Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Krisztina Kristóf x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: Az 54 éves (1960–2014) retrospektív klinikopatológiai analízis a szegedi Fogászati és Szájsebészeti Klinika Orális Medicina Részlegén diagnosztizált jóindulatú orofacialis daganatok és daganatszerű elváltozások utánkövetéses epidemiológiai eredményeinek bemutatására irányult. Anyag és módszer: Összesen 14 661 biopszia történt, amelyek közül 7491 (51,09%) jóindulatú daganatos beteget vontunk be számítógépes vizsgálatunkba. Eredmények: A betegek átlagéletkora 55,3 év, a férfiak száma 2823 (37,7%), a nőké 4668 (62,3%) volt. A férfi : nő arány 1 : 1,65 volt. Az 51–60 éves korcsoportból emelhető ki a legtöbb, 1280 eset (17,1%), és ezen belül 1014 eset (13,6%) alakult ki gyermekkorban és 6477 eset (86,3%) felnőttkorban. Dominálóan több volt a nem neoplasma (6420, 85,7%), mint a neoplasma (1071, 14,3%), ezenfelül pedig több volt a mesenchymalis (5574, 74,4%), mint a nem mesenchymalis (982, 13,1%) daganat. A leggyakoribb daganattípus az irritációs fibroma volt (1806, 32,4%). A gyulladásos/fertőzéses csoportban a legtöbbször granuloma pyogenicumot (465, 8,3%) észleltünk. A cysták közül a mucokele (805, 10,7%), a fejlődési rendellenességek közül pedig a haemangioma (815, 14,6%) fordult elő a leggyakrabban. A daganatok lokalizációját tekintve a legtöbb esetet az ajkon (2081, 27,8%), a gingiván (2024, 27,0%), a buccán (1069, 14,3%), a nyelven (981, 13,1%) és az arcbőrön (695, 9,3%) regisztráltuk. Az orofacialis jóindulatú lágyrész-daganatok döntő többségét a biopsziavételt követően cryo- vagy lézer-, esetenként kombinált (cryo + lézer) kezelésben részesítettük. Következtetés: A jelen vizsgálatban a leggyakoribb jóindulatú tumor az irritációs fibroma volt, és a legtöbb elváltozás az alsó ajkakon fordult elő. A tanulmányok összehasonlító vizsgálatát megnehezítették a diagnosztikai klasszifikációban és a metodológiában alkalmazott különbözőségek, valamint a változó földrajzi és populációs eltérések. Orv Hetil. 2018; 159(37): 1516–1524.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors:
Krisztina Kristóf
,
Györgyi Kampfl
,
György Heltai
,
Erika Nótás
, and
Abdousalam Algaidi
Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Sándor Hoffmann
,
Katalin Berecz
,
Ágnes Bálint
,
Krisztina Kristóf
,
Györgyi Kampfl
, and
György Heltai

Tenyészedény-kísérleteket végeztünk egy szántóföldi tartamtrágyázási kísérletre épülve, hogy összehasonlítsuk a szerves- és ásványi trágyázás, valamint ezek kombinációjának hatását kukoricanövények szárazanyag-produkciójára és N-felhalmozására, valamint a talajlevegő CO2-koncentrációjára.A Keszthelyen, Ramann-típusú barna erdőtalajon, 1963-ban beállított szántóföldi kísérlet alábbi kezeléseinek parcelláiról töltöttünk meg nagyméretű, 40 literes tenyészedényeket: a) kontroll; b) növekvő adagú istállótrágyázás (FYM) (35, 70, 105 t·ha−1·év−1); c) ezzel ekvivalens hatóanyag-tartalmú NPK-trágyázás (1ekv, 2ekv, 3ekv); d) ezek nagy NPK-adagokkal történő kombinációja (640-360-660 kg·ha−1·év−1 N-P2O5-K2O), szervesanyag-visszapótlással vagy anélkül. Az üvegházban, teljes érésig felnevelt növényeket szervrészekre bontva vizsgáltuk. A tenyészedényekben, 20 cm talajmélységben gázcsapdákat helyeztünk el és a teljes vegetáció során vizsgáltuk a talajlevegő CO2-koncentrációját.A három kísérleti év és a kétféle kísérleti szint terméseredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy mind a tenyészedény-, mind a szántóföldi kísérletek az istállótrágya NPK-tartalmával azonos mennyiségű ásványi trágyázás előnyét mutatták az istállótrágyázáshoz képest. Ez az előny a tenyészedényekben csaknem minden esetben szignifikánsan megmutatkozott a kukoricanövények szemtermésében és szem N-hozamában a kísérleti évek átlagában. A nagy ásványitrágya-adagokat tartalmazó, kombinált kezelések adták a legmagasabb értékeket a kukoricaszemek, az egyes vegetatív szervrészek, valamint a teljes föld feletti növények szárazanyagprodukcióját és N-hozamát, valamint a szántóföldi kísérlet terméseredményeit illetően is. Ezek a tápanyagadagok nagyságukat illetően azonban már többnyire nem voltak gazdaságosak.A különböző szerves és/vagy ásványi trágya kezeléskombinációk a vegetációs periódus első felében növelték a talajlevegő CO2-koncentrációját. A CO2 gáz képződése a tenyészidő második felében csökkenő tendenciát mutatott. A méréseket megelőző két nap átlagos külső léghőmérsékletének napi középértéke jó összefüggést mutatott a talajban mért CO2-koncentrációkkal. A nagyadagú NPK kezeléskombinációk átlagosan 26,2%-kal növelték a kumulatív gázkoncentrációt a trágyázatlan kontrollhoz képest, az eltérő tápanyagellátási módok hatása között a szemtermés-hozamban és a vegetatív produkcióban kimutatott különbségek azonban nem voltak egyértelműen igazolhatók.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Krisztina Nagy
,
Orsolya Láng
,
Júlia Láng
,
Katalin Perczel-Kovách
,
Szabolcs Gyulai-Gaál
,
Kristóf Kádár
,
László Kőhidai
, and
Gábor Varga

Periodontal ligament stem cells (PDLSCs) possess extensive regeneration potential. However, their therapeutic application demands a scaffold with appropriate properties. HydroMatrix (HydM) is a novel injectable peptide nanofiber hydrogel developed recently for cell culture. Our aim was to test whether HydM would be a suitable scaffold for proliferation and osteogenic differentiation of PDLSCs. PDLSCs were seeded on non-coated or HydM-coated surfaces. Both real-time impedance analysis and cell viability assay documented cell growth on HydM. PDLSCs showed healthy, fibroblast-like morphology on the hydrogel. After a 3-week-long culture in osteogenic medium, mineralization was much more intense in HydM cultures compared to control. Alkaline phosphatase activity of the cells grown on the gels reached the non-coated control levels. Our data provided evidence that PDLSCs can adhere, survive, migrate, and proliferate on HydM and this gel also supports their osteogenic differentiation. We first applied impedimetry for dental stem cells cultured on a scaffold. HydM is ideal for in vitro studies of PDLSCs. It may also serve not only as a reference material but also in the future as a promising biocompatible scaffold for preclinical studies.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
György Heltai
,
Attila Anton
,
Sándor Hoffmann
,
Tibor Szili-Kovács
,
Katalin Berecz
,
Györgyi Kampfl
,
Krisztina Kristóf
,
Erik Molnár
,
Márk Horváth
, and
Ágnes Bálint

A Keszthelyen 1963-ban beállított „Szerves- és műtrágyák hatását összehasonlító tartamkísérlet” kiválasztott kezeléseiből vett talajokkal beállított tenyészedénykísérletben és ezzel párhuzamosan a szegélyparcellákból kiemelt bolygatatlan talajoszlopokban vizsgáltuk az ásványi- és istállótrágyák, valamint a talajba bedolgozott növényi szerves anyag hatását a talajlevegőben a tenyészidő folyamán felhalmozódó CO2 és N2O gázok képződésének dinamikájára.A CO2-koncentráció a tenyészidő folyamán a kezdeti stagnálás után egy, vagy több maximum elérése után a kezdeti szintre csökkent mindkét kísérleti rendszerben, s a változás jó korrelációt mutatott a napi középhőmérséklet változásával.A N2O képződésének időbeli változása a talajoszlopokban nem mutatott egyértelmű tendenciát, míg a tenyészedényekben csak a vetést követő 6. napig mértünk koncentrációnövekedést.A bolygatatlan talajoszlopokban a felszíntől 40 cm mélységig a CO2-koncentráció szignifikánsan növekedett, 40–60 cm között már nem változott számottevően. Ugyanez a tendencia mutatkozott a N2O-koncentráció mélység szerinti változásában, de a nagyobb mérési bizonytalanság miatt kevésbé egyértelműen. A tenyészedényekben a 20 cm mélyen elhelyezett csapdákban mért CO2-koncentráció értékek nagyságrendileg megegyeztek a talajoszlopban 20 cm mélyen mért értékekkel. A trágyázatlan kezelésekben a növények jelenléte mind a talajoszlopban, mind a tenyészedényekben növelte a CO2- és a N2O-produkciót. A trágyázási kezelések hatására a talajoszlopokban csökkent mindkét gáz produkciója. Szerves trágya alkalmazásakor növény jelenlétében ez a csökkenés kisebb mértékű volt, mint ásványi trágya esetében. A trágyázási kezelések hatására a tenyészedényekben növények jelenlétében növekedett a talajban a CO2 és N2O produkciója. A növekedés a trágyakezelések termésnövelő hatása sorrendjében istállótrágya < ásványi trágya < (istállótrágya+ásványi trágya) fokozódott.Összegezve megállapítható, hogy a CO2 és N2O gázképződés és a talajból történő kilépés feltételei a bolygatatlan és a művelt talajban eltérnek, s e folyamatra jelentős hatással van a növények jelenléte és anyagcseréje. Kísérleteink eredményeként létrehoztunk egy olyan adatbázist, amelyre alapozva megfelelő matematikai modellek alkalmazásával reálisan becsülhető a mezőgazdasági talajok CO2 és N2O emissziója különböző tápanyagellátási és művelési módok esetén.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
A. Abdousalam Algaida
,
Hamuda Hosam E. A. F. Bayoumi
,
Erika Nótás
,
Krisztina Kristóf
,
Györgyi Kampfl
,
S. Yosof Hamid
, and
György Heltai

Az ólom- (Pb 2+ ), a kobalt- (Co 2+ ) és a kadmium- (Cd __

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Tibor Szili-Kovács
,
Ágnes Bálint
,
Györgyi Kampfl
,
Krisztina Kristóf
,
György Heltai
,
Sándor Hoffmann
,
András Lukács
, and
Attila Anton

Az utóbbi időben az atmoszférába irányuló folyamatosan növekvő üvegházhatású gázok kibocsátása fokozott figyelmet érdemel. Míg a talaj felszínéről történő gázemissziót széleskörűen tanulmányozzák, viszonylag kevesen vizsgálják a talajprofilon belül az üvegházhatású gázok transzportját és koncentrációváltozását. Vizsgálatunk célja ezeknek a folyamatoknak a tanulmányozása volt bolygatatlan talajoszlopokban. Mivel a talajlevegő mintavétele gyakran körülményes, különösen vízzel átitatott és nedves talajokban, egy szilikoncsöves talajlevegő mintavevőt fejlesztettünk ki bolygatatlan talajoszlopok számára. Hat bolygatatlan talajoszlopot preparáltunk a Pannon Egyetem Georgikum Mezőgazdaságtudományi Karának keszthelyi tartamkísérleti területének művelés alól kivont részéről. A talajlevegő mintavételezéséhez szilikoncsöveket helyeztünk el a talajoszlop három eltérő mélységében (20, 40 és 60 cm). Mivel a szilikoncső falán keresztül a gázok diffúzióval könnyen átjutnak, a szén-dioxid és dinitrogén-oxid koncentrációját mérni tudtuk. A talajoszlopokba kukoricát vetettünk és a növények növekedése során közel egyenlő időközökben vizsgáltuk a talajgáz összetételét. Míg a CO 2 koncentrációja a talajmélységgel szignifikánsan változott, addig a N 2 O eloszlása alig változott. A talajlevegő CO 2 - és N 2 O-tartalma időben jelentősen változott. A tenyészidőszak alatt a CO 2 -koncent-ráció két csúcsot mutatott, ezek közül az első csúcs a 20 cm-es mélységben korábban jelent meg, mint a 40 és 60 cm-es mélységben. A 20 cm-es mélységben a CO 2 -koncentráció időbeli ingadozása sokkal kisebb volt. A második csúcs után a CO 2 koncentrációja mind a három mélységben fokozatosan lecsökkent. A N 2 O-koncentráció egy maximumot mutatott a kísérlet kezdeti szakaszában, ami egybeesett a kezdeti intenzív gyökérnövekedéssel, és feltehetően a talajlégzés általi jelentős O 2 -fogyasztás miatt növekedett az anaerob talajtérfogat, ami a denitrifikáció fokozódásához vezetett. Ezt követően a N 2 O-képződés fokozatosan lecsökkent. A talaj gázösszetétel dinamikájában nyomon követhető változások a gyökérlégzés intenzitásával, a talajnedvesség és a hőmérséklet változásával állhattak kapcsolatban, amire közvetett módon a csapadék- és léghőmérséklet adatok alapján következtettünk.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Levente Fazekas
,
Balázs Sax
,
István Hartyánszky
,
Miklós Pólos
,
Ferenc Horkay
,
Tamás Varga
,
Kristóf Rácz
,
Endre Németh
,
Andrea Székely
,
Erzsébet Paulovich
,
Krisztina Heltai
,
Endre Zima
,
Zoltán Szabolcs
, and
Béla Merkely

Bevezetés: Magyarországon 2012-ben ünnepelte 20 éves évfordulóját a szívtranszplantáció, ám a mechanikus keringéstámogató eszközök ezalatt az idő alatt a végstádiumú szívelégtelenség korszerű terápiájának hiányzó láncszemét alkották. 2012 májusában, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján átadott szívtranszplantációs és szívelégtelenség intenzív osztály, valamint az ehhez társuló eszközfejlesztések tették lehetővé a műszívprogram elindulását. Célkitűzés: A szerzők a program tapasztalatairól számolnak be. Módszer: 2012 májusa és 2014 decembere között 72 beteget 89 esetben kezeltek mechanikus keringéstámogató eszközökkel. A támogatás indikációja valamennyi esetben terápiarefrakter végstádiumú szívelégtelenség, illetve akut bal- vagy jobbszívfél-elégtelenség volt. Eredmények: Huszonhét esetben szívtranszplantáció utáni akut graftelégtelenség, 24 esetben súlyos végstádiumú szívelégtelenség, 21 esetben akut infarktus, 14 esetben szívműtét utáni akut balszívfél-elégtelenség, két esetben súlyos légzési elégtelenség, egy esetben gyógyszermérgezés következtében kialakult malignus ritmuszavar miatt kezdték el a terápiát. A teljes program 30 túlélő betege közül 13 került sikeres szívtranszplantációra. Következtetések: A rendelkezésre álló sokoldalú műszerparkkal a ma létező valamennyi lehetséges terápiás modalitás megvalósítható a rövid távú keringéstámogatástól a középtávú támogatáson át a szívtranszplantációig vagy a végleges műszívbeültetésig. Orv. Hetil., 2015, 156(13), 521–527.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Éva Rákóczi
,
Sándor Görögh
,
János Grubits
,
Melinda Erdős
,
Ferenc Garzuly
,
Katalin Hahn
,
Krisztina Bencsik
,
László Vécsei
,
Csilla Trinn
,
Éva Kristóf
,
Gábor Mogyorósy
,
Beáta Tóth
, and
László Maródi

A Fabry-kór X-kromoszómához kötött öröklődésmenetű, több szervet érintő, ritka, lysosomalis tárolási betegség, amelyet a GAL gén mutációja, az α-galaktozidáz A-enzim elégtelen működése okoz. Az enzimhiány következtében lipid lebontási termékek (glikoszfingolipidek) halmozódnak fel a kiserek endothel sejtjeiben, a simaizomsejtekben, a leukocytákban, és a fibroblastokban. A betegséget a bőrön, a szemben, az idegrendszerben, a vesében és a szívben sokszínű szervi eltérések jellemzik. A Fabry-kór leggyakoribb klinikai megjelenési formái az acroparesthesia, az angiokeratoma, a corneahomály, valamint különféle cardialis, renalis és cerebrovascularis megbetegedések. A 2003 óta Magyarországon is elérhető enzimpótló kezeléssel a betegség progressziója lassítható. A szerzők közleményükben 31 beteg férfi és hordozó nő klinikai adatait foglalják össze. A 31 főből 15 férfi, 16 nő, az elhunytak száma 5 fő (4 férfi, 1 nő). A nők egynegyede tünetmentes. A 7 gondozott család mindegyikében sikerült azonosítani a betegségokozó mutációt; 3 családban új mutáció igazolódott. Enzimpótló kezelésben 12 beteg részesül, közülük 8 férfi, 4 nő.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Gieszer
,
Péter Radeczky
,
Áron Ghimessy
,
Attila Farkas
,
Kristóf Csende
,
Levente Bogyó
,
Levente Fazekas
,
Nóra Kovács
,
Ildikó Madurka
,
Ákos Kocsis
,
László Agócs
,
Klára Török
,
Tibor Bartók
,
Tamás Dancs
,
Nóra Schönauer
,
Krisztina Tóth
,
József Szabó
,
Noémi Eszes
,
Anikó Bohács
,
Krisztina Czebe
,
Eszter Csiszér
,
Sándor Mihály
,
Lajos Kovács
,
Veronika Müller
,
Jenő Elek
,
Ferenc Rényi-Vámos
, and
György Lang

Absztrakt:

Magyarországon az első tüdőtranszplantációt 2015. 12. 12-én végeztük el az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem együttműködésével. Cikkünkben az elmúlt két és fél év eredményeit összegezzük. 2018 augusztusáig 55 tüdőtranszplantációra került sor. Az adatfeldolgozást retrospektív módszerrel végeztük. A várólistára helyezés a Tüdő Transzplantációs Bizottság javaslatára történt. A donortüdők agyhalott donorokból származtak. A posztoperatív gondozás a Semmelweis Egyetemen folytatódott. 2015. 12. 12. és 2018. 07. 31. között 76 szervkivételen vettünk részt: 45 magyar, 23 Eurotransplant-, 8 Eurotransplanton kívüli országban, ezekből 54 kétoldali és 1 egyoldali tüdőtranszplantáció valósult meg. A műtéteket egyoldali (n = 1), kétoldali thoracotomiából (n = 1) vagy ’clamshell’ betolásból (n = 53), venoarterialis extrakorporális membránoxigenizáció-támogatással végeztük. Három esetben az extrakorporális membránoxigenizáció-támogatást a posztoperatív szakban prolongáltuk, másik két betegnél extrakorporális membránoxigenizáció-bridge terápiát követően végeztük el a transzplantációt. Egy kombinált tüdő-vese transzplantáció is történt. A recipiensek alapbetegsége krónikus obstruktív tüdőbetegség (n = 28); fibrotizáló tüdőbetegség (n = 8); cystás fibrosis (n = 12); elsődleges pulmonalis hypertonia (n = 2); histiocytosis-X (n = 1); bronchiectasia (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1) és bronchiolitis obliterans szindróma miatti retranszplantáció (n = 1) volt. Átlagéletkoruk 47,5 ± 15,18 év volt. A legfiatalabb beteg 13 éves volt. A várólistán 12 beteg hunyt el. A betegek átlagosan 24,6 ± 18,18 napot töltöttek az intenzív osztályon. A korai posztoperatív időszakban 2 beteget vesztettünk el. Tartós lélegeztetési igény miatt tracheostomát 13 esetben készítettünk. A betegek 1 éves túlélése 82,96% volt. A hazai tüdőtranszplantációs programban gyorsan emelkednek az esetszámok, ami más centrumok indulásához képest kivételes eredmény. A szövődmények és halálozások aránya más, nagy esetszámú centrumok számainak megfelel. A jövőben a várólista bővítését, az esetszámok további növelését, és az ’ex vivo lung perfusion’ (EVLP-) rendszer használatának bevezetését szeretnénk megvalósítani. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868.

Open access