Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Krisztina Szőke x
Clear All Modify Search

Primary human cytomegalovirus infection and the viral reactivation from latency are major complications in organ transplant recipients. In the peripheral blood the replicating virus can be detected either by nucleic acid based tests or by demonstrating the HCMV structural proteins in antigenemia test. We developed a quantitative competitive PCR method to assess the HCMV load in the peripheral blood. The viral load in nine healthy blood donors and in four renal transplant recipients with negative antigenemia test was in the same range: 5-124 (median: 18) HCMV copies/106 b-globin copies for healthy blood donors and 16-48 (median: 37) HCMV copies/106 b-globin copies for the transplant recipients. Three antigenemia positive renal transplant recipients had a HCMV load of 2,2´105/106 b-globin, 1,5´104/106 b-globin and 6,5´103/106 b-globin, respectively. In conclusion, the quantitative measurement of HCMV load in the peripheral blood correlated well with the routine HCMV antigenemia test. The DNA-based test, however can detect earlier the reactivation of the HCMV infection.

Restricted access
Authors: Sándor Hornok, Nóra Takács, Krisztina Szőke and Bernd Kunz

A long-legged tick was collected from a hibernating greater mouse-eared bat (Myotis myotis) in Baden-Württemberg, Germany. Based on morphological characteristics as well as on partial COI and 16S rDNA gene sequences the tick was identified as an engorged female of Ixodes ariadnae. The greater mouseeared bat is a new host record for this tick species. Taking into account the geographical position of the collection site and the known migration distance of the greater mouse-eared bat, the present data suggest the autochthonous occurrence of I. ariadnae in Germany. This is the first record of I. ariadnae in Germany, and in any country other than Hungary, where this species has been recently discovered.

Restricted access
Authors: Sándor Hornok, Maria Mulvihill, Krisztina Szőke, Enikő Gönczi, Kinga M. Sulyok, Miklós Gyuranecz and Regina Hofmann-Lehmann

Man-made barriers are well known for their effects on ecosystems. Habitat fragmentation, for instance, is a recognised consequence of modern-day infrastructure. The aim of the present study was to investigate the diversity and abundance of tick species, as well as the risks of acquiring tick-borne infections in habitats adjacent to a freeway. Therefore, ixodid ticks were collected from the vegetation at two-week intervals (in the main tick season, from March to June) in eight habitats of different types (forest, grove, grassland) along both sides of a freeway. Ixodes ricinus females were molecularly screened for three species of tick-borne bacteria. In the study period, 887 ixodid ticks were collected. These included 704 I. ricinus (79.4%), 51 Dermacentor reticulatus (5.7%), 78 D. marginatus (8.8%), 35 Haemaphysalis inermis (3.9%) and 19 H. concinna (2.1%). There was no significant difference in the abundance of tick species between similar habitats separated by the freeway, except for the absence of Dermacentor spp. on one side. In I. ricinus females, the overall prevalence of Anaplasma phagocytophilum was low, and (in part due to this low rate) did not show significant difference between the two sides of the freeway. Rickettsia helvetica had significantly different overall prevalence between two distant habitats along the same side of the freeway (12.3% vs. 31.4%), but not between habitats on the opposite sides. Borrelia burgdorferi s.l. showed significantly different overall prevalence between habitats both on the same and on the opposite sides of the freeway (8.6–35.9%), and the difference was higher if relevant habitats were also separated by the freeway. Importantly, the prevalence rate of the Lyme disease agent was highest in a forested resting area of the freeway, and was significantly inversely proportional to the prevalence of A. phagocytophilum (taking into account all evaluated habitats), apparently related to deer population density. Prevalence rates of these bacteria also differed significantly on single sampling occasions between: (1) closely situated habitats of different types; (2) distant and either similar or different habitat types; and (3) habitats on the opposite sides of the freeway. In conclusion, the findings of the present study show that a fenced freeway may contribute to differences in tick species diversity and tick-borne pathogen prevalence along its two sides, and this effect is most likely a consequence of its barrier role preventing deer movements.

Open access

Babesia vesperuginis is the only piroplasm known to infect bats. Unlike most members of the genus Babesia, it is probably transmitted by a soft tick species (i.e. Argas vespertilionis). Recently, two studies have been conducted to clarify the phylogenetic status of this species, and both agreed on placing it into a basal position among Babesia sensu stricto (s.s.). However, several important groups of piroplasms were not included in the already reported phylogenetic trees of B. vesperuginis isolates. Therefore, the aim of the present study was to amplify an approx. 950-bp fragment of the cytochrome c oxidase subunit 1 (cox1) gene of B. vesperuginis from A. vespertilionis specimens, and to compare its sequences with those from other piroplasmid groups in a broader phylogenetic context. Sequence comparisons focusing on either 18S rRNA or cox1 genes, as well as phylogenetic analyses involving separate and concatenated 18S rRNA and cox1 sequences indicate that B. vesperuginis is more closely related to the phylogenetic group of Theileriidae than to Babesia s.s. In particular, B. vesperuginis clustered closest to Cytauxzoon felis and the ‘prototheilerid’ B. conradae. The results of this study highlight that B. vesperuginis is a unique and taxonomically important species, which should be included in future studies aimed at resolving the comprehensive phylogeny of Piroplasmida.

Open access
Authors: Márton Vértesaljai, Sándor Szőke, Tibor Szőnyi, Zsolt Piróth, Géza Fontos, Krisztina Szüts, Margit Szegedi, Tamás Böhm and Péter Andréka

A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Koronáriaőrzőjébe egy 43 éves, diabéteszes, hipertóniás nőbeteg került felvételre fizikai terhelést követően jelentkező típusos mellkasi fájdalom, nehézlégzés miatt. A felvételi EKG-n anterior ST-elevatio látszott. Az azonnal elvégzett koronarográfia ép epicardialis érstátuszt ábrázolt. A szívultrahang csökkent szisztolés balkamra-funkciót mutatott az összes csúcsi szegmentum akinézisével. A laborvizsgálatok csak enyhén emelkedett cTnI- és CKMB-értékeket mutattak. A kórházi tartózkodást követően a beteget jó általános állapotban emittáltuk, a 4 hét múlva megismételt képalkotó vizsgálatok során csaknem teljesen normális bal kamrai funkció igazolódott szegmentális falmozgászavar nélkül. A fent ismertetett tünetegyüttes megfelel az irodalomban tako-tsubo-szindrómaként ismert betegségnek, amely ép koszorúérrendszer mellett jelentkező átmeneti csúcsi falmozgászavarral és bal kamrai diszfunkcióval jár. Irodalmi adatok alapján a legvalószínűbbnek tartott ok az emelkedett szérumkatekolamin-szint, melyet fizikai vagy emocionális stressz, subarachnoidealis vérzés, phaeochromocytoma vagy akár kokainhasználat is kiválthat. A szerzők a magyar orvosi irodalomban elsőként számolnak be a tako-tsubo-szindróma fizikai terhelés indukálta formájáról.

Restricted access
Authors: Géza Fontos, Zsolt Piróth, Sándor Szőke, Gábor Tóth, Dóra Vincze, Margit Szegedi, Krisztina Szüts, András Temesvári, Gabriella Hódi, László Székely, Luha Olev and Péter Andréka

Panaszos aortabillentyű-szűkületben szenvedő betegek számára a billentyűcsere felbecsülhetetlen prognosztikai előnyt jelent. A thoracotomia, az aortotomia és a szívmotor alkalmazásából adódó morbiditás és mortalitás alternatív megoldások kereséséhez vezetett. A transzkatéteres endovascularis aortabillentyű-beültetéssel szerzett kezdeti tapasztalatok igazolták az eljárás megvalósíthatóságát és hatékonyságát, az akkori eszközökkel azonban a beavatkozás meglehetősen nehézkes volt. Időközben az eszközök és a beültetés technikája látványos fejlődésnek indultak, az operatőrök is egyre gyakorlottabbakká váltak. Megjelentek a ballonnal kinyitható és az önmaguktól kinyíló endoprotézisek, a perkután transfemoralis és a transapicalis megközelítés is megtalálni látszik a helyét előnyös és kedvezőtlen tulajdonságaiknak köszönhetően. A beavatkozás sikeraránya és klinikai kimenete folyamatosan javul. A közelmúltban zárult tanulmányok azt mutatják, hogy a magas kockázatú, idős betegeknél, a perkután módszer morbiditása és mortalitása a hagyományos sebészi technikáénál lényegesen kedvezőbb. Több mint egy év alapos előkészületeit követően, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben 2008. november 11-én, Kelet-Közép-Európában először sikeres perkután aortabillentyű-beültetést végeztünk két idős, kritikus aortabillentyű-szűkületes betegnél. A betegek hétnapos kezelés után, nagyon jó általános állapotban hagyták el az intézetet.

Restricted access