Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: László Bakó x
Clear All Modify Search

In the paper hardware implemented artificial neural network used for trajectory control of a mobile robot is presented. As a controller RBF (Radial Basis Function) type hardware implemented artificial neural network has been used. There are presented the structure of the neural network implemented on an FPGA system, the main modules of the system, the on chip training.As a robot, a mobile robot with three wheels has been chosen. The left and right side wheels are driven by DC motors and the third one is a free-wheel. The robot position is determined from the image sequence captured by a camera. Finally, measurement results based on the robot model and on the real system will be presented.

Restricted access

This paper demonstrates, that input patterns can be encoded in the synaptic weights by local Hebbian delay-learning of spiking neurons (SN), where, after learning, the firing time of an output neuron reflects the distance of the evaluated pattern to its learned input pattern thus realizing a kind of RBF behavior. Furthermore, the paper shows, that temporal spike-time coding and Hebbian learning is a viable means for unsupervised computation in a network of SNs, as the network is capable of clustering realistic data. Then, two versions — with and without embedded micro-controllers — of a SNN are implemented for the aforementioned task.

Restricted access
Authors: Annamária Bakos, Zsuzsanna Besenyi, Gábor Sipka, Szabolcs Urbán, Rita Hemelein, László Kovács and László Pávics

Absztrakt:

Bevezetés: A nagyérvasculitisek nem specifikus klinikai tüneteket okoznak, ami a diagnózist nagyban nehezíti. A betegség korai felismerése és kezelése a későbbi szövődmények elkerülése érdekében fontos. A 18F-FDG-PET az érfalon belüli gyulladást a betegség korai stádiumában is nagy érzékenységgel mutatja ki. A CT a nagyérvasculitis pontos lokalizációjában van segítségünkre. Célkitűzés: A 18F-FDG-PET/CT teljesítőképességének tisztázása a betegség aktivitásának és kiterjedésének megítélésében: klinikailag nagyérvasculitis iránydiagnózisával vizsgált betegekben és relapsus során, valamint a terápiára létrejövő remissio megállapításában. Módszer: A vizsgálatban 43 beteg vett részt. A betegeket a klinikai kérdés alapján csoportosítottuk: primer diagnózis igazolása szteroidnaiv és szteroiddal kezelt betegekben, relapsus, illetve remissio kimutatása. Kontrollként 10, gyulladásos tünetektől mentes tumoros beteget vizsgáltunk meg. Az erek radiofarmakon-felvételének mértékét vizuálisan és kvantitatívan értékeltük. A kvantitatív értékelés során az érszegmentumokban a májhoz viszonyított érfal maximális standard 18F-FDG-felvételi értékét (SUVmax) határoztuk meg. Eredmények: A primer diagnózis céljából végzett 30 vizsgálatból 5 esetben 18F-FDG-aktív nagyérvasculitist mutattunk ki, további 13 vizsgálatból 5 betegben pedig relapsust igazoltunk. A vizuálisan aktív betegek 50%-ában 3 vagy annál több aktív érszegmentumot találtunk. A vizuálisan aktív betegcsoportban szteroid hatására az érfal SUVmax-értéke szignifikánsan alacsonyabb volt a szteroidnaiv betegekhez képest (1,17 ± 0,11 vs. 1,43 ± 0,29; p = 0,005). Két 18F-FDG-aktív nagyér-vasculitises betegben kontrollvizsgálattal remissiót állapítottunk meg. A primer diagnózis céljából vizsgált esetek közül 8-ban egyéb, a nagyérvasculitistől független gyulladásos kórképet mutattunk ki. Következtetés: A 18F-FDG-PET/CT hatékonyan alkalmazható az aktív nagyérvasculitisek diagnosztizálásában. A metabolikus változás nagy érzékenységű megjelenítése mellett az érintett erek pontos lokalizációját is lehetővé teszi. A szteroidterápia befolyásolja az érfalak 18F-FDG-felvételét. Orv Hetil. 2020; 161(20): 829–838.

Open access
Authors: József Madarász, Gergely Farkas, Szabolcs Balogh, Áron Szöllősy, József Kovács, Ferenc Darvas, László Ürge and József Bakos

Abstract

Highly active immobilized hydrogenation catalytic systems were used in the H-Cube™ hydrogenation reactor. “In situ” produced [Rh(COD)((S)-MonoPhos)2]BF4 complex was immobilized on commercially available Al2O3 and mesoporous Al2O3 by means of phosphotungstic acid (PTA), respectively. The optimum reaction conditions were determined and studied at different temperature, pressure, and flow rate values. Furthermore, the effect of the substrate concentration, microstructure of the support, and the stability of the complex were investigated. A continuous-flow reaction system using a stationary-phase catalyst for the asymmetric hydrogenation of methyl acetamidoacrylate was developed and run continuously for 12 h with >99% conversion and 96–97% enantioselectivity.

Restricted access
Authors: István Tóth, Bálint Kaszás, Gábor Horváth, Zalán Piski, Péter Bakó, László Lujber, Imre Gerlinger and Péter Révész

Absztrakt:

A Wegener-granulomatosis – újabb nevén polyangitis granulomatosis – súlyos, antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociálta, kis ereket érintő vasculitis, melyet a légúti traktus és a renalis rendszer nekrotizáló, granulomatosus gyulladása jellemez. A fülészeti manifesztációk a kórkép korai fázisában fordulhatnak elő, melyek közül a leggyakrabban savós középfülgyulladás, maszkolt otomastoiditis, esetenként sensorineuralis halláscsökkenés jelentkezhet. A diagnózis felállítása a klinikai képen, az immunszerológiai, valamint a hisztopatológiai vizsgálatokon alapszik. A kombinált immunszuppresszív terápia mellett a lokális manifesztációk szanálása szükséges. A terápiarezisztens, Wegener-granulomatosis talaján kialakult elhúzódó középfülgyulladás gyakran komoly kihívás elé állítja a fül-orr-gégészt. Ilyen esetekben a felkészült fülsebész kezében stabil megoldást jelent a subtotalis petrosectomia, amellyel zárt, reakciómentes középfül kerül kialakításra, s abban szimultán vagy halasztottan végezhető hallásrehabilitáció modern, implantálható hallásjavító készülékekkel. A jelen közleményben a szerzők áttekintik a vonatkozó irodalmat és egy esetbemutatáson keresztül ismertetik a Wegener-granulomatosis fülészeti megjelenésének komplex ellátását a modern szakmai szemlélet jegyében. Orv Hetil. 2019; 160(4): 151–157.

Open access
Authors: Kinga Harmat, Gergely Thurén, László Simon, Nelli Nepp, Adrienn Németh, Imre Gerlinger and Péter Bakó

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az otosclerosisban szenvedők vezetéses halláscsökkenésének hátterében legnagyobbrészt a kengyel (stapes) talpának a környezetéhez való fixációja áll. Az elváltozás terápiája általában műtéti, amelynek során a stapest részlegesen (stapedotomia) vagy teljesen (stapedectomia) eltávolítjuk. Stapedotomia során a stapes talpán lézer és mikrofúró segítségével egy 0,8 mm átmérőjű nyílást készítünk, stapedectomia során viszont a teljes talpat távolítjuk el, majd hallócsont-láncolati rekonstrukciót végzünk. A korai posztoperatív időszakban gyakran jelentkezik átmenetileg szédülés, amely a lábadozást nagyban befolyásolja. Módszer: A Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán 2010. február 1. és 2012. március 15. között műtéti megoldásként stapedotomiát, valamint stapedectomiát is alkalmaztunk. Vizsgálatunk a két különböző módszerrel operált betegek posztoperatív szédülésének összehasonlítására irányult. Feltételezésünk az volt, hogy a stapedotomia kapcsán készített kisebb nyílás kisebb traumát okoz a belső fülben, így enyhébb fokú és rövidebb időtartamú szédülés jelentkezik a posztoperatív időszakban. A betegek szubjektív szédülésérzetét retrospektív kérdőíves módszerrel mértük fel, emellett statikus poszturográfiás vizsgálatot is végeztünk. Eredmények: A kérdőíves felmérés alapján az első posztoperatív napon a stapedotomiával operált betegek közül szignifikánsan kevesebben és enyhébb mértékben éltek meg szédülést. A későbbi posztoperatív időszakra vonatkozóan azonban már nem találtunk szignifikáns különbséget a két műtéttípus között az adott válaszok alapján. Az objektív poszturográfiás vizsgálatok alapján nem találtunk szignifikáns különbséget a betegek stabilitásában a két műtéti csoport között. A kérdőíven adott válaszok, valamint a poszturográfiás vizsgálat eredményei nem mutattak összefüggést, a szédülés megélésének mértékét a poszturográfiás vizsgálatok eredményei nem támasztották alá. Következtetés: A stapesműtétek kapcsán jelentkező posztoperatív szédülés kialakulásában feltehetőleg számos faktor játszik szerepet, amelyet a műtéti típus lényegesen nem befolyásol. Orv Hetil. 2017; 158(38): 1503–1511.

Open access
Authors: Erzsébet Burgettiné Böszörményi, István Barcs, Gyula Domján, Katalin Bélafiné Bakó, András Fodor, László Makrai and Dávid Vozik

Absztrakt

Bevezetés: A folyamatosan megjelenő multirezisztens kórokozók és a bevetett új antibiotikumok között állandó „harc” folyik. A klinikumban és az állatgyógyászatban használt antibiotikumok jelentős része már nem hatékony. Eltérő hatásmechanizmusú antibakteriális peptidek alkalmazása alternatív megoldást jelenthet. A rovarpatogén Xenorhabdus budapestensis baktérium szintetizálni képes különböző antimikrobiális hatású fehérjekomponenseket (bicornutin-A, fabclavin). Célkitűzés: Xenorhabdus budapestensis antibakteriális hatásának mérése zoonózist okozó baktériumokon in vitro. Módszer: Gram-pozitív (Rhodococcus equi, Erysipelothrix rhusiopathia, Staphylococcus aureus, Streptococcus equi, Corynebacterium pseudotuberculosis, Listeria monocytagenes) és Gram-negatív (Salmonella gallinarum, Salmonella derbi, Bordatella bronchoseptica, Escherichia coli, Pasteurella multocida, Aeromonas hydrophila) tesztbaktériumokon sejtmentes fermentlé és a tisztítottfehérje-biopreparátum antibakteriális hatásának mérése agardiffúzióval véres agaron. Eredmények: A Xenorhabdus budapestensis fehérjéket termel, amelyek hígításaitól függően erős antibakteriális aktivitást fejtettek ki a tesztelt baktériumokon. A tisztított frakció hatása erősebb volt, mint a sejtmentes fermentlé. A Gram-pozitív baktériumok érzékenyebbek voltak. Következtetések: A Xenorhabdus budapestensis antimikrobiális hatású fehérjéi hatékonyságot mutattak a zoonózist okozó baktériumokon, és potenciális esélyük lehet e szervezetek elleni bevetésre, illetve azok megelőzésében a jövőben. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1782–1786.

Open access
Authors: Zsuzsanna Soós, Mária Bakos, Gábor Kovács, László Baranyai, Ferenc Jakab and Gábor Winkler

A szerzők egy 65 éves, jó általános állapotú, érdemben negatív kórelőzményű férfi esetét ismertetik, aki kullancscsípéssel is összefüggésbe hozható, elhúzódó lázas állapot miatt került kórházi felvételre. A felmerült tularaemia-, illetve bartonellosisgyanú, valamint az első képalkotó vizsgálatok által felvetett szigmatumor és multiplex májmetasztázis lehetősége infektológus bevonásával folytatott részletes kivizsgálás alapján kizárható volt. Májtályogra gondolva ultrahang vezérelte aspiráció történt, amely során 150 ml barna, sűrű, gennynek imponáló folyadék volt leszívható. Mikrobiológiai vizsgálat a bennékben Actinomyces meyeri jelenlétét igazolta. A szigmaelváltozás diverticulitisnek bizonyult, a diverticulumok egyike a retroperitoneum felé fedetten perforált, s a hematogén úton kialakuló májtályogok forrása lehetett. Műtéti beavatkozás, a tályogok és a szigmabél egy részének eltávolítása hozott a betegnek végleges gyógyulást. Az esetismertetés kitér a kórismézés nehézségeire, kiemelve a sokszakmás együttműködés fontosságát. A szigmadiverticulitis, mint actinomycosis lehetséges forrása, irodalmi ritkaságnak számít, ez indokolja az eset bemutatását. Orv. Hetil., 2011 152, 268–272.

Restricted access
Authors: Imre Gerlinger, Péter Bakó, István Szanyi, Péter Móricz, Gábor Ráth, László Lujber, Krisztina Moric and József Pytel

A vezetéses halláscsökkenést okozó otoscleroticus stapesfixatio műtéti megoldásának folyamatos fejlődése az elmúlt fél évszázad egyik fülsebészeti sikertörténete. A stapedectomia, illetve parciális stapedectomia mellett manapság a stapedotomia is elterjedt műtéti megoldásnak tekinthető. Cél: A minimálisan invazív lézerstapedotomia hazai bevezetése, tapasztalatok szerzése, valamint a műtéti halláseredmények és a posztoperatív komplikációk elemzése. Módszer: A szerzők közleményükben KTP-lézerrel asszisztált, Nitinol-pisztonnal végzett 14 esetük kapcsán ismertetik lézerstapedotomiákkal szerzett első tapasztalataikat. 2006 márciusa és 2007 áprilisa között 11 nőbeteget és 3 férfi beteget operáltak. A betegek átlagéletkora 42,2 év volt, 6 esetben bal, 8 esetben jobb fülön történt a műtét. A betegek átlagos követési ideje 9 hónap volt. Eredmények: A posztoperatív audiogramok értékelésekor az 500–1000–2000–3000 Hz frekvenciákat figyelembe véve a légvezetés átlagos javulása 21,5 dB volt. Ugyanezen frekvenciákon a csontlégközértékek átlagos javulása 18,7 dB volt. Kilenc hónap átlagos követési idő mellett az eddigi esetekben a műtéteket követően a betegek 85%-ában az átlagos csontlégköz < 10 dB, de valamennyi beteg esetében < 20 dB. Az átlagos légvezetés értéke egy beteg kivételével < 30 dB. Belsőfül-károsodásra utaló, a magashang-frekvenciákat érintő csontvezetéses romlást, facialis paresist nem észleltek. Következtetések: A szerzők tapasztalatai és az irodalmi adatok alapján a Nitinol-pisztonnal végzett lézerstapedotomiáknak számos előnyük van: 1) a piszton hurkának hőre aktiválódó memóriaeffektusa kiküszöböli az incus hosszú szárára két ponton történő rászorítás hátrányait; 2) a posztoperatív szédülés mértéke enyhébb, időtartama rövidebb, ezért az ápolási idő csökken; 3) a műtét költséghatékony, és minimálisan invazív; 4) a lézer alkalmazása minimális cochlearis traumát, vérmentes környezetet biztosít; 5) a protézis migrációja kiküszöbölhető, körülötte a granuláció mérsékeltebb; 6) magas frekvenciákon tartósan jó halláseredmény érhető el; 7) a komplikációk súlyossága, gyakorisága csökken, ezért a technika jó megoldás kevésbé gyakorlott operatőrök számára is; 8) problémás esetekben (arteria stapedialis jelenléte, obliterativ otosclerosis, úszó stapestalp, rendellenesen futó n. facialis a dobüregben, revíziós műtétek) is alkalmazható; 9) a halláseredmények interindividuális különbsége kisebb. – Eddigi kedvező tapasztalataik alapján a szerzők lézerstapedotomián átesettek hosszú távú követését tervezik nagyobb beteganyagon.

Restricted access
Authors: Annamária Bakos, Árpád Szomor, Tamás Schneider, Zsófia Miltényi, Imelda Marton, Zita Borbényi, Judit Pammer, László Krenács, Enikő Bagdi and Klára Piukovics

Absztrakt:

Bevezetés: Az extranodalis nasalis típusú natural killer/T (NK/T) sejtes lymphoma (ENKTL) a T-sejtes lymphomák egyik ritka agresszív megjelenésű formája, amely elsősorban sinonasalis és nasopharynx kiindulású. Bár előfordulása ritka a fejlett nyugati országokban, kezelése a hagyományos, agresszív lymphomákban alkalmazott antraciklintartalmú kemoterápiával csekély hatékonyságú. Célkitűzés: ENKTL-esetek előfordulása hazai hematológiai centrumok által gondozott non-Hodgkin-lymphomás betegek között. Módszer: A szerzők négy magyarországi hematológiai centrumban 2003–2015 között kezelt 20 ENKTL-beteg klinikai adatait elemezték. A betegek között 12 férfi és 8 nő volt, medián életkor 49,5 év (22–84 év). Eredmények: Tíz esetben a betegség lokalizált (I–II. stádiumban) volt a diagnózis idején. Kemoterápiás kezelésben részesült 17 beteg (11 CHOP, CHOP-szerű, kettő hyper-CVAD, egy ProMACECytaBom, egy SMILE, kettő egyéb), amelyet hat esetben érintett mezős besugárzással (IFRT) egészítettek ki (40–46 Gy). Az első vonalbeli kezelésre kilenc beteg komplett (CR), három parciális remisszióba (PR) került, három progrediált, két esetben stabil volt a betegség. A medián követési idő 32 (3–113) hónap volt. Öt beteg progresszió, recidíva miatt második vonalban újabb kezelésben részesült (kettő DHAP, egy VIM, egy hyper-CVAD, egy ProMACECytaBom). Második vonalbeli kezelésre CR nem jött létre egy betegben sem. Két esetben első CR-ben autológ őssejt-transzplantáció történt. Következtetés: Az ENKTL kezelésében hatékonyabbak a nem antraciklintartalmú kemoterápiás kezelések. Elsősorban L-aszparagináz-alapú kombinált kemoterápia és egyidejű vagy szekvenciális kemo-radioterápia alkalmazásával a túlélés és CR aránya javítható. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1635–1641.

Restricted access