Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: László Csiba x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Számos, az akut stroke-kezeléssel kapcsolatos nagy, nemzetközi, randomizált, multicentrikus vizsgálatot kezdeményeztek vagy fejeztek be az elmúlt években. Ezeknek köszönhetően a magyar és nemzetközi társaságok evidenciákon nyugvó ajánlásokat dolgoztak ki az ischaemiás stroke kezelésére. A mindennapi gyakorlatban a stroke-kal foglalkozó neurológus, belgyógyász, kardiológus, ér- és szívsebész azonban számos olyan diagnosztikus és terápiás problémával találkozik, melyekre a típusos esetekre fókuszáló nemzetközi vizsgálatokban nem talál elfogadott ajánlást. A szerző az irodalom és saját tapasztalatai alapján a határterületi kérdésekkel (stroke a kórházban, szívműtét és carotis-endarterectomia, endarterectomia vagy stent, endarterectomia utáni szövődmények) kapcsolatos diagnosztikus és terápiás javaslatait foglalja össze.

Restricted access

„Önvédelmi” orvostan kifejezés alatt azt a torz diagnosztikus és terápiás orvosi magatartást értjük, amikor az orvos az egzisztenciáját, munkáját érintő fenyegetettség miatt egyes beavatkozásokat nem mer elvégezni, másrészt „túlbiztosítja” magát és felesleges vizsgálatokat végeztet belső bizonytalansága, a beteg bizalmatlansága vagy az ellenséges társadalmi környezet miatt. A beteg és orvos közti bizalmat legsúlyosabban a lelkiismeretlen orvosok visszaélései károsítják, ezeket a média felnagyítja. Az orvos-beteg kapcsolat nem degradálható szerződéses jogviszonnyá. A fiatal orvosokat meg kell ismertetni a sikeres diagnózis személyiséget gazdagító örömével. Legyen egészséges önbizalmuk, merjék vállalni a diagnosztikus és terápiás kihívásokat. Valamennyiünknek küzdeni kell az orvosellenes társadalmi hangulat és azon okok ellen, melyek az „önvédelmi” orvostan gyakorlatát előidézték és erősítették.

Restricted access

Dr. Török Pál (1925–2022)

Dr. Pál Török (1925–2022)

Orvosi Hetilap
Author:
László Csiba
Restricted access

A kardiogén stroke a jövőben egyre nagyobb jelentőségűvé válik gyakorisága növekedése miatt. Ischaemiás eseményt még nem szenvedett pitvarfibrilláló beteg esetén kockázatbecslést kell végezni és annak alapján dönteni a vérlemezkegátló vagy antikoaguláns kezelésről. (A legtöbb pitvarfibrilláló esetet antikoagulálni kell.) A pitvarfibrilláció súlyos stroke-kockázati tényező, ezért pitvarfibrilláló betegeknél az antikoagulálás a primer prevenció része (kivétel: fiatal, egyéb kockázati tényezővel nem rendelkező pitvarfibrilláló személy). Hetvenöt évnél idősebb pitvarfibrilláló beteg is antikoagulálható, megfelelően ellenőrzött INR-értékek mellett. A szerzők áttekintik az egyéb szívbetegségeket is, különös tekintettel a billentyűbetegségekre és a szívinfarktusra. Akut stroke-ban az új európai útmutató nem javasolja sem a hagyományos, sem a frakcionált heparin használatát. Ischaemiás stroke-ban aszpirinkezelést alkalmazunk az első három napban, és ezt követően térünk át tartós antikoaguláns kezelésre, és csak akkor, ha embóliaforrást tudtunk igazolni, illetve a beteg együttműködése megfelelő, a vérzésveszély viszonylag kicsi (INR 2-3). Egyébként csak vérlemezkegátló kezelést alkalmazunk. Néhány különleges esetben egyes szerzők javallják a korai antikoagulálást (az újabb embolizáció veszélye extrém nagy, bal pitvari/kamrai thrombus, artériadissectio vagy sebészi beavatkozás súlyos artériastenosis mellett), más esetben pedig óvatosságra intenek (kiterjedt infarktus, nem megfelelő módon kontrollálható vérnyomás, súlyos microvascularis elváltozások). A szekunder prevenció stádiumában nincs különbség a vérlemezkegátló és az antikoaguláns kezelés hatásossága között, elsősorban vérlemezkegátló kezelés jön szóba, kivéve azokat az eseteket, amikor a szív embóliaforrás.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Hofgárt
,
Csilla Vér
, and
László Csiba

A pitvarfibrilláció az ischaemiás stroke kockázati tényezője. A stroke-kockázat antikoagulálással csökkenthető. Ehhez rendelkezésre állnak régi és új típusú orális antikoagulánsok. Magyarországon jelenleg a régi típusú, acenocumarol hatóanyagú szerek a legelterjedtebbek. Célkitűzés: Az orális antikoagulánsok előnyei és hátrányai jól ismertek, használatukhoz rendelkezésre állnak a megfelelő protokollok. A gyakorlatban azonban gyakran találkozunk – még azokban az esetekben is, amikor indokolt lenne a használatuk – az orális antikoagulánsok mellőzésével. Módszer: Vizsgálatuk során a szerzők retrospektív módon elemezték a Debreceni Orvos- és Egészségtudományi Centrum Neurológiai Klinikáján 2009-ben akut stroke-kal kezelt betegek körében a pitvarfibrilláció gyakoriságát, valamint az antikoagulálás gyakorlatban alkalmazott és ajánlás szerinti összehasonlítását. Eredmények: 461 akut stroke-beteget kezeltek, 96 esetben volt ismert, 22 esetben a stroke kapcsán derült fény a pitvarfibrillációra. A pitvarfibrilláló betegek 50%-a nem részesült megfelelő antikoagulálásban. Akik mégis részesültek antikoagulálásban, azok INR-je az esetek 8,4%-ában volt terápiás tartományon belül. Következtetés: Az eredmények hasonlítanak más külföldi kutatók adataihoz. A rossz arány hátterében több tényező áll, ezek szerepének tisztázásához további kutatások szükségesek. Kijelenthető azonban, hogy e faktorok fejlesztésével csökkenthető a stroke incidenciája. Orv. Hetil., 2012, 153, 732–736.

Restricted access

A neurológusszakorvos-hiány egyre nyilvánvalóbb problémává válik, nemcsak a kis kórházakban, hanem a súlyponti intézményekben és az egyetemi klinikákon is. A jelenlegi felmérés célja a neurológus szakorvosok jelenlegi számának áttekintése, valamint a következő évtizedben várható szakmai utánpótlás becslése. Működési engedéllyel 2010 elején Magyarországon 1310 neurológus rendelkezik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számára neurológiai tevékenységet 2009 során legalább 1 alkalommal 948 szakorvos jelentett. A rutin-betegellátásban ténylegesen elsősorban neurológiai területen dolgozók száma 750 körüli. A neurológusok életkori megoszlására jellemző a fiatal korosztály jelentős hiánya. Az ország 9 megyéjében legfeljebb egy 35 év alatti neurológus dolgozik. A 2000–2009 közötti tízéves időszakban, éves átlagban 22 új szakorvos lépett a rendszerbe. Ez a szám kevés a külföldre távozó és a betegellátásból egyéb okból kilépő neurológus szakorvosok pótlására. A 40–60 év közötti neurológusok száma a jelenlegi kormegoszlás alapján 2020-ra akkor is a jelenlegi érték kétharmada alá csökken, ha teljesen megszűnne a külföldi munkavállalás. Ha a külföldre vándorlás a jelenlegi szinten marad, és az utánpótlás mértéke nem nő, 2020-ra várhatóan 300 szakorvosra marad az ország neurológiai betegellátása. Mivel ez a szám a feladat ellátásához elégtelen, és a tendencia egyértelműen előre látható, az egészségügyi kormányzatnak sürgősen lépnie kell a jövő neurológus szakorvosi ellátásának biztosítása érdekében.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Hofgárt
,
Rita Szepesi
,
Bertalan Vámosi
, and
László Csiba

Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben a neurológiai képalkotás nagyot fejlődött. A koponya-CT napi rutinná vált, és a modern készülékek azonnal diagnosztizálják a parenchymás állományvérzést. Elődeink csupán az anamnézisre, a neurológiai vizsgálatra, a percutan angiográfiára és a liquorvételre támaszkodhattak annak eldöntésekor, hogy ischaemiával vagy liquortérbe nem törő állományvérzéssel állnak-e szemben. Diagnosztikus próbálkozásaik megbízhatóságát viszont az általános és cerebrális bonclelettel ellenőrizhették. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a liquorvizsgálat alapján milyen biztonsággal különíthető el az agyállományi vérzés és lágyulás. Módszer: A retrospektív vizsgálatot 200 akut stroke-betegen végezték, akiknél nemcsak felvételi liquorvétel, hanem később agyboncolás is történt. Eredmények: Ha a felvételi liquor véres vagy xanthochrom volt, a pozitív prediktív érték (a boncolás valóban vérzést vagy vérzéses lágyulást igazolt) 87,5%, míg a víztiszta liquor pozitív prediktív értéke (a boncolás valóban lágyulást igazolt) 90,7% volt. Az agyboncolás során liquortérbe nem törő állományvérzésnek bizonyuló, de felvételkor víztiszta liquorú betegekben a liquor fehérjetartalma magasabb volt a lágyult csoporthoz képest, de a különbség nem volt szignifikáns (p = 0,09). Következtetések: Az eredmények igazolják a klinikopatológiai vizsgálatok fontosságát. A szerzők munkájukat tisztelgésnek szánják azon elődök előtt, akik sokat tettek a magyar és ezen belül a debreceni neuropatológia fejlődéséért. Idén emlékezünk Sántha Kálmán születésének 110. és halálának 60. évfordulójára, Molnár László professzor pedig 2013-ban lenne 90 éves. Orv. Hetil., 2013, 154, 1743–1746.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Kitti Barta
,
Zoltán Szabó
,
Csaba Kun
,
Csaba Munkácsy
,
Tünde Magyar
,
Orsolya Bene
,
László Csiba
, and
István Lőrincz

A szerzők áttekintést adnak az obstruktív alvási apnoéhoz társuló szívritmuszavarok típusairól, előfordulási gyakoriságáról, okairól, diagnosztikájáról, illetve azok korszerű terápiás lehetőségeiről. Az obstruktív alvási apnoéban szenvedő betegek 5–50%-ában írtak le nocturnalis bradycardiát, 35%-ában paroxysmalis pitvari, 1–15%-ában kamrai tachyarrhythmiát vagy mindkettőt. A ritmuszavarok gyakorisága az alvászavar súlyosságával növekszik. A hajlamosító tényezők korai felismerése és a betegek megfelelő kezelése elengedhetetlen az életet veszélyeztető, a kórképet súlyosbító arrhythmiák megelőzése érdekében.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Judit Szabó
,
Róza Ádány
,
József Balla
,
Zoltán Balogh
,
Zoltán Boda
,
István Édes
,
István Fekete
,
Miklós Káplár
,
János Mátyus
,
László Oláh
,
Sándor Olvasztó
,
György Paragh
,
Dénes Páll
,
György Pfliegler
,
Gusztáv Vajda
,
Margit Zeher
, and
László Csiba

Az érelmeszesedés generalizált betegség, amely egyaránt károsítja az intracerebralis, carotis, coronaria-, vese- és perifériás ereket. A korai morfológiai és funkcionális károsodások már a második–harmadik életévtizedben kimutathatók, és a betegség progressziója függ a kockázati tényezők gyakoriságától, súlyosságától és az egyéni érzékenységtől. Noha a vascularis kockázati tényezők (dohányzás, túlsúly, életkor, egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány, magas vérnyomás, cukorbetegség, idült vesebetegség és dyslipidaemia) közösek és gyakoriak a különböző érbetegségekben, de a jelen klinikai rutin mesterségesen különböző szubdiszciplínák feladatává teszi az egyes vascularis manifesztációk átvizsgálását és kezelését a polypragmasia állandó veszélyével. A közelmúltban világméretű felmérések igazolták a sokszervi károsodásban szenvedő vascularis betegségek holisztikus szemléletét úgy a diagnosztika, mint a terápia területén. A jelen összefoglaló áttekinti a vascularis betegségek határterületi kérdései területén elért legújabb eredményeket és felvázolja a jövő perspektíváit. Orv. Hetil., 2012, 153, 483–498.

Restricted access