Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: László Gopcsa x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Letermovir profilaxis allogén vérképző-őssejt transzplantációban: egy hazai centrum gyakorlati tapasztalatai

Letermovir prophylaxis in allogeneic hematopoietic stem cell transplantation: real-life experience in a Hungarian center

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
János Sinkó
,
Gábor Körösmezey
,
Melinda Paksi
,
László Gopcsa
, and
Péter Reményi

Összefoglaló. Bevezetés: A humán cytomegalovírus infekció direkt és indirekt szövődményei napjainkban is veszélyeztetik az allogén őssejt-transzplantációval kezelt betegeket. A széles körben alkalmazott preemptív stratégia mellett előnyös lehet a kórokozó reaktivációjának megelőzése profilaktikusan adagolt vírusellenes vegyülettel. A letermovir innovatív hatásmechanizmusú, szűk spektrumú antivirális szer, mely allogén őssejt-transzplantáltak körében végzett, placebo kontrollált klinikai vizsgálatban csökkentette a cytomegalovírus infekciók gyakoriságát és javította a túlélést. A szerzők 23, allogén őssejt-transzplantált beteg retrospektív módon gyűjtött adatait ismertetik, akik a beavatkozás kapcsán letermovir profilaxisban részesültek. A betegek több mint fele akut leukémiában szenvedett, harmaduk aktív betegséggel került transzplantációra, kétharmaduk donora haploidentikus egyezést mutatott. A letermovir adagolása során 2, azt követően további 3 személyben lépett fel cytomegalovírus infekció. Szervi érintettséggel járó cytomegalovírus betegség egyetlen esetben sem alakult ki. A megfigyelési időszak során 2 fő hunyt el, cytomegalovírustól független okok miatt. Az alkalmazhatóságot korlátozó mellékhatást nem észleltek. A letermovir a mindennapi klinikai gyakorlatban is hatékonynak és biztonságosnak bizonyult az őssejt-transzplantáltak cytomegalovírus fertőzésének megelőzésére.

Summary. Introduction: Direct and indirect effects of cytomegalovirus infection remain an ongoing threat to patients treated with allogeneic stem cell transplantation. In addition to the widely used preemptive approach, prevention of viral replication with a prophylactically administered antiviral drug seems to be feasible. Letermovir, a narrow-spectrum antiviral compound with an innovative mechanism of action, has been shown to decrease the incidence of cytomegalovirus infection and to improve survival in a placebo-controlled clinical trial recruiting allogeneic stem cell transplant patients. Authors present retrospectively collected data from 23 patients receiving letermovir prophylaxis as a part of their allogeneic stem cell transplantation procedure. More than half of prophylaxed individuals had acute leukemia, a third of them underwent transplantation with an active disease and two third of the cohort had a haploidentical donor. During prophylaxis 2, subsequently further 3 patients developed a cytomegalovirus infection. No organ-specific disease could be detected. Through the observational period 2 patients have died due to causes unrelated to cytomegalovirus. No side effect interfering with drug use could be revealed. In this real-life case series letermovir has been shown to be effective and safe for the prevention of cytomegalovirus infection in allogeneic stem cell transplant patients.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
László Gopcsa
,
Ilona Bobek
,
Gabriella Bekő
,
Botond Lakatos
,
Eszter Molnár
,
Marienn Réti
,
Péter Reményi
,
János Sinkó
,
János Szlávik
,
Gábor Tatai
, and
István Vályi-Nagy

Abstract

Allogeneic hematopoietic stem cell transplantation (HSCT) and coronavirus disease 2019 (COVID-19) infection can both lead to severe cytokine release syndrome (sCRS) resulting in critical illness and death. In this single institution, preliminary comparative case-series study we compared clinical and laboratory co-variates as well as response to tocilizumab (TCZ)-based therapy of 15 allogeneic-HSCT- and 17 COVID-19-associated sCRS patients. Reaction to a TCZ plus posttransplant cyclophosphamide (PTCY) consolidation therapy in the allogeneic-HSCT-associated sCRS group yielded significantly inferior long-term outcome as compared to TCZ-based therapy in the COVID-19-associated group (P = 0.003). We report that a TCZ followed by consolidation therapy with a Janus kinase/signal transducer and activator of transcription (JAK/STAT) inhibitor given to 4 out of 8 critically ill COVID-19 patients resulted in their complete recovery. Non-selective JAK/STAT inhibitors influencing the action of several cytokines exhibit a broader effect than TCZ alone in calming down sCRS. Serum levels of cytokines and chemokines show similar changes in allogeneic-HSCT- and COVID-19-associated sCRS with marked elevation of interleukin-6 (IL-6), regulated upon activation normal T-cell expressed and secreted (RANTES), monocyte chemoattractant protein-1 (MCP-1) and interferon γ-induced protein 10 kDa (IP-10) levels. In addition, levels of IL-5, IL-10, IL-15 were also elevated in allogeneic-HSCT-associated sCRS. Our multi-cytokine expression data indicate that the pathophysiology of allogeneic-HSCT and COVID-19-associated sCRS are similar therefore the same clinical grading system and TCZ-based treatment approaches can be applied. TCZ with JAK/STAT inhibitor consolidation therapy might be highly effective in COVID-19 sCRS patients.

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors:
Judit Várkonyi
,
Judit Jánosy
,
László Gopcsa
,
Tamás Masszi
,
Júlia Tamáska
,
Judit Csomor
,
András Matolcsy
,
Gábor Tarkovács
,
Júlia Schönléber
, and
Ferenc Kolozsváry

It has long been believed that the coexistence of myelo- and lymphopoietic malignancies may develop as treatment-related complications. However, there are reports on the coincidence of lymphoid and non-lymphoid haemopoietic disorders, unrelated to therapy as well. Authors present 8 more examples for the concomitant development of myelodysplasia with multiple myeloma or monoclonal gammopathy. For such cases several explanations have been proposed that are also briefly reviewed.

Restricted access

A súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus-2 elleni immunválasz

Immune response against the severe acute respiratory syndrome coronavirus 2

Orvosi Hetilap
Authors:
Ferenc Uher
,
Zsolt Matula
,
Márton Gönczi
,
László Gopcsa
,
Gabriella Bekő
,
Marienn Réti
,
Zoltán Szekanecz
,
Éva Ajzner
, and
István Vályi-Nagy

A koronavírus-betegség (COVID–19) lefolyása rendkívül sokféle lehet. Az érintettek egy része gyakorlatilag tünetmentes marad, míg másoknál súlyos, esetenként halálos kimenetelű komplikációk alakulnak ki. Ennek a variabilitásnak a hátterében – bár kétségtelenül szükség van további kutatásokra is – minden jel szerint az immunrendszer egyes alkotóelemeinek eltérő, néha kifejezetten kóros működése áll. Összefoglalónkban azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen kölcsönhatás alakul ki a természetes és az adaptív immunrendszer, valamint a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus-2 (SARS-CoV-2) között az emberi szervezetben. Megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a betegség lefolyását az I-es típusú interferonoknak a genetikai hibákra vagy az antiinterferon-autoantitestek jelenlétére visszavezethető elégtelen aktivitása, a myeloid rendszer zavara, a hipergyulladásos állapot kialakulása, a lymphopenia és az adaptív immunrendszer egyénenként eltérő működése. Kitérünk azokra a kulcsfontosságú megfigyelésekre is, amelyek segítettek körvonalazni a SARS-CoV-2-specifikus humorális és sejtközvetített immunmemória legfontosabb jellemzőit. Orv Hetil. 2022; 163(20): 774–787.

Open access

Monomorf epiteliotróf T-sejtes lymphoma miatt gondozott betegünk kórtörténetének bemutatása

Clinical history of a patient diagnosed with monomorphic epiteliotrophic intestinal T-cell lymphoma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Péter Attila Király
,
Tamás Mersich
,
Dániel Wettstein
,
László Gopcsa
,
Zoltán Csukly
,
Péter Reményi
, and
András Masszi

Jelen esetismertetésben egy monomorf epiteliotróf T-sejtes lymphoma (MEITL) miatt gondozott betegünk kórtörténetét mutatjuk be. A kórkép felfedezésekor bélperforáció és keringést megingató vérzés történt. Műtéti ellátást követően kezeltük osztályunkon. A kórlefolyás rendkívül agresszívnek bizonyult, a kemoterápiát brentuximab vedotinnal kombináltuk, végül a második komplett remissziót követően sikerült autológ őssejt-átültetésig eljuttatni a beteget.

Restricted access

Szemészeti tünetek és szemészeti társbetegségek monoklonális gammopathiával járó kórképekben

Ophthalmic symptoms and ocular comorbidities in diseases with monoclonal protein production

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Nóra Szentmáry
,
Kitti Kormányos
,
Gábor Tóth
,
Gábor László Sándor
,
Orsolya Németh
,
Anita Csorba
,
Cecília Czakó
,
Klaudia Kovács
,
Zoltán Zsolt Nagy
,
Gergely Varga
,
László Gopcsa
, and
Gábor Mikala

Összefoglaló. Célkitűzés: A monoklonális fehérjetermeléssel járó haematológiai kórképek szemészeti tüneteinek és szemészeti társbetegségeinek összefoglalása irodalmi adatok alapján. Módszer: A Pubmedben rendelkezésre álló adatok kigyűjtése, elemzése és összefoglalása. Eredmények: Immunglobulin-lerakódás a szem szövetei közül leggyakrabban a szaruhártyában figyelhető meg (paraproteinaemiás vagy immuntaktoid keratopathia). A monoklonális fehérjeszaporulattal járó plazmasejtes betegség gyakoribb szemészeti jelei pedig a paraproteinaemiás keratopathia mellett a kristályhordozó histiocytosis (CSH), a hypercupremiás keratopathia, a foveolaris drusen/maculopathia és az orbitalis plasmocytoma. A ritkább szemészeti jelek/tünetek közé az akut/krónikus uveitis, a Doyne retina dystrophia és az arteria vagy vena centralis retinae elzáródása tartoznak. Szemészeti mellékhatás szisztémás szteroidok és a belantamab mafotidin alkalmazásakor jelentkeznek. Következtetések: A monoklonális gammopathiával járó kórképek sokszínű szemészeti panaszokkal jelentkezhetnek a klinikai gyakorlatban, aminek felismerése a megfelelő kivizsgálás elindításával a szemész feladata. A betegek kezelése és gondozása során a haematológusok és szemészek együttműködése a számos ismert szemészeti tünet és társbetegség miatt elengedhetetlen. A megfelelő szemészeti kezeléssel a látóélesség és ezáltal a betegek életminősége jelentősen javítható.

Summary. Purpose: To summarize ocular symptoms and ocular comorbidities of monoclonal gammopathy, based on literature data. Methods: A comprehensive Pubmed search has been performed to summarize ocular symptoms and comorbidities before January 2021. Results: Immunglobulin deposition was most commonly observed in the corneal tissue (paraproteinaemic or immuntactoid keratopathy). Beside paraproteinaemic keratopathy, the most common ocular signs and ocular comorbidities of plasma cell disorders with monoclonal gammopathy are crystal-storage histiocytosis (CSH), hypercupremic keratopathy, foveolar drusen/maculopathy and orbital plasmocytoma. Less common ocular signs are acute/chronic uveitis, Doyne retinal dystrophy, central retinal artery or vein occlusion. Ophthalmic side effects are expected following the use of systemic steroids or belantamab mafotidin. Conclusions: Monoclonal gammopathy may present with diverse ocular symptoms in the clinical practice, which should be examined and treated through an ophthalmologist. Therefore, collaboration of haematologists and ophthalmologists is essential for these patients. With appropriate ophthalmic treatment, there is a significant improvement of best corrected visual acuity of these patients, with a significant impact on their quality of life.

Open access

A monoklonális gammopathia szemészeti jelei és szövődményei.

42 beteg 84 szemének vizsgálata

Ocular signs and comorbidities in monoclonal gammopathy.

Analysis of 84 eyes of 42 subjects
Orvosi Hetilap
Authors:
Kitti Kormányos
,
Klaudia Kovács
,
Orsolya Németh
,
Gábor Tóth
,
Gábor László Sándor
,
Anita Csorba
,
Cecília Nóra Czakó
,
Achim Langenbucher
,
Zoltán Zsolt Nagy
,
Gergely Varga
,
László Gopcsa
,
Gábor Mikala
, and
Nóra Szentmáry

Összefoglaló. Célkitűzés: A monoklonális gammopathia szemészeti jeleinek és szövődményeinek vizsgálata. Betegek és módszerek: Két nagy budapesti hematológiai ellátóhely 1999 és 2020 között diagnosztizált és/vagy kezelt, monoklonális gammopathiát mutató betegeit vizsgáltuk (42 beteg 84 szeme, 42,86% férfi; átlagéletkor 63,83 ± 10,76 év). A hematológiai diagnózis 3 esetben bizonytalan jelentőségű monoklonális gammopathia, 34 esetben myeloma multiplex, 3 esetben parázsló myeloma, 1-1 esetben Waldenström-macroglobulinaemia és amyloidosis voltak. Kontrollcsoportként véletlenszerűen kiválasztott, hasonló korcsoportú, hematológiai betegség nélküli egyéneket vizsgáltunk (43 beteg 86 szeme, 32,56% férfi; átlagéletkor 62,44 ± 11,89 év). A szemészeti vizsgálat előtt minden személy kitöltötte a Szemfelszíni Betegség Index (OSDI-) kérdőívet. A szemészeti vizsgálat során a látóélesség vizsgálata mellett pupillatágítást követően réslámpás vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Monoklonális gammopathiában az OSDI-érték szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollokban (p = 0,002). Gammopathiában 3 beteg 5 szeménél (5,95%) találtunk potenciális szaruhártya-immunglobulinlerakódást. Gammopathiában szárazszem-betegség 66,67%-ban, szürke hályog 55,95%-ban, Meibom-mirigy-diszfunkció 20,24%-ban, hátsó kérgi szürke hályog 19,05%-ban, egyéb szaruhártyahegek és -homályok 17,86%-ban, krónikus szemhéjgyulladás 14,29%-ban, szemészeti eltérés hiánya 11,90%-ban, macula- és/vagy retinadrusen 9,52%-ban, szaruhártya-immunglobulinlerakódás 5,95%-ban, epiretinalis membrán 5,95%-ban, korábbi szürkehályog-műtét 5,95%-ban, glaucoma 4,76%-ban, Fuchs-dystrophia 2,38%-ban, perifériás retinadegeneráció 2,38%-ban, chorioidea naevus 2,38%-ban, diabeteses retinopathia 1,19%-ban, arteria centralis retinae elzáródás 1,19%-ban, vena centralis retinae ágelzáródás 1,19%-ban, amblyopia 1,19%-ban volt kimutatható. A szárazszem-betegség (p = 0,002), a hátsó kérgi szürke hályog (p = 0,001), a szürke hályog (p<0,00001) és az egyéb szaruhártyahegek és -homályok (p = 0,01) szignifikánsan magasabb arányban fordultak elő a monoklonális gammopathiát mutató betegekben, mint a kontrollokban. Következtetés : Monoklonális gammopathiában a szárazszem-betegség és a szürke hályog a leggyakoribb szemészeti eltérés. A monoklonális gammopathia potenciális szemészeti jelei és szövődményei miatt javasoljuk a betegek évenkénti szemészeti ellenőrzését, életminőségük javítása érdekében. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533–1540.

Summary. Objective: To examine ocular signs and ocular comorbidities in monoclonal gammopathy. Patients and methods: We analyzed patients from two large referral hematology centers in Budapest, who were diagnosed and/or treated with monoclonal gammopathy between 1997 and 2020 (84 eyes of 42 patients, 42.86% male, mean age 63.83 ± 10.76 years). Before the ophthalmic examination, the subjects filled in the Ocular Surface Disease Index (OSDI) questionnaire. Ophthalmic examination included visual acuity test and slit-lamp examination following dilation of the pupil. Results: OSDI scores were significantly higher in subjects with monoclonal gammopathy than in controls (p = 0.002). Among gammopathy subjects, we observed potential corneal immunoglobulin deposition in 5 eyes of 3 patients (5.95%). In gammopathy subjects, there was dry eye disease (66.67%), cataract (55.95%), Meibomian gland dysfunction (20.24%), posterior cortical cataract (19.05%), corneal scars and degenerations (17.86%), chronic blepharitis (14.29%), absence of ocular complaint (11.90%), macular or retinal drusen (9.52%), corneal immunoglobulin deposition (5.95%), epiretinal membrane (5.95%), previous cataract surgery (5.95%), glaucoma (4.76%), Fuchs dystrophy (2.38%), peripheral retinal degeneration (2.38%), chorioideal naevus (2.38%), diabetic retinopathy (1.19%), central retinal artery occlusion (1.19%), central retinal vein branch occlusion (1.19%) and amblyopia (1.19%). The proportion of dry eye disease (p = 0.002), posterior cortical cataract (p = 0.001), cataract (p<0.00001), and corneal scars and degenerations (p = 0.01) were significantly higher in gammopathy subjects than in controls. Conclusion: Dry eye disease and cataracts are the most common ocular comorbidities in patients with monoclonal gammopathy. Therefore, due to the potential ocular signs and comorbidities of monoclonal gammopathy, we suggest a regular, yearly ophthalmic checkup of these patients to improve their quality of life. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533–1540.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Botond Lakatos
,
Balint Gergely Szabo
,
Ilona Bobek
,
Laszlo Gopcsa
,
Gabriella Beko
,
Noemi Kiss-Dala
,
Borisz Petrik
,
Zsofia Gaspar
,
Balazs Ferenc Farkas
,
Janos Sinko
,
Peter Remenyi
,
Janos Szlavik
, and
Istvan Valyi-Nagy

Abstract

Large randomized clinical trials in severe Coronavirus Disease 2019 (COVID-19) patients have proven efficacy of intravenous tocilizumab. Our aim was to describe the laboratory parameters predicting in-hospital mortality of patients with tocilizumab administration in COVID-19 associated cytokine release syndrome (CRS).

We evaluated high-dose (8 mg/kg) intravenous tocilizumab administration in severe and critically ill COVID-19 adult patients fulfilling predefined strict CRS criteria. A single-centre, prospective, observational cohort study was carried out among consecutive adult (≥18 years of age) in-patients with COVID-19 between April 1 and December 31, 2020. The primary endpoint was 28-day all-cause mortality. The changes in laboratory parameters from baseline on day 7 and 14 after administration of tocilizumab were analysed.

In total, 1801 patients were admitted to our centre during the study period. One hundred and six patients received tocilizumab, and among them 62 (58.5%) required intensive care unit admittance while 25 (23.6%) deceased. At day 7 after tocilizumab administration, inflammatory markers (CRP, IL-6, ferritin) and lactate dehydrogenase (LDH) values were significantly lower among survivors. Subsequently, at day 14, differences of IL-6 and LDH levels has become more pronounced between subgroups. Restoration of absolute lymphocyte count (ALC) by day 7 and 14 was insufficient among patients who died.

In our cohort, administration of high-dose tocilizumab for COVID-19 patients with CRS demonstrated clinical and sustained biochemical parameter improvement in 76.4%. In this patient population high and increasing LDH, IL-6, and low ALC levels had a predictive role for mortality.

Open access

Az új típusú koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19): összefoglaló hematológusoknak I. – virológia, molekuláris patogenezis és klinikum

The novel coronavirus disease (COVID-19): a review for specialists in hematology I – virology, molecular pathogenesis and clinical aspects

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Bálint Gergely Szabó
,
Ilona Bobek
,
Marienn Réti
,
László Gopcsa
,
Dóra Mathiász
,
Botond Lakatos
,
Gabriella Bekő
,
Mónika Pető
,
János Sinkó
,
Gábor Mikala
,
Zoltán Kis
,
János Szlávik
,
Péter Reményi
, and
István Vályi-Nagy

Absztrakt:

A COVID–19 a SARS-CoV-2 vírus által okozott, járványosan terjedő, légúti kiindulású betegség. A kórokozó magas patogenitású, zoonotikus eredetű humán coronavírus, mely hatékonyan terjed emberről emberre cseppfertőzéssel és közeli kontaktussal. A medián lappangási idő 5 nap, a maximum 14 nap. A COVID–19 kardinális tünetei a láz, dyspnoe és száraz köhögés. Az esetek 80%-a enyhe lefolyású, 5%-ban azonban intenzív terápiás ellátás és gépi lélegeztetés válik szükségessé. A COVID–19 akár súlyos, az egész szervezetre kiterjedő citokinvihart is kiválthat, mely gyors beavatkozás nélkül végzetes kimenetelű lehet. Jelen összefoglaló – melyet a diagnosztikai és terápiás szempontokat tárgyaló társközlemény követ – a betegséggel kapcsolatban 2020. május 25-ig elérhető legfőbb nemzetközi és hazai irodalmi eredményeket ismerteti; elsősorban, de nem kizárólag hematológus kollégák számára.

Open access

Az új típusú koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19): összefoglaló hematológusoknak II. – a diagnosztika, terápia és prevenció lehetőségei

The novel coronavirus disease (COVID-19): a review for specialists in hematology II – aspects of diagnosis, therapy and prevention

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Bálint Gergely Szabó
,
Ilona Bobek
,
Marienn Réti
,
László Gopcsa
,
Dóra Mathiász
,
Botond Lakatos
,
Gabriella Bekő
,
Mónika Pető
,
János Sinkó
,
Gábor Mikala
,
Zoltán Kis
,
János Szlávik
,
Péter Reményi
, and
István Vályi-Nagy

Absztrakt:

A COVID–19 a SARS-CoV-2 vírus által okozott, járványosan terjedő, légúti kiindulású betegség. A kórokozó magas patogenitású, zoonotikus eredetű humán coronavírus, mely hatékonyan terjed emberről emberre cseppfertőzéssel és közeli kontaktussal. A vírusdiagnosztika a légutakból vett minta PCR-vizsgálatán alapul, melynek ismétlésére szükség lehet a fertőzés kizárására. A PCR-eredményt a klinikummal egybe kell vetni, mivel a preszimptomatikus beteg már vírust üríthet, a gyógyultak PCR-pozitivitása pedig hetekig elhúzódik. A terápiás stratégiák két ágát az antivirális gyógyszerek, valamint a hiperinflammációt gátló immunmodulánsok adják. Jelen összefoglalásunk a második azon két társközlemény közül, melyek célja a 2020. május 25-ig elérhető legfőbb nemzetközi és hazai betegséggel kapcsolatos eredmények ismertetése, elsősorban, de nem kizárólag hematológus kollégák számára.

Open access