Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: László Bajnok x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A tanulmányban renoprotektív szempontból elemzett ONTARGET, ALTITUDE, ACCOMPLISH, ROADMAP és ACCORD-BP vizsgálatokból az a következtetés adódik, hogy bár a microalbuminuria/proteinuria epidemiológiailag erős biomarker, az intervenciós vizsgálatokban sokszor nem megbízható köztes végpont, mert a tényleges vesefunkció ezzel ellentétes viselkedést mutathat. Így bizonyos olyan kezelési módok, amelyek javítják a microalbuminuriát/proteinuriát, a kontrollokhoz képest rendre szignifikánsan rontják a vesefunkciót. Elképzelhető, hogy olyan eljárások esetében, mint a vérnyomáscsökkentés, illetve a renin-angiotenzin rendszerblokád mértéke, a nefroprotekció viszonylatában is létezik egy J-görbére emlékeztető optimumpont. Orv. Hetil., 2013, 154, 243–247.

Restricted access

Az LDL-koleszterin helyett másodlagos lipidcélértékként a non-HDL-koleszterin használata javasolt, ha a triglicerid 2,3 mmol/l feletti. Ennek célértéke az adott cardiovascularis kockázati kategóriában 0,8 mmol/l-rel magasabb, mint az LDL-koleszteriné. Aktuálisan a lipidológia legfontosabb kérdése az lett, hogy a statin melletti residualis dyslipidaemia kezelése milyen mértékben csökkenti a cardiovascularis kockázatot. Ilyen szerepben az eddig vizsgált szerek – annak ellenére, hogy a HDL-koleszterint és/vagy non-HDL-koleszterint többé-kevésbé javították – alapvetően kudarcosak voltak. A legnagyobb vesztes a nikotinsav. A halolajjal végzett – ellentmondásos – cardiovascularis vizsgálatok az alkalmazott dózisok miatt nem tekinthetők lipidológiai tanulmánynak. A statinnal kombinált terápiaként szerepe lehet 1. az ezetimibnek, ha az LDL-koleszterin-célérték statin-monoterápiával nem érhető el, illetve 2. a fibrátnak, ha a trigliceridemelkedés nagymértékű, vagy ha enyhébb, de jelentős HDL-koleszterin-szint-csökkenéssel társul. Potenciális további lehetőségek: a HDL-koleszterint drasztikusan emelő és az LDL-koleszterint is jelentősen csökkentő koleszterinészter transzfer protein gátlók, illetve az LDL-koleszterint statin mellett is markánsan csökkentő proprotein convertase subtilisin/kexin-9 gátlók. Orv. Hetil., 2014, 155(2), 62–68.

Restricted access

Absztrakt

A biológiai mechanizmusok, ökológiai és megfigyeléses vizsgálatok a D-vitamin-hiány morbiditást és mortalitást fokozó hatását jelzik, míg – a zömmel D-vitamin-hiányosokon végzett – ellenőrzött, véletlen besorolásos, pótlásos tanulmányok eredménye javarészt negatív, bizonyos marginális előnyökkel. Utóbbiak elsősorban az idősotthonban élők elesésének és csonttörésének megelőzésére látszanak korlátozódni; a megfigyelt mérsékelt mortalitáscsökkenés vitatott statisztikai szignifikanciájú. A tisztánlátást az is zavarja, hogy az intervenciós vizsgálatok általában nem extraossealis elsődleges végpontúak voltak. Az ideális szérum-25-hidroxi-D-vitamin-szinttel kapcsolatban is jelentős az ellentmondás: egyértelműen J görbe mutatkozik, de az optimális tartomány bizonytalan. Mindez az ajánlások szintjén is megjelenik, amelyek azonban abban egységesek, hogy nem javasolnak (i) populációszintű szűrést és (ii) – az eleséseken kívül – extraossealis célzattal D-vitamin-pótlást. Bizonyos vizsgálatok arra utalnak, hogy a kalciumpótlás gyakoribbá teszi a cardiovascularis eseményeket, míg mások ilyen szempontból semleges hatást jeleznek. Több, kifejezetten extraossealis betegségre tervezett D-vitaminos vizsgálat van folyamatban. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1242–1247.

Restricted access

Absztrakt:

A koleszterinszint és a kockázat mérséklődésének összefüggése unikum: extrém alacsony szinteken sem rajzolódik ki J-görbe. A PRECISE-IVUS szerint akut coronariaszindróma után markánsabb az intenzív koleszterinszint-csökkentésnek a plakkregresszióra gyakorolt hatása, mint krónikus coronariabetegségben. Az IMPROVE-IT során ezetimibbel elért LDL-C-csökkenés (1,4 mmol/l, szemben a statinmonoterápia 1,8 mmol/l értékével) jelentősége több nemzetközi irányelvben is kifejezésre került, és a kombinált koleszterinszint-csökkentés javallati köre szélesedett, erőssége fokozódott. Erős bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a statin melletti myalgia általában nem statin okozta következmény, és nem szer- vagy dózisfüggő. Kitartással a betegek többsége statinszedővé tehető, jó életminőség mellett is; aki mégsem, annál az ezetimibmonoterápia alternatíva lehet. Bár általában az intenzív koleszterinszint-csökkentés is biztonságos, hangsúlyt kell fektetni a statinmyopathia elkerülésére. A koleszterinszint-csökkentés kiemelkedő hatékonysága és biztonságossága ellenére az elmúlt években a hazai statinforgalmi adatok visszaestek, amiben alapvető szerepet játszhat a készítményekkel szemben gerjesztett laikus közhangulat. Ez ellen mindenkinek – lehetőségei szerint – tennie kell. Orv Hetil. 2018; 159(32): 1303–1309.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Emese Mezősi
,
László Bajnok
, and
Kálmán Tóth

A szív hormontermelő funkciójának felfedezése gyökeresen megváltoztatta a szív szerepének megítélését, amely mechanikus pumpa helyett a szervezet folyadék-elektrolit és hemodinamikai homeosztázisát meghatározó, más szervrendszerekkel együttműködő tényezővé vált. A szív által termelt legfontosabb hormonok a natriureticus peptidek, amelyek elsődleges feladata a volumenterhelés kivédése; ezt szolgálja a natriureticus, diuretikus, vasodilatator és antiproliferatív hatás. Úgy is tekintik őket, mint a cardialis, vascularis és renalis hatások integratív markereit, azaz a cardiorenalis distressz jelzőit. Szerepük ma már messze túlterjed a patofiziológiai jelentőségen, a brain natriureticus peptid és prohormonjának N-terminális része a szívelégtelenség elfogadott plazmamarkerévé vált, amelyek a diagnózis, a prognózis megítélése és a terápia vezetése szempontjából egyaránt hasznosak, s terápiás alkalmazásukra is lehetőség nyílt. Az extraadrenalis aldoszterontermelés kimutatása az elmúlt évek izgalmas felfedezése, de az intracardialis aldoszterontermelés emberben nem tekinthető jelentősnek. Az intracardialis pajzsmirigyhormon-termelést a dejodinázok aktivitásváltozása szabályozza. Az emelkedett trijód-tironin-szint szerepe felmerült a szívizom-hypertrophia kialakulásában, a csökkent trijód-tironin-termelésnek pedig valószínűleg az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásban van jelentősége. Az epicardialis zsírszövet és a coronariasclerosis között korábban nem sejtett, sokoldalú kapcsolat mutatható ki, a zsírsejtek citokin- és adipokintermelése része lehet az atherosclerosis önerősítő folyamatának. Orv. Hetil., 2012, 153, 2041–2047.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Hussein
,
Emese Mezősi
,
Beáta Bódis
,
Orsolya Nemes
,
Károly Rucz
, and
László Bajnok

Absztrakt

Bevezetés: A primer aldosteronismus diagnosztikája bizonytalanságokkal terhelt; legújabban az is felvetődött, hogy a szűrésként alkalmazott aldoszteron/renin hányados érzékenysége – a szuppressziós aldoszteron alapján – valójában alacsony. Célkitűzés: A szerzők elsődleges célja az aldoszteron/renin hányados pontosságának vizsgálata volt. Módszer: A retrospektív elemzésben 309 hypertoniás beteg vett részt, akiknél a fekvés és járás után mért aldoszteronszint egymástól függetlenül rendelkezésre állt. Eredmények: Kilencvenkilenc betegnél volt emelkedett az aldoszteron/renin hányados, akik közül 31-nél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron is emelkedett volt. Harmincnégy betegnél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron úgy volt magasabb, hogy az aldoszteron/renin hányados nem; akik közül azonban csak 3 esetben volt alacsony a renin, és így a primer aldosteronismus nem volt elvethető. Kóros reninemelkedés 69 betegnél fordult elő, de csak ezek 59%-ánál társult magas aldoszteronszinttel. Következtetések: Az aldoszteron/renin hányados érzékenysége magas (91%), ha csak indokolt esetekben alkalmazzák. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 830–835.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Szabina Szujó
,
László Bajnok
,
Beáta Bódis
,
Orsolya Nemes
,
Károly Rucz
, and
Emese Mezősi

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az elmúlt néhány évtizedben a differenciált pajzsmirigyrákot (DTC) világszerte jelentősen növekvő incidencia jellemezte. A betegek kezelésének alapelvei a nemzetközi irányelveknek megfelelően átalakulóban vannak. Munkánk célja a betegek jelenlegi gyógyulási esélyeinek felmérése volt. Módszer: Retrospektíven elemeztük a Pécsi Tudományegyetem I. Belgyógyászati Klinikáján 2005. január 1-je és 2016. május 1-je között kezelt 380, DTC-ben szenvedő beteg adatait. A nő/férfi arány 306/74 volt. A betegek medián életkora a diagnózis idején 46 év (13–86 év), míg a medián követési idő 55 hónap (0–144 hónap) volt. A terápiás válasz 337 beteg esetében volt értékelhető. A statisztikai feldolgozást az SPSS 22.0 verziójában végeztük. Eredmények: A papillaris (PTC) és a follicularis (FTC) carcinomák előfordulási aránya (79/21%) alapján a régió továbbra is mérsékelten jódhiányosnak tekintendő. A PTC-ben szenvedő betegek szignifikánsan fiatalabbak voltak FTC-ben szenvedő társaiknál, és korábbi tumorstádiumban kerültek felismerésre. A diagnózis idején PTC-ben 35%-ban nyirokcsomó-, 4%-ban távoli áttétet találtunk, FTC-ben ez az arány 15% (N1), illetve 14% (M1) volt. Radiojódkezelésre összesen 542 alkalommal került sor. PTC-ben a követett (n = 264) betegek 59%-a volt tumormentes, 20%-ban bizonytalan választ, 7%-ban inkomplett biokémiai választ és 14%-ban inkomplett strukturális választ diagnosztizáltunk, 6 beteg hunyt el. A FTC-ben szenvedő betegek (n = 73) 59%-a volt tumormentes, 10%-ban bizonytalan választ, 31%-ban residualis betegséget találtunk, a betegek 10%-át elveszítettük. Következtetések: Összefoglalva, bár a DTC jó prognózisú betegség, FTC-ben a betegek 31%-a, míg PTC-ben a betegek 14%-a nem volt tumormentessé tehető. A medián 55 hónapos követési idő alatt a betegségspecifikus halálozás FTC-ben 10%, PTC-ben pedig 2% volt. Orv Hetil. 2018; 159(22): 878–887.

Restricted access

Óriás mellkasi paraganglioma diagnosztikai nehézségei és terápiás lehetőségei

Diagnostic difficulties and therapeutic options of a giant chest paraganglioma

Orvosi Hetilap
Authors:
Erna Gulyás
,
László Bajnok
,
Orsolya Nemes
,
Beáta Bódis
,
Sándor Szukits
,
Erzsébet Schmidt
,
Dávid Semjén
,
Endre Kálmán
,
Sándor Szabados
,
Bálint Kittka
,
István Benkő
, and
Emese Mezősi

A paragangliomák a szimpatikus vagy paraszimpatikus ganglionokból kiinduló, többségükben jóindulatú daganatok, de rosszindulatú formájuk is ismert. A fej-nyak régióban, a glomus caroticumban, illetve a vegetatív idegrendszer dúcláncának megfelelően a hasüregben, illetve a mellüregben is előfordulhatnak. A 39 éves férfi beteg kivizsgálása extrém magas vérnyomásértékek, éjszakai izzadás és 10 kg-os fogyás miatt kezdődött. A mellkas-CT-vizsgálat a jobb oldali tüdőkapuban óriási térfoglalást írt le, a bronchoszkópos mintavétel sikertelen volt. Jobb oldali thoracotomiából mintavétel történt, reszekcióra a kifejezett adhéziók, illetve a szívérintettség miatt nem volt lehetőség. A szövettani vizsgálat eredménye paraganglioma lett, ezt a laborvizsgálatok is támogatták. Ennek megfelelőn szomatosztatinanalóg-terápiát kezdtünk, majd 131I-MIBG-kezelést alkalmaztunk, jó klinikai eredménnyel. A koronarográfia során észleltük, hogy a jobb coronaria két marginális ággal hozzájárul a mellkasi terime vérellátásához. Megfelelő előkészítést követően, szív- és mellkassebészeti beavatkozással a tumor eltávolíthatónak bizonyult, ennek eredményeként a posztoperatív szakban a beteg vérnyomáscsökkentőit elhagytuk. A kontrollok során tumormaradványra utaló jel nem volt. A vérnyomáskiugrások okának keresésekor merüljön fel bennünk a paraganglioma lehetősége is. Ezen esetekben az invazív beavatkozások, amennyiben nem előzi meg őket gyógyszeres előkészítés, akár fatális kimenetellel járhatnak. Az egyre szélesedő terápiás lehetőségek kihasználásával és az intézetek közötti kooperációval az óriás-paragangliomában szenvedő betegek is tumormentessé tehetők. Orv Hetil. 2022; 163(31): 1243–1249.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
András Vereczkei
,
Csaba Szalay
,
Mihály Aradi
,
Attila Schwarcz
,
Gergely Orsi
,
Gábor Perlaki
,
Zoltán Karádi
,
Lívia Németh
,
Sophia Hanna
,
Gábor Takács
,
István Szabó
,
László Bajnok
,
Elemér Mohos
,
László Lénárd
,
Tamás Dóczi
,
József Janszky
,
Sámuel Komoly
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: Az elhízásban számos tényező játszik szerepet, ezek között az agy megváltozott működésének is jelentőséget tulajdonítanak. A kutatások egyik fontos területe a táplálkozás és anyagcsere központi szabályozásának vizsgálata, mivel a kapcsolódó betegségek – elhízás, kóros soványság, diabetes mellitus, metabolikus szindróma – a modern társadalmak egészségügyi ellátására egyre növekvő terhet rónak. Az e megbetegedések hátterében álló patofiziológiai elváltozások, de ma még az egészséges szervezet centrális regulációs mechanizmusai sem ismertek kellő mértékben. E működések jobb megértését szolgálják a manapság egyre szélesebb körben alkalmazott funkcionális MR- (fMRI) vizsgálatok. Jelen kísérleteinkben kövér betegek és egészséges kontrollszemélyek ízingerlés kiváltotta agyi fMRI-aktivitásváltozásait tanulmányoztuk. Módszerek: A vizsgálatban 10 elhízott és 10 egészséges, hasonló kor- és nemi megoszlású önkéntes alany vett részt. Az ízingerek a következők voltak: 0,1 M nádcukor (kellemes), 0,5 mM koncentrációjú kinin-hidroklorid (kellemetlen) és vaníliaízesítésű folyékony tápszer (Nutridrink; magas kalóriatartalmú komplex íz). Az ízoldatokat PVC-csövön, 5–5 ml térfogatban juttattuk az alanyok szájüregébe. Öblítésként és semleges ingerként desztillált víz szolgált. A képalkotás során, 3T térerőn, standard Echo Planar Imaging (EPI) szekvenciát alkalmaztunk. Az adatok utófeldolgozása az FMRIB Software Library (FSL) programcsomaggal történt. Eredmények: Az ízingerlés kiváltotta agyi aktiváció jellemzően különbözött a két csoportban. A kövér betegek több kérgi és kéreg alatti struktúrában mutatkozó nagy jelintenzitásával összehasonlítva a kontrollokban kevesebb agyterület mérsékeltebb aktivációját tapasztaltuk. Következtetés: Jelen fMRI-vizsgálataink a kellemes és kellemetlen ízingerek hatására kövérek és egészségesek számos agyterületén létrejövő eltérő aktivációra világítottak rá. Eredményeink alapján a módszer segíthet az elhízás központi idegrendszeri tényezőinek pontosabb megismerésében, és hosszú távon hozzájárulhat hatékonyabb testsúlycsökkentő terápiák kifejlesztéséhez is.

Restricted access