Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: László Andrási x
Clear All Modify Search

Bevezetés: Vizsgálatunkban a minilaparoscopos módon (portok számának és méretének csökkentése révén) végzett laparoscopos cholecystectomiák (LC) eredményeit mutatjuk be. Elemeztük a mini-LC előnyeit és hátrányait a hagyományos LC-vel összehasonlítva. Betegek és módszerek: Mini-LC során összesen 3 portot (11, 5 és 3,5 mm) alkalmaztunk. Tíz esetben végzett mini-LC eredményeit hasonlítottuk össze 10 konvencionális LC eredményeivel. A betegválogatás alapját a nem, az életkor, a BMI és az ASA-beosztás képezte, amely mindkét vizsgált csoportot homogénné tett. Összehasonlítottuk a két eljárás átlagos műtéti időtartamát, a segédport szükségességét, a konverziós arányt, a postoperativ fájdalomcsillapító-igényt, a korai/késői szövődmények előfordulásának gyakoriságát és a kozmetikai eredményeket. Eredmények: A műtéti időtartam, vérveszteség, kórházi tartózkodás, szövődmények vonatkozásában nem észleltünk szignifikáns különbséget a két csoport között. A sebészi metszések összesített mérete mini-LC során 19,5 mm, míg az LC-csoportban 41 mm, a szöveti károsodás mértéke pedig 124,2 mm2 és 448,2 mm2 volt a két csoportban. Mindezek jelentősen javították a mini-LC kozmetikai eredményét. A hagyományos LC után a betegek szignifikánsan nagyobb arányban igényeltek postoperativ fájdalomcsillapítást. Következtetések: A mini-LC biztonságos, kiváló kozmetikai eredményeket adó eljárás, amely kisebb postoperativ fájdalomcsillapító-igénnyel jár. Válogatott esetekben ez a műtéti típus ajánlott eljárás lehet a konvencionális LC-vel szemben.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Vizsgálatunkban a Zenker-diverticulum nyitott (transcervicalis diverticulectomia, cricomyotomia) és transoralis (transoralis stapler diverticulostomia) műtéti kezelésével szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be. Módszer: 2006. január 1. és 2016. december 31. között 29 beteget kezeltünk panaszokat okozó Zenker-diverticulummal. Összesen 29 műtét történt, 13 esetben transcervicalis, 16 alkalommal transoralis műtétet végeztünk. Összehasonlítottuk az eltérő megközelítésű sebészi kezelések perioperatív és hosszú távú eredményeit. Eredmények: A betegek átlagosan 31 hónapos panaszos időszakot követően kerültek műtétre. A vezető tünet mindkét csoportban a súlyos dysphagia és a súlyos regurgitatio volt. Intraoperatív szövődményt nem észleltünk. Egy beteg vérzés miatt reoperációra került a transoralis csoportban, míg egy esetben igazoltunk pneumoniát a transcervicalis csoportban. Az átlagos műtéti idő (42,5 versus [vs.] 98 perc, p<0,001), a per os táplálásig eltelt idő (2,9 vs. 4,6 nap, p<0,001) és az ápolási napok száma (7,3 vs. 9,7 nap, p<0,001) is szignifikánsan rövidebb volt a transoralis csoportban, mint a transcervicalis csoportban. A kontrollvizsgálatok során 15 beteg teljesen panaszmentes volt. Transcervicalis eljárást követően két esetben maradtak vissza panaszok (mérsékelt dysphagia, illetve tartós rekedtség). Transoralis műtét után 6 betegnél recidív tünetek jelentkeztek, 4 betegnél súlyos regurgitatio miatt transcervicalis műtétet végeztünk. Következtetés: A transoralis stapler diverticulostomia gyors, rövid kórházi ápolást biztosító beavatkozás, mely elsősorban idős, komorbid betegeknél és közepes diverticulumméret esetében választandó. Hosszú távon a tartós regurgitatio miatt a betegek egy részénél ismételt beavatkozásra lehet szükség. A transcervicalis feltárás magasabb perioperatív morbiditással járó műtéti beavatkozás, melyet elsősorban a 3 cm alatti és nagy diverticulumméret fennállásakor javasolt végezni. Orv Hetil. 2019; 160(16): 629–635.

Open access
Authors: András Petri, József Hőhn, Ádám Balogh, Kornél Kovách, László Andrási and György Lázár

Absztrakt

A máj daganatos áttéteinek kezelése nagy kihívást jelent. Mai ismereteink szerint a colorectalis carcinoma májáttéteinek leghatásosabb kezelési módja a metastasisok sebészi eltávolítása. Összehasonlítottuk a szinkron májmetastasis miatt egyidejű vastagbél- és májreszekción átesett betegek adatait a kétüléses beavatkozásokéval. Dolgozatunkban a szegedi Sebészeti Klinikán 1999. január 1. és 2008. december 31. között vastagbélrák miatt kezelt 1597 beteg adatait retrospektíven dolgoztuk fel. A kezelés eredményét 152 betegen külön vizsgáltuk, akiknek májáttéte volt. A májáttétek aránya 9,52% volt. Az áttétek 40,8%-ban a rectumból és 31,8%-ban a szigmabélből származtak. A 152 májáttétes betegből 109 (71,7%) irreszekábilisnek bizonyult. Szinkron májáttét miatt szimultán májreszekciót 14 (32,6%), kétüléses műtétet 29 esetben (67,4%) végeztünk. Szimultán műtét esetén csak ún. kis májreszekciót végeztünk. Az áttétek átmérője a szimultán műtétek esetében 2,6 cm, a kétüléses műtéteknél 4,6 cm volt. A transzfundált vér mennyisége 0,3 U/beteg volt. A szimultán operáltak esetében csak ún. kis szövődményeket észleltünk. A hospitalizáció 13,1 nap volt a szimultán, és 11,7 nap a kétüléses műtétek esetében. Az átlagos túlélés 37,3, illetve 47,9 hónap volt (p<0,005). A szimultán májreszekció alkalmas módszer a kis, de akár többszörös szinkron májáttétek eltávolítására. Úgy gondoljuk azonban, hogy a betegek szelekciójának kritériumai sem a szinkron, sem az elektív májműtétekre vonatkozóan nem kellően kidolgozottak.

Restricted access