Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: László Gehér x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract  

The injectivity of the commutant mapping of asymptotically nonvanishing contractions is examined. We show that this mapping can be injective even in the presence of a non-trivial stable subspace. Various characterizations of injectivity are provided.

Restricted access

Ectopiás máj videothoracoscopos eltávolítása

Videothoracoscopic removal of ectopic liver

Magyar Sebészet
Authors:
Pál Gehér
,
Árpád Füredi
, and
László István Kecskés

Absztrakt

Szerzők egy 14 éves leány mellkasában elhelyezkedő ectopiás máj esetét ismertetik. Az elváltozást ernyőfényképszűréssel fedezték fel, és műtéti eltávolítása történt. Az eset kapcsán rövid szakirodalmi áttekintés készült.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Pál Gehér
,
Árpád Füredi
,
László István Kecskés
, and
Béla Kiss

Absztrakt

Célkitűzés: A szerzők az általuk a Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Mellkassebészeti Osztályán 2010 decembere óta elvégzett videoendoszkópos tüdőlebeny-reszekciók (VATS-lobectomia) tapasztalatait elemzik. Betegek és módszer: 78 beteg (44 férfi és 34 nő) esett át VATS-lobectomián. A legfiatalabb beteg 30, a legidősebb 80 éves, az átlagéletkor 61,2 év volt. A műtéti indikáció perifériás tüdődaganat (35 eset) vagy annak gyanúja (43 eset) volt, kezelhető távoli áttét jelenléte nem jelentett kontraindikációt. Eredmények: A kezdetben igen hosszú műtéti idő csökkent és közelített a thoracotomiából végzett lobectomiákéhoz. Késői reoperációra két esetben volt szükség krónikus légmell, illetve „port site” metasztázis miatt. A bekövetkezett 10 érsérülés és két hörgősérülés miatt nyolc alkalommal volt szükség a feltárás axillaris thoracotomiává alakítására (konverziós ráta: 10,26%). A műtét utáni időszak az így operált betegek számára jelentősen kisebb fájdalmakkal járt, mint a nyitott műtétek utáni. Következtetések: A VATS-lobectomia biztonságosan alkalmazható, a betegek számára kisebb megterhelést jelentő módszer onkológiai kompromisszum nélkül.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
László István Kecskés
,
Győző Bátor
,
Árpád Füredi
,
Pál Gehér
,
Béla Kiss
, and
Péter Stankovics

Absztrakt

Bevezetés: A daganatos haláloki statisztikát vezető malignus hörgőtumorok eseteiben hosszú túlélésre csak a radikálisan operált betegek számíthatnak. Mégis, jól lokalizált, centrális és low grade malignomák kezelésében a tüdőmegtartó centrális bronchusplasztikáknak is helye lehet. Célkitűzés: A parenchymakonzerváló műtétek az egyik oldali teljes tüdő eltávolításának vagy az inoperabilitásnak a pozitív alternatívái lehetnek. Értékét a mortalitás, a szövődmények és a túlélés alapján lehet megítélni. Beteganyag és módszer: 1985–2012 között 7130 hörgőcarcinomás beteget operáltunk. 80 centrális bronchoplasztikai műtétből 7 esetben a jobb vagy bal főhörgő izolált vagy az egész bifurcatiós carina resectiója és a tüdő autotranszplantációja révén teljes tüdőmegtartást értünk el. A 4 nő és 3 férfi átlagéletkora 28,5 (14–58) év volt. 4 beteg carcinoid, 1 laphámrák, 1 mucoepidermoid carcinoma miatt, 1 beteg kissejtes tüdőrák (SCLC) miatti kemo-radioterápia (KRT) után került műtétre. 1 esetben izolált carina-, 1 betegnél balfőhörgő-, 5 betegnél jobbfőhörgő-resectio történt. Az anastomosist csomós PDS öltésekkel a műtéti területen át bevezetett steril tubus (6 beteg), illetve jet-katéter (1 beteg) felett varrtuk. A betegeket műtét után extubáltuk. Eredmények: Műtéti mortalitás nem volt. A korai posztoperatív szakban ismételt bronchoscopos leszívásokat alkalmaztunk. A SCLC miatt operált betegnél subacut anastomosisstenosis miatt kétoldali ideiglenes stentimplantációt alkalmaztunk. 174 hónapja él, Karnofsky-index 90%. 5 másik beteg is tumorrecidíva, metastasis nélkül él. A laphámrák miatti izolált jobbfőhörgő-resecált beteg 83 hónap után bal oldali disseminált kissejtes tüdőrák miatt exitált. Átlagos túlélés: 118 hónap (7–233). Következtetések: Fiatal betegeknél, lokalizált centrális főhörgő rosszindulatú daganatok szelektált eseteiben, izolált carina-főhörgő resectióval nemcsak teljes tüdőmegtartás, hanem hosszú túlélés is elérhető. Az irodalomban vannak hasonlóan sikeres, kisebb szériák és esetbemutatások (összes esetszám 200 alatt), de hosszú távú eredményekről kevés az adat. Hazánkban ez a legnagyobb széria, eredményeink nemzetközi kitekintéssel mérve is helytállóak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Hodinka
,
Géza Bálint
,
Erika Budai
,
Pál Géher
,
Renáta Papp
,
Péter Somogyi
,
Sándor Szántó
, and
Edit Vereckei

Absztrakt:

A tanulmány szerzői a napi gyakorlatban a leggyakrabban fellépő mozgásszervi panaszok hátterében álló regionális fájdalmi szindrómák leggyakoribb kezelési módjával, a per os és transdermalisan alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel végzett fájdalomcsillapításról rendelkezésre álló bizonyítékokat gyűjtötték össze. Azon szakterületeken működők számára, akik leggyakrabban találkoznak az átmeneti és fájdalmas epizódokkal (háziorvosok, reumatológusok, ortopédek, foglalkozás-egészségügyi és sportorvosok), külön meghatározták a foglalkozási vagy sporttevékenységük (a mozgásszervek ismétlődő vagy nagy energiájú igénybevétele) miatt kockázatnak kitettek körét és ismertetik fájdalmaik patológiai magyarázatát. A fájdalomcsillapítás eszközei között részletezik a nem szteroid gyulladáscsökkentők hatásának módját és farmakológiai sajátosságait. Kiemelik a gyógyszeres kezelés kockázatait és az emiatt veszélyeztettek speciális csoportjait (gyermekkorúak és idősek). Az általános fájdalomcsillapítási alapelvek és stratégiák ismertetésén túlmenően a hazai és nemzetközi irányelvekből a tanulmány tárgyára vonatkozó ajánlásokat adják közre. Orv Hetil. 2017; 158(Suppl. 3): 3–30.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Valentin Brodszky
,
László Czirják
,
Pál Géher
,
László Hodinka
,
Krisztián Kárpáti
,
Márta Péntek
,
Gyula Poór
,
Zoltán Szekanecz
, and
László Gulácsi

A rheumatoid arthritis terápiájában legújabban alkalmazott gyógyszerek a biológiai szerek. Legutóbb a B-lymphocyta-gátló rituximabot törzskönyvezték rheumatoid arthritis indikációjában. A rituximabot eddig a non-Hodgkin-lymphoma kezelésében alkalmazták. Európai és a magyar reumatológusok ajánlása szerint a rituximab rheumatoid arthritisben azoknak a betegeknek javasolható, akiknél a kórtörténetben eredménytelenség vagy toxicitás miatt sikertelen TNF-α-gátló kezelés szerepel. Célkitűzés: A rituximabkezelés klinikai hatásosságáról rheumatoid arthritisben rendelkezésre álló szakirodalom áttekintése. A rituximabkezelés hatásosságának és biztonságának értékelése. Módszer: A szerzők a MEDLINE- és Cochrane-adatbázisokban megkeresték az összes randomizált, kontrollált rituximabvizsgálatot rheumatoid arthritisben. Elvégezték az adatok metaanalízisét. Eredmények: Az irodalomkeresés során 3 randomizált kontrollált klinikai vizsgálatot azonosítottak a szerzők, amelyekben összesen 1145 beteget követtek. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló, súlyos gyulladásos tüneteket mutató betegeknél rituximabkezelés mellett 33%-kal több betegnek (95%; KI: 25–41%) javulnak a tünetei az American College of Rheumatology 20 kritérium szerint, mint ha nem kezelnék őket. Majdnem 5-ször nagyobb (relatív kockázat = 4,77; 95%; KI, 3,12–7,31) esélyük van a javulásra, mint kezelés nélkül. A funkcionális állapotot jelző Health Assessment Questionnaire pontszám is szignifikánsan nagyobb mértékben ( p < 0,001) javult a rituximabcsoportban (–0,4 pont), mint a kontrollcsoportban (–0,1 pont). Rituximabkezelés hatására a mérsékelt vagy jó választ adó betegek aránya 38%-kal nagyobb (95% KI, 32–44%) a rituximabkezelési ágon, mint a kontrollcsoportban, a különbség szignifikáns ( p < 0,00001). A rituximab a radiológiai progressziót is javítja a TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló betegek között. Következtetések: A rituximab új, hatásos terápiás lehetőség a rheumatoid arthritis terápiájában. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegeknél is javulás érhető el.

Restricted access