Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: László Baranyai x
  • All content x
Clear All Modify Search

The distribution of laser light in the tissue of Golden Delicious and Idared apples was measured with backscattering imaging and simulated with Monte Carlo (MC) method. The settings of the vision system (sensitivity and resolution) and the parameters of the laser modules (wavelength, power and beam diameter) were used in a time resolved MC model to optimize the computation. The 1 ns pulse containing 1.42 × 10 7 (at 670 nm) and 2.49 × 10 8 (at 785 nm) photons was selected for the simulation of backscattering on the fruit surface. The statistical effect of the scattering coefficient (µ s ), absorption coefficient (μ a ), and anisotropy factor ( g ) on photon flux and shape of the backscattering profile was evaluated within ±20 % range relative to expected mean values for apple tissue (µ a = 0.63 cm −1 , µ s = 30.0 cm −1 and g = 0.8). The multi-factor ANOVA test pointed out the highest importance (p<0.001) of the anisotropy factor compared to the scattering and absorption coefficients. Decreasing value of anisotropy factor enhanced the maximum intensity and increased the decline of the gradient resulting in a rotation of the intensity profiles. The measured backscattering profiles for Golden Delicious apples responded to bruising (p<0.05) already after one day storage.

Restricted access

A világon az egészségügyi technológiai ipar évente több ezer új eszközt hoz forgalomba. Ugyanakkor nagy szakadék van az egészségügyi műszerek elfogadásának folyamatában és a forgalomba hozatal utáni ellenőrzésben. Bár a gyógyszerek ezrei csak akkor használhatók a klinikumban, ha randomizált, kontrollált vizsgálaton esnek át, világviszonylatban viszonylag kevés eszköznél, új eljárásnál történik hasonló vizsgálat. A sebészet veszélyes üzem, az új technológiáknak komoly betegbiztonsági kockázatuk lehet. Orv. Hetil., 2011, 152, 2091–2095.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Baranyai, Ákos Balázs, Péter Kupcsulik, and László Harsányi

Absztrakt:

Bevezetés: A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforáció napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A sikeres kezelés függ a különböző klinikai tényezőktől, az egészségügyi felszereltségtől, de leginkább a rendelkezésre álló szaktudástól, tapasztalattól. Betegek és módszerek: Retrospektív módon elemeztük a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján 2005 és 2017 között nem tumoros eredetű nyelőcső-perforáció miatt műtéttel kezelt betegek adatait. Eredmények: A fenti időszak alatt 77 beteget kezeltünk, mindegyikük külső intézetből került átvételre. 15 beteg (19%) sokkos állapotban érkezett. A perforáció 29 (38%) esetben spontán, 32 (41%) alkalommal endoszkópia során, 12 (16%) betegnél idegentest-elakadás miatt, 4 (5%) esetben pedig nyelőcsővarix-vérzés ballon-kompressziós terápiája után alakult ki. A betegek a tünetek kialakulása után átlagosan 2,7 nappal kerültek klinikánkra. 11 (14%) betegnél drainage-t, 6 (8%) alkalommal suturát, 8 (10%) funduplicatiót, illetve 19 (25%) betegnél nyelőcső-kirekesztést alkalmaztunk. Reoperációkkal együtt 33 (43%) betegnél pedig teljes oesophagus exstirpatióra kényszerültünk. 27 (36%) beteget vesztettünk el. Megbeszélés, következtetések: A nyelőcsősérülések sebészi ellátását alapvető két tényező befolyásolja: a műtét előtti észlelési idő hossza és a szeptikus tünetek fennállása. Alapvetően a késedelem miatt kényszerülünk radikális – csonkító – műtétekre. Az időveszteség oka a nem egységes diagnosztikai stratégiában, a valós diagnózis felismerésének késedelmében rejlik.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Baranyai, Viktória Terzin, Ágota Vajda, Tibor Wittmann, and László Czakó

Az akut pancreatitist az esetek 1–7%-ában hypertriglyceridaemia okozza. Célkitűzés: A szerzők vizsgálatának célja az volt, hogy meghatározzák a Szegedi Tudományegyetem belgyógyászati klinikáin a hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis előfordulását, klinikai sajátosságait és kezelését. Módszerek: 2007. január 1. és 2009. december 31. között az I. és a II. Sz. Belgyógyászati Klinikán előforduló hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis miatt kezelt eseteket vizsgálták. Olyan betegeket választottak be, akiknek szérumtriglicerid-szintje a felvételkor 11,3 mmol/l-nél (≈1000 mg/dl) magasabb, vagy a tejszerű szérum miatt meghatározhatatlan volt. Az egyéb etiológiájú akut pancreatitis miatt kezelt betegeket a tanulmányból kizárták. Eredmények: Huszonhat beteg esetében [2 nő, 24 férfi; átlagéletkor: 42 év (22–70)] igazolódott hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis. Három betegnek voltak recidívái, összesen 7 alkalommal. Az összes akut pancreatitis 4,71%-a volt hypertriglyceridaemia-eredetű. Az esetek 30,3%-ában a hypertriglyceridaemia mellett diétahiba is szerepelt az anamnézisben. A betegek 57,6%-a fogyasztott rendszeresen alkoholt. A betegek 38,1%-ának volt diabetes mellitusa, 9,1%-ának pedig epeköve. Az esetek 27,3%-ában tejszerű volt a betegek széruma felvételkor. Az átlagos trigliceridszint 47,24 mmol/l (≈4181 mg/dl; 12,4–103,8 mmol/l) volt. A szérumamiláz-, illetve -lipázszint csak a betegek 54,5, illetve 58,8%-ában volt magasabb, mint a normálérték háromszorosa. Hét betegben (26,9%) volt nekrotizáló típusú a pancreatitis, 8 betegben (30,7%) pseudocysta alakult ki. Inzulin, heparin, plazmaferézis és fibrát hatására a trigliceridszint az intézeti kezelés alatt 3,71 mmol/l-re (≈328 mg/dl) mérséklődött. Következtetések: A hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis klinikai lefolyása nem különbözik az egyéb etiológiájú akut pancreatitistől. A szérumamiláz és -lipáz az esetek jelentős részében nem vagy csak minimálisan emelkedett. Heparin, inzulin, fibrát és plazmaferézis alkalmazása sikeresen csökkenti a szérumtriglicerid-szintet, javítja a klinikai képet. A recidíva megelőzéséhez elengedhetetlen a szérumtriglicerid-szint alacsony szinten tartása. Orv. Hetil., 2010, 45, 1869–1874.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Baranyai, László Kulin, Valéria Jósa, and Ákos Mayer

Abstract

A műtéti fertőzések a sebészeti beavatkozások súlyos szövődményei, és az egyik legfontosabb betegbiztonsági problémát jelentik. Növelik a morbiditást, a mortalitást, rontják a beteg életminőségét, és növelik az ellátás költségét, rombolják a sebész szakmai presztízsét és a beteg bizalmát. Az infekciók megelőzése céljából figyelembe kell venni a preoperatív, intraoperatív és posztoperatív tényezőket, és meg kell választani azokat a beavatkozásokat, intézkedéseket, módszereket, anyagokat, amelyekkel a leghatásosabban lehet csökkenteni a műtéti terület fertőzéseinek a számát. A szakirodalom fentiekre vonatkozó ajánlásait vettük számba.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Soós, Mária Bakos, Gábor Kovács, László Baranyai, Ferenc Jakab, and Gábor Winkler

A szerzők egy 65 éves, jó általános állapotú, érdemben negatív kórelőzményű férfi esetét ismertetik, aki kullancscsípéssel is összefüggésbe hozható, elhúzódó lázas állapot miatt került kórházi felvételre. A felmerült tularaemia-, illetve bartonellosisgyanú, valamint az első képalkotó vizsgálatok által felvetett szigmatumor és multiplex májmetasztázis lehetősége infektológus bevonásával folytatott részletes kivizsgálás alapján kizárható volt. Májtályogra gondolva ultrahang vezérelte aspiráció történt, amely során 150 ml barna, sűrű, gennynek imponáló folyadék volt leszívható. Mikrobiológiai vizsgálat a bennékben Actinomyces meyeri jelenlétét igazolta. A szigmaelváltozás diverticulitisnek bizonyult, a diverticulumok egyike a retroperitoneum felé fedetten perforált, s a hematogén úton kialakuló májtályogok forrása lehetett. Műtéti beavatkozás, a tályogok és a szigmabél egy részének eltávolítása hozott a betegnek végleges gyógyulást. Az esetismertetés kitér a kórismézés nehézségeire, kiemelve a sokszakmás együttműködés fontosságát. A szigmadiverticulitis, mint actinomycosis lehetséges forrása, irodalmi ritkaságnak számít, ez indokolja az eset bemutatását. Orv. Hetil., 2011 152, 268–272.

Restricted access

Leaf morphology of the grapevine (Vitis vinifera L.) cv. ‘Kövidinka’ was evaluated based on 32 landmarks. The aim of this study was to reveal leaf morphological diversity along the shoot axis. For this purpose 10 shoots were collected with 26 to 35 leaves. Altogether 304 leaf samples were digitised and analysed with the GRA.LE.D 2.04. raster graphic software. Leaf damage was estimated based on the missing landmarks on the lamina. Our results showed that the leaves on the 11th and 13th nodes are the most intact, without missing landmarks. Lowest variability (c v = 0,126) of the investigated 54 morphological characteristics were observed among the leaves on the 11th nodes of the shoots, in accordance with the literature. Based on the results length of the veins, angles between the veins and further features such as size of the serrations show high diversity along the shoot axis. These results underline the need of careful sampling during the ampelometric investigations.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Márk, Mária Nagy, Győző Dani, Csaba Baranyai, Marianna Borbély, András Katona, and Zoltán Jambrik

Absztrakt:

Bevezetés: A jelenleg érvényes prevenciós irányelvek nagy hangsúlyt fektetnek az akut coronariaszindrómán (ACS) átesett betegek lipidcsökkentő kezelésére. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy a hemodinamikai laborral rendelkező hazai megyei kórházban az ACS miatt kezelt betegek hazaengedésekor milyen arányban alkalmazzuk az irányelvek által előírt nagy dózisú statint, valamint hogy az invazív beavatkozás utáni első évben miként alakulnak a betegek LDL-koleszterin-szintjei (LDL-C) és a célértékek elérése. Módszer: A kórházi adatbázisokból történő retrospektív adatgyűjtés a 2015. évben ACS miatt szívkatéteres intervención átesett betegek elbocsátási terápiájáról és az azt követő egy év kezeléséről és lipidértékeiről. Eredmények: ACS miatt 2015-ben 454 beteg esett át intervención, kórházi elbocsátáskor a betegek több mint 9/10-e nagy dózisú statint (több mint 80%-uk 40 mg rozuvastatint), vagy annak megfelelő kombinációt kapott. 154 beteg esetében találtunk féléves lipideredményt, az LDL-C mediánja 1,9 mmol/l volt, az 1,8 mmol/l célértéket 48,7% érte el. Egyéves vizsgálati eredményt 292 beteg esetében találtunk (az elhalálozottakat és a nem az ellátási területünkön élőket leszámítva az összes beteg 73%-a), az LDL-C mediánja 2,0 mmol/l, a célérték elérési aránya pedig 37,3% volt. Nem találtunk szignifikáns eltérést a három ACS-forma, valamint a férfiak és a nők eredményei között. Következtetések: Az ellenőrzésekre járó revaszkularizált betegek körében elfogadhatónak találtuk a lipidcsökkentő kezelés minőségét, de nagyobb hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a jelenlegi kétharmadhoz képest több betegen történjenek meg a kontrollvizsgálatok. Orv Hetil. 2018; 159(12): 478–484.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dániel Sinkó, Zsolt Baranyai, Csaba Nemeskéri, Dániel Teknős, Valéria Jósa, László Hegedűs, and Árpád Mayer

A daganatos betegségek ellátása során végzett sugárkezelések száma világszerte növekszik. A kismedencei és a hasüregi daganatok sugárkezelése során a legnagyobb gondosság ellenére is előfordulhatnak különböző súlyosságú bélgyulladások. A kismedence sugárkezelése közben vagy után megközelítőleg a kezelések felében lép fel a kezeléssel összefüggésbe hozható akut, az esetek egynegyedében krónikus, elhúzódó vékonybél-, illetve vastagbélgyulladás. A sugárterápiát követő krónikus enteritis számos diagnosztikai és terápiás problémát vet fel, amelyek megoldásához a társszakmák összefogása szükséges. A szerzők a sugárkezelés után kialakult bélgyulladások kezelésével kapcsolatban adnak rövid áttekintést.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A vastagbéldaganatokra jellemző genetikai instabilitás megnyilvánulhat több úton: kromoszomális instabilitás, mikroszatellita-instabilitás, illetve „CpG-island methylator phenotype”. Ezek pontosabb karakterizálásával a rendelkezésre álló kezelések elviekben optimalizálhatók lehetnek. Célkitűzés: A szerzők a mikroszatellita-instabilitás előfordulását, heterogenitását, prognosztikus és prediktív potenciálját vizsgálták 122 primer colontumor szisztematikusan szelektált régióiban és 69 párosított májmetasztázisban. Módszer: Szöveti multiblokkok kialakítása után az MLH1, MSH2, MSH6 és PMS2 kifejeződését vizsgálták immunhisztokémiai módszerrel. Eredmények: A betegek 11,5%-a (14/122) rendelkezett mikroszatellita-instabil fenotípusú daganattal. A különböző tumorrégiók fehérjekifejeződésében nem volt jelentős különbség. A primer tumor–májmetasztázis párok esetében 20,2%-ban a kettő más mismatch repair státusba volt sorolható. A relapsusmentes és teljes túlélést tekintve a mismatch repair státus nem volt prognosztikus. Az 5-fluorouracil-, oxaliplatin-, irinotecan-, bevacizumab-, cetuximab-, panitumumabterápia hatékonyságát tekintve mismatch repair státus nem volt prediktív a progressziómentes és teljes túlélés adatai alapján. Következtetések: A prognosztikus faktorok pontosabb meghatározása nagyobb esetszámú, pontosan szelektált vizsgálat keretében hatékonyabbá teheti a kezelés megválasztását. Orv. Hetil., 2015, 156(36), 1460–1471.

Open access