Search Results

You are looking at 1 - 10 of 42 items for

  • Author or Editor: László Endre x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A szárazsó-belégzés a sóbányák egészségre hasznos klímáját reprodukálja mesterséges környezetben. Lényege, hogy a vegytiszta nátrium-klorid-kristályokat 3 µm-nél kisebb átmérőjű szemcsékké őrlik és elporlasztva egy kellemesen hűvös és alacsony relatív páratartalmú szoba levegőjébe fújják, amíg annak koncentrációja 10–30 mg/m3 lesz a szoba levegőjében. A beteg (vagy egészséges) személyek ezt lélegzik be 30–60 percen keresztül, általában kúraszerűen 10–20 egymás utáni alkalommal. A belélegzett só ozmózisos nyomása révén csökkenti a nyálkahártya-ödémát, mérsékli annak gyulladását, hígabbá teszi a váladékot, könnyíti és gyorsítja annak kiürítését (ezáltal a légszennyező anyagok és allergének eltávolítását is), gátolja a baktériumok növekedését, sőt elpusztítja azok egy részét és fokozza a fagocitaaktivitást. Kedvező hatással van a betegek közérzetére (relaxációs hatású), megelőzi vagy legalább ritkábbá teszi a légúti gyulladásokat, sőt a kóros légzésfunkciós értékeket is javítja. Jelentősen mérsékli a hörgő-hiperreaktivitás mértékét, ami a gyulladás csökkenésére utal. Nem csupán az alsó légúti gyulladások kezelésére alkalmas, hanem a heveny és idült felső légútiakéra is. Kedvező hatása néhány idült bőrbetegségben (például atopiás dermatitis, psoriasis, pyoderma) is bizonyított. E kezelés (Indisó néven) orvosi ellenőrzés mellett Magyarországon is hozzáférhető. Orv. Hetil., 2015, 156(41), 1643–1652.

Restricted access

A foglalkozási nátha az orr olyan gyulladásos betegsége, amelyet a munkahelyen észlelhető valamilyen tényező vált ki és a munkahelyen kívül semmi sem ront. Klinikai tünetei (nehezített orrlégzés, orrváladékozás, viszkető érzés, orron keresztüli légáramlás csökkenése) csaknem azonosak az egyéb okból bekövetkező allergiás nátháéval. A foglalkozási eredetű allergiás kötőhártya-gyulladás IgE által közvetített allergiás reakció, amelyet a munkahely levegőjében található anyag vált ki. Vezető klinikai tünetei a szemviszketés és a könnyezés, amelyhez kötőhártya-duzzanat, rózsaszínes elszíneződés, gyakran szúró érzés járul. Ha a gyulladás a szaruhártyát is érinti, mindehhez homályos látás, fényérzékenység is társulhat. Ezek a tünetek csaknem azonosak az egyéb okból bekövetkező szezonális allergiás kötőhártya-gyulladáséval. Mindkét betegség (amelyek egyébként az esetek túlnyomó többségében együtt fordulnak elő) kialakulását (főleg nagy molekulasúlyú anyagok esetében) elősegíti a már meglévő atópia, továbbá, ha többfajta káros anyag van a levegőben, és ha a károsító anyag nagy koncentrációban van jelen. A kórisme megállapítása mindkét betegség esetében a kórtörténet gondos kikérdezése mellett a tünetmentes állapotban elvégzett, vizsgálótól független mérőmódszerekkel kísért, specifikus provokációs vizsgálattal lehetséges. E betegek tünetmentessé tétele elsősorban munkahelyi feladat: a károsító tényező kevésbé veszélyes anyagokkal történő helyettesítése, a szellőztetés fokozása, az expozíciós idő csökkentése. A foglalkozási náthában szenvedő betegek gyógyszeres kezelése gyakorlatilag azonos a perennialis allergiás rhinitisével: per os antihisztamin, nasalis szteroid, kombinált hatású (antihisztamin és membránstabilizáló) szemcsepp. Az allergiás kötőhártya-gyulladás gyógyszeres kezelésének legfontosabb tényezője a kombinált hatású szemcsepp (például olopatadin) mindennapos alkalmazása. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 170–175.

Restricted access

Absztrakt

A foglalkozási asztma hazánkban is kötelező jelleggel bejelentendő betegség; az 1990 januárjától 2013. december végéig terjedő időszakban hazánkban 180 foglalkozási asztmát jelentettek be: 1990 és 1995 vége között 52, 1996 és 2000 között 83, 2001 és 2006 között 40, 2007 és 2013 vége között 5 esetet. Ezek az adatok azért meglepőek, mert az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet évkönyve szerint 2000 és 2012 között egyetlen olyan év sem volt, amikor ne lett volna legalább 14 000 új asztmás felnőtt beteg. Nemzetközi adatokból az is ismert, hogy a felnőttkori asztmások legkevesebb 2%-a foglalkozási asztmában szenved, és 1 millió dolgozó közül minimálisan 50-nek lesz foglalkozási asztmája évente. 2003-ban az Egyesült Királyságban 631, foglalkozási asztmában szenvedő beteget regisztráltak, nálunk ugyanebben az évben 7-et. Mivel nem feltételezhető, hogy hazánkban nagyságrendekkel jobb a munka-egészségügyi környezet, mint bárhol máshol a világon, talán még sincs minden eset regisztrálva. Az itthon bejelentett esetek legnagyobb része pék vagy malomipari munkás volt (55 fő). Őket követik a fémmegmunkálók (11 fő) és a szakasszisztensek (10 fő). A textillel dolgozók körében (szabók, varrónők, textilipari munkások) a foglalkozási asztmások száma 9 fő, és ugyanígy 9 fő foglalkozott bőrrel, illetve szőrrel. Nemzetközi adatok szerint a foglalkozási asztma kialakulása szempontjából az egyik legveszélyeztetettebb szakma az állatgondozóké, nálunk a 24 év alatt mindössze 4 ilyen beteget találtak. Érdekes, hogy 2003-ban 3 muzeológusról derült ki, hogy foglalkozási asztmában szenvednek. (Ebben a szakmában se előtte, se utána nem volt bejelentés.) A szerző a foglalkozási asztma hazai irodalmának áttekintése után ismerteti a foglalkozási asztma osztályozását, patomechanizmusát és klinikai megjelenését, a hajlamosító betegségeket, valamint a diagnosztika és terápia lehetőségeit. Bemutatja a hazai felnőttkori asztma epidemiológiai adatait és a foglalkozási asztma gyakoriságára vonatkozó nemzetközi eredményeket. Végül a foglalkozási asztma hazai adatainak elemzésével a szerző felhívja a figyelmet az esetek bejelentésének gyakori elmulasztására és számba veszi ennek lehetséges okait. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 769–778.

Restricted access

Absztrakt

1935-ben, a Lancetben jelent meg az első olyan közlemény, amelyben kontrollcsoportot is „használva”, az asztmás betegek speciális légzőgyakorlattal történő kezelésének eredményéről számoltak be. 1968-ban amerikai szerzők javasolták először asztmás gyermekek számára az úszást mint kiegészítő kezelést. Magyarországon 1981 augusztusa óta folyik rendszeresen asztmás gyermekek úszótréningje. Ennek eredményeként az azon évekig, rendszeresen részt vevők teljesítőképessége látványosan javult (sokkal jobb, mint a nem sportoló, egészséges kortársaiké), gyógyszerigényük csökkent, betegségük súlyossága jelentősen mérséklődött. Másrészt az asztma az élsportolók között sem ritkaság. Leggyakoribb a nagy kitartást igénylő sportot űzők között. Észak-Európában a sífutók 14–54%-a, a hosszútávfutók 15–24%-a, az úszók 13–44%-a asztmás. E jelenség lehetséges magyarázata: az élsportolók percenként 200 liter levegőt lélegeznek be (nagyrészt szájon át). A légszennyező anyagok és az allergének az alsó légútjaikba is lejutnak. Nyálkahártyájuk lehűl és kiszárad, emiatt mediátorok szabadulnak fel, ez nyálkahártya-duzzanatot és kishörgő-görcsöt okoz. Ez a jelenség béta-2-agonista előzetes belégzésével megelőzhető (vagy jelentősen csökkenthető). E szereket világhírű élsportolók is rendszeresen használják. A nem gyógyszeres megelőzési módszerek közé tartozik a maszk viselése, az uszodák légterének gyakori szellőztetése, ómega-3 zsírsav fogyasztása és igen apróra porlasztott száraz só (nagyon tiszta nátrium-klorid) belégzése. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1019–1027.

Restricted access

Absztrakt:

Az allergénspecifikus immunkezelés az allergia egyetlen oki kezelése. Injekciós és per os formái mellett legújabban epicutan módszer is ismert. Az immunizáció során az allergén mellett célszerű adjuváns anyagot is használni. Ilyen adjuváns anyag az alumínium-hidroxid és tirozin mellett baktériumtoxin is lehet. Ideális esetben a természetes allergén helyett célszerű annak olyan rekombináns változatát használni, amely allergenitását elvesztette, de immunogén sajátságát megőrizte. A jövő várható allergiakezelése a veszélytelen és fájdalommentes, epicutan módszerrel, rekombináns allergénnel és baktériumtoxin-adjuvánssal végzett hyposensibilisatio lehet. Orv Hetil. 2017; 158(23): 895–899.

Restricted access

Bevezetés : Minden betegség kezelése során előnyös, ha az alkalmazott gyógyszer koncentrációja a célszervben a legmagasabb. Ebből következik, hogy a kötőhártya betegségeit, ha lehet, szemcseppekkel kezeljük. Célok: Szerző célja az emedastine hatóanyagú szemcsepp hatékonyságának felmérése szezonális allergiás kötőhártya-gyulladásban szenvedő gyermekeken. Módszer: 2 vizsgálat történt. Az első vizsgálat során 20 heveny szezonális allergiás kötőhártya-gyulladásban szenvedő gyermekbeteg kapott emedastine difumarat (H 1 antihisztamin) tartalmú Emadine szemcseppet. Kötőhártyájuk vérbőségét és viszkető érzését 0-tól 4-ig terjedő skálán regisztrálták, ahol 4 jelentette a legsúlyosabb tüneteket. A 2. vizsgálatban 232 másik gyermek kapta e szemcseppet 2 pollen szezonon keresztül és vizsgálták az esetleges hatáscsökkenést és mellékhatásokat. Eredmények: A kötőhártya viszkető érzete átlagosan 3, vérbősége átlagosan 8 perc alatt csökkent szignifikáns mértékben. A 2. vizsgálat során a 232 gyermek közül egy sem kényszerült a kezelés módosítására hatástalanság, vagy valamilyen kellemetlen mellékhatás miatt. Következtetések: Az Emadine szemcsepp igen gyorsan és hatékonyan csökkenti a kötőhártya-viszketést és -vérbőséget. Már 3 éves kisgyermek is jól tűrte, és tartós használat esetén sem csökkent a hatékonysága.

Restricted access

A foglalkozási nátha (OR) az orr olyan gyulladásos betegsége, amelyet a munkahelyen észlelhető valamilyen tényező vált ki és a munkahelyen kívül semmi sem ront. Klinikai tünetei (nehezített orrlégzés, orrváladékozás, viszkető érzés, orron keresztüli légáramlás csökkenése) csaknem azonosak az egyéb okból bekövetkező allergiás nátháéval. A 27/1996. NM-rendelet szerint Magyarországon is bejelentésre kötelezett betegség. Ennek ellenére 1997 és 2009 között hazánkban egyetlen esetet sem jelentettek. A legutóbbi 20 évben az egyetlen magyar nyelvű, OR-rel foglalkozó szakirodalom az Ungváry által szerkesztett és 2004-ben megjelent Munkaegészségtan című tankönyv. E betegség Európa többi országában nem ismeretlen. Kiválthatják mind nagy (1000 Dalton feletti), mind kis molekulasúlyú anyagok. Pékek között például 18–28%, izocianáttal dolgozók (például festők, öntödei munkások) között 36–42% között írják le a prevalenciáját. Kialakulására hajlamosít, ha a károsító anyag nagy koncentrációban van a levegőben, illetve, ha többfajta károsító anyag van a levegőben. A meglévő atopia főleg a nagy molekulasúlyú anyagok esetében hajlamosító tényező. Az OR kórisméjének megállapításához a kórtörténeten kívül objektív vizsgálatokat kell használni. A legelfogadottabb a specifikus nasalis provokáció. Ennek során gravimetriásan mérhetjük az orrváladék mennyiségét, vizsgálhatjuk az orrváladékban található sejteket és citokineket, valamint az orron keresztüli légáramlást rhinomanometriával és a nasalis belégzési áramlást, az orr anatómiai viszonyainak megváltozását pedig akusztikus rhinometriával. Az OR kezelése elsősorban munkahelyi feladat: fokozni a szellőztetést, csökkenteni az expozíciós időt, helyettesíteni a károsító tényezőt. Az újonnan felvetteket évente szűrni, az OR-ben szenvedőket asztma irányában vizsgálni kell. Gyógyszeres kezelés: per os antihisztamin, nasalis szteroid, kombinált hatású (antihisztamin+membránstabilizáló) szemcsepp.

Restricted access

A barlangi üledékek vizsgálatát 2008-ban kezdtük meg. Mivel konkrét információink az esetleges szennyezőkről nem voltak, így az első három év folyamán (2008, 2009 és 2010 években) elsősorban a potenciális szennyező anyagokat vettük számba, így vizsgáltuk az üledékek nehézfémtartalmát, szerves szennyezőit és mikrobiológiai állapotát. Az első három év adatai alapján a következő négy környezeti problémát azonosítottuk:

  1. — Nehézfém-szennyezettség szempontjából a barlangi üledékek tisztának mondhatók, kivéve a kadmiumot, melynek értéke gyakran megközelíti, ritkán meg is haladja a talajokban megengedett környezetvédelmi határértéket.
  2. — Szerves szennyezők szempontjából szinte minden évben megjelenik a ftalátok csoportja, melyek műanyaglágyítóként használt vegyületek, és ezáltal jól jelzik a barlangba bejutó vizek szeméttel történő találkozását. Itt elsősorban a patakmedrekbe öntött hulladékból visszamaradó műanyag zsákokból és palackokból kioldódó anyagait értjük, valamint a szennyvíz bekeveredésének lehetőségét.
  3. — Nem állandó, de sajnos gyakran visszatérő probléma az olajszármazékok megjelenése a barlangi üledékekben, melyeket elsősorban a nedves években lehet kimutatni. Sajnos, az olajszármazékok okozta szennyezések mértéke nagyon komoly szintet érhet és ért is el az elmúlt három évben megmintázott talajokban, kiküszöbölésükhöz részletes szennyező forrás vizsgálatokra volna szükség.
  4. — A ftalátok kvantitatív vizsgálata igen komoly környezeti terhelést jelez, mind a barlangi üledékek, mind a felszíni és a felszín alatti vizek esetében. A folyóvízi üledékek - elsősorban a felszíni patakok, de sajnos a barlangi patakok egy részében is - gyakran a határértéket többszörösen meghaladó koncentrációt mutat. A felszíni vízfolyások esetén a határérték több mint 20-szorosát is elérhetik a mért koncentrációértékek.
Javaslatok, kutatási célkitűzések
  1. 1. Javasoljuk a barlangok felszíni vízgyűjtő területeit érintő talajmintázás elindítását a nagy kadmiumtartalom megmagyarázása, illetve az esetleges felszíni és a felszín alatti Cd-tartalom összevetésére.
  2. 2. Javasoljuk a ftalátok rendszeres mérését, monitorozását a barlangi talajokban, illetve a felszíni vizekben, azok üledékeiben, illetve a vízgyűjtő terület talajain, elsősorban a szennyezés forrásának tisztázása és kiküszöbölése céljából.
  3. 3. Javasoljuk továbbá a felszíni olajszennyezési „utak” feltárását, azon olajforrások lokalizálását (pl. utak, létesítmények), melyek tényleges hatást gyakorolnak a barlangok vízminőségére. Ezek a területek, illetve szennyező források aztán a Bükki Nemzeti Parkon belüli szabályozások okszerű és helyspecifikus újragondolását segíthetik elő a karsztvizek védelme érdekében.
A munkát a „Kútfő” TÁMOP-4.2.2.-A11/1/KONV-2012-0049. jelű projekt és a határon átnyúló HUSK/1001/2.1.2/0058 számú projektek támogatták.

Restricted access

Absztrakt:

A kórházon kívüli hirtelen szívhalál a világ fejlett országaiban jelenleg is nagy kihívást jelent. Erőfeszítéseink elsősorban az ellátás prehospitális szakaszára irányulnak, hiszen az itt nyújtott segítség előnyeit utóbb már semmi sem pótolhatja. Igyekszünk felvilágosító munkával növelni a laikus újraélesztés arányát, növelni a közterületi automata defibrillátorok számát, megkönnyíteni azok elérhetőségét. Az utóbbi időben a kórházi fázisban történő ellátás jelentőségét is egyre inkább felismerjük. A postresuscitatiós ellátásban a hőmérsékletkontroll mellett az egyik legfontosabb kulcspont a korai koronarográfia, illetve szükség esetén a katéteres intervenció. A primer koronarográfia és intervenció indikációja egyértelmű azon betegeknél, akiknek az újraélesztés után készült EKG-felvételén ST-eleváció látható. Számukra közvetlen utat kell biztosítani a katéteres laboratóriumok felé. A nem ST-elevációs alcsoport optimális ellátása még tisztázásra vár. Tény, hogy közülük is minden harmadiknál, negyediknél számíthatunk okkluzív epicardialis koszorúér-betegségre, ennél az alcsoportnál azonban még nem bizonyított, hogy a közvetlen út a katéteres laboratóriumba milyen módon befolyásolja a későbbi kilátásokat. Jelenleg számos tanulmány folyik a témában, összefoglalónkban ezeket a forrongó kérdéseket mutatjuk be. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1826–1831.

Open access

Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a barlangi üledékek részben eredetük, részben a bennük lezajló folyamatok alapján talajnak tekinthetők. A barlangi talajok sokszor sekélyek, közvetlenül a szilárd kőzeten helyezkednek el. Általában rétegzettek, a rétegek egymástól elkülönülnek, öntés eredetűek. Szervesanyagtartalmuk a behordott anyagoktól függ, gyakran jelentős mennyiségű lebomlatlan szerves hordalékot, üledéket tartalmaz, amire alapozva nagyon intenzív talajélet alakul ki, ami a talaj szerkezetében is felismerhető és néhol vermic tulajdonságokat is létrehozhat. Fizikai félesége nagyon változatos, az agyagtól a durva kavicsos homokig minden frakció megtalálható.A talajok anyaga szinte 100 százalékban meszes, mely mész másodlagos eredetűnek tekinthető, mennyisége pedig legalább 2%. Ebből következően a pH értékei a semleges és a 8,5 értékek között szórnak, többnyire a 8-as érték körül csoportosulva. Ritkán a glejesedés is megjelenik, elsősorban a lefolyástalan üledékgyűjtőkben, amin a víz nem folyik át és nem tud oldott oxigéntartalmában felfrissülni. A nagy oldott oxigéntartalommal jellemzett ún. „oxy-aquic” állapotban nem redukálódik a vas, a glejesedés nem indul el.Talajtani szempontból a barlangi üledékek nagyon változatos képet mutatnak. Bennük azonban a lerakódási rétegzettségen túl számos talajképződési folyamat is felismerhető, melyek sok tekintetben analógnak tekinthetők a felszíni folyamatokkal, ezért mindenképpen a talajok közé kell sorolni. Mindezek alapján a barlangi talajok a magyar osztályozás szerint elsősorban az öntés-, illetve a kőzethatású talajok közé sorolhatók be. A WRB szerint elsősorban a Fluvisolok és a Leptosolok referencia csoportjába osztályozhatók, a megvizsgált talajok alapján pedig jellemzőiket a leptic (epileptic), fluvic (ritkábban colluvic), vermic, calcaric, eutric, gleyic, esetleg mollic és rhodic minősítőkkel írhatjuk le.Az ásványtani vizsgálatok viszonylag kisszámú saját, illetve referencia mintája ellenére kijelenthető, hogy egyértelmű trendek voltak felismerhetők a barlangi üledékekben. A mintákat felszíni talajokhoz vagy kőzetekhez kötni a vízgyűjtő terület jelenlegi és történeti heterogenitása miatt nehéz. Ami viszont megállapítható volt az az, hogy a barlangi talajok ásványainak körülbelül felét kvarc ásvány alkotja - a fizikai féleség függvényében 38% és 73% között. Agyagásvány frakciójában viszont a szmektit-vermikulit társulások uralkodnak, nyolc mintából hét esetében a teljes frakció 80-90%-át alkotva. Ettől eltérő csak a Mexikói 2-es minta, ahol érdekes módon a frissnek tekinthető, viszonylag mállatlan, kilúgozatlan illit-muszkovit keveredik az erős mállást jelző kaolinittel. Ennek magyarázata valószínűleg az eltérő eredetű anyagok időben, vagy a mintavételezésnél történt egymásra rakódásával magyarázható, mely elmélet alátámasztása a későbbiekben további, részletesebb vizsgálatokat igényel.A munkát a „Kútfő” TÁMOP-4.2.2.-A11/1/KONV-2012-0049. jelű projekt és a határon átnyúló HUSK/1001/2.1.2/0058. számú projekt támogatta.

Restricted access