Search Results
You are looking at 1 - 10 of 17 items for
- Author or Editor: László Agócs x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
A szerzők a transhiatalis műtétek két új, az irodalomban még nem közölt indikációját ismertetik. Recidív bronchuscarcinoma miatti bal oldali pulmonectomiát követő, jobb oldali spontán nyelőcsőrupturában laparotomiás transhiatalis megoldást végeztek. A 2,5 cm-es repedést a szalagokkal lehúzott nyelőcsövön, a mediastinumban, csomós Vicryl-öltésekkel zárták és cseplesszel borították. A műtétet jobb mellűri és mediastinalis drénezéssel, gastro- és jejunostomiával fejezték be. A második műtét során alsó-hátsó mediastinalis tumort (8×5 cm), incarcerált masszív hiatusherniát, megrövidült nyelőcsövet és a mediastinumba penetráló kisgörbületi ulcust oldottak meg. Az időskor és rossz légzésfunkció miatt, laparotomiát követően, a kiszélesített hiatuson át, első lépésben a környezetével szívósan összetapadt hiatussérvet és a megrövidült, perioesophagitises nyelőcsövet tették szabaddá. Ez után a hátsó mediastinumban, a gerincoszlop mellett magasra terjedő, kisgörbületről kiinduló, ökölnyi, jól kapszulált képletet kifejtették, reszekálták. A kisgörbületi ulcust kimetszették, suturázták. A műtétet Toupet szerinti fundoplicatióval fejezték be. A transhiatalis feltárás alkalmazását szélsőséges mediastinalis és nyelőcsőfolyamatokban vélik megfontolandónak.
Absztrakt
A sebészeti beavatkozást követő másodlagos mellkasfali fertőzések előfordulása jól ismert az orvosi szakirodalomból. A primer suppurativ costochondritis (PSC) azonban nagyon ritka megbetegedés. Egy 34 éves PSC miatt operált betegünk kapcsán ismertetjük a kórképet. A fiatal férfi beteg a mellkasfal bal oldalán levő perzisztáló draináló sinus miatt került felvételre. Mellkasi CT és UH costochondritist igazolt. A beteg műtétre került, amely során széles necrectomia és izomlebennyel történő rekonstrukció történt egy ülésben.
Absztrakt
A szerzők egy 52 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinél életet veszélyeztető légzési nehézséget okozó struma miatt sürgős tracheostomia történt. A kompressziót okozó pajzsmirigy a későbbiekben eltávolításra került. Mivel az atípusos tracheostoma spontán nem záródott, rekonstrukciót terveztek. Tekintettel arra, hogy a légcső elülső falának folytonosságát egy részen pótolni kellett, supraclavicularis osteocutan lebeny mellett döntöttek. Az a. supraclavicularist felkeresve, a váll területéről vett szigetlebenyt preparáltak, és a clavicula processus coracoideusáról levésett vékony csontdarabbal együtt subcutan tunnelen a defektusba forgatták. A csontdarabot a trachea defektusába öltötték, a lebenyt a stoma helyére fektették. A donorterületet primeren zárták. Az irodalom áttekintése, valamint saját esetük kapcsán javasolják a lebeny szélesebb körű alkalmazását, hangsúlyozva, hogy kiváló esztétikai eredményt ad, és a donorterület zárásához nincs szükség bőrátültetésre.
Absztrakt
Bevezetés: A megnagyobbodott, akár a tracheát is komprimáló pajzsmirigy műtéti kezelése legtöbb esetben a totális thyreoidectomia, amely mind a fej-nyak sebészek, mind az általános sebészek körében ismert eljárás. A megnagyobbodott pajzsmirigy az esetek körülbelül 1–10%-ában a szegycsont mögé ér, ezáltal eltérő műtéti technikát igényel az eltávolítása. Betegek és módszerek: Munkacsoportunk 2000–2014-ig 182 substernalis struma miatt végzett műtétet. Substernalisnak azon pajzsmirigylebenyeket tekintettük, amelyek legalább a jugulum szintje alá értek. Retrospektíve vizsgáltuk a 182 esetet, amelyek substernalisan elhelyezkedő pajzsmirigylebenyek miatt kerültek műtétre az elmúlt 14évben. Eredmények: Minden beteg panaszokkal érkezett, amelyek közül a fulladás és nehézlégzés volt a leggyakoribb. A műtétet minden esetben megelőzte képalkotó vizsgálat. 31 esetben praeoperativ nyaki ultrahang készült, 13 esetben MR- és 138 esetben CT-vizsgálat jelentette a képalkotó eljárást. 15 beteg esetében történt korábban részleges vagy teljes pajzsmirigylebeny-eltávolítás. Nyaki metszésből 175 esetben sikerült eltávolítani a megnagyobbodott lebenyeket, median sternotomiára hét esetben kényszerültünk. Átmeneti nervus laryngeus recurrens bénulás egy esetben, végleges pedig három esetben fordult elő. Kilenc esetben igazolódott rosszindulatú pajzsmirigy-megbetegedés a specimenből, 173 esetben benignus megnagyobbodásról volt szó. Következtetés: Fulladás és nehézlégzés a leggyakoribb panasz a nagymértékben megnövekedett, sternum mögé is érő, úgynevezett substernalis vagy retrosternalis struma kórképében. A CT-vizsgálat alapvető a diagnosztikában, hiszen a pontos kiterjedés meghatározása egyik alapfeltétele a megfelelő sebészi kezelésnek, illetve az operáló team összeállításának. A megfelelő kezelés a műtét, azonban sok esetben a műtét során más technika alkalmazása válik szükségessé, mint a hagyományos, nyakról is könnyen kivehető kisebb méretű pajzsmirigylebenyek eltávolításakor. Ezért fontos a mellkassebészeti háttér vagy aktív részvétel ezen beavatkozásokban. A hazai irodalmat áttekintve nem találtunk ekkora betegcsoportot vizsgáló összefoglaló közleményt.
Absztrakt
Bevezetés: Az ETS a mellüregben 2 porton keresztül végzett sympathectomia, diathermia és videothoracoscop segítségével. A szerzők gyakorlatukban 2 portos eljárást alkalmaztak, fél ülőhelyzetben, kétoldalon egy ülésben, mellkasi szívódrain visszahagyása nélkül. A szimpatikus lánc identifikálása után a megfelelő ganglionok eltávolításra kerülnek. Anyagok és módszerek: 2008. december és 2011. január között 22 beteget operáltunk meg kétoldali 2 portos VATS-val, a T2–T4 területen, félig ülő helyzetben palmaris és axillaris hyperhydrosis miatt. Eredményeink: A 22 páciens közül 5 férfi és 17 nő volt, átlagéletkoruk 39,9 (19–63 év között), átlagos műtéti idő 36,125 perc volt (30–61 perc). Következtetés: Posztoperatív szövődményünk nem volt, a két portos ETS, drain visszahagyása nélkül, egy biztos és jó módszer a tenyéri és hónalj izzadás megszüntetésére, akár egynapos sebészeti eljárás keretében is.
Abstract
A hörgőrendszer egyes területeinek (bal főhörgő, intermedius hörgő) tumorai eltávolíthatóak a hörgő izolált resectiójával a parenchyma megtartása mellett. 2004 januárja és 2009 februárja között öt betegnél végeztünk kuratív szándékkal hörgőresectiót. A tanulmányunkban szereplő öt férfi átlagéletkora 47 év (29–68 év) volt, közülük négynél az intermedius hörgő resectiója történt, míg egy esetben a bal főhörgő egy részletét távolítottuk el. Mindegyiküknél intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálattal ellenőriztük az átmetszett szélek daganatmentességét. Négy betegnek carcinoid tumora volt, egy esetben a tumor chemodectomának bizonyult. Két esetben észleltünk minimális szövődményt. A hörgők tumor miatti izolált resectiója alacsony morbiditással és mortalitással végezhető. Megfelelő tapasztalatok és lehetőségek birtokában törekedni kell a parenchymamegtartó műtétek végzésére.
Absztrakt
Közleményünkben pectus excavatum miatt 86 fiatal felnőttön Nuss-technikával végzett elülső mellkasfali korrekciós műtétek retrospektív elemzését végeztük el. Áttekintjük az eredményeket, az előforduló szövődményeket és azon módszereket, melyekkel a szövődmények valószínűsége csökkenthető, a műtéttechnikai részleteket is érintve. A betegek életkorát figyelembe véve értékeljük a Nuss-műtét felnőttkori alkalmazhatóságát. Az elmúlt 7 év alatt osztályunkon 86 betegen végeztünk minimálisan invazív elülső mellkasfali korrekciót. A betegek átlagéletkora 21,4 év volt. Súlyos intraoperatív szövődményt nem tapasztaltunk. Fémelmozdulást négy betegnél észleltünk, a 12, illetve 53 nappal a műtét után kialakuló elmozdulás ismételt Nuss-műtéttel megoldható volt. Egy lemezt a 13. posztoperatív napon helyi septicus szövődmény miatt, egyet pedig 14 hónappal a műtét után sterilen bekövetkező jelentős dislocatio miatt távolítottunk el. Egy beteg fájdalom miatt kérte a fém kivételét. Egy, az arteria mammaria oldalágából származó intraoperatív vérzést VATS technikával, egy tüdősérülés okozta légmellet mellkasi drainage-zsal oldottunk meg. A rekonstrukció eredménye tartós, a betegek több mint 90%-a elégedett és panaszmentes. Az évek folyamán a műtéti időtartamunk és az ápolási idő csökkent. A Nuss-műtétek biztonsággal és jó hosszú távú eredménnyel alkalmazhatók fiatal felnőttek pectus excavatum korrekciójára. A rövid hospitalizáció, kisebb műtéti fájdalom, a minimálisan invazív műtét csökkent időtartama jelenti a beavatkozás előnyeit. Fokozottabb rizikót a 30 év feletti életkor és a megelőző mellkasfali korrekció jelent.
Absztrakt
Bevezetés: A pseudomyxoma peritonei (PMP) egy nagyon ritkán előforduló sebészeti kórkép, amely a hasüreget vagy mellüreget érinti. Jellemzője a mucinosus ascites, valamint a leggyakrabban a vastagbélből vagy a féregnyúlványból kiinduló low-grade carcinoma. Pleuralis érintettség többnyire akkor jelentkezik, ha a hasi sebészeti beavatkozáskor a rekeszizmon lyuk keletkezik, vagy a tumor progrediál, vagy fejlődési rendellenesség kapcsán a has- és mellüreg között összeköttetés van. Esetismertetés: 44 éves nőbetegnél kezelt peritonealis érintettség után bal oldali pleuralis manifesztáció jelentkezett. Tekintettel a pulmo és pleura érintettségének kiterjedtségére, a radikális műtét esélyét elvetettük, cytoreductióra törekedtünk, és intraoperatív kemoterápiát alkalmaztunk. Megbeszélés: A pleuralis érintettség extrém ritkaságnak számít, kedvezőtlen prognózisú. Kezelése megegyezik az intraabdominalis kezeléssel, amennyiben arra lehetőség van, kiterjesztett cytoreductio, valamint helyi vagy szisztémás kemoterápia javasolt. Következtetés: A PMP egy nagyon ritka és rossz prognózisú kórkép. Extraabdominalis manifesztációja ritkán fordul elő. Kezelésében sokat segíthet a korai felismerés.
Absztrakt:
Bevezetés: A modern mellkassebészeti műtétek nagy része féloldali tüdőlélegeztetéssel és az operált oldal nyugalomba helyezésével történik úgy, hogy a sebészi feltárás és a beteg oxigenizációja egyaránt megfelelő legyen. A beavatkozás technikai korlátja, ha az intraoperatív gázcsere nem biztosítható: nincs elérhető légút, vagy nincsen elegendő gázcserét biztosító tüdőparenchyma. A lélegeztetés alternatíváját kezdetben a cardiopulmonalis bypass jelentette, napjainkban az extrakorporális membránoxigenizáció (ECMO) használata került előtérbe. Célkitűzés: Az elektív, intraoperatív, venovenosus (VV-) ECMO-val végzett mellkassebészeti műtéteink indikációinak, biztonságosságának, a perioperatív morbiditásra és mortalitásra gyakorolt hatásának retrospektív vizsgálata. Betegek és módszer: A 2014. 04. 28. és a 2018. 04. 30. közötti időszakra vonatkozóan az Országos Onkológiai Intézet számítógépes adatbázisából megállapítottuk, hogy 12 beteg műtéténél használtunk intraoperatív VV-ECMO-t. Eredmények: A betegek átlagéletkora 45 év volt, alapbetegségük 2 esetben benignus, 10 esetben malignus daganat. Az ECMO indikációját 3 esetben extrém súlyos légcsőszűkület jelentette, 4 betegnél korábbi tüdőreszekció miatt az intraoperatív gázcseréhez elégtelen tüdőállomány. 5 beteg esetében mind a légút, mind a parenchyma hiánya képezte az ECMO indikációját. Az apnoe (átlagosan 142 perc) megszakítására nem volt szükség. A VV-ECMO-kezeléssel összefüggő szövődményt nem észleltünk. Intraoperatív halálozás nem történt, a 30 napos perioperatív halálozás 8,33% volt. Következtetés: Technikai inoperabilitás esetén, ha nincs az intraoperatív lélegeztetéshez használható légút, vagy nem áll rendelkezésre elegendő tüdőparenchyma a gázcseréhez, és a kis vérköri vérkeringés fenntartásához elegendő a pulmonalis érmeder, valamint nincs szükség a nagyerek reszekciójára, a VV-ECMO biztonságosan, a vérzésveszély fokozódása nélkül, több órán keresztül pótolja a teljes pulmonalis gázcserefunkciót. A VV-ECMO alkalmazása nem növelte a perioperatív morbiditást és mortalitást. A VV-ECMO alkalmazásával inoperábilis betegek válnak operálhatóvá. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1655–1662.
Absztrakt
Bevezetés: A primer malignus csontdaganatok kb. 30%-a chondrosarcoma, leginkább az elülső mellkasfalon jelentkeznek. Azoknak a betegeknek, akik megfelelő sebészi kezelést kapnak, 97%-os a 10 éves túlélési rátájuk. Ezenfelül fontos a terhelhetőség és a légzési funkció megőrzése, nem utolsósorban pedig az esztétikai eredmény. Beteg: A szerzők egy 44 éves férfi beteg esetét ismertetik, aki sportmasszőrként dolgozott, és a manubrium sterni Grade II chondrosarcomája miatt került műtétre. A beavatkozás során a sternum érintett része szélesen az épben kimetszésre került, a helyreállítás során a Dual Mesht bal oldali pectoralis major lebennyel fedték, valamint egyedi megoldásként a semitendinosus és -gracilis izmok inát felhasználva fixáltak két claviculát egymáshoz, ezáltal nagyfokú stabilitást adva a mellkasfalnak, és -visszaadva a felső végtag, illetve a vállöv terhelhetőségét. Eredmény: Eseménytelen posztoperatív szak után a beteg hamar felépült, és gyorsan visszatérhetett korábbi, a vállövet jelentősen igénybe vevő munkájához. Következtetés: A szerzők nem találtak hasonló műtéti eljárást az irodalomban, és ajánlják alkalmazását hasonló esetekben.
