Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: László Agócs x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: A megnagyobbodott, akár a tracheát is komprimáló pajzsmirigy műtéti kezelése legtöbb esetben a totális thyreoidectomia, amely mind a fej-nyak sebészek, mind az általános sebészek körében ismert eljárás. A megnagyobbodott pajzsmirigy az esetek körülbelül 1–10%-ában a szegycsont mögé ér, ezáltal eltérő műtéti technikát igényel az eltávolítása. Betegek és módszerek: Munkacsoportunk 2000–2014-ig 182 substernalis struma miatt végzett műtétet. Substernalisnak azon pajzsmirigylebenyeket tekintettük, amelyek legalább a jugulum szintje alá értek. Retrospektíve vizsgáltuk a 182 esetet, amelyek substernalisan elhelyezkedő pajzsmirigylebenyek miatt kerültek műtétre az elmúlt 14évben. Eredmények: Minden beteg panaszokkal érkezett, amelyek közül a fulladás és nehézlégzés volt a leggyakoribb. A műtétet minden esetben megelőzte képalkotó vizsgálat. 31 esetben praeoperativ nyaki ultrahang készült, 13 esetben MR- és 138 esetben CT-vizsgálat jelentette a képalkotó eljárást. 15 beteg esetében történt korábban részleges vagy teljes pajzsmirigylebeny-eltávolítás. Nyaki metszésből 175 esetben sikerült eltávolítani a megnagyobbodott lebenyeket, median sternotomiára hét esetben kényszerültünk. Átmeneti nervus laryngeus recurrens bénulás egy esetben, végleges pedig három esetben fordult elő. Kilenc esetben igazolódott rosszindulatú pajzsmirigy-megbetegedés a specimenből, 173 esetben benignus megnagyobbodásról volt szó. Következtetés: Fulladás és nehézlégzés a leggyakoribb panasz a nagymértékben megnövekedett, sternum mögé is érő, úgynevezett substernalis vagy retrosternalis struma kórképében. A CT-vizsgálat alapvető a diagnosztikában, hiszen a pontos kiterjedés meghatározása egyik alapfeltétele a megfelelő sebészi kezelésnek, illetve az operáló team összeállításának. A megfelelő kezelés a műtét, azonban sok esetben a műtét során más technika alkalmazása válik szükségessé, mint a hagyományos, nyakról is könnyen kivehető kisebb méretű pajzsmirigylebenyek eltávolításakor. Ezért fontos a mellkassebészeti háttér vagy aktív részvétel ezen beavatkozásokban. A hazai irodalmat áttekintve nem találtunk ekkora betegcsoportot vizsgáló összefoglaló közleményt.

Restricted access
Authors: Lajos Kotsis, Szilárd Kostic, László Agócs and Pál Vadász

Absztrakt

A szerzők a transhiatalis műtétek két új, az irodalomban még nem közölt indikációját ismertetik. Recidív bronchuscarcinoma miatti bal oldali pulmonectomiát követő, jobb oldali spontán nyelőcsőrupturában laparotomiás transhiatalis megoldást végeztek. A 2,5 cm-es repedést a szalagokkal lehúzott nyelőcsövön, a mediastinumban, csomós Vicryl-öltésekkel zárták és cseplesszel borították. A műtétet jobb mellűri és mediastinalis drénezéssel, gastro- és jejunostomiával fejezték be. A második műtét során alsó-hátsó mediastinalis tumort (8×5 cm), incarcerált masszív hiatusherniát, megrövidült nyelőcsövet és a mediastinumba penetráló kisgörbületi ulcust oldottak meg. Az időskor és rossz légzésfunkció miatt, laparotomiát követően, a kiszélesített hiatuson át, első lépésben a környezetével szívósan összetapadt hiatussérvet és a megrövidült, perioesophagitises nyelőcsövet tették szabaddá. Ez után a hátsó mediastinumban, a gerincoszlop mellett magasra terjedő, kisgörbületről kiinduló, ökölnyi, jól kapszulált képletet kifejtették, reszekálták. A kisgörbületi ulcust kimetszették, suturázták. A műtétet Toupet szerinti fundoplicatióval fejezték be. A transhiatalis feltárás alkalmazását szélsőséges mediastinalis és nyelőcsőfolyamatokban vélik megfontolandónak.

Restricted access
Authors: László Agócs, Bernadett Lévay, Csaba Fehér and Pál Vadász

Absztrakt

A sebészeti beavatkozást követő másodlagos mellkasfali fertőzések előfordulása jól ismert az orvosi szakirodalomból. A primer suppurativ costochondritis (PSC) azonban nagyon ritka megbetegedés. Egy 34 éves PSC miatt operált betegünk kapcsán ismertetjük a kórképet. A fiatal férfi beteg a mellkasfal bal oldalán levő perzisztáló draináló sinus miatt került felvételre. Mellkasi CT és UH costochondritist igazolt. A beteg műtétre került, amely során széles necrectomia és izomlebennyel történő rekonstrukció történt egy ülésben.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők egy 52 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinél életet veszélyeztető légzési nehézséget okozó struma miatt sürgős tracheostomia történt. A kompressziót okozó pajzsmirigy a későbbiekben eltávolításra került. Mivel az atípusos tracheostoma spontán nem záródott, rekonstrukciót terveztek. Tekintettel arra, hogy a légcső elülső falának folytonosságát egy részen pótolni kellett, supraclavicularis osteocutan lebeny mellett döntöttek. Az a. supraclavicularist felkeresve, a váll területéről vett szigetlebenyt preparáltak, és a clavicula processus coracoideusáról levésett vékony csontdarabbal együtt subcutan tunnelen a defektusba forgatták. A csontdarabot a trachea defektusába öltötték, a lebenyt a stoma helyére fektették. A donorterületet primeren zárták. Az irodalom áttekintése, valamint saját esetük kapcsán javasolják a lebeny szélesebb körű alkalmazását, hangsúlyozva, hogy kiváló esztétikai eredményt ad, és a donorterület zárásához nincs szükség bőrátültetésre.

Restricted access
Authors: Attila Vágvölgyi, Ákos Kocsis, László Agócs, Zoltán Heiler, Pál Vadász and Attila Csekeő

Absztrakt

Közleményünkben pectus excavatum miatt 86 fiatal felnőttön Nuss-technikával végzett elülső mellkasfali korrekciós műtétek retrospektív elemzését végeztük el. Áttekintjük az eredményeket, az előforduló szövődményeket és azon módszereket, melyekkel a szövődmények valószínűsége csökkenthető, a műtéttechnikai részleteket is érintve. A betegek életkorát figyelembe véve értékeljük a Nuss-műtét felnőttkori alkalmazhatóságát. Az elmúlt 7 év alatt osztályunkon 86 betegen végeztünk minimálisan invazív elülső mellkasfali korrekciót. A betegek átlagéletkora 21,4 év volt. Súlyos intraoperatív szövődményt nem tapasztaltunk. Fémelmozdulást négy betegnél észleltünk, a 12, illetve 53 nappal a műtét után kialakuló elmozdulás ismételt Nuss-műtéttel megoldható volt. Egy lemezt a 13. posztoperatív napon helyi septicus szövődmény miatt, egyet pedig 14 hónappal a műtét után sterilen bekövetkező jelentős dislocatio miatt távolítottunk el. Egy beteg fájdalom miatt kérte a fém kivételét. Egy, az arteria mammaria oldalágából származó intraoperatív vérzést VATS technikával, egy tüdősérülés okozta légmellet mellkasi drainage-zsal oldottunk meg. A rekonstrukció eredménye tartós, a betegek több mint 90%-a elégedett és panaszmentes. Az évek folyamán a műtéti időtartamunk és az ápolási idő csökkent. A Nuss-műtétek biztonsággal és jó hosszú távú eredménnyel alkalmazhatók fiatal felnőttek pectus excavatum korrekciójára. A rövid hospitalizáció, kisebb műtéti fájdalom, a minimálisan invazív műtét csökkent időtartama jelenti a beavatkozás előnyeit. Fokozottabb rizikót a 30 év feletti életkor és a megelőző mellkasfali korrekció jelent.

Restricted access
Authors: Csaba Fehér, László Agócs, Ákos Kocsis, Zoltán Heiler, Attila Vágvölgyi, Attila Csekeő and Pál Vadász

Abstract

A hörgőrendszer egyes területeinek (bal főhörgő, intermedius hörgő) tumorai eltávolíthatóak a hörgő izolált resectiójával a parenchyma megtartása mellett. 2004 januárja és 2009 februárja között öt betegnél végeztünk kuratív szándékkal hörgőresectiót. A tanulmányunkban szereplő öt férfi átlagéletkora 47 év (29–68 év) volt, közülük négynél az intermedius hörgő resectiója történt, míg egy esetben a bal főhörgő egy részletét távolítottuk el. Mindegyiküknél intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálattal ellenőriztük az átmetszett szélek daganatmentességét. Négy betegnek carcinoid tumora volt, egy esetben a tumor chemodectomának bizonyult. Két esetben észleltünk minimális szövődményt. A hörgők tumor miatti izolált resectiója alacsony morbiditással és mortalitással végezhető. Megfelelő tapasztalatok és lehetőségek birtokában törekedni kell a parenchymamegtartó műtétek végzésére.

Restricted access
Authors: Ákos Kocsis, Zsolt Markóczy, László Agócs, Miklós Molnár, János Fillinger, Bernadett Lévay and Pál Vadász

Absztrakt

Bevezetés: A pseudomyxoma peritonei (PMP) egy nagyon ritkán előforduló sebészeti kórkép, amely a hasüreget vagy mellüreget érinti. Jellemzője a mucinosus ascites, valamint a leggyakrabban a vastagbélből vagy a féregnyúlványból kiinduló low-grade carcinoma. Pleuralis érintettség többnyire akkor jelentkezik, ha a hasi sebészeti beavatkozáskor a rekeszizmon lyuk keletkezik, vagy a tumor progrediál, vagy fejlődési rendellenesség kapcsán a has- és mellüreg között összeköttetés van. Esetismertetés: 44 éves nőbetegnél kezelt peritonealis érintettség után bal oldali pleuralis manifesztáció jelentkezett. Tekintettel a pulmo és pleura érintettségének kiterjedtségére, a radikális műtét esélyét elvetettük, cytoreductióra törekedtünk, és intraoperatív kemoterápiát alkalmaztunk. Megbeszélés: A pleuralis érintettség extrém ritkaságnak számít, kedvezőtlen prognózisú. Kezelése megegyezik az intraabdominalis kezeléssel, amennyiben arra lehetőség van, kiterjesztett cytoreductio, valamint helyi vagy szisztémás kemoterápia javasolt. Következtetés: A PMP egy nagyon ritka és rossz prognózisú kórkép. Extraabdominalis manifesztációja ritkán fordul elő. Kezelésében sokat segíthet a korai felismerés.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az ETS a mellüregben 2 porton keresztül végzett sympathectomia, diathermia és videothoracoscop segítségével. A szerzők gyakorlatukban 2 portos eljárást alkalmaztak, fél ülőhelyzetben, kétoldalon egy ülésben, mellkasi szívódrain visszahagyása nélkül. A szimpatikus lánc identifikálása után a megfelelő ganglionok eltávolításra kerülnek. Anyagok és módszerek: 2008. december és 2011. január között 22 beteget operáltunk meg kétoldali 2 portos VATS-val, a T2–T4 területen, félig ülő helyzetben palmaris és axillaris hyperhydrosis miatt. Eredményeink: A 22 páciens közül 5 férfi és 17 nő volt, átlagéletkoruk 39,9 (19–63 év között), átlagos műtéti idő 36,125 perc volt (30–61 perc). Következtetés: Posztoperatív szövődményünk nem volt, a két portos ETS, drain visszahagyása nélkül, egy biztos és jó módszer a tenyéri és hónalj izzadás megszüntetésére, akár egynapos sebészeti eljárás keretében is.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A modern mellkassebészeti műtétek nagy része féloldali tüdőlélegeztetéssel és az operált oldal nyugalomba helyezésével történik úgy, hogy a sebészi feltárás és a beteg oxigenizációja egyaránt megfelelő legyen. A beavatkozás technikai korlátja, ha az intraoperatív gázcsere nem biztosítható: nincs elérhető légút, vagy nincsen elegendő gázcserét biztosító tüdőparenchyma. A lélegeztetés alternatíváját kezdetben a cardiopulmonalis bypass jelentette, napjainkban az extrakorporális membránoxigenizáció (ECMO) használata került előtérbe. Célkitűzés: Az elektív, intraoperatív, venovenosus (VV-) ECMO-val végzett mellkassebészeti műtéteink indikációinak, biztonságosságának, a perioperatív morbiditásra és mortalitásra gyakorolt hatásának retrospektív vizsgálata. Betegek és módszer: A 2014. 04. 28. és a 2018. 04. 30. közötti időszakra vonatkozóan az Országos Onkológiai Intézet számítógépes adatbázisából megállapítottuk, hogy 12 beteg műtéténél használtunk intraoperatív VV-ECMO-t. Eredmények: A betegek átlagéletkora 45 év volt, alapbetegségük 2 esetben benignus, 10 esetben malignus daganat. Az ECMO indikációját 3 esetben extrém súlyos légcsőszűkület jelentette, 4 betegnél korábbi tüdőreszekció miatt az intraoperatív gázcseréhez elégtelen tüdőállomány. 5 beteg esetében mind a légút, mind a parenchyma hiánya képezte az ECMO indikációját. Az apnoe (átlagosan 142 perc) megszakítására nem volt szükség. A VV-ECMO-kezeléssel összefüggő szövődményt nem észleltünk. Intraoperatív halálozás nem történt, a 30 napos perioperatív halálozás 8,33% volt. Következtetés: Technikai inoperabilitás esetén, ha nincs az intraoperatív lélegeztetéshez használható légút, vagy nem áll rendelkezésre elegendő tüdőparenchyma a gázcseréhez, és a kis vérköri vérkeringés fenntartásához elegendő a pulmonalis érmeder, valamint nincs szükség a nagyerek reszekciójára, a VV-ECMO biztonságosan, a vérzésveszély fokozódása nélkül, több órán keresztül pótolja a teljes pulmonalis gázcserefunkciót. A VV-ECMO alkalmazása nem növelte a perioperatív morbiditást és mortalitást. A VV-ECMO alkalmazásával inoperábilis betegek válnak operálhatóvá. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1655–1662.

Restricted access
Authors: László Agócs, Bernadett Lévay, Ákos Kocsis, Györgyi Szabó, Eldin Mohamed Gamal, Lívia Rojkó, József Sándor and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés: Az invazív aspergillosis életet veszélyeztető kórkép immunsupprimált betegeknél, mivel roncstüdő kialakulásához vezethet. Az Aspergillus empyema kezelése összetett. Eset: 18 éves férfi beteget kezeltünk, akinek anamnaesisében pancytopenia hátterében aplasticus anaemia, ciklosporin-A anti-thymocyta globulin (CA ATH) kezelés szerepel. Eredménytelen idegen donoros őssejtbeültetést követően gombás pleuropneumonia alakult ki nála, így empyema kialakulása miatt „open window thoracostomiát” (OWT), fenestratiót készítettünk. Ismételt mellkasi CT készült septicus állapot miatt, a korábbi műtét során készített stomából multidrog-rezisztens Pseudomonas tenyészett ki. Intézetünkbe történő áthelyezését követően az üreg debridementjének elvégezése után a musculus latissimus dorsi (MLD) és a musculus serratus anterior (MSA) izmok felhasználásával thoracomyoplasticát végeztünk. A műtétet követően parenchymaveszteség nélkül hazabocsátottuk a beteget. Következtetés: Az aspergillus okozta empyema kezelése nyitott thoracostomiával és halasztott izomlebeny-plasztikával szelektált esetekben sikerhez vezet, a tüdő funkciójának megtartásával. Ezen eset is példa arra, hogy társszakmák (jelen esetben mellkassebész és plasztikai sebész) együttműködése vezethet a sikeres gyógyuláshoz.

Restricted access