Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Krisztina Kelemen x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az észlelt autonómiatámogatás hatása a teljesítéscélokra karate utánpótláskorosztályoknál

The impact of perceived autonomy support on motivation among young karate athletes

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Krisztina Kovács
,
Noémi Gyömbér
,
Ákos Kelemen
, and
Rita Fodorné Földi

Background and aims

The prevention of early drop-out belongs to the specific features of youth sport, thus the quality of the support from parents and coaches becomes highly important in order to maintain the motivation of athletes. The aim of the present study was to explore the associations between goal-orientation of young athletes and the level of perceived autonomy support, including the characteristics of autonomy support from parents and coaches.

Method

The sample built up from 127 karatekas (boys n=65, girls n=62) with an average age of 16,16 years (from 12 years to 21 years; SD=3,00). We applied three different questionnaires: 3×2 Achievement Goal Orientation in sport (3×2 AGQ-S; Mascret, Elliot & Cury, 2015); Sport Climate Questionnaire (SCQ; Deci, 2001; Hagger, Chatzisarantis, Barkoukis, Wang & Baranowski, 2005) and Perceived Autonomy Support Scale for Exercise Settings (PASSES; Hagger, Chatzisarantis, Hein, Pihu, Soós & Karsai, 2007).

Results

Based on the results the task goals of athletes are in association with the level of perceived autonomy support (by coaches rs=.314 p<0,001; by parents rs=.292 p=0,002). This association specifically appears in case of lower amount of trainings (by coaches rs=.512 p<0,001; by parents rs=.489 p=0,002) and lower level of results (by coaches rs=.746 p<0,001; by parents rs=, 734 p=0,002), however disappears if the number of trainings increase or they achieve higher results on national level. In case of athletes with outstanding results, goal orientation is in association with perceived parental autonomy support (rs=.707 p=0,005). According to linear regression models the increasing level of perceived parental autonomy support forecasted the task goals.

Conclusions

Concerning all the results we can assume the great importance of parents and coaches in the initial phase of athletic carrier, furthermore it would be beneficial to redefine the significance and impact of the role of parents. From practical aspect – in order to decrease the level of early drop-out – it would be useful to integrate a psyhoeducational demonstration of the features of sport triangle dynamic into the system of youth sport development.

Open access

Az alkoholfogyasztás meghatározói közül az alkohol fogyasztásának következményeire vonatkozó elvárásokat és a szenzoros élménykeresést vizsgáltuk. Kutatásunk célkitűzései 1 . az Alkohol Következményeinek Elvárása Kérdőív magyar változata struktúrájának igazolása; valamint 2 . a szenzoros élmény­keresés és az alkoholfogyasztás közötti kapcsolat magyarázata az alkoholhasználat következményeinek elvárásával. A vizsgálati elrendezés: keresztmetszeti, kérdőíves kutatás._a

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Rzepiel
,
Nóra Kutszegi
,
Judit Cs. Sági
,
Andrea Kelemen
,
Krisztina Pálóczi
,
Ágnes F. Semsei
,
Edit Buzás
, and
Dániel János Erdélyi

Absztrakt

Extracelluláris vesiculák minden szervezetben képződnek. Három legintenzívebben vizsgált csoportjuk az apoptotikus testek, a microvesiculák és az exosomák. A sejtek közötti kommunikációban, immunreakciókban, angiogenezisben betöltött szerepük csak néhány az eddig megismertek közül. A fiziológiás folyamatok mellett sokféle betegségben leírták változásaikat; a patomechanizmusban betöltött szerepük mellett felvetődik potenciális használatuk biomarkerekként. A szerzők betekintést kívánnak nyújtani az extracelluláris vesiculák kutatásába, kiemelve azt a néhány tanulmányt, amely a hematológiai malignitásokra fókuszált. A microvesiculák és exosomák vérplazmában mért mennyisége, a terápia során megfigyelt minőségi változása miatt felmerült, hogy a diagnosztikában, prognosztikában, illetve a minimális residualis betegség monitorozásában is használhatók lehetnek. Akut myeloid leukaemiában a természetes ölősejtek aktivitásának szupresszálásában bizonyított a blasteredetű exosomák szerepe. Krónikus lymphoid leukaemiában a microvesiculák közreműködése valószínű a gyógyszer-rezisztencia kialakulásában is. Orv. Hetil., 2016, 157(35), 1379–1384.

Open access

Döntési szempontok és az eszközös terápia elfogadásához szükséges idő előrehaladott Parkinson-kórban

Egy nagy betegforgalmú közép-európai központ retrospektív adatai

Decision-making and duration to accept device-aided therapy in advanced Parkinson’s disease

Retrospective data from a Central European center with high patient turnover
Orvosi Hetilap
Authors:
József Attila Szász
,
Szabolcs Szatmári
,
Viorelia Constantin
,
István Mihály
,
Attila Rácz
,
Attila Frigy
,
Előd Nagy
,
Krisztina Kelemen
,
Timea Forró
,
Emőke Almásy
, and
Károly Orbán-Kis

Összefoglaló. Bevezetés: Az előrehaladott Parkinson-kór bizonyos fázisában a motoros komplikációk már nem befolyásolhatók hatékonyan a hagyományos orális, illetve transdermalis gyógyszerekkel. Ilyenkor meg kell fontolni, komplex felmérési és döntési folyamatot követően, az invazív eszközös terápiák bevezetését. Célkitűzés: A döntéshozatal és a fontosabb klinikai paraméterek elemzése levodopa-karbidopa intestinalis géllel kezelt betegeinknél az elfogadás időtartamának függvényében. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk azon betegeink adatait, akiknél a marosvásárhelyi 2. Sz. Ideggyógyászati Klinikán 2011. június 1. és 2019. december 31. között vezettük be a levodopa-karbidopa intestinalis géllel történő terápiát. A kezelés elfogadásához szükséges időintervallum szerint két csoportot alkottunk: egy hónap vagy annál rövidebb, illetve egy hónapnál több idő az első, célzott kivizsgálás és a tesztelés megkezdése között. Eredmények: A vizsgált időszakban 163 betegnél teszteltük orrszondán a kezelés hatékonyságát, közülük 127 esetben történt meg a terápia véglegesítése. A döntéshozatal 56 betegnél egy hónap vagy annál rövidebb időt, míg 71 betegnél egy hónapnál több időt igényelt. A dyskinesisek átlagos időtartamának szempontjából szignifikáns különbséget találtunk a két csoport között (3,1 ± 0,7 vs. 2,8 ± 0,8 óra, p = 0,02). Az eszközös terápia bevezetése előtti levodopa-átlagadag 821,5 ± 246,6 mg volt, naponta átlagosan 5-ször adagolva. A kiegészítő terápiák alkalmazási arányai: a dopaminagonisták 80,3%-ban, a katechol-O-metiltranszferáz-gátlók 62,2%-ban, illetve a monoaminoxidáz-B-gátlók 68,5%-ban. Az átlagos off időtartam 4,7 ± 1,1 óra volt, és 85 betegünknél tapasztaltunk 2,9 ± 0,8 óra átlag-időtartamú dyskinesist. Következtetés: Hamarabb fogadják el az eszközös terápiát azok az előrehaladott Parkinson-kóros betegek, akiknek hosszabb időtartamú a napi dyskinesisük, illetve régebbi a betegségük. A terápiás irányelvek gyakorlatba ültetésekor figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat: a kiegészítő gyógyszerekhez, illetve az eszközös terápiákhoz való hozzáférést. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Summary. Introduction: In advanced stages of Parkinson’s disease, motor complications cannot be effectively controlled with conventional therapies. In such cases, the complex assessment and decision-making process that leads to device-aided therapies should be considered. Objective: To analyze the decision-making and key clinical parameters, as a function of duration of acceptance, patients treated with levodopa-carbidopa intestinal gel. Method: We retrospectively examined the data of patients who started levodopa-carbidopa intestinal gel therapy at the 2nd Department of Neurology Târgu Mureş, between 1 June 2011 and 31 December 2019. Two groups were formed: less than one month and more than one month between the first targeted examination and the start of testing. Results: Therapeutic efficiency was tested with nasal tube on 163 patients, out of whom 127 patients remained on treatment. Decision-making took one month or less for 56 patients and more than a month for 71 patients. Duration of dyskinesias was significantly different between the two groups (3.1 ± 0.7 vs 2.8 ± 0.8 hours, p = 0.02). Mean dose of levodopa prior to the introduction of device-aided therapy was 821.5 ± 246.6 mg, administered 5 times daily. Dopamine agonists were used in 80.3%, catechol-O-methyltransferase inhibitors in 62.2%, and monoamine oxidase-B inhibitors in 68.5% of cases. The mean off-time was 4.7±1.1 hours and data from 85 patients showed 2.9 ± 0.8 hours of dyskinesia. Conclusion: Device-aided therapy is adopted sooner by patients with advanced Parkinson’s disease with longer disease duration and more dyskinesias. Local specificities, such as access to add-on medication and device-aided therapies, must be taken into account when implementing therapeutic guidelines. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
József Szász
,
Szabolcs Szatmári
,
Viorelia Constantin
,
István Mihály
,
Attila Rácz
,
Imola Török
,
Előd Nagy
,
Krisztina Kelemen
,
Timea Forró
,
Beáta Baróti
, and
Károly Orbán-Kis

Absztrakt:

Bevezetés: Parkinson-kórban gastrointestinalis zavarok a betegség minden stádiumában előfordulnak, gyakran évekkel a diagnózis felállítása előtt. Jelentőségük előrehaladott Parkinson-kórban nagy, mert az életminőséget tovább rontják, és korlátozhatják mind a hagyományos, mind az eszközös terápiás lehetőségeket. Célkitűzés: Előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegeknél jelentkező gastrointestinalis zavarok felmérése. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 6 éves periódusban minden olyan, levodopára reagáló Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akinél legalább napi 2 óra off állapot bizonyítható, az on állapot súlyossága a Hoehn–Yahr-skálán mérve legalább 3 pont, és legalább napi négyszer kapott levodopát különböző kombinációkban. A gastrointestinalis panaszokat a következő célzott kérdésekre adott igen-nem válaszok segítségével azonosítottuk: volt-e nyelészavar, étvágytalanság, gyomortáji diszkomfort, puffadás, korai jóllakottság, émelygés, hányás, székrekedés. Eredmények: A 286 beteget két csoportra osztottuk a gastrointestinalis panaszok jelenléte, illetve hiánya szerint. A legalább egy gastrointestinalis tünetre panaszkodó 181 beteg esetében szignifikánsan hosszabb volt a kórtartam (10,13 ± 4,03 vs. 7,4 ± 2,42 év), illetve súlyosabb a klinikai kép (hosszabb off periódusok: 4,03 ± 1,32 vs. 2,91 ± 1,02 óra, tartósabbak a dyskinesisek: 2,76 ± 0,91 vs. 1,83 ± 0,61 óra, magasabb a Hoehn–Yahr-pontszám). Ezek a betegek nagyobb levodopaadagokat kaptak nagyobb adagolási frekvenciával. A gastrointestinalis panaszok közül a székrekedés (59%) és a meteorismus (32,5%) volt a leggyakoribb. A panaszok nagy többsége szignifikánsan gyakrabban fordult elő a dyskinesises betegeknél. Következtetés: A tápcsatorna működésére vonatkozó panaszok gyakoriak előrehaladott Parkinson-kórban. Ezek felmérése a rutinvizsgálat szerves része kell, hogy legyen. Meg kellene határozni a betegek gastrointestinalis profilját, interdiszciplináris megközelítésben, a megfelelő klinikai és paraklinikai módszerekkel. A gastroparesis és a dyskinesisek közötti kapcsolat fontos láncszem lehet az előrehaladott Parkinson-kór patomechanizmusában, ennek tisztázására további vizsgálatok szükségesek. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1681–1687.

Restricted access

Az intestinalis gél bevezetésekor rögzített jellemzők tízéves változásai előrehaladott Parkinson-kóros betegekben

Ten-year trends of the characteristics in patients with advanced Parkinson’s disease at the time of intestinal gel therapy introduction

Orvosi Hetilap
Authors:
József Attila Szász
,
Szabolcs Szatmári
,
Viorelia Constantin
,
István Mihály
,
Árpád Török
,
Attila Frigy
,
Júlia Metz
,
Krisztina Kelemen
,
Róbert Máté Szász
,
Timea Forró
,
Beáta Baróti
, and
Károly Orbán-Kis

Bevezetés: A Parkinson-kór olyan neurodegeneratív kórkép, melynek tüneti kezelése hatékonyan megoldható, bár a terápiás ajánlások gyakran szorulnak finomításokra a gyarapodó tapasztalatok birtokában. Célkitűzés: Azt kívántuk elemezni, hogy előrehaladott Parkinson-kóros betegeinknél az időközben megjelent szakértői ajánlások hogyan tükröződtek az intestinalis gél bevezetését megelőző időszakban. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk azokat az azonos szempontok alapján nyert adatokat, amelyek levodopa-karbidopa intestinalis gél kezelésben részesülő betegekre vonatkoztak. A 2011 és 2021 közötti periódust két ötévesre osztottuk fel, mivel az első öt év után fogadták el a klinikai döntéshozatalban az „5-2-1-es szabályt”. Eredmények: A vizsgált időszakban 150 betegnél kezdtük el a levodopa-karbidopa intestinalis gél kezelést. A második periódusban a betegek átlagéletkora alacsonyabb, a diagnózis óta eltelt idő rövidebb volt. Csúcsdózis dyskinesisei (p = 0,02), bifázisos dyskinesisei (p<0,001), hajnali akinesisei (p = 0,02) szignifikánsan kevesebb betegnek voltak a második öt évben. Szintén az utóbbi öt évben kevesebb beteget érintett a megkésett „on” (p = 0,03), a „no on” (p = 0,02) és a „freezing” jelenség (p = 0,01). A Hoehn–Yahr-skála átlagos pontszáma is kisebb volt a második periódusban, míg az MMSE átlagos pontszáma nagyobb volt (p<0,001). A levodopa napi adagjai nagyobbak (p<0,01) voltak a második csoportban, az adagolási frekvencia nem változott jelentősen. Következtetés: Tízéves időszakot vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a második öt évben szignifikánsan jobb fizikális és kognitív állapotban került sor az előrehaladott Parkinson-kóros betegeknél a levodopa-karbidopa intestinalis gél bevezetésére. A szakértői ajánlásokhoz viszonyítva még mindig súlyosabb klinikai képet tapasztalunk az eszközös kezelés elkezdésekor, de ennek az invazív módszernek már javult az elfogadása mind a betegek, mind az őket alapszinten ellátó családorvosok és területi neurológusok részéről. Orv Hetil. 2022; 163(30): 1189–1195.

Restricted access