Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: László Entz x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Dr. Dzsinich Csaba 80 éves

Dr. Csaba Dzsinich is 80 years old

Magyar Sebészet
Author:
László Entz
Restricted access

Absztrakt

A neuromoduláció az orvostudománynak egy új, igen dinamikusan fejlődő területe, ami azt vizsgálja, hogy az elektromos, kémiai vagy mechanikai behatások mi módon változtatják meg a központi és a perifériás idegrendszer működését. Ugyanakkor egy reverzibilis terápiás módszer, aminek segítségével a gyógyszeresen már nem befolyásolható mozgászavarok, neuropathiás fájdalmak, epilepsziák, bizonyos pszichiátriai kórképek vagy akár a súlyos spasticitas, hólyag- és székletürítési zavarok, ischaemiás szívbetegség okozta panaszok és tünetek jelentősen javulnak és ezzel szignifikánsan javítható a betegek életminősége. A neuromodulációnak két nagy területe a noninvazív és az invazív neuromoduláció. A noninvazív neuromodulációhoz tartozik a repetitív transcranialis mágneses ingerlés, az egyenáramú stimuláció (direct current stimulation) és a transcutan elektromos neurostimuláció. Az invazív neuromodulációhoz sorolandó módszerek a mély agyi stimuláció, a motorosagykéreg-stimuláció, a gerincvelő-stimuláció, a perifériásideg-stimuláció, a sacralisideg-ingerlés és a subcutan stimuláció. A cikkben áttekintjük az epilepszia-sebészetben napjainkban alkalmazott neuralis interface technológiákat. Orv. Hetil., 2015, 156(52), 2103–2109.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A rekeszizom és a veseartériák közötti aortaszakasz és visceralis ágainak megfelelő expozíciója elengedhetetlen feltétele az ebben a régióban végzett sikeres érműtétnek. A standard median laparotomiából történő transperitonealis behatolás, a retroperitonealis feltárás és a thoracolaparotomia mellett a bal oldali medialis visceralis rotáció jelenthet előnyt e nehezen megközelíthető régió feltárásánál endovascularis megoldásra alkalmatlan esetekben. Érsebészeti műtéteknél szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be hat eset kapcsán. Betegek és módszerek: Median vagy ívelt harántlaparotomiát követően mobilizáltuk a szigmabelet, a leszálló vastagbelet, a lépet, a pancreast, és a retroperitonealis térben a vese és mellékvese előtt haladva tártuk fel a suprarenalis aortát. A műtéti indikáció egy esetben az aorta suprarenalis aneurysmája, három esetben a visceralis aortaszakasz és ágainak szignifikáns szimptomatikus meszes stenosisa, egy esetben korábbi aortoaorticus interpozíció proximalis anastomosisának pseudoaneurysmája, egy esetben pedig alsó végtagi és zsigeri malperfúziós szindrómát okozó Stanford B típusú dissectio volt. Két esetben aorta-thrombendarterectomia és direkt varrat, egy esetben aorta-thrombendarterectomia és aortobifemoralis bypass, egy-egy esetben dacron-graft-interpozíció, illetve thoracalis aortahomograft-beültetés történt, egy esetben pedig endoartectomiát végeztünk refenestratióval és thrombectomiával. Eredmények: A betegek átlagéletkora 58 év volt (43–72 év). Az átlagos műtéti idő 231 ± 80 perc, a suprarenalis kirekesztés átlagos ideje 43 ± 15 perc volt. Cell savert három esetben használtunk. A betegek átlagos kórházi tartózkodási ideje 16,16 ± 13,53 nap volt. Öten otthonukba, egy beteg belgyógyászati osztályra távozott. Egy esetben léptoksérülés miatt akutan splenectomiát végeztünk, két beteg igényelt vérzéses szövődmény miatt reoperációt, az egyik betegnél 12 nappal, a másik betegnél 14 nappal a műtét után. Két betegnél alakult ki veseelégtelenség, egy igényelt tartós dialízist. Pancreatitist, bélnecrosist nem tapasztaltunk. Beteget nem veszítettünk el, a tervezett műtéti területhez minden esetben kiváló feltárást nyertünk. Következtetések: A traumatológiában a rekesz alatti aorta sérüléseinek ellátásánál alkalmazott transabdominalis medialis visceralis rotáció tapasztalataink alapján jó feltárást nyújt a suprarenalis aortát érintő akut vagy electiv érsebészeti beavatkozásokhoz. Az intraoperativ vérzéskontroll, a visceralis ágak kezdeti szakaszának exploratiója biztosabb az aorta lateralis feltárásával, mint az anterior transabdominalis megközelítéssel. A két testüreg megnyitásával járó thoracolaparotomiánál előnyösebb lehet a kevesebb várható pulmonalis szövődmény miatt, valamint szükség esetén a hasűri szervekhez és azok artériáihoz is jó hozzáférést biztosít. A parenchymás szervek (lép, pancreas) sérülésének, illetve a vékony- és vastagbél-mesenterium kompressziójának elkerülésére fokozott figyelmet kell fordítani.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Kristóf Hirschberg
,
László Entz
,
Gábor Szabó
, and
Béla Merkely

A vascularis intervenciókat követő restenosis fontos limitációja ezen beavatkozások hosszú távú sikerének. A restenosis gyakorisága az atheroscleroticus szűkület kezelési módjától (stentelés, endarterectomia) és érterülettől függően igen változó, de a rizikófaktorok és patomechanizmus tekintetében sok a hasonlóság. Jelen közlemény a szerzők ez irányban végzett tanulmányainak összefoglalója. Klinikai munkákban a carotisendarterectomia és carotisstentelés utáni restenosisarányok összehasonlítását végezték el, valamint a két beavatkozás utáni komplementaktiváció jellemzőit elemezték. Az ösztrogénreceptor-alfa polimorfizmusainak szerepét vizsgálták a carotisintervenciók után fellépő restenosisban. A carotisendarterectomia állatmodelljén a nitrogén-monoxid-ciklikus guanozin-monofoszfát-jelátvitel szerepét vizsgálták a neointimalis hyperplasia alakulására foszfodiészteráz-5-gátló terápia mellett. Eredményeik szerint a carotisendarterectomia után megfigyelhető nagyobb restenosisarány ezen beavatkozás után kifejezettebb komplementaktivációval lehet összefüggésben. A restenosishoz vezető neointimalis hyperplasia kialakulásában az ösztrogénreceptor mutációi is szerepet játszhatnak, elsősorban nőkben carotisendarterectomia után. A ciklikus guanozin-monofoszfát-jelátvitel serkentésével a neointimalis hyperplasia gátolható.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Nora Boussoussou
,
Melinda Boussoussou
,
László Entz
, and
Attila Nemes

Bevezetés: A meteorológiai paraméterek cardiovascularis betegségekre gyakorolt hatásának kutatása új prevenciós stratégiák kialakulását teszi lehetővé. Célkitűzés: A szerzők a meteorológiai paraméterek és az akut cardiovascularis betegségek előfordulási kapcsolatának elemzését tűzték ki célul. Módszer: Retrospektív vizsgálatban a Semmelweis Egyetem, Érsebészeti Klinikán 2010-ben kezelt betegek (n = 343) klinikopatológiai jellemzőit és esetszám-előfordulási arányát elemezték légköri paraméterhatásokkal való összefüggésben. Eredmények: A kórképek előfordulásában szezonális variabilitást észleltek (p = 0,0001), téli esetszám-emelkedéssel. Napi esetszám-emelkedés (n≥3) 62,5%-ban fronthatással bíró napokon fordult elő. Szignifikáns korreláció volt kimutatható a napi hőmérséklet-ingadozás (p<0,0001), a napi légköri nyomásingadozás (p = 0,0034), illetve az alacsony napi maximum-hőmérséklet (p<0,0001) és az akut cardiovascularis betegségek előfordulási aránya között. Fronthatással bíró napokon a 66 éves életkor feletti betegarány nagyobb volt (64%). A kockázati tényezők közül a hypertonia mutatott frontérzékenységet. Következtetések: A meteorológiai paraméterek minor kockázati tényezőnek tekinthetők az akut cardiovascularis megbetegedések kialakulásában. Orv. Hetil., 2014, 155(27), 1078–1082.

Open access

The best solution for enlarging chronic type B aortic dissection is not known. Hybrid surgical and endovascular procedures offer a reliable solution in such circumstances, but technically complex stent-graft designs are sometimes needed when the treatment segment of the aorta presents anatomical challenges. We report a case of a proximally scalloped custom-made stent-graft implantation following left subclavian artery transposition in a formerly cocaine-abuser patient. The one-month follow-up computed tomography angiography showed a proximal endoleak (type Ia) which was successfully solved by coil embolization. Proximally scalloped stent grafts offer a reliable solution in complex aortic dissections involving the supra-aortic branches.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Dzsinich
,
László Entz
,
Péter Berek
,
Gábor Vallus
,
László Barta
,
Gabriella Nagy
, and
Gabriella Nyiri

Absztrakt

Bevezetés: Az aortacoarctatio a leggyakoribb congenitalis cardiovascularis elváltozások egyike, azok 5–8%-ában fordul elő. Típusos előfordulási helye az isthmicus szakasz. Atípusos helyen kialakuló coarctatio az esetek mintegy 1%-ában fordul elő és többnyire súlyos hypertoniával szövődik. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a kórkép sebészi kezelési lehetőségeinek és azok hosszú távú eredményeinek ismertetését 27 beteg műtéti kezelésével szerzett tapasztalataik alapján. Módszer: A 35 évet felölelő utánkövetés során a diagnosztika és a kezelési módszerek változtak. Napjainkban a morfológiai diagnózis legáltalánosabb módszerei a komputertomográfiás angiográfia és a mágneses rezonanciás angiográfia. Az aortarekonstrukció lehetőségei az endovascularis technikák bevezetésével gazdagodtak, de atípusos aortacoartatio esetében a szerzők ma is túlnyomóan változatos sebészi megoldásokat alkalmaznak. Eredmények: A műtétek után nem veszítettek el beteget. A hypertonia minden esetben jelentősen csökkent. Gyermekkorban operált esetekben a növekedés okozta testméretváltozások 3 esetben újabb rekonstrukciós műtétet indokoltak. Következtetések: Az atípusos aortacoarctatio individuális sebészi módszerekkel eredményesen kezelhető. Gyermekkorban operált esetekben a testméret-növekedés a rekonstruált aortaszakasz revízióját teheti szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1043–1051.

Open access

Alsó végtagi artériás thrombolysis az érsebészeti gyakorlatban

Arterial thrombolysis of the lower extremity in the vascular surgical practice

Magyar Sebészet
Authors:
László Entz
,
Ágnes Laczkó
,
Gábor Bíró
,
Katalin Széphelyi
,
Árpád Simonffy
, and
Zsuzsanna Járányi

Absztrakt

Az akut alsóvégtagi artériás thrombosis nem csak a végtagot, hanem gyakran az életet is veszélyeztető kórkép. Ezért fontos a műtéti rizikót csökkentő egyéb terápiás eljárások alkalmazása, mint amilyen a katéteres artériás thrombolysis. A manapság használatban lévő thrombolyticumok kivétel nélkül plasmino-gén aktivátorok.

A különböző tanulmányok szerint a legalkalmasabb szerek az urokináz és a szöveti plasminogén aktivátorok, illetve recombináns változataik. Két nagyobb tanulmány foglalkozott az egyes szerek alkalmazásával szerzett tapasztalatok, illetve a random módon párhuzamosan végzett műtétek eredményeinek összevetésével. Mindkét vizsgálat (STILE és TOPAS) megállapította, hogy a fentebb említett szerek alkalmazása a műtétekhez hasonló eredményt ad (70% körüli egy éves amputációmentes túlélés). Különbség az occludált artéria, illetve műér vonatkozásában mutatkozott: a natív artéria elzáródás esetén a műtét adott jobb eredményt, míg graft occlusió esetén a thrombolysis. Megjegyzendő, hogy csak thrombolysis esetén a későbbiek során vagy endovascularis, vagy műtéti beavatkozásra is szükség van.

Saját tapasztalatok és az irodalmi adatok alapján akut artériás thrombosis esetén egyéni mérlegelés alapján graft elzáródás esetén inkább a lysis, míg natív artériás occlusió esetén inkább primer műtét mellett foglalhatunk állást.

Restricted access