Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Krisztina Bíró x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A vizsgálat célja a cisplatinnal kezelt heretumoros betegek korai és késői halláskárosodásának detektálása OAE készülékkel, amely egy érzékeny, új, objektív módszer a gyógyszer okozta ototoxicitás mérésére. Másodlagos célunk az ototoxicitáshoz vezető kockázati tényezők elemzése volt. A korai halláskárosodás vizsgálatánál különböző szövettani csoportba tartozó 10 heretumoros beteget vizsgáltunk tranziens otoakusztikus emissziós (TOAE) készülékkel, az első ciklus kemoterápiás kezelés előtt és után. A betegek 100 mg/m2 cisplatint kaptak 5 napra elosztva. A fenti csoporttal életkorban hasonló megoszlású egészséges hallású, nem beteg önkénteseken is elvégeztük a vizsgálatot. Statisztikai elemzésre kétmintás t-próbát és Wilcoxon-tesztet alkalmaztunk. Vizsgálatunk során a betegeknél a kezelés előtt és után nem találtunk különbséget sem az audiogram, sem a tympanometria, sem a TOAE tekintetében. Ugyanígy a betegek és a kontrollcsoport összehasonlítása során sem tapasztaltunk eltérést. A betegek nem számoltak be szubjektív panaszról a kezelés után. A késői halláskárosodás vizsgálatánál 223 gyógyult heretumoros betegnél végeztünk méréseket disztorziós otoakusztikus emissziós (DPOAE) készülékkel. A betegek 100 mg/m2 cisplatint kaptak ciklusonként BEP, VPB, VeIP vagy VIP kemoterápiás protokoll részeként. A kontroll csoport 40 heretumoros betegből állt, akik nem kaptak kemoterápiás kezelést. Részletes beteg- és családi anamnézissel mértük fel az audiológiai rizikófaktorokat, valamint a hallással kapcsolatos panaszokat. A DOAE előtt elvégzett tympanometriával az esetleges középfül-eredetű halláskárosodást zártuk ki. DOAE-t 750 Hz-től 8000 Hz-ig 8 frekvencián mértünk. Statisztikai elemzésre kétmintás t-próbát, Mann-Whitney-tesztet és lépésenkénti diszkriminanciaanalízist használtunk. A betegek 20%-ának volt valamilyen hallással kapcsolatos panasza (halláscsökkenés, fülzúgás, stb). 400 mg/m2 alatt nem észleltünk szignifikáns amplitúdócsökkenést. E felett a dózis felett az irodalommal ellentétben nem csak a magas frekvenciákon találtunk amplitúdócsökkenést, hanem azokon a frekvenciákon is, melyek lényegesek a beszédértés szempontjából (1000–3000 Hz). A legrosszabb hallást azoknál a betegeknél mértük, akiknek hallással kapcsolatos panaszaik is voltak. Szignifikáns rizikófaktor csak a cisplatin összdózisa és az életkor volt, sem a dohányzás, sem a korábbi zajterhelés nem bizonyult szignifikáns rizikófaktornak a kezelt csoportban. Mivel a heretumoros betegek várható életkora az esetek többségében megegyezik egészséges társaikéval, a késői mellékhatások vizsgálata igen fontos. Az OAE mérése az ototoxicitás detektálásának gyors és megbízható módszere. Eredményeink alapján törekedni kell arra, hogy a cisplatin összdózisát a gyógyuláshoz éppen szükséges minimális szinten tartsuk, melyet az egyéni kockázati tényezők alapján tudunk meghatározni.

Restricted access

A világossejtes veserák kialakulásához vezető molekuláris biológiai eltérések egyre pontosabb megértése utat nyitott a célzott terápiák (tirozinkináz-inhibitorok és mTOR-gátlók) kifejlesztéséhez. Ezek az új szerek jelentik ma már az előrehaladott veserák standard kezelését. Az új szerek helye az áttétes vesedaganatos betegek kezelésében randomizált klinikai vizsgálatokkal dönthető el. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a jó vagy közepes prognózisú betegek első vonalú kezelésének alapgyógyszere a sunitinib, a pazopanib vagy a bevacizumab+interferon. Szelektált betegeknél sorafenib vagy jó állapotú betegeknél nagy dózisú IL-2 is szóba jön. Rossz prognózisú betegek első vonalú kezelése temsirolimusszal történik. Másodvonalban citokinre progrediáló betegeknél sorafenib, TKI-ra progrediáló betegnél everolimus jön szóba. Magyar Onkológia 54: 369–376, 2010

Restricted access

Rázatásos, mikrofermentoros in vitro kísérletben elemeztük különböző mikrobatörzsek klórszulfuron herbicid toleranciáját. A mikroorganizmusokat a klórszul-furon megfelelő dózisait (0,001; 0,01; 0,1; 1; 10 mg·L -1 ) is tartalmazó szelektív folyékony tápoldatokban (nutrient leves, arginin-glicerin tápoldat, élesztő-mannit leves) tenyésztettük. Az inkubáció után a sejtszaporodás mértékét a kontollhoz viszonyítva az optikai denzitás (OD 560 nm) alapján adtuk meg. Az eredményeket egytényezős varianciaanalízissel értékeltük, majd az extinkció átlagértékeit ábrázoltuk a szignifikancia-értékek megjelölésével. Talajinkubációs modellkísérletben „egy új generációs”herbicid, a 75% klórszulfuron-tartalmú Glean gyakorlatban alkalmazott dózisának (20 g·ha -1 ) hatását tanulmányoztuk mészlepedékes csernozjom talaj mikrobiális közösségeire. A 0,001 mg·kg -1 talajdózis mellett annak 10-szeres, 1000-szeres és 10000-szeres (0,01; 1 és 10 mg·kg -1 ) mennyiségeit is alkalmaztuk. A szántóföldi vízkapacitás 60%-os értékénél, 28 o C hőmérsékleten 3 heti és 3 havi inkubációs periódust vizsgáltunk három ismétlésben. A szabadon élő nitrogénkötők, a sugárgombák és a spóraképző Bacillus cereus var. mycoides kitenyésztésére került sor Arginin-glicerin, Kongóvörös-Ashby és Nutrient agar-lemezeken. A talajokból mikrobaszámokat az általunk módosított eljárással talajhígítási sorozatból állapítottuk meg és a telepképző egységek számát 1 g száraz talajra számítottuk át. Az átlagadatok log 10 -transzformált adatait ábrázoltuk, ahol a varianciaanalízis eredményeként jelentkező szignifikáns (P 0,5% ) értékeket is jelöltük. A kísérletek során megállapítást nyert, hogy a vizsgált mikroszervezetek közül a Rhizobium trifolii Lóhere 73/3 és a Rhizobium meliloti LuK jelű törzsek érzékenyen, koncentrációfüggő módon reagáltak a klórszulfuronra. A Streptomyces griseus törzsnél ugyanakkor erős szaporodás-serkentést figyelhettünk meg a herbicid szántóföldi és 10-szeres dózisánál. A törzs irodalmi adatok szerint képes a klórszulfuron bontására. A gyomirtó szer bizonyos dózisai serkentették a Streptomyces griseus , de a Bacillus mycoides szaporodását is. Talajinkubációs kísérlettel bizonyítást nyert, hogy az alkalmazott „új generációs”herbicid mezőgazdasági gyakorlatnál nagyobb koncentrációi szignifikánsan csökkentik a heterotróf mikroorganizmusok számát. A szabadon élő nitrogénkötő baktériumok a leginkább érzékeny mikrobacsoportot képviselik. A klórszulfuron bizonyos dózisait a sugárgombák is kevésbé tolerálták, a gyakorlati, 0,01 mg·kg -1 adag ugyanakkor számos mikrobacsoportnál stimuláló hatásúnak bizonyult. A vegetációs időszakra vonatkozó 3 hónapi hatóidő után a kontroll és a gyakorlati adag között a kitenyészthető csíraszámokban nem volt statisztikailag igazolhatđ3

Restricted access
Authors: Zsófia Küronya, Tamás Martin, Edina Kiss, Mihály Szőnyi and Krisztina Bíró

Absztrakt:

A kannabisz a legnépszerűbb lágy drogok közé tartozik, a kávé, a dohány és az alkohol után világszerte a negyedik legtöbbet fogyasztott pszichoaktív szer. A két legismertebb növényi kannabinoid, a szigorúan ellenőrzött pszichotrop delta-9-tetrahidrokannabinol és a pszichoaktív hatással nem rendelkező, 2004 óta Magyarországon is elérhető, csupán bejelentési kötelezettséggel járó, étrend-kiegészítőnek minősülő kannabidiol. Az orvosi célú kannabisz használatával kapcsolatban, főleg onkológiai indikációban, számos tévhit kering. Közleményünkben összefoglaljuk a kannabisz történetét, hatásmechanizmusát, az onkológiai alkalmazásra jelenleg rendelkezésre álló evidenciákat, a jogi szabályozást, és külön felhívjuk a figyelmet a kannabidiol alkalmazásakor felmerülő potenciális veszélyekre. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1035–1041.

Restricted access
Authors: Zsófia Küronya, Krisztina Bíró, Lajos Géczi and Anikó Maráz

Absztrakt:

A metasztatikus prosztatadaganat kezelése kórélettanilag két stádiumra osztható: hormonérzékeny és kasztrációrezisztens fázis. A hormonérzékeny szakasz kezelésében a mai napig Huggins 1966-ban Nobel-díjjal jutalmazott 1941. évi megfigyelésének van kulcsszerepe, miszerint a herék eltávolítása esetén a prosztatadaganat mérete csökken. Az androgéndeprivatio, azaz a tesztoszteronhiány előidézése jelenleg a metasztatikus prosztatacarcinoma bázisterápiája, a betegeknek életük végéig ebben a kezelésben kell részesülniük. Az elmúlt nyolc évben a docetaxel mellett további öt új hatóanyag került törzskönyvezésre metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatadaganat kezelésére: sipuleucel-T, kabazitaxel, abirateron, enzalutamid, rádium-223. Ezen szerek szekvenciális alkalmazásával jelentős túlélésjavulást lehet elérni. Az új fejlesztések mellett fókuszba került a hormonérzékeny szakasz is, kiemelten a kedvezőtlenebb prognózisú, de novo áttétes betegek kezelése. Több vizsgálat igazolta az androgéndeprivatio mellett alkalmazott korai docetaxel, illetve abirateron kiváló hatékonyságát. A szerzők részletesen ismertetik a hormonérzékeny szakaszban paradigmaváltáshoz vezető klinikai vizsgálatok eredményeit, illetve felhívják a figyelmet a hazai gyakorlat nehézségeire. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1664–1671.

Restricted access
Authors: Zsófia Küronya, Krisztina Bíró, Fruzsina Gyergyay and Lajos Géczi

Absztrakt:

A metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatadaganat kezelésében az elmúlt hat évben öt új hatóanyag került törzskönyvezésre. E szerek szekvenciális alkalmazásával ebben a továbbra is gyógyíthatatlan betegségben jelentős túlélést lehet elérni, jó életminőség mellett. Az elmúlt évtized kutatásainak köszönhetően, egyértelművé vált, hogy a betegség progressziójának középpontjában az androgénreceptor mediálta folyamatok állnak. Az androgénreceptort érintő hormonális mechanizmusok a betegség késői stádiumáig funkcióképesek maradhatnak. Ezeknek a mechanizmusoknak még pontosabb megismerése vezetett a nómenklatúra megváltoztatásához, az új endokrin terápiák bevezetéséhez. Az új terápiák során jelentkező primer, illetve szekunder rezisztencia hátterében álló androgénreceptor-mutációk identifikálása, remodellezése újabb, még hatékonyabb androgénreceptor-gátló kezelésekhez nyithat utat. A szerzők ismertetik az androgénreceptorszignál-tengely patofiziológiáját, receptoriális szinten bemutatják a már engedélyezett gyógyszereket, valamint felhívják a figyelmet a legígéretesebbnek tűnő fejlesztésekre is. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 42–49.

Restricted access
Authors: Zsófia Küronya, Lajos Géczi, Fruzsina Gyergyay and Krisztina Bíró

Absztrakt:

A mellékvesekéreg-hormonok, kortikoszteroidok olyan szteroidszerkezetű molekulák, amelyek a mellékvesében termelődnek és onnan szabadulnak fel. Klasszikusan a természetes és szintetikus kortikoszteroidokat a mellékvesekéreg rendellenes működésének diagnosztizálására és gyógyítására, gyulladásos betegségek és immunológiai kórképek kezelésére alkalmazzák. Az onkológiai gyakorlatban is széles körben terjedt el használatuk. A kortikoszteroidok nélkülözhetetlenek a palliatív ellátásban, bizonyos sürgősségi onkológiai állapotokban, egyes kemoterápiás kezelések előkészítésénél és nem utolsósorban a metasztatikus kasztrációrezisztens prostatadaganat másodlagos hormonmanipuláció részeként játszanak kulcsfontosságú szerepet. A közlemény célja az onkológiai gyakorlatban alkalmazott készítmények hatásmechanizmusának bemutatása és összehasonlítása, a fenti indikációk részletezése, valamint a hosszú távú szteroidkezelés következményeinek ismertetése. Orv Hetil. 2017; 158(42): 1651–1657.

Restricted access
Authors: Alíz Erdélyi-Sipos, Krisztina Badacsonyiné Kassai, Jolán Kubányi, Zsuzsanna Szűcs, Lajos Biró and L. Bence Raposa

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt időszakban megjelent kutatási eredmények alátámasztják azt a feltételezést, hogy a felnőttkori krónikus betegségek kialakulását jelentősen befolyásolja a méhen belüli tápanyag-ellátottság és a kisdedkorban folytatott táplálás és táplálkozás. Célkitűzés: A vizsgálat célja a hazai 0–3 éves csecsemők, kisdedek táplálkozási szokásainak felmérése, illetve a csecsemő- és kisdedkorú gyermekek táplálkozását a leginkább jellemző problémák feltárása, a táplálási/táplálkozási ajánlások módosításához, korszerűsítéséhez szükséges adatok megismerése, szolgáltatása volt. Módszer: A vizsgálat a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének szakmai koordinálásával, iparági kutatás keretében valósult meg 2015. június és augusztus között, Budapest, Debrecen, Győr, Szeged és Pécs városainak 0–3 éves populációja körében. A felmérés antropometriai mérésekkel és validált háromnapos táplálkozási naplóval történt. Eredmények: A 4–12 hónapos (n = 220) csecsemők 18,6%-a 10 percentilis alatti értékkel rendelkezett, 10% 85–97 percentilis közé esett, míg 3% meghaladta a 97 percentilist. A 12–24 hónapos (n = 227) gyermekek 15%-a 10 percentilis alatti testtömegindexszel (BMI) rendelkezett (sovány), 14% BMI-je 85–97 percentilis közé esett (túlsúlyos), és 2,6% a 97 percentilist meghaladó BMI-vel rendelkezett (elhízott). A 25–36 hónapos gyermekek (n = 184) 70%-ának normál-BMI-je volt, 4%-uk túlsúlyos, 2%-uk elhízott, 24%-uk sovány volt. Míg a hazai referenciaérték alapján a felmérésben részt vevő 4–12 hónapos gyerekek 10,9%-a, az 1–2 évesek 20%-a, a 2–3 évesek 47%-a a magas fehérjebeviteli tartományba esett, addig a 2013-ban kiadott EFSA- (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) ajánlás referenciaértékeihez viszonyítva viszont a vizsgált gyerekek 100%-a a magas fehérjebeviteli csoportba tartozik minden korcsoportban. Következtetés: Bár a makro- és mikronutrienseknek a WHO/FAO/UNU által 2007-ben megadott beviteli értékein alapuló, 2013-as EFSA-ajánlás meghatározza az ajánlott beviteli mennyiségeket, a mintában felmért eredmények annak teljes körű megbízhatóságát nem támasztották alá. Orv Hetil. 2019; 160(50): 1990–1998.

Open access