Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for

  • Author or Editor: László Czakó x
  • All content x
Clear All Modify Search

A sürgős endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia hatásossága sok vonatkozásban bizonyított, de bizonyos területeken még vita tárgyát képezi. A beavatkozás időzítése sem tisztázott pontosan. Az akut biliaris pancreatitisben alkalmazott endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia, endoszkópos sphincterotomia és kőextrakció indikációja az utóbbi időben ellentmondásossá vált. Az akut cholangitis terápiájának alapja a mielőbbi epeúti dekompresszió és drenázs. A beavatkozás idejének a cholangitis súlyosságához kell igazodnia. Epeúti sérülések okozta morbiditás és mortalitás az időben elvégzett endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiával felállított pontos diagnózissal és terápiával csökkenthető. A nehéz epeúti kanülálás az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia után kialakuló pancreatitis egyik legfontosabb technikai jellegű kockázati tényezője. Az epeúti kanülálás sikerességét növelő és a szövődményeket csökkentő kanülálási technikák kerülnek bemutatásra. A szervezett képzés és az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia kompetencia objektív mérőszámainak követése javíthatja a vizsgálat minőségét hazánkban. Orv. Hetil., 2012, 153, 1456–1464.

Restricted access

Az endoszkópos ultrahang viszonylag új vizsgálómódszer, amely két metodika, az endoszkópia és a nagyfrekvenciás ultrahang egyesítéséből született. Nagy pontossággal képes a gastrointestinalis daganatok mélységi kiterjedésének megállapítására, s alkalmazásának terápiás konzekvenciája van. A subepithelialis elváltozások természetének tisztázásában szerepe nélkülözhetetlen. Hasznos segítséget nyújt a biliopancreaticus betegségek diagnózisában. Jelen összefoglaló a rendelkezésre álló evidenciák alapján áttekinti az endoszkópos ultrahang szerepét, indikációit, korlátait a gastrointestinalis betegségek diagnózisában. Orv. Hetil., 2012, 153, 93–101.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Baranyai, Viktória Terzin, Ágota Vajda, Tibor Wittmann, and László Czakó

Az akut pancreatitist az esetek 1–7%-ában hypertriglyceridaemia okozza. Célkitűzés: A szerzők vizsgálatának célja az volt, hogy meghatározzák a Szegedi Tudományegyetem belgyógyászati klinikáin a hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis előfordulását, klinikai sajátosságait és kezelését. Módszerek: 2007. január 1. és 2009. december 31. között az I. és a II. Sz. Belgyógyászati Klinikán előforduló hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis miatt kezelt eseteket vizsgálták. Olyan betegeket választottak be, akiknek szérumtriglicerid-szintje a felvételkor 11,3 mmol/l-nél (≈1000 mg/dl) magasabb, vagy a tejszerű szérum miatt meghatározhatatlan volt. Az egyéb etiológiájú akut pancreatitis miatt kezelt betegeket a tanulmányból kizárták. Eredmények: Huszonhat beteg esetében [2 nő, 24 férfi; átlagéletkor: 42 év (22–70)] igazolódott hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis. Három betegnek voltak recidívái, összesen 7 alkalommal. Az összes akut pancreatitis 4,71%-a volt hypertriglyceridaemia-eredetű. Az esetek 30,3%-ában a hypertriglyceridaemia mellett diétahiba is szerepelt az anamnézisben. A betegek 57,6%-a fogyasztott rendszeresen alkoholt. A betegek 38,1%-ának volt diabetes mellitusa, 9,1%-ának pedig epeköve. Az esetek 27,3%-ában tejszerű volt a betegek széruma felvételkor. Az átlagos trigliceridszint 47,24 mmol/l (≈4181 mg/dl; 12,4–103,8 mmol/l) volt. A szérumamiláz-, illetve -lipázszint csak a betegek 54,5, illetve 58,8%-ában volt magasabb, mint a normálérték háromszorosa. Hét betegben (26,9%) volt nekrotizáló típusú a pancreatitis, 8 betegben (30,7%) pseudocysta alakult ki. Inzulin, heparin, plazmaferézis és fibrát hatására a trigliceridszint az intézeti kezelés alatt 3,71 mmol/l-re (≈328 mg/dl) mérséklődött. Következtetések: A hypertriglyceridaemia okozta akut pancreatitis klinikai lefolyása nem különbözik az egyéb etiológiájú akut pancreatitistől. A szérumamiláz és -lipáz az esetek jelentős részében nem vagy csak minimálisan emelkedett. Heparin, inzulin, fibrát és plazmaferézis alkalmazása sikeresen csökkenti a szérumtriglicerid-szintet, javítja a klinikai képet. A recidíva megelőzéséhez elengedhetetlen a szérumtriglicerid-szint alacsony szinten tartása. Orv. Hetil., 2010, 45, 1869–1874.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anita Annaházi, István Németh, Szabolcs Modok, Károly Szentpáli, László Tiszlavicz, Tibor Wittmann, and László Czakó

A szisztémás amyloidosis gyakran érinti a gastrointestinalis rendszert fekély vagy polypoid elváltozás formájában, a vastagbelet körkörösen szűkítő folyamat azonban különösen ritka. Amyloidosis előfordulása a λ-könnyűláncot termelő myeloma multiplexes betegek kb. 10%-ában várható, szövettanilag AL típusú. A hematológiai betegség diagnózisa azonban szinte minden esetben megelőzi a gastrointestinalis tünetek jelentkezését. Esetismertetés: Egy 73 éves nőbeteget anémia, hasi fájdalom, haematochesia miatt vizsgáltunk. A kolonoszkópia során körkörös sigmabélstenosis igazolódott, mely neoplasia gyanúját vetette fel. A szűkület megoldására sigmaresectio történt rectosigmoidealis anastomosissal. A resecatum szövettani vizsgálata AA-amyloidosist állapított meg. A kivizsgálás során a subcutan zsírszöveti biopszia szisztémás amyloidosis lehetőségét vetette fel. Az immunelektroforézis emelkedett gamma-globulin-frakciót, ezen belül IgG-λ-monoclonalis komponenst és egy másik λ-típusú könnyűlánckomponenst állapított meg. Ezért Jamshidi-biopszia történt, mely myeloma multiplexet igazolt. Következtetések: Betegünknél a ritka, vastagbelet obstruáló, tumort utánzó bélfali amyloidosis vezetett el a myeloma multiplex diagnózisához. A hematológiai kórkép célzott kezelése mellett ilyen esetben szükséges lehet a körülírt szűkület endoszkópos stentelése vagy a sebészi terápia.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Czakó, Zsolt Dubravcsik, Beáta Gasztonyi, József Hamvas, Ferenc Pakodi, Attila Szepes, and Zoltán Szepes

Az endoszkópos ultrahang az elmúlt évtizedben a gastrointestinalis endoszkópos diagnosztikai és operatív technikák egyik legdinamikusabban fejlődő területe, amely kiválóan alkalmas az emésztőrendszer jelentős részében a szövettani rétegeknek megfelelő képi megjelenítésre, az üreges szervek közvetlen szomszédságában lévő képletek és más szervek részletdús ábrázolására. Az endoszkópos ultrahang során diagnosztikus és terápiás beavatkozások végzésére alkalmas tűket és más tartozékokat juttathatunk a környező szövetekbe minimálisan invazív beavatkozások elvégzése céljából. A módszer az utóbbi években hazánkban is egyre több helyen vált elérhetővé. Az alábbi szakmai javaslat célja a diagnosztikus és terápiás endoszkópos ultrahang legfontosabb indikációinak és alkalmazási szabályainak áttekintése. Az összefoglalót nem kizárólag gasztroenterológus, hanem belgyógyász, sebész, pulmonológus, onkológus és radiológus szakorvosok figyelmébe is ajánljuk, hiszen ennek a modern diagnosztika nélkülözhetetlen részét képező módszernek a megfelelő alkalmazásával és terápiás modalitásként is elérhetővé válásával új távlatok nyílhatnak mindannyiunk számára. A szakmai javaslat a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Endoszkópos Ultrahang Szekció 2012. és 2013. évi vezetőségének a konszenzusa alapján készült. Orv. Hetil., 2014, 155(14), 526–540.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Papp, László Szalai, Gábor Molnár, Tamás Czakó, Abebe Assefa, and István Petri

Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki, hogy közleményükben megvizsgálják az elektív vastagbél-anastomosisok gyógyulását, illetve összehasonlítják a kézzel és géppel varrt bélösszeköttetések szövődményeit és a mortalitást. Rövid történeti áttekintést is adnak a vastagbélsebészet történetéből. Módszer: 1979. január 1. és 2004. december 31. között, tehát 25 év alatt készített 710 elektív vastagbél-anastomosisok hasonlítanak össze. Eredmények: Gyakorlatilag standard személyi és tárgyi feltételek mellett az elmúlt 25 évben 710 elektív vastagbél-anastomosisok készítettek, 2/3-ukat kézzel, l/3-ukat géppel. Saját eredményeik alapján a két technika egyenértékű, szignifikáns eltérés sem a szövődmények, sem a mortalitás tekintetében nem volt a két csoport között. Következtetés: A gépi technika drágább, de rectosigmodealis resectióknál, különösen mély rectumresectióknál ma már nem nélkülözhető.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dóra Illés, Edit Urbán, Andrea Lázár, Kamilla Nagy, Emese Ivány, Balázs Kui, Klára Lemes, Máté Tajti, and László Czakó

Absztrakt:

Bevezetés: Az antibiotikumok (AB) nem megfelelő alkalmazása miatt számtalan kórokozó vált multirezisztenssé. Az egyik leggyakoribb kiindulási gócot az epeutak gyulladása képezi. A fatális kimenetel megelőzésében kulcsszerepet játszik a megfelelő AB-politika. Célkitűzés: A cholangitis leggyakoribb kórokozói AB-érzékenységének és a választott empirikus AB-kezelés hatásosságának vizsgálata. Betegek és módszer: Retrospektív kutatásunk során a 2006-os és a 2016-os év folyamán a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának I. Belklinikáján cholangitis indikációval végzett endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia (ERCP) során nyert epeminták mikrobiológiai eredményének áttekintése történt. Eredmények: 2006-ban 29, 2016-ban 111 epemintavétel történt, ezekből 22 (75%), illetve 106 (95%) volt pozitív. A betegek átlagéletkora 61 ± 14 vs. 71 ± 14 év, a nemek aránya közel azonos volt. 2006-ban 10 esetben indítottak empirikus AB-ot (ciprofloxacin és metronidazol, illetve imipenem), ezekre 9 esetben (90%) a tenyészett kórokozó érzékeny volt. 2016-ban 88 esetben indítottak AB-ot (ciprofloxacin és metronidazol mellett ceftriaxon és metronidazol, valamint imipenem és metronidazol is szerepelt). 29 esetben az empirikusan indított AB nem volt hatékony. A ciprofloxacin hatékonysága 64%-ra csökkent 2016-ra. A cholangitist okozó leggyakoribb kórokozók típusa (Escherichia coli, Enterococcus faecalis, Klebsiella pneumoniae) a két vizsgált évben nem változott, ciprofloxacinrezisztenciájuk azonban növekedett. A polimikrobás infekciók aránya rendre 73% és 64% volt. Következtetés: A pozitív epetenyésztések száma szignifikánsan emelkedett 2016-ban. A leggyakoribb kórokozók típusában nem adódott eltérés. Az empirikusan indított ciprofloxacin antibiotikum hatékonysága csökkent 2016-ban. Eredményeink a cholangitist okozó kórokozók típuseloszlásában megfelelnek a cholangitisre vonatkozó ajánlás (Tokyo Guideline) adatainak. Orv Hetil. 2019; 160(36): 1437–1442.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Hajnalka Horváth, Mónika Ecsedy, Illés Kovács, Gábor László Sándor, Klaudia Mallár, Cecília Czakó, Zoltán Zsolt Nagy, and Anikó Somogyi

Absztrakt:

Bevezetés: A swept source optikaikoherencia-tomográfia egy új, noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retina mellett a chorioidea vizsgálatát, és segítséget nyújthat a diabeteses chorioidopathia patogenezisének megismerésében. Célkitűzés: Diabeteses retinopathia különböző súlyosságú stádiumaiban a chorioideavastagság meghatározása, valamint a különböző terápiás lehetőségek és a jól ismert általános rizikófaktorok (a diabetes fennállási ideje, típusa, hemoglobin-A1c-szint, hypertonia) chorioideavastagsággal való korrelációjának meghatározása. Módszer: Prospektív keresztmetszeti vizsgálat Swept Source DRI Triton optikaikoherencia-tomográfia segítségével. Macula- és chorioideavastagság-térképet készítettünk 60 diabeteses beteg 117 szeméről. Kontrollcsoportként 24 fő 45 szemét vizsgáltuk. A chorioideavastagság változásának a cukorbetegséggel, valamint a szisztémás rizikófaktorokkal való összefüggését elemeztük. A chorioideavastagság és a diabeteses retinopathia súlyossága (nincs, nonproliferatív/proliferatív stádium) közötti kapcsolatot, valamint a panretinalis lézerkezelés hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Cukorbetegekben szignifikánsan alacsonyabb chorioideavastagságot találtunk egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva (p<0,05). Az egész beteganyagot vizsgálva az életkor (p<0,001) és a hypertonia jelenléte (p<0,05) szignifikáns korrelációt mutatott a chorioidea elvékonyodásával. A cukorbetegség fennállási ideje és a chorioidea elvékonyodása között szignifikáns összefüggést mutattunk ki (p<0,05). A szisztémás rizikófaktorokat többváltozós modellben vizsgálva a betegség fennállási ideje a chorioideavastagság-csökkenés szignifikáns prediktora maradt (β –0,18, p = 0,02). Szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a chorioideavastagságot a proliferatív retinopathiában szenvedő és a panretinalis lézerkezelésen átesett betegekben a nonproliferatív csoporttal összehasonlítva (p<0,05). Következtetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy a szisztémás rizikófaktorok (életkor, hypertonia, a diabetes fennállási ideje) mellett a diabetes jelenléte és a diabeteses retinopathia progressziója is hatással van a chorioidea elvékonyodására. A továbbiakban kimutattuk, hogy panretinalis lézerkezelés hatására a chorioideavastagság szignifikáns csökkenése figyelhető meg. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1475–1482.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Szepes, Mariann Dobra, Csaba Góg, Edit Zábrák, Éva Makula, László Tiszlavicz, Tamás Kiss, Tamás Molnár, Ferenc Nagy, László Czakó, Viktória Terzin, and Tibor Wittmann

A pancreatogen sárgaság differenciáldiagnosztikája során a hagyományos, kevésbé érzékeny radiológiai vizsgálatokkal (ultrahang, komputertomográfia) gyakran pontatlan a diagnózis. A gyulladásos eredetű gócok daganat képét utánozhatják, a valódi tumor pedig perifokális gyulladással jár téves szövettant eredményezve. A képet színezi a krónikus pancreatitisszel és sajátos formájával, az autoimmun pancreatitisszel járó magasabb rákkockázat. Magyarországon az utóbbi években elterjedő diagnosztikus, radiális endoszonográfia többek között a hasnyálmirigy képalkotásában hozott áttörést. Tanulmányok alapján kitüntetett jelentőségű a pancreas gócos (jó- és rosszindulatú) betegségeinek diagnosztikájában, lokalizálásában, a környező szervekhez, erekhez való viszonyának megítélésében, a tumor stádiumbesorolásában. A szerzők három esetében közös, hogy a hagyományos képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang, komputertomográfia, endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia) diagnosztizált hasnyálmirigy-daganatot a radiális endoszonográfia cáfolta vagy erősítette meg, utóbbinál a vastagtű-biopsziával szemben állva. A szerzők véleménye szerint a radiális endoszonográfia nélkülözhetetlen a hagyományos radiológiai vizsgálatok mellett a pancreas képalkotásában, a tumor stádiumbesorolásában. Elkerülhetőek felesleges műtétek, ami előny a betegnek és költségcsökkentő tényező a forráshiányban szenvedő egészségügynek. Orv. Hetil., 2013, 154, 62–68.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Gyökeres, Eszter Schäfer, Attila †Szepes, Zsuzsanna Vitális, Mária Papp, István Altorjay, László Czakó, Áron Vincze, Attila Bursics, Péter Kanizsai, and Tamás Berényi

Absztrakt:

A gastrointestinalis vérzés gyakori előfordulása, súlyossága miatt kiemelkedő népegészségügyi jelentőséggel bír. Az antikoagulált és/vagy rendszeres thrombocytaaggregáció-gátló készítményeket, nemszteroid gyulladásgátlókat szedő, idősödő populáció arányának növekedésével az emésztőszervi vérzés a jövőben várhatóan számban és súlyosságban is egyre növekvő terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. A gastrointestinalis vérzés ellátásában a sürgősségi szakember mellett a gasztroenterológus-endoszkóposnak van alapvető szerepe. A társszakmák (radiológus, invazív radiológus, intenzív terapeuta, sebész) képviselői sok esetben nem mellőzhetők a döntéshozatalban, a betegek ellátásában. Az érintett szakterületek képviselői szükségét érezték egy átfogó, multidiszciplináris, közösen elfogadott szemléletet tükröző, gyakorlati szemléletű hazai iránymutatás összeállításának az érvényes nemzetközi irányelvek alapján. A szerzők részletesen tárgyalják a gastrointestinalis vérzés ellátásának feltételeit, a kezdeti betegészlelést, a rizikóbecslést, a laborvizsgálatokat, a betegek resuscitatióját, valamint a vérzések diagnosztikájának és terápiájának lépéseit a vérzésforrás lokalizációja szerint külön csoportosítva. A szerzők iránymutatást adnak az elsődleges ellátás sikertelensége, illetve az ismételten fellépő vérzés eseteiben, végül a sebészet mai helyét is definiálják a gastrointestinalis vérzésekben. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1231–1242.

Open access