Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: László Gellér x
Clear All Modify Search
Authors: Nándor Szegedi, László Gellér, Tamás Tahin, Béla Merkely and Gábor Széplaki

Absztrakt

A szerzők a 62 éves, rivaroxabannal antikoagulált férfi betegnél perzisztens pitvarfibrilláció miatt pulmonálisvéna-izolációt terveztek. A preoperatív transoesophagealis echokardiográfia során bal pitvari fülcsethrombus jelenlétét mutatták ki. Thrombophilia irányában végzett vizsgálataik alapján a beteg heterozigótának bizonyult metilén-tetrahidrofolát-reduktáz-génmutációra. Feltételezték, hogy ebben az esetben a direkt trombininhibitor hatékonyabb antithromboticus hatással bírhat, ezért dabigatranra váltottak. Két hónapnyi direkt trombininhibitor kezelés és folsavpótlás mellett a thrombus feloldódott. A szerzők kiemelik, hogy pitvarfibrilláló betegnél adekvát rivaroxabanterápia mellett is kialakulhat bal pitvari fülcsethrombus. Jelen eset felveti annak a lehetőségét, hogy a metilén-tetrahidrofolát-reduktáz-génmutáció csökkentheti a Xa faktor inhibitorok hatékonyságát. Az esettanulmány alapján dabigatranra való csere hatékony lehet a bal pitvari fülcsethrombusok feloldásában. Orv. Hetil., 2016, 157(4), 154–156.

Open access
Authors: Vince Wagner, Endre Zima, László Gellér and Béla Merkely

A Lyme-kór az egyik leggyakoribb antropozoonosis, a Borrelia kórokozója kullancs csípésével kerül az emberi szervezetbe, Magyarországon évente 10000 friss fertőzést okozva. A Lyme-kór tünetei és lefolyása változatosak, késői formában nemritkán carditist okoz. Esetünkben szerológiailag igazolt borreliosis okozott teljes atrioventricularis blokkot fiatal férfinél, aki praesyncope miatt került intézetünkbe. A blokk hátterében, a közeli kullancscsípésre való tekintettel, Lyme-carditist gyanítottunk, antibiotikum adását és monitoros obszervációt kezdtünk. A betegségre jellemző bőrtünetek nem jelentkeztek, a laborvizsgálat kórosat nem igazolt. Elektrofiziológiai vizsgálattal domináló supra-His atrioventricularis blokkot regisztráltunk. Az obszerváció másnapjától a blokk regressziót mutatott, később teljesen megjavult. Szerológiai vizsgálat egy évnél régebbi borreliosist igazolt. Terápiás ajánlás a potenciálisan reverzíbilis Lyme-carditisben egyelőre nincs. Fiataloknál rizikófaktor nélkül jelentkező ingerületvezetési zavar esetén is célszerű Lyme-carditisre gondolni, segítséget a pontos anamnézis felvétele és megfelelő labordiagnosztika jelenthet, amellyel elkerülhető a pacemakerbeültetés. Orv. Hetil., 2010, 39, 1585–1590.

Open access
Authors: Béla Merkely, Attila Róka, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Valentina Kutyifa, Astrid Apor, Gábor Szűcs and László Gellér

Absztrakt

A szívelégtelenség magas prevalenciájú, a gyógyszeres terápiában tapasztalható fejlődés ellenére is rossz prognózisú betegség. A reszinkronizációs terápia biventricularis pacemakerrel az intraventricularis vezetési zavarral szövődött súlyos szívelégtelenség számos klinikai tanulmányban bizonyított hatékonyságú kezelési módja. Hagyományosan az indikáció alapja a súlyos szívelégtelenség (NYHA III-IV.) optimális gyógyszeres kezelés mellett, megnyúlt QRS időtartam (≥120 ms), echocardiographiás paraméterek (bal kamrai ejectiós frakció legfeljebb 35%). Új módszerek bevezetése (szöveti doppler echocardiograp-hia, CT, MRI, elektroanatómiai térképezés) segíthetnek a potenciálisan responder betegek kiválasztásában. Non-invazív és invazív módszerek segítségével a kezelés individuális beállítása elvégezhető, a hatékonyság responder betegeknél is fokozható. A reszinkronizáció kiemelkedő hatékonysága miatt az indikációs kör szélesítése is cél. Jelenleg enyhe szívelégtelenségben, illetve keskeny QRS esetén vizsgálják a kezelés hatékonyságát. Számos egyéb kérdésre (transzvénás vagy sebészi implantáció, implantálható de-fibrillator szükségessége) csak a jövőben tervezett vizsgálatok adhatnak választ.

Restricted access
Authors: Eszter Mária Végh, Gábor Széplaki, Szabolcs Szilágyi, István Osztheimer, Tamás Tahin, Béla Merkely and László Gellér

A 29 éves férfi beteg több alkalommal jelentkező és EKG-val is dokumentált palpitáció miatt kereste fel az ambulanciát. A szerzők az EKG alapján supraventricularis tachycardiát véleményeztek, elektrofiziológiai vizsgálatot és a ritmuszavar katéteres ablatióját javasolták. A vizsgálat során a katéterek pozicionálásakor a ritmuszavar spontán elindult. A sinus coronarius elektródán a ritmuszavar alatt distalistól proximalis irányba történő ingerületterjedést észleltek. A jobb pitvari entrainment ingerlése során hosszú return cycle-t kaptak, a sinus coronarius distalistól pacelve a return cycle a ritmuszavar ciklushosszánál 15 ms-mal volt hosszabb. Ezek alapján a ritmuszavar eredetét bal pitvarinak tartották és kettős transseptalis punctiót végeztek. Lasso diagnosztikus és hűtött fejű ablatiós katétert juttattak a bal pitvarba, majd elektroanatómiai és aktivációs térképezést végeztek CARTO3 rendszerrel. Az aktivációs térkép a tachycardia fókuszát a bal felső vena pulmonalisban proximalisan lokalizálta, a vénaszájadéktól distalisan. Rádiófrekvenciás ablatiót végeztek a legkorábbi aktiváció helyén, amelynek hatására kezdeti akceleráció után a ritmuszavar megszűnt. Ezt követően elvégezték az adott véna elektromos izolációját és bidirekcionális blokkot igazoltak a véna és a bal pitvar között. A ritmuszavar 30 perc várakozás után sem volt kiváltható. Három hónappal később a kontroll-Holter-vizsgálat sem mutatott ritmuszavart, a beteg az ablatio óta panaszmentes. A vena pulmonalis tachycardia a supraventricularis ritmuszavarok azon fajtája, amely minden életkorban előfordulhat, az EKG alapján a diagnózis nem mindig egyszerű. Az elektroanatómiai térképezőrendszerek használata az ilyen ritmuszavarok diagnosztikájában és terápiájában rendkívül hasznos lehet, bár ez konvencionális elektrofiziológiai módszerekkel is kivitelezhető. A fokális vena pulmonalis ritmuszavaroknál a fókusz ablatiója elegendő lehet, azonban a ritmuszavar kiújulása teljes vénaizoláció esetén ritkább. Orv. Hetil., 2011, 152, 1374–1378.

Open access
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Katalin Solymossy, Marianna Srej, Endre Zima, Tamás Tahin and Béla Merkely

Az idiopathiás fascicularis kamrai tachycardia fontos és nem nagyon ritka szívritmuszavar specifikus EKG-jelekkel és terápiás lehetőségekkel. A kamrai tachycardia EKG-képe relatíve keskeny QRS-morfológiát mutat a jobb-Tawara-szár-blokk morfológiájával. A QRS-tengelyállás attól függ, hogy melyik fasciculus része a reentry körnek. Baltengely-deviáció van jelen bal posterior fascicularis tachycardia, jobbtengely-deviáció bal anterior fascicularis tachycardia esetén. Bal septalis fascicularis tachycardia együtt járhat normális tengelyállással is. A fascicularis tachycardiák általában strukturális szívbetegség nélkül alakulnak ki. A fascicularis tachycardiák egyik fontos ismérve, hogy verapamilkezelésre jól reagálnak. Néhány esetben intravénás adenozin is hatékony lehet a ritmuszavar terminálásában. A fascicularis tachycardiában szenvedő betegek nagy részében sinusrhythmusban és a kamrai tachycardia alatt is a QRS-t megelőző preszisztolés vagy diasztolés potenciál regisztrálható, amely feltehetően a Purkinje-rostokból ered. Ez az úgynevezett P-potenciál szolgál segítségül a leghatékonyabb terápia, a katéterablatio során. A ritmuszavar azonnali felismerése és megfelelő helyre történő irányítása azért fontos, mert a ritmuszavar kitűnően ablálható, és az ablatio kuratív. Áttekintésünkben három fiatal idiopathiás fascicularis tachycardiában szenvedő betegünk kórtörténetét és sikeres ablatióját írjuk le, és az esetek kapcsán foglaljuk össze a speciális ritmuszavarral kapcsolatos jelenlegi ismereteinket.

Open access
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Marianna Srej, Gábor Szűcs, Levente Molnár and Béla Merkely

Az 55 éves posztinfarktusos, öt évvel korábban gyors monomorf kamrai tachycardia miatt implantálható cardioverter defibrillátor (ICD) implantációján átesett betegnél gyakori, többször csak ICD-sokkra szűnő, 150/perc frekvenciájú monomorf kamrai tachycardia miatt endocardialis rádiófrekvenciás katéterablatiót végeztünk 2005 februárjában. Két hónapos ritmuszavar-mentesség után a korábbinál lassabb, 120/perces, de incessant kamrai tachycardia lépett fel, amelyet újabb endocardialis ablatióval nem tudtunk megszüntetni. Tartós sinusrhythmust elérni kombinált antiarrhythmiás gyógyszeres kezeléssel sem sikerült. 2005 júniusában ismételten sikertelen endocardialis ablatio után ultimum refugiumként epicardialis ablatio mellett döntöttünk. Subxyphoidealis percutan pericardialis punkciót végeztünk, majd az ablatiós katétert a pericardialis térbe vezettük fel, és a legkorábbi aktiváció helyén ablálva a másfél hónapja gyakorlatilag folyamatosan fennálló ritmuszavar 5 másodperc után megszűnt. További három ablatiót követően programozott kamrai extrastimulációval kamrai tachyarrhythmia nem volt indukálható. A hároméves utánkövetés alatt kamrai tachycardia kétszer lépett fel, az ICD mindkét ritmuszavart az első antitachycardia-ingerléssel megszüntette. A beteg NYHA II. stádiumban van. Esetismertetésünkben tudomásunk szerint hazánkban elsőként számolunk be posztinfarktusos incessant kamrai tachycardia sikeres epicardialis ablatiójáról.

Restricted access
Authors: Emin Evren Ozcan, Gábor Széplaki, Tamás Tahin, István Osztheimer, Szabolcs Szilágyi, Béla Merkely and László Gellér

Abstract

Early recognition of ventricular tachycardias (VTs) with epicardial circuits is crucial. Surface electrocardiogram (ECG) suggesting an epicardial origin could guide ablation procedures and increase success rates. A 35-year-old female patient with VT treated by combined epicardial and endocardial ablation approach is presented in this report, and the role of surface electrocardiogram and timing of epicardial access is discussed.

Restricted access
Authors: Valentina Kutyifa, Béla Merkely, Zoltán Pozsonyi, Krisztina Hosszú, Szabolcs Szilágyi, György Balázs, Attila Tóth, Pál Sármán and László Gellér

A primer cardialis tumorok ritka kórképek, amelyek sokszor sokáig tünetmentesek maradhatnak. Az áttétet még nem adó tumor kuratív terápiája a reszekció és a kombinált célzott kemoterápiás kezelés. A legtöbb olyan esetben azonban, amikor a terime már nem reszekálható, szükséges lehet a biopszia elvégzése a pontos szövettani diagnózis felállításához, valamint a terápiás terv kidolgozásához. A következőkben egy 56 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél ismétlődő pericardialis fluidum kivizsgálása során derült fény az intracardialis tumormassza jelenlétére. Az elváltozás nonreszekábilisnak bizonyult, így biopsziát és célzott kemoterápiás kezelést terveztünk. A beteg kisebb megterhelése érdekében a tumormassza-biopsziát nem thoracotomiából, hanem percutan katéteres módszerrel végeztük el. A biopszia pontosságát egy új módszer, az intracardialis ultrahang biztosította. Esetünk jól mutatja, hogy az intracardialis ultrahang vezérelte biopszia hatékony, biztonságos módszer, amely segíti a pontos mintavételt, és a beavatkozás biztonságosságát is növelheti.

Restricted access
Authors: András Mihály Boros, Péter Perge, Klaudia Vivien Nagy, Astrid Apor, Zsolt Bagyura, Endre Zima, Levente Molnár, Tamás Tahin, Dávid Becker, László Gellér, Béla Merkely and Gábor Széplaki

Background

Cardiac resynchronization therapy (CRT) in chronic heart failure has been shown to improve mortality and morbidity. However, comprehensive data are not available as concerns how circulating biomarkers reflecting different organ functions, such as serum uric acid, blood urea nitrogen (BUN), albumin, cholesterol, or various liver enzymes, change over time as a consequence of CRT. The aim of this prospective study was to overview these possible changes.

Methods

A total of 20 routine laboratory parameters were measured in 122 control subjects and in 129 patients with chronic heart failure before CRT, 6 months, and 2 years later.

Results

The levels of serum uric acid [before: 432 (331–516) mmol/L, 6-month: 372 (304–452) mmol/L, 2-year: 340 (290–433) mmol/L; p < 0.001] and BUN [8.3 (6.4–11.5) mmol/L, 8.0 (6.3–11.1) mmol/L, 6.8 (5.0–9.7) mmol/L; p < 0.001) reduced statistically significant. Total bilirubin underwent reduction [16 (11–23) μmol/L, 11 (7–14) μmol/L, 8 (7–13) μmol/L; p < 0.001], while albumin increased [45 (43–48) g/L, 46 (44–48) g/L, 46 (43–48) g/L; p = 0.04]. Cholesterol concentrations elevated [4.3 (3.6–5.0) mmol/L, 4.5 (3.8–5.1) mmol/L, 4.6 (3.8–5.4) mmol/L; p < 0.001] and glucose decreased [6.2 (5.6–7.2) mmol/L, 5.9 (5.1–6.7) mmol/L, 5.7 (5.1–6.8) mmol/L; p < 0.001].

Conclusions

CRT influences the levels of routinely used biomarkers suggesting improvements in renal function, liver capacity, and metabolic changes. These changes could mirror the multiorgan improvement after CRT.

Open access
Authors: Tamás Tahin, Szilvia Herczeg, László Gellér, András Mihály Boros, Orsolya Mária Kovács, Nándor Szegedi, Éva Fórizs, Szabolcs Szilágyi, István Osztheimer, Béla Merkely and Gábor Széplaki

Absztrakt:

Bevezetés: Ismert, hogy katéteres ablatio által okozott szívizom-károsodás következtében megnő a szívizom-specifikus nekroenzimek koncentrációja. Célkitűzés: A magas érzékenységű troponin T (hsTnT) és a szívizom-specifikus kreatin-kináz (CKMB) szintje középtávú változásának elemzése pitvarfibrilláció (PF), pitvari flutter (PFlu), AV-csomó reentry tachycardia (AVNRT) rádiófrekvenciás katéteres ablatióját követően, illetve elektrofiziológiai vizsgálat után. Módszer: Rádiófrekvenciás ablatión, illetve elektrofiziológiai vizsgálaton átesett betegeket vontunk be konszekutívan prospektív vizsgálatunkba. Sorozatvérmintákból meghatároztuk a hsTnT- és a CKMB-szinteket a procedúra előtt és után közvetlenül, majd 4 és 20 órával és 3 hónappal később. Eredmények: Negyvenhét, 55 ± 13 év átlagéletkorú beteget (10 elektrofiziológiai vizsgálat, 12 AVNRT, 13 PFlu és 12 PF) vontunk be vizsgálatunkba. A hsTnT-szintek minden csoportban szignifikánsan megemelkedtek a beavatkozást követően, a CKMB csak a PF-csoportban változott. A hsTnT-szint négy órával a beavatkozást követően az összes ablatión átesett betegnél és az elektrofiziológiai vizsgálaton átesett betegek 80%-ánál meghaladta a referenciatartományt. A legmagasabb átlagos hsTnT-koncentrációk EFV, AVNRT, PFlu esetén 24 ± 11, 260 ± 218 és 541 ± 233 ng/l-nek bizonyultak. A legmagasabb hsTnT-szint a PF-ablatiós csoportban volt kimutatható 20 órával az ablatio után (799 ± 433 ng/l). Pozitív korrelációt találtunk a rádiófrekvenciás ablatiót követő hsTnT-szint és az ablatio ideje között. Következtetések: A hsTnT alkalmas a rádiófrekvenciás ablatio és az elektrofiziológiai vizsgálat utáni myocardialis necrosis vizsgálatára, az ablatión átesett betegek mindegyikénél; elektrofiziológiai vizsgálat után 80%-ban pozitív a hsTnT. A necrosis mértéke jelentősen függ a beavatkozás típusától, és korrelál az ablatio kiterjedtségével. A fentiekben leírt megfigyelések iránymutatásként szolgálnak a rádiófrekvenciás ablatio utáni hsTnT-szint megfelelő értelmezéséhez. Orv Hetil. 2019; 160(14): 540–548.

Open access