Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: László Andor x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Restricted access

Debts, crises and competitiveness

Interview with Ángel Gurría, Secretary-General of the OECD

Society and Economy
Authors: László Andor and Tamás Pesuth

In this interview, Ángel Gurría looks back at a decade of financial and economic crisis and draws conclusions for macroeconomic policy. What concerns the European Economic and Monetary Union, he stresses the need to further improve the shock absorption capacity of the single currency. He insists that the OECD remains committed to going beyond GDP, and this is particularly relevant at a time when a new Jobs Strategy is being developed. He also highlights some key chapters in the 22 year long cooperation between the OECD and Hungary.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: László Balázs, István Czigler, Andor Grósz, György Karmos, Sándor Szabó, and Zsolt Tótka

Háromezer méter feletti magasságokban az oxigén parciális nyomásának csökkenése következtében a szervezet oxigénellátása elégtelenné válik. A hegyibetegségként is ismert szindróma a legveszélyesebb velejárója az agyi hipoxia következményeként létrejövő funkciózavar. A reakciók lassulásával és szenzoros deficitekkel együtt jelentkezik az ítéletalkotás romlása. Ez utóbbi tünet megakadályozhatja, hogy a veszélybe került ember adekvát módon védekezzen. Kísérleteinkben 5500 méteres szimulált magasságban vizsgáltuk az eseményhez kötött agyi potenciálokat (EKP). A célingerekre adott motoros válaszok reakcióideje hipoxiás körülmények között sem különbözött a tengerszintnek megfelelő kontrollértékektől. Jelentősen csökkent azonban hipoxiában a célingerek által kiváltott P3 komponens frontális összetevője és az újdonságingerek által kiváltott P3 komponens is. Egy kontrollkísérletben azt vizsgáltuk, hogy adott teljesítmény szinten tartásához szükséges, megnövelt erőfeszítés is eredményezhet-e hasonló változásokat. Az erőfeszítés hatása a P3-ra különbözött a hipoxia során tapasztalt változásoktól. A megfigyelt EKP-változások téri eloszlása, az újdonság P3 hullámnak frontális patológiákban leírt csökkenése és más irodalmi adatok alapján feltételezzük, hogy a magassági hipoxiában éppen a frontális végrehajtó funkció korán jelentkező deficitje lehet felelős az ítéletalkotás és cselekvőképesség veszélyes romlásáért.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Boncz, Lajos Döbrőssy, Zoltán Péntek, Attila Kovács, András Budai, László Imre, Réka Vajda, and Andor Sebestyén

Bevezetés: Az országos kiterjedésű, szervezett emlőszűrési program 2002 januárjában indult el Magyarországon a 45–65 év közötti nők számára 2 éves szűrési intervallummal. Célkitűzés: A dolgozat célja a szervezett országos emlőszűrési program 2008–2009. évi részvételi mutatóinak meghatározása. Módszer: Az elemzésben szereplő adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási adatbázisából származnak. A 45–65 éves nők körében meghatározásra került azok aránya, akik a program 4. ciklusában (2008–2009) akár szűrési, akár diagnosztikai célú képalkotó emlővizsgálaton vettek részt. Eredmények: A szűrési célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átszűrtség) a 2000–2001-es 7,6%-ról a 2008–2009-es szervezett emlőszűrési ciklusban 31,2%-ra emelkedett. A diagnosztikus célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átvizsgáltság) pedig ugyanezen időszakokban 20,2%-ról 20,4%-ra (2008–2009) nőtt. Az országos lefedettség (átszűrtség + átvizsgáltság) ennek megfelelően a szervezett szűrés hatására 26,6%-ról (2000–2001) 50,1%-ra (2008–2009) nőtt a 45–65 év közötti nők esetében. A részvételi arány 2002–2009 között stagnált. Következtetések: Az emlőrák miatti halálozás érdemi csökkentéséhez az emlőszűrési program részvételi arányainak emelése szükséges. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1975–1983.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Julianna Rozália Sallai, Gábor Héjj, István †Ratkó, Aniella Hunka, Ilona Márkus, Judit Ortutay, Gábor Ormos, Andor Ujfalussy, László Szekeres, Antal Insperger, Tibor Varjú, and Géza Bálint

Rehabilitációs osztályon kezelt osteoporosisos betegek demográfiai és szociális adatairól, illetve életminőségéről még nem végeztek hazai felmérést. Cél: A szerzők célja kérdőíves felmérés segítségével négy hazai kórház reumatológiai rehabilitációs osztályain, illetve részlegén egy időszakban kezelt osteoporosisos betegek adatainak elemzése. Módszerek: A betegek demográfiai és szociális adatait a szerzők által összeállított kérdőív, az életminőségét SF-36 kérdőív segítségével vizsgálták. Az életminőséget ugyanazon intézményekben, ugyanazon időszakban kezelt, azonos módon kiválasztott rheumatoid arthritisben, arthrosisban vagy krónikus derékfájásban szenvedő betegek életminőségével hasonlították össze. Eredmények: A vizsgálatban való részvételre felkért 253 beteg közül 211 beteg töltötte ki a kérdőívet. A betegek 25,6%-a volt férfi. A betegek 58%-a volt 60 évesnél fiatalabb, 40%-a korábban nehéz fizikai munkát végzett. Több mint 50%-uk az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettségű volt, és 6,7%-uknak volt egy fogyasztási egységre eső havi jövedelme 100 000 Ft felett. Az osteoporosisban szenvedő betegek életminősége SF-36 kérdőívvel mérve 34,7-nek bizonyult, ami szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a magyar népesség 70–90 pontos átlagértéke. Az osteoporosisos betegek SF-36-értékei minden tartományban alacsonyabbak voltak a rheumatoid arthritisben, arthrosisban vagy krónikus derékfájásban szenvedők értékeinél, de a különbség csak a fizikai működést tekintve volt szignifikáns. Az érzelmi szerepet illetően az osteoporosisos betegek pontértéke szignifikánsan alacsonyabb volt a rheumatoid arthritises és arthrosisos betegek pontszámához képest. Következtetések: Rehabilitációs osztályon kezelt osteoporosisos betegek életminősége azonosan rossz vagy rosszabb a rheumatoid arthritisben, arthrosisban vagy krónikus derékfájásban szenvedő betegekéhez képest. Orv. Hetil., 2012, 153, 1314–1319.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Julianna Rozália Sallai, Aniella Hunka, Gábor Héjj, István †Ratkó, Judit Ortutay, Ilona Márkus, Gábor Ormos, Andor Ujfalussy, László Szekeres, Antal Insperger, Tibor Varjú, and Géza Bálint

Bevezetés: Hazai kórházakban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegek életminősége kevéssé ismert. Célkitűzés: A szerzők négy hazai kórház reumatológiai rehabilitációs osztályán rehabilitációban részesülő 239 rheumatoid arthritises beteg (169 nő, 70 férfi) demográfiai adatainak, szociális helyzetének, betegségükkel kapcsolatos életminőségük, illetve tájékoztatás és támogatás iránti igényeik felmérését tűzték ki célul. Módszer: Az életminőséget validált Short Form 36 generikus életminőség kérdőívvel vizsgálták. A demográfiai, szociális és egyéb adatok felmérésére e célokra készített kérdőíveket alkalmaztak. Eredmények: Megállapították, hogy a rheumatoid arthritises betegek a diagnózis megállapítása után viszonylag korán kerülnek intézeti rehabilitációra. A betegek 80,4%-a 50 év feletti volt, és szociális helyzetük az átlagosnál rosszabbnak bizonyult. Életminőségük is szignifikánsan rosszabb volt, mint az átlagnépességé, de megfelelt az arthrosisban, osteoporosisban, illetve krónikus derékfájásban szenvedőkének. A betegek életminőség-kategóriái körül a fizikai működés és fájdalom pontszámai voltak a legalacsonyabbak. A kísérő betegségek közül a hypertonia és az osteoporosis volt a leggyakoribb. Térd- és csípőműtétek esetén a rehabilitációra megfelelő időben került sor. A betegségükkel kapcsolatos felvilágosítást és oktatást a betegek nem tartják kielégítőnek. Következtetések: Kórházban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegeket a rossz életminőség jellemzi. A betegek tájékoztatása és oktatása javításra szorul. Orv. Hetil., 2013, 154, 1381–1388.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Cs. Horváth, Andor Sebestyén, Bálint Molics, István Ágoston, Dóra Endrei, András Oláh, József Betlehem, László Imre, Gabriella Bagosi, and Imre Boncz

Bevezetés: Az otthoni szakápolás 1996 végén indult meg Magyarországon. Célkitűzés: A szerzők célja a magyar otthoni szakápolási rendszer egészségbiztosítási és igénybevételi mutatóinak bemutatása. Módszer: Az elemzésben szereplő adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási adatbázisából (2001–2012) származnak. Elemezték a betegszámokat, a vizitszámokat, a szakápolási és szakirányú terápiás tevékenységek (gyógytorna, fizioterápia, logopédia) arányát. Eredmények: Az ellátott betegek száma a 2001. évi 36 560-ról 2012-re 51 647-re nőtt, 41,3%-kal emelkedett. A teljesített vizitek száma ugyanezen időszak alatt 841 715-ről 1 194 670-re, 41,9%-kal nőtt. A szakápolási és szakirányú terápiás tevékenységek, valamint az ápolási fokozatok vonatkozásában jelentős megyék közötti eltéréseket figyeltek meg. A szakápolásra kifizetett összegek aránya a legmagasabb volt Nógrád (80,4%), Szabolcs-Szatmár-Bereg (79,7%) és Komárom-Esztergom (74,6%) megyékben, míg a legalacsonyabb Zala (53,0%) és Csongrád (52,7%) megyékben, illetve Budapesten (47,9%). Következtetések: Az otthoni szakápolásban jelentős területi egyenlőtlenségek mutatkoznak, amelyek mérsékléséhez olyan szakmai irányelvek fejlesztésére van szükség, amelyek az otthoni szakápolás speciális vonatkozásait szabályozzák. Orv. Hetil., 2014, 155(15), 597–603.

Restricted access

Stroke-ellátást támogató teleradiológiai hálózat a Nyugat- és Dél-Dunántúlon

Teleradiology-based stroke network in Western and Southern Transdanubia in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors: Péter Bogner, Zoltán Chadaide, Gábor Lenzsér, István Kondákor, Gábor Tárkányi, Sándor Szukits, Eszter Juhász, Andor Sebestyén, József Janszky, András Büki, Tamás Dóczi, and László Szapáry

Összefoglaló. Bevezetés: A stroke kezelésének lehetőségei az utóbbi években jelentősen megváltoztak: a thrombolysis után bevezetésre került a mechanikus thrombectomia, és a terápiás időablak is jelentősen kitágult az utóbbi évek nagy multicentrikus tanulmányai alapján. Ezek a lehetőségek új igényeket fogalmaztak meg a képalkotó diagnosztikával szemben: az ischaemia okozta morfológiai elváltozások mellett az artériás és a kollaterális rendszer állapotát, valamint bizonyos esetekben az agy szöveti perfúzióját is szükséges meghatározni. Ezeket a komplex kiértékelési feladatokat ma már mesterségesintelligencia-algoritmusok támogathatják, melyek a kiértékelést pár perc alatt elvégezve segítenek a terápiás döntés kialakításában. Célkitűzés: A Dél- és a Nyugat-dunántúli régióban hat intézmény részvételével egy dedikált stroke teleradiológiai hálózat kialakítása. Módszer: A stroke-CT-kiértékelő szoftver és a képkommunikáció integrációja, a vizsgálati protokollok technikai paramétereinek egységesítése, a kiértékelési eredmények teleradiológiai megjelenítése valósult meg a hálózat kialakítása során. Eredmények: A hálózat egységesítette nemcsak a stroke-CT-protokollok beállításait, de beutalási és értékelési szempontjait is. A stroke-CT-kiértékelések és a mechanikus thrombectomiák száma is emelkedett az elmúlt egy évben. Következtetés: A dedikált teleradiológiai stroke-hálózat segítségével optimalizálni kívánjuk a régió stroke-ellátását: egyrészt lehetőleg ne maradjanak ellátatlanul a thrombectomiából valószínűleg profitáló betegek, másrészt ne terheljük az ellátórendszert olyan esetekkel, melyekről a teljes dokumentáció ismeretében derül ki, hogy nem javasolt a beavatkozás. Orv Hetil. 2021; 162(17): 668–675.

Summary. Introduction: The possibilities of cerebral stroke management have changed substantially during the last few years. Following a few multicentric studies, mechanical thrombectomy became an established method besides thrombolysis. In addition, the therapeutic window for both methods is much wider now than before. These changes described above demanded more information of CT morphological changes due to ischemia, but the condition and functionality of the arterial and collateral system, and occasionally tissue perfusion performance should also be characterized. Recently, evaluation of different computer tomographic (CT) measurements can be done using artificial intelligence based methods, which perform data analysis in a few minutes. Objective: To establish a dedicated stroke teleradiology network with artificial intelligence based image analysis in Western and Southern Transdanubia in Hungary that involves six partner institutes. Method: Integration of automated image analysis with teleradiology software was established, and the technical parameters of examination protocols were unified. Results of stroke CT image analysis became accessible through the teleradiology network. Results: The daily use of integrated central image analysis and image communication had a positive impact on referrals and therapeutic evaluation of stroke cases. The number of image processing and mechanical thrombectomy increased during the last year. Conclusion: With the help of the dedicated teleradiology stroke network, we want to optimize the stroke care in the region: on the one hand, patients who are likely to benefit from thrombectomy should not be left unattended, on the other, the health care system should not be burdened with cases, when intervention is not recommended having the complete clinical data accessed. Orv Hetil. 2021; 162(17): 668–675.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Mangel, Miklós Lukács, András Hajnal, Henrik Sárkány, Mónika Forgács-Menyhért, Zsuzsanna Varga, Eszter Herendi, Emőke Papp, Zsuzsanna Jéglné Illés, Nóra Szigeti, Róbert Almási, Sándor Ferencz, Péter Kanizsai, Andor Sebestyén, and Ágnes Csikós

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az előrehaladott, áttétes daganatos betegek megfelelő tüneti és életvégi ellátása, illetve ennek elérése komoly kihívás minden egészségügyi ellátó számára. A palliatív onkoteamrendszer kialakításával célunk a betegek időbeni palliatív ellátásba vonása és a konzekvencia nélküli sürgősségi kivizsgálások és ellátások számának lehetőség szerinti csökkentése volt. Módszer és eredmények: A palliatív onkoteam megbeszéléseit kéthetente tartottuk meg; a team állandó tagjai palliatív szakorvos, onkológus, belgyógyász, pszichiáter, szakápoló, pszichológus voltak, de időszakosan más szakemberek is csatlakoztak. 2019 májusa és 2020 januárja között 93, előrehaladott stádiumú daganatos betegnél 97 eseti megbeszélést tartottunk, egy-egy ülésen 6–10 beteg esetét tárgyaltuk végig. Minden esetben meghatároztuk a beteg további palliatív ellátásának formáját (szakrendelésen jelentkezés, otthoni szakellátás, intézeti elhelyezés) és azt, hogy adott esetben még szóba jön-e további aktív onkológiai ellátás. A megbeszélésre került betegek esetében pár hónap eltelte után a felesleges sürgősségi megjelenések számában egyértelmű csökkenés mutatkozott. Következtetés: A kezdeti, sokszor heves érzelmekkel is kísért megbeszélések rövid időn belül komoly operatív szakmai fórummá váltak. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendszer is komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy az előrehaladott daganatos betegek időben palliatív szakellátáshoz jussanak, és ahhoz is, hogy a gyógyító onkológiai attitűd fokozatosan segítő orvosi hozzáállássá tudjon válni. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1423–1430.

Open access