Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Krisztina Czebe x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Czebe
,
Eszter Csiszér
,
György Lang
,
Peter Jaksch
, and
Walter Klepetko

Az első magyar beteg tüdőtranszplantációja óta 12 év telt el. Magyarországon kicsiny, de lelkes orvoscsoport dolgozik azon, hogy a tüdőátültetés egyre több magyar állampolgár részére könnyen elérhető, evidens terápiás eljárássá váljék. A műtét indikációját végstádiumú, a tüdő vascularis rendszerét vagy parenchymáját érintő megbetegedések képezik, miután a konzervatív terápiás lehetőségek már kimerültek. Jelenleg hazánkban a tüdőtranszplantáció még nem bevezetett műtéti eljárás. Az elmúlt 12 év során (1996 és 2007 decembere között) 64 magyar betegnél végzett tüdőátültetést a Klepetko professzor által vezetett munkacsoport (Vienna Lung Transplant Group) a bécsi sebészeti klinikán. Betegeinknél a következő alapbetegségek miatt került sor transzplantációra: cisztás fibrosis (22), idiopathiás tüdőfibrosis (18), primer pulmonalis hypertonia (8), lymphangioleiomyomatosis (5), emphysema (4) és egyéb betegségek (7 esetben). A 64 betegnél összesen 68 transzplantáció történt. Négy esetben retranszplantációra került sor. A műtéti technika kétoldali teljes tüdő- (33), kétoldali lebenytranszplantáció (18), egyoldali tüdőtranszplantáció (13), szív-tüdő együttes átültetése (2) és split tüdőtranszplantáció (2) volt. Egy fiatal recipiens esetében élő donoros lebenytranszplantáció történt. A betegek átlagéletkora a műtét idején 33,3 év (14 és 58 év között) volt. A 64 transzplantált közül 48-an vannak jelenleg életben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
György Lang
,
Krisztina Czebe
,
Balázs Gieszer
, and
Ferenc Rényi-Vámos

A tüdőtranszplantáció jelenti gyakran az egyetlen lehetséges megoldást a tüdő konzervatív kezelésre rezisztens – parenchymás vagy vascularis – betegségei esetében. Az International Society for Heart and Lung Transplantation 2012-ben közzétett statisztikája szerint 2010-ben világszerte több mint 3500 tüdőtranszplantációt végeztek. A Bécsi Orvostudományi Egyetem, Sebészeti Klinika Mellkassebészeti Osztályán, amely a világ egyik vezető tüdőtranszplatációs centruma, prof. dr. Walter Klepetko irányításával 1989 óta mintegy 1500, 2012-ben 115 tüdőtranszplantációs műtét történt. Bécsben transzplantálják, más közép-európai országokhoz hasonlóan, a magyar betegeket is. Az indikáció felállítása, a beteg felkészítése, a donorszerv kiemelése, a gondozás hazánkban már fokozatosan megvalósult. Jóllehet, a transzplantációs műtét ma is Bécsben történik, a humán erőforrás itthon rendelkezésre állna: 2003 óta a magyar betegek nagy részét is jelen sorok két sebész szerzőtársa operálta. Az eljárás iránti hazai igény 1999 óta folyamatosan növekszik, és lassan eléri azt a számot, ami indokolja az önálló nemzeti program elindítását, amelynek személyi feltételei már adottak. A tárgyi feltételek megteremtése részben finanszírozási, részben szervezési kérdés. A továbblépéshez egészségpolitikai döntésre van szükség. Orv. Hetil., 2013, 154, 868–871.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ádám Remport
,
Dávid Dankó
,
Zsuzsa Gerlei
,
Krisztina Czebe
, and
István Kiss

A szervátültetés hosszú távú eredményességének a megfelelő immunszuppresszív kezelés az alapja. A leggyakrabban alkalmazott cyclosporin és tacrolimus egyaránt a szűk terápiás ablakú készítmények közé tartozik és követőkészítményekkel történő helyettesítésük társadalombiztosítási költségcsökkenéshez csak akkor vezet, ha ezek használata azonos klinikai eredményeket biztosít. A szakirodalomban még nem jelentek meg ezt alátámasztó adatok, viszont a nem orvosi döntésen alapuló készítményváltás során fellépő szövődmények irodalma óvatosságra int. A szerzők elemzésükben a tacrolimus nem szakmai szempontok mentén végzett helyettesítése kapcsán mutatják be a lehetséges orvosi komplikációkat és ezek költségszámítása alapján a remélt megtakarításokkal azonos nagyságrendű kiadásokat. Részletezik továbbá a gyermek transzplantáltakhoz, a cyclosporin és a tacrolimus gyógyszer-interakcióihoz és a gyógyszervérszint és betegellenőrzés ellátási terhéhez kötődő problémákat. A szerzők véleménye szerint az európai transzplantációs társaság szakmai irányelve megfelelő és biztonságos szakmai keretet ad a követőkészítmények alkalmazásával elérhető társadalombiztosítási megtakarítás számára a szervátültetésben. Orv. Hetil., 2012, 153, 1341–1349.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Czebe
,
Balázs Antus
,
Marina Varga
, and
Eszter Csiszér

A tüdőtranszplantáció napjainkban már rutinszerűen végzett beavatkozássá vált a végstádiumú parenchymás és vascularis tüdőbetegségekben. Az elmúlt két évtized során több mint 20 ezer tüdőtranszplantációt végeztek a világon. Az immunszuppresszív szerek fejlődésének eredményeként az életet veszélyeztető akut rejekciók száma jelentősen csökkent, az első éven belüli halálozás csupán 2%-át okozza. A legnagyobb arányban az infekciók felelősek a korai és a késői morbiditásért és mortalitásért. A posztoperatív első 30 napon belüli halálozás 21,2%-a, az első éven belüli halálozás 40%-a infekciós eredetű. Az első hónapban a betegek 35–70%-ánál bakteriális pneumónia alakul ki, amelynek kb. felét Gram-negatív pálcák okozzák, dominálóan Pseudomonas-törzsek. A betegek a műtétet követően antibiotikus profilaxisban részesülnek, amit aztán a donortüdőből kimutatott törzs rezisztenciatesztje alapján módosíthatunk. A korai posztoperatív időszakban az invazív gomba- (Aspergillus-, Candida-) és CMV-infekciók a 100 napig tartó inhalatív amphotericin és szisztémás valganciklovir-profilaxis hatására kevesebb mint 10–10%-ban lépnek fel. Számuk a profilaxis befejezte után emelkedik. A későbbiekben kialakuló bronchiolitis obliterans szindróma (BOS) szintén hajlamosít a fertőzésekre. Ennek jelentőségét az adja, hogy 5 évvel a műtét után a betegek kb. 50%-ánál detektálható a BOS. Az infekciók sikeres leküzdésének alapja a rutinszerűen, illetve a tünetek fellépte után minél hamarabb elvégzett kontroll (laboratóriumi, radiológiai, légzésfunkciós, köpet- és bronchoszkópos vizsgálatok), majd a célzott terápia bevezetése. A munka célja a tüdőtranszplantáltaknál jelentkező leggyakoribb infekciók klinikai manifesztációjának, diagnosztikájának és kezelésének áttekintése.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Marina Varga
,
Ádám Remport
,
Krisztina Czebe
,
Antal Péter
,
Éva Toronyi
,
Enikő Sárváry
,
Imre Fehérvári
,
Beáta Sulyok
, and
Jenő Járay

A humán populációban szélesen elterjedt cytomegalovírus által okozott infekció egyike a leggyakrabban előforduló szervátültetést követő virális eredetű fertőzéseknek, amely befolyásolja a transzplantált szerv és a beteg túlélését is. Leggyakrabban a súlyos tünetekkel járó fertőzés olyan transzplantáltaknál alakul ki, akik cytomegalovírus-szeronegatívak az átültetés idejében, és a szervet szeropozitív donortól kapják. A fertőzés előfordulását és súlyosságát egyéb rizikótényezők is befolyásolják: az immunszuppresszió intenzitása, a beültetett szerv típusa, a graftkilökődés és/vagy ennek kezelése, a donor és recipiens közötti „HLA-mismatch”, a recipiens egyes HLA-típusai, női nem stb. A már kialakult cytomegalovírus-infekciónak direkt (tünetek) és indirekt (szövetkárosító és immunmoduláló) hatásai vannak, mindkettő befolyásolja a beteg életminőségét és a további állapot alakulását. Ezért speciális kezelési sémákat és a megelőzésre irányuló intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek segítségével a cytomegalovírus károsító hatása csökkenthető vagy elkerülhető. Számos preventív lehetőség közül a gyakorlatban két megelőzési stratégia alkalmazható hatékonyan: az univerzális profilaxis (részét képezi a szelektív profilaxis) és a preemptív terápia. A szerzők – saját és külföldi tapasztalatok alapján – összefoglalják a prevenciós lehetőségeket, összehasonlítják az alkalmazott protokollok előnyeit és hátrányait. Az Amerikai és Kanadai Transzplantációs Társaságok ajánlása alapján a legtöbb amerikai, de sok európai transzplantációs központban is a betegeket három csoportba sorolják: magas, közepes és alacsony rizikójú csoportok; a besorolásnak megfelelően választható a profilaxis. A magas rizikójú betegcsoportoknál (R–/D+ betegek és tüdőtranszplantáltak) nélkülözhetetlen az univerzális profilaxis. Azoknál a betegeknél, akik antilymphocyta-ellenanyagot (ATG, ALG vagy OKT3) kapnak, szükséges az ún. szelektív profilaxis alkalmazása. A közepes rizikójú betegcsoportoknál (R+/D+ vagy R+/D–) lehet választani az univerzális profilaxis és a preemptív terápia között a klinika adottságait figyelembe véve. A nagy forgalmú ambulanciákon, a szoros monitorozás nehézségei és a költséges laboratóriumi vizsgálatok miatt, továbbá a CMV-fertőzés indirekt hatásainak kiküszöbölése érdekében az ajánlások az univerzális profilaxis alkalmazását javasolják. Az alacsony rizikójú csoportban (R–/D–) vese-, máj-, hasnyálmirigy-, szívtranszplantáció esetén a megelőzés szükségességét a transzplantációs centrum dönti el.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Gieszer
,
Péter Radeczky
,
Áron Ghimessy
,
Attila Farkas
,
Kristóf Csende
,
Levente Bogyó
,
Levente Fazekas
,
Nóra Kovács
,
Ildikó Madurka
,
Ákos Kocsis
,
László Agócs
,
Klára Török
,
Tibor Bartók
,
Tamás Dancs
,
Nóra Schönauer
,
Krisztina Tóth
,
József Szabó
,
Noémi Eszes
,
Anikó Bohács
,
Krisztina Czebe
,
Eszter Csiszér
,
Sándor Mihály
,
Lajos Kovács
,
Veronika Müller
,
Jenő Elek
,
Ferenc Rényi-Vámos
, and
György Lang

Absztrakt:

Magyarországon az első tüdőtranszplantációt 2015. 12. 12-én végeztük el az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem együttműködésével. Cikkünkben az elmúlt két és fél év eredményeit összegezzük. 2018 augusztusáig 55 tüdőtranszplantációra került sor. Az adatfeldolgozást retrospektív módszerrel végeztük. A várólistára helyezés a Tüdő Transzplantációs Bizottság javaslatára történt. A donortüdők agyhalott donorokból származtak. A posztoperatív gondozás a Semmelweis Egyetemen folytatódott. 2015. 12. 12. és 2018. 07. 31. között 76 szervkivételen vettünk részt: 45 magyar, 23 Eurotransplant-, 8 Eurotransplanton kívüli országban, ezekből 54 kétoldali és 1 egyoldali tüdőtranszplantáció valósult meg. A műtéteket egyoldali (n = 1), kétoldali thoracotomiából (n = 1) vagy ’clamshell’ betolásból (n = 53), venoarterialis extrakorporális membránoxigenizáció-támogatással végeztük. Három esetben az extrakorporális membránoxigenizáció-támogatást a posztoperatív szakban prolongáltuk, másik két betegnél extrakorporális membránoxigenizáció-bridge terápiát követően végeztük el a transzplantációt. Egy kombinált tüdő-vese transzplantáció is történt. A recipiensek alapbetegsége krónikus obstruktív tüdőbetegség (n = 28); fibrotizáló tüdőbetegség (n = 8); cystás fibrosis (n = 12); elsődleges pulmonalis hypertonia (n = 2); histiocytosis-X (n = 1); bronchiectasia (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1) és bronchiolitis obliterans szindróma miatti retranszplantáció (n = 1) volt. Átlagéletkoruk 47,5 ± 15,18 év volt. A legfiatalabb beteg 13 éves volt. A várólistán 12 beteg hunyt el. A betegek átlagosan 24,6 ± 18,18 napot töltöttek az intenzív osztályon. A korai posztoperatív időszakban 2 beteget vesztettünk el. Tartós lélegeztetési igény miatt tracheostomát 13 esetben készítettünk. A betegek 1 éves túlélése 82,96% volt. A hazai tüdőtranszplantációs programban gyorsan emelkednek az esetszámok, ami más centrumok indulásához képest kivételes eredmény. A szövődmények és halálozások aránya más, nagy esetszámú centrumok számainak megfelel. A jövőben a várólista bővítését, az esetszámok további növelését, és az ’ex vivo lung perfusion’ (EVLP-) rendszer használatának bevezetését szeretnénk megvalósítani. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868.

Open access