Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: László Andrási x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Bevezetés: Vizsgálatunkban a minilaparoscopos módon (portok számának és méretének csökkentése révén) végzett laparoscopos cholecystectomiák (LC) eredményeit mutatjuk be. Elemeztük a mini-LC előnyeit és hátrányait a hagyományos LC-vel összehasonlítva. Betegek és módszerek: Mini-LC során összesen 3 portot (11, 5 és 3,5 mm) alkalmaztunk. Tíz esetben végzett mini-LC eredményeit hasonlítottuk össze 10 konvencionális LC eredményeivel. A betegválogatás alapját a nem, az életkor, a BMI és az ASA-beosztás képezte, amely mindkét vizsgált csoportot homogénné tett. Összehasonlítottuk a két eljárás átlagos műtéti időtartamát, a segédport szükségességét, a konverziós arányt, a postoperativ fájdalomcsillapító-igényt, a korai/késői szövődmények előfordulásának gyakoriságát és a kozmetikai eredményeket. Eredmények: A műtéti időtartam, vérveszteség, kórházi tartózkodás, szövődmények vonatkozásában nem észleltünk szignifikáns különbséget a két csoport között. A sebészi metszések összesített mérete mini-LC során 19,5 mm, míg az LC-csoportban 41 mm, a szöveti károsodás mértéke pedig 124,2 mm2 és 448,2 mm2 volt a két csoportban. Mindezek jelentősen javították a mini-LC kozmetikai eredményét. A hagyományos LC után a betegek szignifikánsan nagyobb arányban igényeltek postoperativ fájdalomcsillapítást. Következtetések: A mini-LC biztonságos, kiváló kozmetikai eredményeket adó eljárás, amely kisebb postoperativ fájdalomcsillapító-igénnyel jár. Válogatott esetekben ez a műtéti típus ajánlott eljárás lehet a konvencionális LC-vel szemben.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Vizsgálatunkban a Zenker-diverticulum nyitott (transcervicalis diverticulectomia, cricomyotomia) és transoralis (transoralis stapler diverticulostomia) műtéti kezelésével szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be. Módszer: 2006. január 1. és 2016. december 31. között 29 beteget kezeltünk panaszokat okozó Zenker-diverticulummal. Összesen 29 műtét történt, 13 esetben transcervicalis, 16 alkalommal transoralis műtétet végeztünk. Összehasonlítottuk az eltérő megközelítésű sebészi kezelések perioperatív és hosszú távú eredményeit. Eredmények: A betegek átlagosan 31 hónapos panaszos időszakot követően kerültek műtétre. A vezető tünet mindkét csoportban a súlyos dysphagia és a súlyos regurgitatio volt. Intraoperatív szövődményt nem észleltünk. Egy beteg vérzés miatt reoperációra került a transoralis csoportban, míg egy esetben igazoltunk pneumoniát a transcervicalis csoportban. Az átlagos műtéti idő (42,5 versus [vs.] 98 perc, p<0,001), a per os táplálásig eltelt idő (2,9 vs. 4,6 nap, p<0,001) és az ápolási napok száma (7,3 vs. 9,7 nap, p<0,001) is szignifikánsan rövidebb volt a transoralis csoportban, mint a transcervicalis csoportban. A kontrollvizsgálatok során 15 beteg teljesen panaszmentes volt. Transcervicalis eljárást követően két esetben maradtak vissza panaszok (mérsékelt dysphagia, illetve tartós rekedtség). Transoralis műtét után 6 betegnél recidív tünetek jelentkeztek, 4 betegnél súlyos regurgitatio miatt transcervicalis műtétet végeztünk. Következtetés: A transoralis stapler diverticulostomia gyors, rövid kórházi ápolást biztosító beavatkozás, mely elsősorban idős, komorbid betegeknél és közepes diverticulumméret esetében választandó. Hosszú távon a tartós regurgitatio miatt a betegek egy részénél ismételt beavatkozásra lehet szükség. A transcervicalis feltárás magasabb perioperatív morbiditással járó műtéti beavatkozás, melyet elsősorban a 3 cm alatti és nagy diverticulumméret fennállásakor javasolt végezni. Orv Hetil. 2019; 160(16): 629–635.

Open access
Magyar Onkológia
Authors: András Petri, József Hőhn, Ádám Balogh, Kornél Kovách, László Andrási, and György Lázár

Absztrakt

A máj daganatos áttéteinek kezelése nagy kihívást jelent. Mai ismereteink szerint a colorectalis carcinoma májáttéteinek leghatásosabb kezelési módja a metastasisok sebészi eltávolítása. Összehasonlítottuk a szinkron májmetastasis miatt egyidejű vastagbél- és májreszekción átesett betegek adatait a kétüléses beavatkozásokéval. Dolgozatunkban a szegedi Sebészeti Klinikán 1999. január 1. és 2008. december 31. között vastagbélrák miatt kezelt 1597 beteg adatait retrospektíven dolgoztuk fel. A kezelés eredményét 152 betegen külön vizsgáltuk, akiknek májáttéte volt. A májáttétek aránya 9,52% volt. Az áttétek 40,8%-ban a rectumból és 31,8%-ban a szigmabélből származtak. A 152 májáttétes betegből 109 (71,7%) irreszekábilisnek bizonyult. Szinkron májáttét miatt szimultán májreszekciót 14 (32,6%), kétüléses műtétet 29 esetben (67,4%) végeztünk. Szimultán műtét esetén csak ún. kis májreszekciót végeztünk. Az áttétek átmérője a szimultán műtétek esetében 2,6 cm, a kétüléses műtéteknél 4,6 cm volt. A transzfundált vér mennyisége 0,3 U/beteg volt. A szimultán operáltak esetében csak ún. kis szövődményeket észleltünk. A hospitalizáció 13,1 nap volt a szimultán, és 11,7 nap a kétüléses műtétek esetében. Az átlagos túlélés 37,3, illetve 47,9 hónap volt (p<0,005). A szimultán májreszekció alkalmas módszer a kis, de akár többszörös szinkron májáttétek eltávolítására. Úgy gondoljuk azonban, hogy a betegek szelekciójának kritériumai sem a szinkron, sem az elektív májműtétekre vonatkozóan nem kellően kidolgozottak.

Restricted access

A gyermekkori koronavírus-fertőzést követő sokszervi gyulladás diagnosztikája és kezelése

Diagnosis and treatment of paediatric multisystem inflammatory syndrome

Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Constantin, Noémi Andrási, Andrea Ponyi, Ádám Goschler, László Ablonczy, Judit Kincs, Monika Csóka, Bálint Egyed, Zsuzsanna Horváth, Krisztina Kalocsai, Rita Káposzta, Kinga Kardics, Viktória Kemény, Bernadett Mosdósi, Tamás Pék, Zsófia Szabó, Attila Tóth, Kálmán Tory, Andrea Tölgyesi, Beáta Ónozó, Hajnalka Vágó, Csaba Vilmányi, Weiser Peter, Zoltán Szekanecz, Gábor Kovács, and Attila Szabó

Összefoglaló. A SARS-CoV-2-fertőzés ritka gyermekkori szövődménye a sokszervi gyulladás, angol terminológiával paediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS). Két vagy több szerv érintettségével járó, súlyos tünetekkel induló betegségről van szó, amelynek tünetei átfedést mutatnak a Kawasaki-betegséggel, a toxikus sokk szindrómával és a makrofágaktivációs szindrómával. A PIMS-betegek intenzív terápiás osztályon vagy intenzív terápiás háttérrel rendelkező intézményben kezelendők, ahol biztosítottak a kardiológiai ellátás feltételei is. A szükséges immunterápia a klinikai prezentációtól függ. A jelen közleményben a szerzők a releváns nemzetközi irodalom áttekintését követően ajánlást tesznek a PIMS diagnosztikai és terápiás algoritmusára. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Summary. Pediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS) is a rare complication of SARS-CoV-2 infection in children. PIMS is a severe condition, involving two or more organ systems. The symptoms overlap with Kawasaki disease, toxic shock syndrome and macrophage activation syndrome. PIMS patients should be treated in an intensive care unit or in an institution with an intensive care background, where cardiological care is also provided. The required specific immunotherapy depends on the clinical presentation. In this paper, after reviewing the relevant international literature, the authors make a recommendation for the diagnostic and therapeutic algorithm for PIMS. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Open access