Search Results

You are looking at 1 - 10 of 36 items for

  • Author or Editor: László Dóra x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel disease, IBD) olyan krónikus szomatikus betegségek, melyek prevalenciája világszerte növekvő tendenciát mutat. A tünetek megjósolhatatlansága, a betegséggel járó megváltozott életminőség, testkép, énkép, valamint a lefolyás kiszámíthatatlansága miatt a betegséghez való alkalmazkodásban kiemelt fontosságú a pszichés tényezők, megküzdési stratégiák szerepe. A szomatikus tünetek mellett a kutatások a pszichiátriai kórképekkel (elsősorban hangulat- és szorongásos zavarok) való magas komorbiditást jelzik.

A jelen esettanulmány célja bemutatni az eseten keresztül az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia (low-intensity psychosocial intervention – LIPI) eszközeit, a terápiás indikációt a krónikus szomatikus betegséghez társuló pszichés zavarok kapcsán. Tanulmányunk egy serdülőkorban Crohn-betegséggel diagnosztizált 21 éves férfi beteg esetét ismerteti, aki a farmakoterápiás nonadherencia mentén került pszichodiagnosztikai célú kivizsgálásra. A diagnosztika diszruptív hangulatszabályozási zavar mellett elkerülő személyiségzavart jelzett (személyiségvizsgáló eljárások: SCID-II és MMPI személyiségteszt, valamint betegségspecifikus kérdőívek: Beck Depresszió Kérdőív, Beck Reménytelenség Skála, Szociális Kogníció Kérdőív, Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, Kognitív Érzelemszabályozási Kérdőív, Rosenberg Önértékelés Kérdőív). A pszichoterápia elsődleges célja a Crohn-betegséghez való adaptív alkalmazkodás elősegítése és a farmakoterápiával való együttműködés kiépítése mellett az indulatszabályozás javítása volt, ezáltal pedig az adaptív megküzdési stratégiák kialakítása. A 25 üléses, alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia elemei között említhető a pszichoedukáció, a motivációs interjú, a kognitív terápia, a viselkedésterápiás intervenciók és a problémamegoldó tréning. A terápia krízisintervenciót és a szomatikus állapotrosszabbodás kapcsán szükséges operációra való felkészítést is magában foglalta. A terápia hatékonyságát az állapotkövető kérdőívek eredményei alátámasztották. A klinikailag jelentős szenvedést okozó pszichiátriai tünetek csökkenése a farmakoterápiás adherencia és az életminőség egyértelmű javulását eredményezték. Mindez alátámasztja tehát, hogy az alacsony intenzitású pszichoszociális intervenciók bizonyítottan hatékony pszichoterápiás formának tekinthetők. Orv Hetil. 2018; 159(9): 363–369.

Open access
Authors: Edin Mujagic, Dóra Győrffy and László Jankovics

EMU Enlargement to the East and the West CEPR/ESI Conference. Report of the 8th annual conference of the Centre for Economic Policy Research (CEPR) and the European Summer Institute (ESI) held in September 2004 in Budapest, Hungary. (Conference report by Edin Mujagic); Dilemmas around the future enlargement of the EU-EACES Conference. The European Association for Comparative Economic Studies (EACES) held its 8th biannual conference at the Faculty of Economics in Belgrade on September 23-25, 2004. (Conference report by Dóra Gyõrffy and László Jankovics)

Restricted access
Authors: Dora Hidy, Zoltán Barcza, László Haszpra, Galina Churkina and Kristina Trusilova
Restricted access
Authors: Jenő Imre, László Hejjel, Dóra Miklán, Zénó Ajtay and Lajos Papp

Absztrakt

A pitvari sövényhiány (ASD) percutan eszközös zárása mint alternatíva lépett elő a nyitott szívműtéti megoldás helyett. A szerzők egy 55 éves nő esetét mutatják be, akinél veleszületett secundum típusú ASD miatt Amplatzer-occluder beültetést végeztek. Mellkasi panaszai három nappal az eszköz beültetése után kezdődtek, emiatt kardiológusa echocardiographiát végzett, mely a korábban beültetett eszköz hiányát és a korábbi ASD fennállását látta, majd klinikánkra utalta, ahol mellkasröntgen és mellkas-CT-felvétel készült, melyek az occluder aorta-tuncus brachiocephalicus szögletbe ékelődését igazolták. Extracorporalis szívműtétet indikáltunk az eszköz eltávolítására és a meglévő ASD direkt varrattal történő zárására. Eseménytelen posztoperatív időszak után távozott a beteg otthonába, jó általános állapotban.

Restricted access
Authors: László Károly, Gergő Makó, Zsófia Safi, Gyula Wojtilla and Dóra Zsom
Restricted access
Authors: László Séra, György Révész, Dóra Vajda and Róbert Járai

Absztrakt

A fejlődési diszlexia az olvasás elsajátításának zavara megfelelő életkori, intelligencia- és nevelési feltételek megléte mellett. Elméletei közül ismert a fonológiai sérülés; a gyors hallási feldolgozás feltevés; újabban a látási elmélet. A látási deficit származhat a bizonytalan binokuláris fixációból vagy pl. a gyenge konvergens/divergens szemmozgásból. A cerebelláris/automatizálódási feltevés szerint a diszlexiásoknál enyhe cerebellum sérülés van, amely különböző kognitív zavarokkal jár együtt. A magnocelluláris elmélet fő állítása, hogy az olvasási probléma nem nyelvi, hanem a vizuális/hallási magnocelluláris rendszer általános sérülésének következménye: csökkent a mozgásérzékenység és a kontrasztérzékenység.

Vizsgálatunkban a magnocelluláris sérülés feltevést, a koherens mozgásészlelés és a kontúrintegráció közötti kapcsolatot vizsgáltuk 61 fő gyengén olvasó és diszlexiás és 46 fő tipikusan fejlődő gyereknél. A koherens mozgásészlelés küszöbeit vizsgálva és kontúrintegrációs faladatban is szignifikáns különbségek mutatkoztak a gyengén olvasó (diszlexiás) és a kontrollcsoport között. További eredményünk szerint a gyengén olvasó (diszlexiás) csoportnál a koherens mozgásészlelési küszöb (összesített átlag) és a kontúr integrációs feladat teljesítménye korrelál, a tipikus fejlődésű, normál olvasási csoport esetében a korreláció nem szignifikáns.

Restricted access
Authors: Szilvia Fekete, Dóra Szabó, László Tamás and Gábor Polony

Absztrakt:

Egészségünket a szervezetünkben és a bőrünkön élő sokszínű mikrobaközösség jelentősen meghatározza. A normálflóra tagjai közötti egyensúly elengedhetetlen az egészség fenntartásában. Az újgenerációs szekvenálás gyors, szenzitív módszer, amely a mikrobiom egészének vizsgálatára alkalmas előzetes hipotézis nélkül, és információt ad a rezisztenciáról és a virulenciáról is. Ennek a módszernek a segítségével lehetővé vált betegségekben a patogén baktériumok, illetve az ezek szaporodását gátló, úgynevezett protektív baktériumok azonosítása. A mikrobiom változásainak feltérképezése segít új terápiás célpontok meghatározásában és az antibiotikumok célzott kiválasztásában. Széles spektrumú antibiotikum használatakor a normálflóra hasznos tagjai is kipusztulnak, ami visszatérő vagy krónikussá váló fertőzések kialakulásához vezet. A fül-orr-gégészeti infekciók a leggyakoribb fertőző betegségek az emberi szervezetben és az antibiotikum alkalmazásának vezető okai világszerte. Az egészséges emberben, illetve a fül-orr-gégészeti betegségekben előforduló baktérium-összetétellel kapcsolatban számos molekuláris biológiai vizsgálat történt az utóbbi években. A szerzők ismertetik az egyes fül-orr-gégészeti anatómiai régiók normálflórájának tagjait, és különböző patológiás állapotokban a baktérium-összetétel változásait is összefoglalják. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1533–1541.

Open access
Authors: Éva Zöllei, Dóra Paprika, Andrea Csillik and László Rudas

A Valsalva- és Müller-manőverek az idő próbáját kiállva, ma is gyakran alkalmazott, egyszerű és népszerű vizsgálóeszközök az orvosi gyakorlatban. A manőverek közönséges élethelyzetek és egyes kórállapotok modellezésére egyaránt alkalmasak. A Valsalva-manővert leginkább neuropathiás betegek autonóm reflex tesztjeként használjuk. Folyamatos noninvazív vérnyomásméréssel kiegészítve, a manőver a hagyományos kardiális, vagális paraméterek mérése mellett a vazomotorválaszok értékelését is lehetővé teszi. A Müller- manővert többnyire obstruktív alvási apnoés (OSA) epizódok szimulálására végeztetjük. A manőver kiegészítése folyamatos vérnyomás-monitorozással és a szimpatikus izom idegaktivitásának (MSNA) mérésével az alvási apnoe szindróma és az ahhoz társuló cardiovascularis betegségek kapcsolatára derít fényt.

Restricted access
Authors: Anita Sejben, László Tiszlavicz, Kornélia Polyák, László Kovács, Anikó Maráz, Dóra Török, Ádám Leprán, Aurél Ottlakán and József Furák

Absztrakt:

A Li–Fraumeni-szindróma autoszomális dominánsan öröklődő, többszörös daganatokra prediszponáló megbetegedés, melyet a TP53- (vagy CHEK2-) gén csírasejtvonalában bekövetkezett mutáció okoz. Munkánkban egy Li–Fraumeni-szindrómás család esetét mutatjuk be. Egy panaszmentes, 40 éves nőbetegnél bal felső lobectomiával primer pulmonalis leiomyosarcoma (T3N0), jobb felső lebeny 2. segmentectomia során adenocarcinoma (T1aN0), illetve a jobb középlebenyből ékreszekció során gyulladásos myofibroblastos tumor igazolódott. A beteg adjuváns terápiában nem részesült. 20 hónap múlva retroperitonealis liposarcoma eltávolítása történt, melyet adjuváns kemoterápia követett, azonban a kezelés ellenére a beteg rövidesen elhunyt. Időközben a felmerülő Li–Fraumeni-szindróma miatt a betegnél, lány- és fiúgyermekénél, valamint férfitestvérénél perifériás vérből izolált genomi DNS-mintán molekuláris genetikai vizsgálat történt a TP53-gén-mutációk elemzésére, amely az anyánál és fiúgyermekénél misszensz mutációt igazolt heterozigóta formában (c.722C>G p.Ser241Cys). Három évvel az anya halála után a 17 éves fiánál 3,5 cm osteosarcomát távolítottak el a jobb 2. borda elülső ívéről. Adjuváns kemoterápia ellenére a fiú 2 év múlva elhunyt. Négy generációt vizsgálva, a beteg nyolc családtagjánál 10 esetben fordult elő malignus tumor (gyomor-, emlő-, vastagbél-, 2 tüdőcarcinoma, leukaemia, leiomyosarcoma, liposarcoma és 2 osteosarcoma). A családtagok átlagéletkora 43,2 év (13–70 év) volt. A primer pulmonalis leiomyosarcoma, a gyulladásos myofibroblastos tumor, valamint az adenocarcinoma szinkrón megjelenése egy szervben extrém ritka. Amennyiben lehetséges, az elváltozások sebészeti reszekciója a választandó kezelési eljárás. A Li–Fraumeni-szindróma gyanújának megerősítéséhez genetikai vizsgálat – TP53-gén-mutáció-analízis – szükséges, illetve a család genetikai és klinikai szűrése javasolt. A betegség prognózisa rendkívül kedvezőtlen. Orv Hetil. 2019; 160(6): 228–234.

Open access