Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: László Hunyadi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Premature start — What does the outcome depend on?

Anya-csecsemő interakciók mikroanalitikus megfigyelése: Összefüggések a koraszülöttséggel és a mentális fejlődéssel

Pszichológia
Authors:
Lilla Sipos
,
Magda Kalmár
,
Ildikó Tóth
, and
László Hunyadi
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
László Balogh
,
István Czuriga
,
János Hunyadi
,
László Galuska
,
Éva Kristóf
, and
István Édes

A kísérletes és az utóbbi 5 évben végzett humán klinikai vizsgálatok szerint a csontvelői eredetű sejtek részt vesznek a miokardiális infarktus gyógyulási folyamatában. Számos kisebb klinikai vizsgálatban mutattak ki enyhe vagy mérsékelt fokú kedvező hatást a miokardiális infarktus után intracoronariásan beadott csontvelői eredetű őssejtekkel. Mivel a legtöbb eddigi vizsgálatban mononukleáris frakciót használtak, a sejtpopuláció sokfélesége miatt nem volt ismert, hogy melyik a hatásos szubpopuláció. 8 miokardiális infarktust szenvedett, csökkent bal kamra funkciójú betegben vizsgáltuk az akut coronaria esemény után 12 ± 1 nappal intracoronariásan végzett CD34+ saját csontvelői őssejt beültetés biztonságosságát és hatékonyságát. 2D-echocardiographia, FDG-PET és MIBI-SPECT vizsgálatot végeztünk a beültetés előtt és 6 hónappal azt követően. A 6 hónapos követés során szignifikánsan javult a globális bal kamra funkció (alap EF 37,3 ± 2,9%, sejt kezelés után 44,8 ± 4,1%; p = 0,0041) és a regionális viabilitás / metabolizmus (17,6 ± 13,5%-kal; p < 0,05). A szívizom elhalt részének perfúziójában nem szignifikáns tendenciózus növekedést észleltünk. Eredményeinkkel elsőként mutattuk ki, hogy a CD34+ csontvelői sejt szubpopuláció javítja a bal kamra funkciót és a metabolizmust miokardiális infarktust követően.

Restricted access
Pszichológia
Authors:
Nikolett Hevesi
,
Ferenc Honbolygó
,
Ágoston Török
,
Zoltán Bánréti
,
László Hunyadi
, and
Valéria Csépe

Absztrakt

Kutatásunkban a beágyazott mondatok esetében vizsgáltuk a prozódiai jellemzők és a szintaxis interakcióját. A két vizsgálatból álló kutatás első, produkciós kísérletében a beágyazott mondatokra vonatkozó általános intonációs kontúrral foglalkoztunk, a második, percepciós kísérlet pedig azt vizsgálta, hogy az intonációs kontúr sértése mennyiben befolyásolja a mondatok elfogadhatóságát, valamint a sértett és nem sértett intonációs kontúrral rendelkező mondatok megkülönböztethetőségét.

Eredményeink szerint a beágyazott mondatrész általános intonációs kontúrjára az emelkedő dallamív jellemző. A percepciós vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a részt vevő személyek a természetes intonációjú mondatokat szignifikánsan elfogadhatóbbnak találták, mint a sértett intonációjú (ereszkedő dallamívű) mondatokat. A diszkriminációs kísérlet eredményei arra utaltak, hogy az azonosság megítélése a sértett intonációjú mondatok esetében nehezebb volt, mint az eredeti intonációjú mondatoknál. Ezenkívül sikerült azt is kimutatnunk, hogy az eredeti és sértett intonációs kontúrú mondatok különbözőségének megítélése jóval nehezebb volt, mint az azonosság megállapítása.

A két vizsgálat eredményeiből arra következtethetünk, hogy a beágyazott mondatok feldolgozásakor a prozódiai jellemzők azok, amelyek alapvető fontosságúak. Az intonációs kontúr és a mondat szintaktikai szerkezetének ellentmondása esetén a mondatfeldolgozás jelentősen nehezül.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Boda
,
Miklós Udvardy
,
Katalin Farkas
,
Judit Tóth
,
László Jámbor
,
Pál Soltész
,
Katalin Rázsó
,
Zsolt Oláh
,
Péter Ilonczai
,
Mariann Szarvas
,
Krisztina Litauszky
,
János Hunyadi
,
Tamás Sipos
,
János Kappelmayer
,
Zoltán Veréb
, and
Éva Rajnavölgyi

Súlyos perifériás artériás érbetegségekben a gyógyszeres és/vagy érsebészeti beavatkozások kimerülését követően a tűrhetetlen fájdalom, kiterjedt végtagi fekélyek, gangraenák megszüntetésének egyetlen módja a végtag amputációja. Betegek és módszerek: A szerzők – hazánkban elsőként – 5 előrehaladott perifériás artériás érbetegben (1 arteriosclerosis obliterans és 4 thromboangiitis obliterans) autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát végeztek. A csontvelői őssejteket (CD34+ sejtek) crista biopsia végzésével nyerték. Mágneses sejtszeparálással CD34+ sejtszuszpenziót állítottak elő. Meghatározták a CD34+, CD133+ és CD45± sejtek számát és arányát. Az őssejtszuszpenziót intramuscularis injekció formájában a beteg végtagba juttatták vissza. Betegenként 0,37–1,14 × 10 5 /kg őssejt visszaadására került sor. Betegeiket 12 hónapig követték. Vizsgálatok történtek a beavatkozás előtt és után (1, 3, 6, 9 és 12 hónappal). Klinikai vizsgálatok: nyugalmi fájdalom, dysbasiás távolság, ischaemiás fekélyek gyógyhajlama, boka-kar index. Laboratóriumi vizsgálatok: angiográfia (az őssejtterápia előtt és után 1 és 6 hónappal), duplex ultrahang- és lézer-Doppler-scan, transcutan oxigéntenzió mérése, az endothelfunkciók vizsgálata. Eredmények: A nyugalmi fájdalom mind az öt betegük esetében megszűnt. A dysbasiás távolság szignifikánsan nőtt (36/440 m). Három beteg végtagi ischaemiás fekélye begyógyult, egy beteg nagyméretű fekélye lényegesen kisebbé és felületesebbé vált, egy betegben a végtagi fekély nem változott. A kezelt oldalon a boka-kar index szignifikánsan nőtt (0,41/0,83) tizenkét hónappal az őssejtterápiát követően, s nem változott az ellenoldalon. Három betegben tapasztaltak számottevő változást angiográfiával az őssejtterápia után hat hónappal. Csak szerény javulást észleltek color-Doppler- és lézer-Doppler-vizsgálatokkal. Az őssejtterápia előtt és után 1, 6 és 12 hónappal a transcutan oxigéntenzió-értékek a lábháton 18,10/16,78/23,83/37,50 Hgmm-re, míg a lábszáron 36,66/31,25/45,00/37,30 Hgmm-re változtak. A makro- és mikrocirkulációs paraméterek nem mutattak javulást az őssejtterápiát követően 1 hónappal, azonban az őssejtterápia után 3, 6, 9 és 12 hónappal már mérhető javulást tapasztaltak. Szövődményt, mellékhatást nem észleltek. Következtetések: Klinikai eredményeik alapján az autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát hatásosnak, tartósnak és biztonságosnak tartják előrehaladott perifériás artériás érbetegségben. Szükség van további klinikai tapasztalatgyűjtésre.

Restricted access