontán gyógyult. Az átlagos ápolási nap szignifikánsan csökkent a laparoszkópos csoportban ( p = 0,031). Megbeszélés: A vizsgálat igazolta a laparoszkópos appendectomia előnyeit a nyílt műtéttel összehasonlítva. Gyakorlatunkban akut appendicitis gyanúja esetén elsőként választandó eljárás a laparoszkópos műtét.

Full access
Hová tartasz sentinelbiopszia, avagy az elmúlt 15 év gyakorlata az axilla ellátásában az Uzsoki Utcai Kórházban
Authors: Tamás Mersich, Sándor Faludi, Orsolya Ping, Jenő Jóbaházi, Balázs Szabó, Kristóf Dede, István Besznyák and Attila Bursics

Absztrakt

Bevezetés: Az 1996-ban bevezetett őrszemnyirokcsomó-biopszia technikája jelentős előrelépést jelentett az emlőrák sebészi kezelésében, csökkentve azon betegek számát, akik az axillaris nyirokcsomó-dissectio (ALND) korai és késői szövődményétől szenvednek. Összefoglalónkban a sentinelbiopszia elmúlt 15 éves európai „evolúcióját” szeretnénk bemutatni, és ehhez kapcsolódóan beszámolni a saját betegeink kezelésében történt változásokról az axilla staging tekintetében. Módszerek: A szerzők ismertetik és elemzik az őrszemnyirokcsomó-biopszia technikájával kapcsolatos irodalmat, valamint a 2001. január 1. – 2012. december 31. között végzett emlőműtétek adatait. Eredmények: Az Uzsoki Utcai Kórházban 2001 és 2013 között 3756 beteget operáltunk emlőbetegség miatt, ezek közöl 2742 műtét malignus tumor miatt történt. Összesen 744 sentinelnyirokcsomó-biopsziát végeztünk. A sentinelnyirokcsomó-biopsziát igénylő betegek aránya emelkedik, 2001–2006 között 24,6%, 2007–2012 között 29,2% volt. A sentinelbiopszia indikációs köre világszerte szélesedik, multifocalis, multilocularis daganatok, redo műtétek, férfi-emlődaganatok és terhességi emlőrák esetén is létjogosultsága lehet a technika alkalmazásának. Következtetések: A sentinel-nyirokcsomó szövettani vizsgálata és pozitivitásának hatása a komplex kezelésre és a beteg túlélésére a legújabb ismeretek szerint a sebészi axilla staginget egészen új aspektusba helyezheti a nem túl távoli jövőben.

Full access
Laparoscopic resection of a mesenteric cyst
Authors: Kristóf Dede, Tamás Mersich, Sándor Faludi, Beáta Blans, Ferenc Salamon and Ferenc Jakab

A mesenterialis cysták ritka hasüregi elváltozások, amelyek jellegtelen panaszokat okozhatnak, és sokszor még a modern preoperatív képalkotó eljárások segítségével sem diagnosztizálhatóak egyértelműen. A definitív ellátás a sebészi reszekció, amely nyílt, laparoszkópos és akár retroperitoneoszkópos technikával is elvégezhető. Műtéti indikáció áll fenn preoperatív igazolt mesenterialis cysta esetén, ha a cysta panaszokat okoz, növekszik, ha malignitás gyanúja merül fel. Sürgős beavatkozásra vérzés, volvulus, torquatio vagy bélelzáródás miatt lehet szükség. Leggyakrabban ismeretlen eredetű tapintható hasi cystosus rezisztencia miatt végzett műtét során intraoperatív igazolódik a mesenterialis cysta. A szerzők egy 32 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél laparoszkópos technikával reszekálták a mesenterialis cystát. Posztoperatív szövődmény nem volt, a beteg panaszmentesen gyógyult. A szövettan mesotheleredetű sejtsorral bélelt cystát igazolt. A szerzők szerint bizonytalan cystosus elváltozások sebészi megoldása esetén is biztonságos és javasolt a minimálisan invazív eljárások alkalmazása.

Full access
Mikroszatellita-instabilitás előfordulása, intratumoralis heterogenitása, prognosztikus és prediktív potenciálja primer colorectalis carcinomák és párosított májáttéteik sebészi kezelését követően
Authors: Emese Irma Ágoston, Zsolt Baranyai, Kristóf Dede, György Bodoky, Janina Kulka, Attila Bursics, László Harsányi and A. Marcell Szász

Absztrakt

Bevezetés: A vastagbéldaganatokra jellemző genetikai instabilitás megnyilvánulhat több úton: kromoszomális instabilitás, mikroszatellita-instabilitás, illetve „CpG-island methylator phenotype”. Ezek pontosabb karakterizálásával a rendelkezésre álló kezelések elviekben optimalizálhatók lehetnek. Célkitűzés: A szerzők a mikroszatellita-instabilitás előfordulását, heterogenitását, prognosztikus és prediktív potenciálját vizsgálták 122 primer colontumor szisztematikusan szelektált régióiban és 69 párosított májmetasztázisban. Módszer: Szöveti multiblokkok kialakítása után az MLH1, MSH2, MSH6 és PMS2 kifejeződését vizsgálták immunhisztokémiai módszerrel. Eredmények: A betegek 11,5%-a (14/122) rendelkezett mikroszatellita-instabil fenotípusú daganattal. A különböző tumorrégiók fehérjekifejeződésében nem volt jelentős különbség. A primer tumor–májmetasztázis párok esetében 20,2%-ban a kettő más mismatch repair státusba volt sorolható. A relapsusmentes és teljes túlélést tekintve a mismatch repair státus nem volt prognosztikus. Az 5-fluorouracil-, oxaliplatin-, irinotecan-, bevacizumab-, cetuximab-, panitumumabterápia hatékonyságát tekintve mismatch repair státus nem volt prediktív a progressziómentes és teljes túlélés adatai alapján. Következtetések: A prognosztikus faktorok pontosabb meghatározása nagyobb esetszámú, pontosan szelektált vizsgálat keretében hatékonyabbá teheti a kezelés megválasztását. Orv. Hetil., 2015, 156(36), 1460–1471.

Open access
A laparoscopia szerepe a májdaganatok resecabilitasának megítélésébenr
Authors: Kristóf Dede, Tamás Mersich, Péter Nagy, Zsolt Baranyai, Attila Zaránd, István ifj. Besznyák, Sándor Faludi and Ferenc Jakab

Absztrakt

A májdaganatok terápiás lehetőségei közül a sebészi resectio átlagosan 40%-os, 5 éves túlélést, míg a májtranszplantáció (OLTX) ennél is jobb eredményeket biztosíthat. A betegek jelentős része azonban a daganatok száma, elhelyezkedése, disseminatio miatt alkalmatlan a beavatkozásra, és ez sokszor csak a sebészi feltárás során igazolódik. A klinikai, képalkotó és egyéb speciális preoperatív vizsgálatok mellett esetenként fontos szerep juthat a laparoscopiának mind a staging pontosításában, mind a resecabilitas megítélésében.

Retrosprektív módon elemeztük a malignus májelváltozás miatt műtétre került, laparoscopizált betegeink adatait. A 2000. január 1. és 2006. március 31. közötti időszakban az osztályunkon sebészileg májtumor miatt kezelt 310 beteg közül 39 betegnél végeztünk staging laparoscopiát. 22 (56%) esetben primer hepatocellularis carcinoma (HCC), 17 (44%) esetben májmetastasis miatt történt a beavatkozás.

A primer és a szekunder májdaganatokat vizsgálva a laparoscopizált betegek 70%-nál igazoltunk irresecabilitast. A resecabilisnak ítélt betegek esetében azonban csupán 50%-os volt a staging pontossága. Az irresecabilitas okaként legjobban a carcinosis tényét, valamint a daganat multiplex megjelenését lehetett igazolni laparoscopiával, a daganat centrális kiterjedését, a nagyerek invázióját nem jelezte kellő pontossággal.

A malignus májdaganatok preoperatív staging vizsgálatainak egyik eleme lehet a staging laparoscopia, és segíthet megelőzni egy felesleges laparotomiát, azonban minden májresectióra váró betegnél rutinszerűen nem ajánlott, válogatott betegcsoportban javasolható.

Full access
Laparoscopos appendectomia 2013-ban – hogyan vált egy megtűrt műtét gold standard beavatkozássá?
Authors: István Besznyák, Imre Svastics, Tamás Egyed, Félix Szentpétery, Dániel Teknős, Péter Nagy, Tamás Mersich, Kristóf Dede and Attila Bursics

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos appendectomia egyike az elsőként kidolgozott minimálisan invazív sebészeti eljárásoknak, mégis a mai napig ellentmondásos a megítélése mind az előnyeit, mind az indikációit tekintve. Módszer: A szerzők áttekintik és elemzik a laparoscopos appendectomiával kapcsolatos irodalmat, valamint a 2005. január 1. és 2013. szeptember 30. között laparoscopos és nyílt technikával appendectomizált betegeik adatait. Eredmények: Az Uzsoki Kórház Sebészeti Osztályán 2005. január 1. és 2013. szeptember 30. között 1214 betegnél történt appendectomia appendicitis acuta miatt. 1065 (87,73%) betegnél laparoscoposan, 149 (12,27%) betegnél nyílt technikával végeztük a műtétet. 2006 januárja óta alapelvünk, hogy appendicitis esetén a laparoscopos appendectomia az elsőként választandó eljárás. Konverzióra a betegek 16,5%-ánál kényszerültünk, az osztály műtéti tapasztalatának növekedésével a konverziók aránya csökkenő tendenciát mutat. Következtetések: A laparoscopos appendectomia előnyei az elmúlt évtizedben egyértelművé váltak a nyílt műtéttel összehasonlítva, a beavatkozás minden korcsoportban ajánlható. Acut appendicitis gyanúja esetén osztályunkon elsőként választandó eljárás a laparoscopos műtét, amelynek eredményei legalább olyan jók, mint a nyílt appendectomiáéi. A laparoscopos appendectomia rutinszerű végzése kiváló alapot ad a haladó laparoscopos műtétek elsajátításához, az appendectomia nem veszíti el tanuló jellegét a laparoscopos megközelítés miatt.

Full access