Search Results

Absztrakt:

A politikai szocializációs kutatások egyértelmű eredménye volt, hogy a nyolcvanas évek elejére a rendszer látens törekvése, a politikai aktivitástól eltávolítás átfogó sikerrel járt. Az iskolai-mozgalmi szférában szervezett, külsőségeiben politikai jellegű vékony látszataktivitás mögött egy, az egész akkori társadalmat jellemző individualizációs folyamat húzódott meg.

Néhány létszférában viszont a hivatalos, intézményi működéstől független, spontán szerveződések is megjelentek. Ezek a maguk területein nem voltak előzmény nélküliek. A csöves-aluljárós csoportok, a vallási bázisközösségek, a békemozgalmak, egyes oktatási intézményekben önálló hallgatói képviseletre törekvő kis csoportok, végül a független ifjúsági szervezet létrehozását célzó szerveződések kis szigetek voltak az ifjúsági tömegben, de működésükből már akkor is levonhatók voltak közös tanulságok.

Abstract

Common faint and the so-called situational syncope are usually listed together in the category of “neurally mediated syncope”. Although vasovagal syncope has been subject of extensive research in the past years, its mechanism is not fully understood. Much less information is available about situational syncope. Numerous entities in this heterogeneous group are related to excessive straining (e.g. weight lifter's or trumpet player's syncope). Cough syncope is also associated with tremendous intrathoracic, intravascular, and even intracranial pressure fluctuations. Although reflex responses are certainly triggered during cough, their relative role, and their analogy with the classical vasovagal reaction are not clear. We report a case of vasovagal syncope and cough reaction occurring in the same subject during laboratory testing.

Abstract

The lipase catalyzed kinetic resolution of three trans-1-(2-hydroxycyclohexyl)-indoles in both batch and continuous-flow systems is reported. Ring opening of cyclohexene oxide by the corresponding indole followed by enzymatic acylation with vinyl acetate resulted in novel, highly enantioenriched indole-substituted cyclohexanols and cyclohexyl acetates. The effect of the temperature on enantiomeric ratio (E) and productivity (specific reaction rate, r _flow) in the continuous-flow mode acylation was studied at analytical scale in the 0–70 °C range. Preparative scale kinetic resolution of the three indole derivatives was performed in mixed continuous- and recirculation-flow mode resulting in almost complete conversion and good to excellent enantiomeric purity of the products.

Bevezetés: Jelenleg nincsenek egyértelmű ajánlások a nem infrarenalis hasi aortaaneurysmák sebészi kezelésének ideális technikájáról. Célkitűzés: Jelenlegi vizsgálatunk célja volt elemezni az intakt fallal rendelkező, nem infrarenalis abdominalis aortaaneurysmák miatt nyitott műtéten átesett betegek mortalitását és a proximalis aortakirekesztés szintjének a posztoperatív eredményekre gyakorolt hatását. Módszer: Retrospektív egyközpontú vizsgálatunk az intakt, nem infrarenalis hasi aortaaneurysmák miatt 2005 és 2017 között a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján nyitott műtéten átesett betegek eredményeit tekinti át. A tanulmány elsődleges végpontja a 30 napos, 1, 2 és 5 éves mortalitás, másodlagos végpontjai a posztoperatív akut vesekárosodás, valamint a súlyos posztoperatív szövődmények voltak. Az adatokat két csoportban elemeztük a műtét során alkalmazott proximalis aortakirekesztés helye alapján: juxta/pararenalis aortaaneurysmák; inter/suprarenalis aortakirekesztés, suprarenalis aortaaneurysmák; supracoeliacalis kirekesztés. Eredmények: Klinikánkon 94 páciens esett át nyitott aortaműtéten, amely legalább az egyik veseartéria szintje feletti aortakirekesztéssel járt. Az utánkövetési idő 3,14 (IQR: 1,55–5,00) év, a 30 napos, 1, 2 és 5 éves mortalitás 9%, 20%, 27% és 48% volt. A 30 napos és 1 éves mortalitás szignifikánsan alacsonyabb volt a juxta/pararenalis aortaaneurysma miatt operált betegek között. Szignifikánsan többször fordultak elő súlyos posztoperatív szövődmények a suprarenalis aneurysma miatt kezelt páciensek körében a juxta- és pararenalis aneurysma miatt operáltakhoz képest. Az akut vesekárosodás perioperatív incidenciája 54%, a kórházi elbocsátáskor 30% volt. A kórházi bent fekvés ideje alatt jelentősen több akut veseműködési zavart észleltünk a suprarenalis aneurysma miatt operált pácienseknél, a betegek hazabocsátásakor azonban a két csoport között már nem volt szignifikáns különbség. Következtetés: A suprarenalis aortaaneurysmák nyitott műtéte nagyobb morbiditással, korai és középtávú mortalitással jár, mint a juxta/pararenalis aortaaneurysmáké. A preoperatív krónikus veseelégtelenség és a súlyos posztoperatív szövődmények a közép- és hosszú távú mortalitás független prediktív tényezői. Orv Hetil. 2022; 163(37): 1472–1480.

Összefoglaló. Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben számos országban jelentős mértékben változott a hasi aortaaneurysmák sebészi kezelése az eredményesebb ellátás céljából: endovascularis beavatkozások terjedése, nagy betegforgalmú aortacentrumok kialakítása. Célkitűzés: A Magyarországon, infrarenalis aortaaneurysmák miatt végzett beavatkozások rövid távú eredményeinek elemzése elsősorban műtéti technika (endovascularis vs. nyitott aortareconstructio), intézeti betegforgalom (kis vs. nagy betegforgalmú intézet) és időszak (2010–2014 vs. 2015–2019) alapján. Módszer: A Nemzeti Érsebészeti Regiszterben 2010. 01. 01. és 2019. 12. 31. között prospektíven rögzített multicentrikus adatok retrospektív feldolgozása. Eredmények: A regiszterben 3206 infrarenalis aortaaneurysma-műtétet rögzítettek. A második öt évben jelentősen nőtt az endovascularis aortareconstructio aránya a nyitotthoz képest (p<0,0001), illetve a nagy betegforgalmú intézetek szignifikánsan több rupturált aortaaneurysmát láttak el, mint a kis betegforgalmú intézetek (p<0,0001) az első öt évhez viszonyítva. A perioperatív mortalitás rupturált aortaaneurysma miatt a nagy betegforgalmú intézetekben végzett nyitott aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a kis betegforgalmú intézetekkel szemben az első öt évben (p = 0,0011), illetve a nagy betegforgalmú intézetekben végzett endovascularis aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a nyitottal szemben a második öt évben (p = 0,029). A nem rupturált aortaaneurysma-műtétek perioperatív mortalitása a nagy betegforgalmú intézetekben végzett nyitott aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a kis betegforgalmú intézetekhez képest az első és a második öt évben is (p = 0,0007; p = 0,004). Mind a nagy, mind a kis betegforgalmú intézetekben végzett endovascularis aortareconstructio esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a perioperatív mortalitás a második öt évben (p<0,0001; p<0,0001). A rupturált és a nem rupturált aortaaneurysmák perioperatív mortalitásának független rizikófaktora az intézetek betegforgalma (p = 0,006; p = 0,004), a betegek életkora (p<0,0001; p = 0,001), a preoperatív renalis megbetegedés (p = 0,007; p = 0,007), a transzfúzióigény (p<0,0001; p<0,0001), illetve nem rupturált aortaaneurysmák esetében a műtéti technika (p<0,0001) is. Következtetés: Endovascularis aortareconstructio és nagy betegforgalmú intézetek esetében szignifikánsan alacsonyabb perioperatív mortalitás érhető el. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1233–1243.

Summary. Introduction: The organisation of aortic disease care has changed significantly in many countries over the last decade: centralized, high-volume centers were established. Objective: To analyse the perioperative mortality and the number of the infrarenal aortic aneurysm repairs according to the type of procedure (endovascular vs. open), patient volume (low vs. high) and time period (2010–2014 vs. 2015–2019). Methods: The multicentric data registered prospectively in the Hungarian National Vascular Registry between 01. 01. 2010 and 31. 12. 2019 were analysed retrospectively. Results: 3206 infrarenal aortic aneurysms were recorded. The endovascular-open repair rate was significantly higher (p<0.0001) and the high-volume institutes managed significantly more ruptured aneurysms (p<0.0001) in the second period. The perioperative mortality of the open repair of ruptured aneurysms was significantly lower in the high-volume institutes than in the low-volume ones in the first period (p = 0.0011), and the mortality of endovascular repair was significantly lower compared with open repair in the high-volume institutes in the second period (p = 0.029). The perioperative mortality of the open repair of non-ruptured aneurysm was significantly lower in the high-volume institutes in both periods (p = 0.0007; p = 0.004). Furthermore, the mortality of endovascular repair was significantly lower compared with open repair both in the high- and the low-volume institutes in the second period (p<0.0001; p<0.0001). Patient volume (p = 0.006; p = 0.004), age (p<0.0001; p = 0.001), preoperative renal insufficiency (p = 0.007; p = 0.007) and the need of blood transfusion (p<0.0001; p<0.0001) were independent risk factors of the perioperative mortality of ruptured and non-ruptured aneurysms. Type of the procedure was also an independent risk factor in the case of non-ruptured aneurysms (p<0.0001). Conclusion: Endovascular repair and aortic surgery in the high-volume institutes result in significantly lower perioperative mortality. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1233–1243.

Absztrakt:

A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma ritka, magas mortalitású daganat, mely lokalizációja miatt a pulmonalis embolia, valamint a tüdőgyulladás tünettanát utánozhatja. A diagnózis felállítása és a megfelelő kezelés kiválasztása körül számos kérdés merülhet fel. Egy 46 éves, korábban hereseminoma, pulmonalis embolia, asztma, valamint pollenallergia miatt kezelés alatt álló férfi kontroll mellkasi CT-felvételén bal oldalon a mediastinalis pleurát infiltráló, az arteria pulmonalist teljesen elzáró, összességében 7–8 cm-es térfoglaló folyamatot írtak le. A hörgőbiopsziás mintából orsósejtes tumor diagnózisa született, illetve leiomyoma, leiomyomatosus hyperplasia, illetve leiomyosarcoma lehetőségét vetették fel. A fennálló obstrukció miatt a beteg bal oldali tüdőeltávolításon esett át. A szövettani vizsgálat a pulmonalis artériákban terjedő, orsósejtes daganatot kórismézett, immunhisztokémiailag diffúz SMA- és fokális MDM2-pozitivitással, valamint magas proliferációs aktivitással. A h-caldesmon, az S100 protein, az ERG, valamint a pancitokeratin-immunfestések negatívnak bizonyultak. Fluoreszcens in situ hibridizációval a tumorsejtek mintegy 10%-ában polysomiát, illetve MDM2-amplifikációt lehetett igazolni, aminek alapján a „high-grade” pulmonalis arterialis intimalis sarcoma diagnózisa megerősítésre került. Féléves követés alatt a betegség nem újult ki. A pulmonalis arterialis intimalis sarcoma pontos incidenciája nem ismert. Egyes források szerint a krónikus pulmonalis hypertoniás betegek 1–4%-ánál fordul elő. A tünetek közül a fogyás kelti fel a leginkább a daganatos betegség gyanúját. A képalkotó és a kórszövettani vizsgálatoknak kulcsszerepük van a diagnózis felállításában. A daganat rossz kórjóslata miatt a minél korábbi felismerés és a kemoterápiával kombinált sebészi kezelés javíthatja a túlélési lehetőségeket. Orv Hetil. 2020; 161(6): 232–236.

Absztrakt

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek következménye a citokinek közvetítésével kialakuló súlyos lokális szöveti károsodás. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a trinitro-benzol-szulfonsavval (TNBS) kiváltott kísérletes colitis subacut fázisára jellemző gyulladásos válasz és a morfológiai elváltozások befolyásolhatóságát oralis foszfatidil-kolin (PC) és N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptor-antagonista kinurénsav-terápia után. Módszerek: Kísérleteinket Sprague–Dawley-patkányok kontroll-, kezeletlen colitis (ic TNBS), 2%-os PC-vel dúsított táppal kezelt colitis (3 nap előkezelés + 3 nap TNBS indukció utáni kezelés) és a 6. napon kinurénsavval kezelt colitis csoportjain végeztük (n = 7). A gyulladás mértékét a colon-mieloperoxidáz- és a plazma-TNF-α-szintek mérésével jellemeztük. A szöveti károsodást hagyományos szövettani (haematoxylin-eosin) vizsgálattal, valamint in vivo konfokális laser scanning endomikroszkóppal (Optiscan Five1, Australia) vizsgáltuk. Meghatároztuk a microvascularis reakciót (FITC-dextrán-festés) és a nyálkahártya-struktúra változásait (akridin orange-festés) a colitis 6. napján. Eredmények: A kezeletlen colitises állatokban szignifikáns mieloperoxidáz- és TNF-α-emelkedést, valamint az epithelialis struktúra jelentős károsodását figyeltük meg. Mindkét kezelési mód jelentősen csökkentette a gyulladásos markerek szintjét, azonban az epithelialis struktúra megőrzésére csak a PC-előkezelés volt alkalmas: szignifikánsan csökkentette a kapillárisok és kripták károsodását, és növelte a kehelysejtek számát. A kinurénsav-kezelés nem befolyásolta a morfológiai elváltozásokat. Következtetés: Oralis PC-előkezeléssel a gyulladásos reakció csökkenthető a vastagbélben. A kehelysejtek számának növelése révén ez ígéretes lehetőség lehet a gyulladásos bélbetegségek kezelésére.

Absztrakt

A baleseti és ortopéd sebészek gyakran használnak tűződrótot a clavicula és a humerus rögzítésére. A fémanyagok mellüregbe történő elvándorlása ritkán fordul elő. Egy idős nőbeteg humeroscapularis ízületét ismételt jobb vállficama miatt 6 héttel korábban Kirschner-drótokkal tűzték meg. Kontrollröntgen során fedezték fel, hogy a tűződrótok a jobb mellüregbe vándoroltak. Videothoracoscopos úton technikailag nem lehetett őket eltávolítani, ezért jobb oldali thoracotomia történt. Pneumolysist követően a 2-es tüdősegmentumból és a kupolánál, medialisan a gerinccsatornába fúródó Kirschner-drótot távolítottak el. A posztoperatív időszakban sebészeti komplikáció nem volt. A szerzők áttekintik ennek a ritkán előforduló szövődménynek az irodalmát és felhívják a figyelmet, hogy a mellüregbe vándorolt tűződrótok eltávolítása szükséges a fenyegető súlyos szövődmények megelőzésére.

Absztrakt:

Bevezetés: Ismert, hogy katéteres ablatio által okozott szívizom-károsodás következtében megnő a szívizom-specifikus nekroenzimek koncentrációja. Célkitűzés: A magas érzékenységű troponin T (hsTnT) és a szívizom-specifikus kreatin-kináz (CKMB) szintje középtávú változásának elemzése pitvarfibrilláció (PF), pitvari flutter (PFlu), AV-csomó reentry tachycardia (AVNRT) rádiófrekvenciás katéteres ablatióját követően, illetve elektrofiziológiai vizsgálat után. Módszer: Rádiófrekvenciás ablatión, illetve elektrofiziológiai vizsgálaton átesett betegeket vontunk be konszekutívan prospektív vizsgálatunkba. Sorozatvérmintákból meghatároztuk a hsTnT- és a CKMB-szinteket a procedúra előtt és után közvetlenül, majd 4 és 20 órával és 3 hónappal később. Eredmények: Negyvenhét, 55 ± 13 év átlagéletkorú beteget (10 elektrofiziológiai vizsgálat, 12 AVNRT, 13 PFlu és 12 PF) vontunk be vizsgálatunkba. A hsTnT-szintek minden csoportban szignifikánsan megemelkedtek a beavatkozást követően, a CKMB csak a PF-csoportban változott. A hsTnT-szint négy órával a beavatkozást követően az összes ablatión átesett betegnél és az elektrofiziológiai vizsgálaton átesett betegek 80%-ánál meghaladta a referenciatartományt. A legmagasabb átlagos hsTnT-koncentrációk EFV, AVNRT, PFlu esetén 24 ± 11, 260 ± 218 és 541 ± 233 ng/l-nek bizonyultak. A legmagasabb hsTnT-szint a PF-ablatiós csoportban volt kimutatható 20 órával az ablatio után (799 ± 433 ng/l). Pozitív korrelációt találtunk a rádiófrekvenciás ablatiót követő hsTnT-szint és az ablatio ideje között. Következtetések: A hsTnT alkalmas a rádiófrekvenciás ablatio és az elektrofiziológiai vizsgálat utáni myocardialis necrosis vizsgálatára, az ablatión átesett betegek mindegyikénél; elektrofiziológiai vizsgálat után 80%-ban pozitív a hsTnT. A necrosis mértéke jelentősen függ a beavatkozás típusától, és korrelál az ablatio kiterjedtségével. A fentiekben leírt megfigyelések iránymutatásként szolgálnak a rádiófrekvenciás ablatio utáni hsTnT-szint megfelelő értelmezéséhez. Orv Hetil. 2019; 160(14): 540–548.

Absztrakt:

Az egészségügyi, orvosi szimulációs oktatás alapja, hogy klinikai szituációkat, gyakorlati feladatokat modellez szimulátorok, számítástechnikai megoldások, esetleg humán szereplők segítségével. Így az oktatott a legvalósághűbb környezetben sajátíthatja el a készségeket. A közleményben bemutatjuk a szimulációs oktatás múltját, technológiai hátterét, valamint a szimulációs oktatás jelenlegi helyzetét Magyarországon, melynek megkérdőjelezhetetlen szerepe van az egészségügyi felsőoktatásban. Számos pozitív hatása van hallgatók és oktatók számára, továbbá az intézetek számára is számtalan előnyt tartogat. Az egységek feladata, hogy hidat teremtsen az elméleti és a gyakorlati képzés között, felkészítve a hallgatókat a valódi orvosegészségügyi életpálya kihívásaira. Bár a terület több évszázada ismert módszertan az orvos- és egészségtudományi képzésben, csak a XXI. században indult jelentős fejlődésnek a technológia robbanásszerű előrehaladásának köszönhetően. Az innovatív megoldások révén egyre élethűbben lehet modellezni bonyolultabb orvosi feladatokat is. Már hazánkban is használják az oktatás során a 3D nyomtatott segédeszközöket, virtuális- és kiterjesztettvalóság-megoldásokat. A magyarországi „Skill Labor Hálózat” fejlesztése mellett a szimulációs oktatás hazai módszertanának kialakítása is megkezdődött, ennek sikerességét jelzi több, oktatást segítő kézikönyv megjelenése is. A hálózat négy egyetemi skillközpontot és 16 oktató kórházat foglal magában. A skill-laborok eddig hiányzó láncszemek voltak az elméleti és a klinikai oktatás között, melyekben magas szakmai színvonalú gyakorlati készségeket sajátíthatnak el a hallgatók mind a graduális, mind a posztgraduális képzés során. A kezdeti fejlesztések sikeresnek tekinthetők, ezt tükrözi a nagy érdeklődés, a résztvevők száma és a hallgatók pozitív visszajelzései is. Közleményünk átfogó jelleggel betekintést ad a magyarországi egészségügyi szimulációs oktatás jelenlegi helyzetébe, illetve felveti a potenciális fejlesztési irányokat, gyakorlati példákkal szemléltetve. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1078–1087.